Nemzeti, 2016. szeptember - 2017. június (4. évfolyam, 1-9. szám)

2017-04-01 / 7. szám

MADÁCH NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ „Én abban hiszek, hogy az a jó a közönségnek, a színházi szakmának, ha sokféle színházi megszólalási mód, megannyi stílus és világfelfogás mutatkozhat meg a MITEM-en. Többek között azért is így helyes ez, mert a MITEM a Nemzeti Színház fesztiválja, ahol egyetlen ízlés sem lehet kizárólagos. Nyitottnak és kíváncsinak kell lenni!” Egy interjúban azért azt is szóvá tette, hogy a fiatalok érdeklődése nem elég intenzív. - Amikor én a színművészetire jártam Kijevben, társaimmal havonta utaztunk Moszkvába, hogy lássuk, mit csinálnak Ljubimov, Vasziljev és mások. Nekrosiusért elvonatoztunk a Baltikumba, Szuruához pe­dig Grúziába. Az érdeklődésnek ez a fajtája, ez az intenzitása ma már ritka, a mindenapjainkra rátelepedett egyfajta közöny, fásultság - ez általános jelenség, nem csupán a színházi világot jellemzi! Tanárként, rendezőként szomorúan tapasztalom: a fiatalok mintha nem akarnák megváltani, felforgatni a világot. Noszogatnom kell őket! Minőségét és mennyiségét tekintve is elképesztő a magyar színházi kínálat, más­felől mégis ránk telepedett valamiféle tompaság és érdektelenség. Úgy érzékelem azonban, hogy a MITEM megpezsdíti a szakmánkat. A MITEM nem csupán előadások sorozata. Milyen kísérőprogramo­kat kínálnak? Három fesztivállal a háta mögött mire büszke?­­ Arra, hogy a vártnál és a reméltnél is gyorsabban „nagyok” lettünk. Két-három színvonalas fesztiválra elegendő jelentkezőből tudunk „gazdálkodni”, és a nagy mesterek is szívesen jönnek, mert híre ment a MITEM-nek. A legbüszkébbek arra lehetünk, hogy a kezdetektől jöt­tek olyan alkotók, akik meghatározói a mai színház életnek: Purcárete, Mogucsij, Tuminas, Fokin, Novarina, Barba, Perceval, Langhoff, Vasziljev és Ostermeier... Az idei MITEM bő két hete alatt egy „szín­házi világválogatott” előadásai láthatók: Nekrosius, Lupa, Hermanis, új­ra itt lesz Barba, Purcárete, Tuminas, Rizsakov, Fokin. Olyan rendezői névsor, amely a világ bármelyik nagy múltú fesztiváljának a kínálatával felveszi a versenyt. - Minden előadás után tartunk közönségtalálkozót, amikor az élmény után az alkotók - rendezők, színészek - beszélnek a produkcióról, és a nézőknek is lehetőségük nyílik párbeszédbe elegyedni velük. Lesz be­szélgetés Eugenio Barbával, az antropológiai színházi felfogás atyjával. Silviu Purcaretét - akinek főműve a MI­­­EM-en látható Faust - az egyik legtekintélyesebb európai színházkritikus, George Banu faggat­ja majd. Találkozhatunk a kortárs orosz színházi élet két meghatározó alkotójával, a Nemzeti Színházban látható Részegek írójával és rendező­jével, Ivan Viripajevvel és Viktor Rizsakovval. Helmut Stürmer díszlet- és jelmeztervező vízióiból látható kiállítás a Zikkuratban. Mi a fesztiváligazgató ajánlata azoknak a nézőknek, akik még nem döntöttek a kínálatból? - Nagyon nehéz bármit is kiemelni, hiszen azért hívtuk meg ezeket az előadásokat, mert valamiért mind érdekes, különleges. Szerencsére egy sor előadást már hiába is ajánlanék, mert nincs rájuk jegy. Ha van sztárja a MITEM-nek, akkor a lengyel Krystian Lupa az, akinek az Ir­tás című számos nagy fesztiválon sikert sikerre halmozó produkcióját láthatjuk. Az élet szép rendezője, Alexander Morfov már kétszer járt Budapesten zajos közönségsikert aratva buja, életörömtől duzzadó, érzelmes előadásaival. Nekrosius Kafka-adaptációja, Az éhezőművész pedig igazi szellemi csemege: az idős litván mester rendezése egy le­nyűgöző életmű minden gazdaságát megmutatja. Kár volna kihagyni! Mi olvasható ki az elmúlt években itt járt előadások alapján, mi jellem­zi a világ színházi életét? - A 80-as, 90-es években magam is sok fesztiválon jártam, és akkor kezdtem felfigyelni arra, amit a MITEM-es tapasztalatok is meg­erősítettek: egyfajta szintézis korát éljük. Minden jelen van, mindent használunk, amit a nagy újítók hoztak az elmúlt fél évszázadban: Grotowski, Brook, Barba, Vasziljev és mások. Azok a kevesek - mint például Barba -, akik látták, hogy mit csinál Grotowski az opolei 13 széksor színházban, abban a parányi műhelyben, azt érezték, hogy vala­mi addig még sosem voltnak a részesei, ami feje tetejére állítja a világot. Ilyen ma nincs. Még nem látni, mi fogja megint felforgatni a színház világát. Kornya István

Next