Nemzeti, 2021. szeptember - 2022. június (9. évfolyam, 1-9. szám)
2022-03-01 / 7. szám
Szcenárium A Nemzeti Színház művészeti folyóirata 2022. március, X. évfolyam, 3. szám Fókuszban: Kortársaink, a klasszikusok Napjaink színházi alkotói miért fordulnak előszeretettel az európai nagy narratívákhoz? Milyen rendezői stratégiával állítják színre a (dráma)irodalom klasszikusait? Ezt a kérdéskört járja körül Hevesi Sándor (1873-1939), a Nemzeti Színház egykori igazgatója; új kolozsvári Hamlet-rendezése kapcsán Tompa Gábor, a litván származású Rimas Tuminas, aki tavaly Tolsztoj Háború és békéjét állította színre, valamint az olasz Alessandro Serra, aki Shakespeare Macbethje alapján készült előadásával érkezik az idei MITEM-re. De szerepel e lapszámban két jelentős színházi újító is, akik immár élő klasszikusaink. A TARTALOMBÓL Hevesi Sándor a vígjáték „természetes" és a tragédia „stílusos" játékmódjáról • A küszöbönlét színterei - összefoglaló a 2021-es MITEM-ről (3. rész) • „Ma is vannak aszkéta fiatalok" - interjú Tompa Gáborral • „A tehetség nem segít, ha nem társul hozzá érzék" - Rimas Tuminas gondolatai • Hogyan jött létre az Alessandro Serra rendezte Machetta? - Pintér Géza összeállítása • A levegőbe írott szó - Valére Novarina vallomása • A színház öt kontinense - Részlet Eugenio Barba és Nicola Savarese „Shakespeare (...) nem tehetett mást, mint hogy teljes egzisztenciáját a londoni Erzsébet-kori színjátszásnak szentelje, ahol a színházakat pogány szentélyek helyére építették és bordélyhá vezhető tervet, ami a szabadság látszatát keltő rabszolgaságot zak vették körbe. Ez a két kereskedelmi tevékenység a történet hozza létre az egész földön.” (Tompa Gábor)lem során gyakran cserélt székhelyet. A színházművészetben a bordélyház és a szakrális tér egymással átfedésben léteznek. „A megtévesztés világában élünk. A mindennapi életünk (Alessandro Serra) től kezdve minden a megtévesztésen alapul. (...) És már hoz zá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindenki hazudik. Totális „Elamlet és barátai ma (...) látják a hatalmas szakadékot a gaz- megtévesztés uralkodik mindenhol, még a színházban is. (...) tagság és szegénység között, látják, hogy mennyire manipulál a korszerűséghez igen közel áll a vulgaritás, a műveletlenség (...) a média, és hogy mennyire meg vannak vásárolva az államok, ám a korszerűségre törekvő művész távol tartja magát a klasszikormányok. Látják, hogy az emberek, mint valami bábuk egy kusoktól, mert fél. A klasszikusokban ugyanis felszámolódik pénzhatalmi elit kezében, végrehajtják azt a démoninak nem a korszerűekre jellemző vulgaritás.” (Rimas Tuminas) Valéré Novarina és Eugenio Barba. „Shakespeare színészei minden egyes darabban a saját koruk kosztümjeit hordták, s Brutust és Coriolanust nem egyszer valódi Líraságoktól levetett öltönyökben alakítottak. Ez az előttünk képtelennek és groteszknek tetsző öltözködés (...) nem állt ellentétben a színész beszédjével, hiszen a színpadon ágáló hősök művészileg megelevenült képmásai voltak azoknak a nagyuraknak, akik a színpad oldalán vagy a páholyokban ültek... (Hevesi Sándor) új könyvéből • Fejezetek a szatmári magyar színjátszás történetéből - Csirák Csaba tanulmánya (2. rész) • Húsz év az új Nemzetiben - Interjú Kovács Karolinával Tájékoztatás a Szcenárium lapszámokhoz való hozzájutásról: +36 1 476 68 761 a Szcenárium a neten: www.nemzetiszinhaz.hu/magazin/folyoirat szcenárium A Nemzeti Színház művészeti folyóirata