Nemzeti, 2018. szeptember - 2019. június (6. évfolyam, 1-9. szám)
2019-02-01 / 6. szám
SZCENÁRIUM A Nemzeti Színház művészeti folyóirata - 2019. február, VII. évfolyam, 2. szám FÓKUSZBAN A MITEM ÉS A MŰVÉSZETRE NEVELÉS Eimuntas Nekrosiusról, a Litvániából érkező Karafiak című előadás nemrég elhunyt rendezőjéről Valdas Vasiliauskas írását közöljük. Az idei MITEM-en három előadással szereplő Odin Icátret oszlopos tagja, Roberta Carreri egy interjúban a színészmesterség titkairól vall. Katona Eszter tanulmánya a költő és drámaíró Federico García Lorca hazai recepcióját tekinti át, kiemelve a Bermuda Alba háza című darabot, melyet egy portugál társulat hoz el Budapestre. Az ember tragédiája nemzeti színházi rendezéseit Balogh Géza tanulmánya eleveníti föl 1937-től Vidnyánszky Attila tavalyi rendezéséig. Tanulmányok szólnak Jaschik Almos képző- és iparművészeti szabadiskolájáról, a gyermekirodalom és -színház svédországi modelljéről, az írni és olvasni tudás színvonalának emelését célzó, világszerte sikerrel alkalmazott módszerekről. „...hatalmas különbség van a gyermek és a felnőtt reagálása között a színházban. (...) a gyermek élő valóságként éli meg a megelevenedő csodát. Az európai ember belső magatartása Janus-arcú: tudja, nem igaz az, ami a színpadon történik, és mégis együtt él, passzív módon együtt játszik a cselekménnyel. De nem mindenütt van így (...). Ez csak z európai kultúrkörre igaz. A keleti ember a művészetet is olyan valavek tartja és érzi, amely a valóság, a reális élet valamilyen megnyilata.” (Németh Antal) isi rendszerbe 15 éves korában belépő fiatallal számolva (...) az és célja, Jaschik [Álmos] elveihez híven, a következőképható meg: »Egy olyan szakmunkás-társadalom megtevő szakmai képzettségen kívül olyan fokú általános maturális igénnyel rendelkezik, amit eddig csak egészen nyék között élők tudtak megszerezni.«” (Mezei Ottó) •] ártatlansága révén fedeztem fel az együgyűségszabadsághoz vezető utat, és egy olyan univerezésbe, mely azután segített más karakterek aput nyitott az egyszerűségre, erre a másfajta , hogy azonnal reagáljak, miközben meg zárt világában. Ez egy nemcsak mentális, hogyan mozog, amikor ő egy párhamég akkor is, ha fizikailag itt van a mizi. A tartalomból „...a bábszínházban a megmintázott karakter diktálja a cselekményt" - Balogh Géza Németh Antal bábos kurzusáról • „A mester nem művészt nevelt, hanem mesterembert" - Mezei Ottó és Révész Emese írása Jaschik Álmos művészetpedagógiájáról • „A gyereket mindig komolyan kell venni" - Deres Péter esszéje a követendő svéd példáról • Péterfi Rita körképe a családi írás- és olvasásfejlesztés hatékonyságáról • Tudósítás egy zenei alapú, komplex élménypedagógiai kutatásról • Valdas Vasiliauskas írása Eimuntas Nekrosiusról és a litván színjátszás új korszakáról • „Ez a sokat támadott és sokáig tiltott remekmű mégiscsak optimista?” - Balogh Géza a legújabb Tragédia-rendezésről • „Mintha visszatérnék a kisgyerekkoromba" - interjú Roberta Carrerivel • „García Lorca a színpadról szólította meg a magyar nézőket" - Katona Eszter tanulmánya Interjú Szarvas Józseffel .1906-ban [Svédországban] az oktatási miniszter fontos újítással állt elő: kezdeményezte, hogy a népiskolák alsó osztályainak tankönyveit híres és elismert szerzők írják meg, így született meg például a földrajz témakörében Selma Lagerlöf halhatatlan remekműve, a Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át, amely csupán 1921-ben lépett ki a tankönyvi, iskolai rendszerből, s kezdte meg világhódító útját, mint minden idők egyik legcsodálatosabb ifjúsági műve.” (Deres Péter) „Madách drámai költeményét minden diktatúra veszedelmesnek ítélte. Amikor Németh Antal 1937-ben a hamburgi Staatliches Schauspielhausban rendezte, az elfogadó bizottság be akarta tiltani az előadást, mert a falanszter képet nyílt támadásnak tekintette a nemzetiszocializmus eszméje ellen. Hosszú vita után azzal a feltétellel álltak el szándékuktól, ha az ominózus XII. színben cirill betűs feliratok utalnak a Szovjetunióra. A kommunista pártállam még ennyit sem teketóriázott. Egyszerűen leparancsolta a színpadról.” (Balogh Géza) „A magyar nézők 1955-ben láthatták először színpadon (...) a Bernarda Alba házát. (...) A Katona József Színház (...) eredetileg Németh László Galilei című drámájának a bemutatójára készült, azonban a cenzúra az utolsó pillanatban megvonta a darabtól az engedélyt. Marton Endre rendezőnek hirtelen kellett döntenie, és választása Garcia Lorca drámájára esett, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy Spanyolországban évtizedekig betiltott mű kaphatott szabad jelzést hazánkban.” (Katona Eszter) Tájékoztatás a Szcenárumlapszámokhoz való hozzájutásról: +36 1 476 68 76 a szcenárium a neten: www.nemzetiszinhaz.hu/magazin/folyoirat narium Színház művészeti folyóirata