Nemzeti, 2014. szeptember - 2015. június (2. évfolyam, 1-9. szám)

2014-11-01 / 3. szám

évfolyam 3. szám • 2014/2015-ös évad • NEMZETI A Színházi Élet című lap kiadása a háborús papírhiány miatt jó ideig szünetelt, de azután annál keresettebb lett. Csakhamar harminchatezer példányban jelent meg, mert a hozzátartozók kedveskedni akartak a fronton harcolóknak, s küldözgetni kezdték a tábori postafiókszámra. Az újraindult lap elkalauzolta olvasóit a Radetzky kórházba - melynek felszerelésére Fedák Sári huszonötezer koronát költött. Meg­szólaltatták Rotbahrt József ezredorvost, aki műtő-asszisztensének nevezte a primadonnát. A bakák - legalább is a Színházi Élet híradása szerint - istenítették Fedákot: „Ha ő van benn a műtétnél, nem kapá­­lódznak, összeszorítják a fogukat, nem sírnak, némelyik még vidáman beszélget is a kórház kedvencével, a drága jó Fedák nénével... Jászai Mari kis csomagokat küldött a frontra, naplójában azonban a helyzet visszásságait sem titkolta el: „1916. augusztus 18. - Hallom, hogy a Zita-kórházban, ahová én egy esztendeig mindenemet kihord­­tam a háromezer zacskón kívül, a sebesültek szájából lopták ki a falatot a hivatalnokok. Hangulatváltás Jászai azt is feljegyezte, hogy az emberek belefáradtak az adakozásba. Ám amíg a jótékony rendezvényekről távol maradtak az emberek, a színházak, kabarék és mulatók látogatottsága soha nem látott mére­teket öltött, és hosszú sorozatban játszották a színdarabokat. A Király Színházban Szirmai Albert Mágnás Miska (1916. február 12.) című művét és A csárdáskirálynő (1916. november 3.) című Kálmán Imre­­operettet kétszázszor adták elő megszakítás nélkül. De nemcsak az operettek hódítottak. A Nemzeti Színház és a ma­gánszínházak háborús repertoárján több legendás mű szerepelt, mely bekerült a magyar színházi kánonba. A polgári színműírók legjelesebb képviselői szinte ontották a darabokat. A legtermékenyebbnek Gábor Andor bizonyult, hat színművét mutatták be. Hevesi Sándornak négy drámáját játszották a Nemzetiben. Bródy Sándor 1915-ben írta a Lyon Boldogságom. Ma hajnali 3 óta egy pokol, tűz és láng minden körülöttem. A jobb fülemen nem hallok a siketítő robbaná­sokról. Nincs pillanatnyi pihenés, csak a lelkem pihen, mert folyton folyton reád gondolok én édesem, egyetlenem! Tegnap délután kikísértelek a vasúthoz, a kocsiban egész idő alatt az ölemben ültél, és én teljes erőmből szorítottalak a szívemhez. Egészen hozzám tapadtál. Milyen édesen odasimult a finom, szomorú kis arcod az enyémhez, és milyen boldogság volt ezer és ezer apró csókkal megsimogatni az ajkad és a szemeid. Vajda Miklós levele Bajor Gizinek (1916. augusztus 1.) Ledt és 1916-ban A szeretet. Bár hivatalosan nem működött cenzúra, 1916-ban nem engedélyezték, hogy Bródy művében az osztrák-ma­gyar uralkodóház tagja a színpadon szerelmi botrányba keveredjen egy polgárlánnyal, ezért A szerető helyszínét hirtelen Oroszországba kellett áttenni. (Érdekes, hogy az operettszínpadon nem zavart senkit, hogy A csárdáskirálynőben nevetségessé tették az osztrák arisztokráciát és a hadsereg főtisztjeit!) A Vígszínházban és a Nemzeti Színházban Len­gyel Menyhértnek, Szomory Dezsőnek, Molnár Ferencnek és Her­czeg Ferencnek tapsolt a közönség. A háborús szenvedést feledtetni akarták a színpadi hatás mesterei, s Herczeg Ferenc művében 1917-ben is az volt a fő kérdés, hogy „Járt-e Cécile a Török utcában? , azaz, hogy megcsalta-e az urát vagy sem... Kritikus hangok A kiábrándulást, a háborúellenes hangulatot sokatmondóan reprezen­tálta Bíró Lajos Hotel Imperial című műve a Magyar Színházban, 1918 januárjában. Schöpflin Aladár ezt írta róla a Nyugatban megjelent kri­tikájában: „a darab patetikus tiráda a háború intézménye ellen. Nem­csak alakjai, akik közül kettő-három is, mindegyik a maga módján, kifejti antimilitarista nézetét, s a főszereplő is a végén eljut a háború­ellenes meggyőződésig - hanem a darab egész szelleme, gondolati éle is ellene mond a törvényesített, sőt hivatalosan dicsőített gyilkolásnak. NEMZETI 1OP SZÍNHÁZ *****i trimmi LIDKISF halála miatt a Haszdi Színház további intézkedésig zára­uul Budapest, 1916 november 22. A műsoron hirdetett feszes előadások előre­váltott jegyeit a jegypénztárak visszaváltják. « •­­ Kiábrándulás után szórakozás - Varsányi Irén és Csortos Gyula Herczeg Ferenc A kék rókában. (Vígszínház, 1917) 42 •

Next