Harsányi Iván (szerk.): A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv 1993

Életutak

318 Ulbricht, Walter (1893-1973) 1893. június 30-án született Lipcse egy kis manzárdlakásában, amely ekkor négyszázezer lakosával a szász királyság legnagyobb, s az egész császári Német­ország negyedik legnépesebb városa volt. Egész életét meghatározta a szülői ház légköre. Apja szabóként dolgozott s a szociáldemokrata párt, valamint a városi szabószakszervezet tagjaként élénk társadalmi életet élt. Varrónő édesanyja is a szociáldemokratákhoz tartozott. Fiukat a nyolcosztályos iskola befejezése után, 1907-1911 között bútorasztalosnak taníttatták. Amikor felszabadult, a faipari szakszervezet támogatásával a szokásos vándorútra kelt. Útvonala Drez­dán, Nürnbergen, Münchenen és Velencén keresztül a svájci Luzernbe, majd 1912 tavaszán Belgiumba és Hollandiába vezetett. Több városban dolgozott rövidebb ideig asztalosműhelyekben és bútorgyárakban. Brémán keresztül 1912 késő nyarán tért vissza Lipcsébe, ahol belépett a Németországi Szociálde­mokrata Pártba és saját erejéből igyekezett művelni magát. A világháború kitörése után szót emelt a hadihiteleket megszavazó szociálde­mokrata vezetők ellen. 1915 május végén behívták katonának, s a balkáni front­ra - Macedóniába és Szerbiába - vezényelték. Szabadságáról a Spartakus-cso­­port háborúellenes írásaival a zsebében tért vissza. Az antimilitarista röplapok terjesztése felkeltette a katonai hatóságok figyelmét, s 1917 augusztusában elrendelték az Ulbricht család postájának ellenőrzését. 1917 október végén Walter Macedóniában maláriával került frontkórházba. A kereszt-litovszki bé­keszerződés után csapatát a nyugati frontra irányították. Útközben Lipcse kö­zelében hazaszökött, de elfogták. Kéthavi elzárás után Brüsszelben kellett foly­tatnia katonai szolgálatát. Röplapterjesztésért ismét börtönbe került, ahonnét 1918 november elején a kieli matrózfelkelés hírére sikerült kiszabadulnia. Részt vett tisztjei lefegyverzésében, a katonatanács tagjává választották. 1918 november közepén visszatért Lipcsébe. Azonnal csatlakozott a Sparta­kus Szövetség megalakításáért küzdőkhöz. A kommunista párt (KPD) 1919. január 1 -jei alakuló kongresszusa után a lipcsei szervezet alapító tagjaként a vezetőségbe is beválasztották. 1919-ben kezdődtek pártfunkcionárius évei. Előbb a közép-németországi pártvezetés, majd 1920-1923 között a nyugat-szászországi vezetőség tagja, illetve a párt kelet-türingia kerületi vezetőségének a titkára lett. Bekapcsolódott az 1920 márciusi Kapp-puccs leverésébe, általános sztrájkra buzdítva. 1922 végén részt vett a Kommunista Internacionálé IV. világkongresszusán. A KPD 1923 január végi nyolcadik kongresszusa után új szakasz kezdődött életében: a Központ (Zentrale) szervezőirodájának tagja lett. Ekkor kezdődött szoros együttműködése Wilhelm Pieckkel, a szervezőiroda vezetőjével. Ulb­richt új funkciójában a párt üzemi sejtjeinek a kiépítését irányította. Az 1923 őszi munkásharcok veresége után a KPD-t ismét betiltották. Ellene is letartóztatási par­ancsot adtak ki, amelyet csak 1928-ban vontak vissza. Emiatt 1923 novembere és 1926 októbere között illegalitásba vonult,s a Komin­tern megbízásából Ausztriában, Csehszlovákiában, 1925-től a Szovjetunióban, az Internacionálé apparátusában dolgozott. Igyekezett távol tartani magát a Életutak

Next