Nemzetközi Szemle, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
A szocialista gazdasági rendszer biztosította építő munkánk gyors ütemét. A szovjet nép nagy vívmányaira támaszkodva pártunk a nemzetközi kommunista mozgalom történetében elsőként fogott hozzá a kommunizmus építéséhez. Kidolgozta és elfogadta a kommunizmus építésének programját. Ez újabb történelmi lépés a világ forradalmi átalakításának útján. Ez fordulópontot jelent az emberi társadalom fejlődésében. A kommunizmus a szovjet nép konkrét akcióprogramja lett. Eddig formula volt, most a könyvekből átültettük a gyakorlati tettek reális talajába. 4. Pártunk szigorúan tudományos alapon dolgozza ki stratégiáját és taktikáját, egész politikáját. A proletariátus pártjának gyakorlati tevékenysége nem kiemelkedő személyek nemes óhajain, hanem a társadalmi fejlődéstörvényszerűségein, az anyagi élet reális fejlődési szükségleteinek mélyreható tanulmányozásán alapul. A társadalomtudományok képviselőinek — a filozófusoknak, a közgazdászoknak, a történészeknek, a jogtudósoknak — kötelességük segítséget nyújtani a pártnak a kommunista építés törvényszerűségeinek és útjainak elméleti megalapozásához, s az ezzel összefüggő gyakorlati problémák megoldásához. A társadalomtudományok fejlődése és társadalmi hatásuk foka szoros összefüggésben van a tudományos elemzés mélységével és objektivitásával, pontos módszertani és eszmei, célirányosságával, amelyet a marxizmus—leninizmus elveihez való hűség határoz meg. A társadalomtudományok vitathatatlan sikereket mutathatnak fel nálunk. Mindamellett fejlődésünkben az utóbbi években komoly fogyatékosságok és mulasztások is mutatkoztak, amelyek a szubjektivizmus és a voluntarizmus elemeire utalnak. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy lebecsülték az elmélet szerepét és megszegték a folytonosság lenini elveit a tudományos kutatásokban, a tömegek tapasztalatainak, gyakorlatának általánosításában. Egyes történészek például lebecsülték, olykor pedig egyoldalúan világították meg a párt tevékenységét a szocializmusért vívott harc időszakában. Akadtak olyan gyászteoretikusok is, akik azt ajánlották, hogy a párttörténet rendszeres tanulmányozása helyett vezessünk be egy úgynevezett problematikai tanfolyamot, amely ezt a tudományt lényegében kizárólag a legutóbbi évtized tanulmányozására korlátozza. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az SZKP története nem más, mint marxizmus—leninizmus a gyakorlatban, hogy az SZKP tapasztalatai az elmélet és a gyakorlat szintézisét jelentik. Egyes filozófusoknál olyan formában jelentkezett a szubjektivizmus, hogy például lebecsülték a marxista dialektika tudományos kidolgozását a társadalmi jelenségek vizsgálatának módszereként. Olyan tendenciák is mutatkoztak, amelyek lényegében elhomályosították a dialektika központi törvényét, az ellentétek egységének és harcának törvényét. Egyes szerzők már azt is állították, hogy a szocializmusban mindent az egység dönt el, az ellentmondások pedig elveszítik jelentőségüket. Persze elvileg helytelen volna, ha valaki osztály-érdekellentétekre, belső osztályharcra próbálná visszavezetni a szocializmusban j.