Nemzeti, 2017. szeptember - 2018. június (5. évfolyam, 1-9. szám)

2017-09-01 / 1. szám

SZCENÁRIUM A Nemzeti Színház művészeti folyóirata - 2017. szeptember, V. évfolyam, 6. szám FESZTIVÁLOK ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN „A tragikus hős életérzéseinek fokozott intenzitásával válik ki a töb­bi ember sorából, akik az átlag életérzést képviselik. Nem etikai érte­lemben kiváló tehát, csak felfokozottabb ember, [ami] gyakran etikai konfliktusokba is sodorja (...), azonban ez sorsának már nem oka, ha­nem következménye. (A bűn, a vétség tehát nem lényeges mozzanat... Az abszolút bűnös, a gonosztevő ember nem tragikus hős, de nem azért, mert a tragikum lényege ezt kizárja, hanem mert a bűn nem az alapéletérzés megnyilatkozása, hanem már a következménye valami­lyen törekvésnek.­” (Németh Antal) „III. Richárdot, aki egy oszlop (a hatalom) tetejére kapaszkodott, ahonnan már nem tud leereszkedni (...), elsodorja az emberáradat, hogy az elfoglalt tér immár az ifjak gátlástalan terrorjának legyen az új helyszíne. A fiatal nemzedék az új előítéletek tankjával érkezik, és a sza­badság extázisában mindent eltapos, mint valami kommandós osztag.” (Sebastian-Vlad Popa) „A görögök a létet nem a transzcendensben, a látható világon túli sí­kon keresték. (...) Az ő ontológiai szemléletük szerint az emberi létezés mögött nincs egy örökre megismerhetetlen, igazi lét, amelyből amaz forrásozna. A fizikai sík mögött nem húzódik metafizikai sík, mert a phüszisz, a természet (avagy a lét) az embert átjárja, és bárki (akit az is­tenek alkalmasnak találnak erre) képes lehet rá, hogy a lét ragyogását, vagy ha úgy tetszik, az ideák fényét még itt, a földön, testbe zárt lélekkel megpillantsa.” (Végh Attila) „Tuminas rendezése a puskini írásmód sajátjának is nevezhető iróniát és a paródiára való hajlamot minden lehetséges alkalommal kijátssza, utolsó cseppjéig kiaknázza, fergeteges színpadi attrakciót épít fel belőle (...). Egy ponton viszont elutasítja a regényi ironikus hangot az előadás, Olga férjhezmenetele kapcsán. A szereplők a darabnak ebben a részle­tében valósággal kitessékelik az ironikus narrátori szólamot vivő Anye­­gin-variánst a színről, hogy Olga fájdalmát és a férjhez adás erőszakos aktusát színre vigyék. A szigorú életszabályt követő közeg és az egysze­rűségében is poétikusabb lelkületű fiatal lány konfliktusa a darab elején felhangzó diskurzusra mutat, a rendezettségében kereknek ható és az örömöt sóvárgó életlehetőség konfliktusára.” (Regéczi Ildikó) „A Citta Invisibili nem egy előadás, hanem egy utazás. Mit jelent a né­zőknek egy utazás? Látja, ami történik. Mozgás közben gondolkozik. Mert megy. Felmegy a lépcsőn, lemegy, összeszűkül a tér, kitágul, min­den fehér, hirtelen fantasztikus templomot lát, a hideg természetben a fák között találja magát, aztán valami spirituális dologra lel. Könnyűvé válik. Utazik. És mikor valami leköti a figyelmét, megáll. (...) A végén megváltozva visszatér a normális életbe. De az egész úgy van felépítve, hogy valami változás történjen. Mert ez a változás maga az élet.” (Pino di Buduo) Tájékoztatás a SZCGilárium­ lapszámokhoz való hozzájutásról: +36 1 476 68 76 a szcenárium a neten: www.nemzetiszinhaz.hu/magazin/folyoirat A tartalomból „Még jó, hogy nem vagyok magyar" - Sebastian-Vlad Popa az idei POSzT-ról „A valóságfölötti, teljesebb létezés nem tűri a lelep­lezést" - Németh Antal gondolatai a tragikumról • Katona József pokolra szállása-a Bánk bán Előversengése 1815-ből • A tudatalatti (újra)felfedezése - P. Gulyás Márton Freudról és Bergsonról • Hippolütosz magánya - Végh Attila Euripidész tragédia-felfogá­sáról • Dosztojevszkij-adaptációk a MITEM-en - Olga Egoshina és V. Gilbert Edit esszéje • „Az élet képei ezek" - Regéczi Ildikó tanulmánya Rimas Tuminas Anyegin-rendezéséről • Kristály és láng - beszélgetés Pino di Buduóval, a Teatro Potlach alapítójával ■ Interjú Debreczeni Tiborral, a magyar drámapedagógia doyenjé­vel • Kulcsár Edit a szebeni fesztiválról A Nemzeti Színházhoz köthető produkcióknak az idei MITEM-et követően itthon és külföldön is komoly kritikai visszhangja volt. Az Anyegin és a Bűn és bűnhődés hangsúlyos jelenléte indokolja, hogy három írás is ezeket a rendezéseket méltatja. Az idei POSzT-on két előadással voltunk jelen: Viripajev Részegek című darabjával és a III. Richarddal, mely utóbbiról Sebastian-Vlad Popa ad mélyreható elemzést. A Nemzeti Színház Psychéje nyáron nagy sikerrel szerepelt a Teatro Potlach által szervezett FLIPT-en. P. Gulyás Márton, lapunk új munkatársa a fesztivál vezetőjét művészi hitvallásáról kérdezte. Kulcsár Edit az idei SIEFEST-ről szóló tudósításában e közel negyedszázados rendezvény sikerének titkát is felfedi. szcenár­um A Nemzeti Színház művészeti folyóirata

Next