Nemzetközi Szemle, 1957 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1. szám

t. PALME DUTT csatorna ellenőrzése mögött is egy nagyobb kérdés rejtőzött, mint­hogy a csatorna szabadságát kitűnően meg lehetett volna oldani tárgyalás útján, békés rendezéssel. Mint Gaitskell augusztus 2-án, amikor eredetileg támogatta az angol katonai előkészületeket, he­lyesen mondotta — a lényeges és valódi cél „a közép-keleti ura­lom” biztosítása volt. Angol—francia és amerikai imperializmus Az angol—francia imperializmus azelőtt általában az Egyesült­­Államok mögött kullogott, sőt időnként az amerikai kalandorpoli­­tikával szemben mérsékletet tanácsolt. Miért ugrott most a hom­loktérbe, s bizonyult — még az Egyesült Államok kívánságaival is dacolva — a nyugati imperialista tábor legharciasabb és leg­kíméletlenebb szektorának? Ez az angol és a francia birodalom helyzetéből adódott. Ez a két hanyatló világbirodalom gyöngült meg a legsúlyosabban az imperialistaellenes felszabadító harc el­söprő előretörése következtében, minden kalandra készen álltak, gazdasági és pénzügyi erőforrásaik összezsugorodtak, s ennélfogva nem versenyezhettek ezen a téren az Egyesült Államokkal. A két ország a katonai akció végső, kétségbeesett szerencsejátékához folyamodott tehát, hogy uralmát helyreállítsa. Franciaország már elveszített egy játszmát Délkelet-Ázsiában és a Közép-Keleten, s most veszít egyet Észak-Afrikában, ahol félmilliós serege kegyet­len gyarmati háborút vív az algériaiak ellen. Angol csapatok van­nak lekötve Cipruson, Kenyában és Malájában. A Közép-Keleten a régebbi brit egyeduralom kénytelen volt lépésről lépésre meghát­rálni az amerikai előretöréssel szemben. Az angolok és franciák vad egyiptomi agressziója haldokló birodalmak jellegzetes utolsó nekilendülése volt. Az Egyesült Államok távolmaradása azonban bonyodalmat okozott az angol és francia imperialistáknak. Az Egyesült Államok azon mesterkedhet, hogy előnyösen kihasználja a helyzetet, ha egyrészt sajnálkozik az angol—francia agresszió miatt, másrészt ugyanakkor ellenzi azokat a javaslatokat, amelyek az agresszió gyors befejezésére hatékony közös lépéseket ajánla­nak. Az Atlanti Szövetség nagyhatalmai közti viszály felfedte azoknak az ellentmondásoknak a mélységét, amelyekbe az impe­rialista tábor a szocializmus, valamint a nemzeti és a gyarmati felszabadító mozgalom világméretű előretörése folytán belebo­nyolódott. Ellenállás világszerte Az egyiptomi angol—francia katonai invázió legfeltűnőbb vo­nása azonban az az egységes ellenzés volt, amelyet az egész vilá­gon ébresztett. Nemcsak az egész arab világ, nemcsak egész Ázsia

Next