Nemzetközi Szemle, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

A szocialista gazdasági rendszer biztosította építő munkánk gyors ütemét. A szovjet nép nagy vívmányaira támaszkodva pártunk a nem­zetközi kommunista mozgalom történetében elsőként fogott hozzá a kommunizmus építéséhez. Kidolgozta és elfogadta a kommunizmus épí­tésének programját. Ez újabb történelmi lépés a világ forradalmi átala­kításának útján. Ez fordulópontot jelent az emberi társadalom fejlődé­sében. A kommunizmus a szovjet nép konkrét akcióprogramja lett. Eddig formula volt, most a könyvekből átültettük a gyakorlati tettek reális talajába. 4. Pártunk szigorúan tudományos alapon dolgozza ki stratégiáját és taktikáját, egész politikáját. A proletariátus pártjának gyakorlati tevé­kenysége nem kiemelkedő személyek nemes óhajain, hanem a társa­dalmi fejlődés­­törvényszerűségein, az anyagi élet reális fejlődési szük­ségleteinek mélyreható tanulmányozásán alapul. A társadalomtudomá­nyok képviselőinek — a filozófusoknak, a közgazdászoknak, a történé­szeknek, a jogtudósoknak — kötelességük segítséget nyújtani a pártnak a kommunista építés törvényszerűségeinek és útjainak elméleti megala­pozásához, s az ezzel összefüggő gyakorlati problémák megoldásához. A társadalomtudományok fejlődése és társadalmi hatásuk foka szoros összefüggésben van a tudományos elemzés mélységével és objek­tivitásával, pontos módszertani és eszmei, célirányosságával, amelyet a marxizmus—leninizmus elveihez való hűség határoz meg. A társadalomtudományok vitathatatlan sikereket mutathatnak fel nálunk. Mindamellett fejlődésünkben az utóbbi években komoly fo­gyatékosságok és mulasztások is mutatkoztak, amelyek a szubjektiviz­mus és a voluntarizmus elemeire utalnak. Ez elsősorban abban nyilvá­nult meg, hogy lebecsülték az elmélet szerepét és megszegték a folyto­nosság lenini elveit a tudományos kutatásokban, a tömegek tapaszta­latainak, gyakorlatának általánosításában. Egyes történészek például lebecsülték, olykor pedig egyoldalúan világították meg a párt tevékenységét a szocializmusért vívott harc idő­szakában. Akadtak olyan gyászteoretikusok is, akik azt ajánlották, hogy a párttörténet rendszeres tanulmányozása helyett vezessünk be egy úgynevezett problematikai tanfolyamot, amely ezt a tudományt lényegében kizárólag a legutóbbi évtized tanulmányozására korlátozza. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az SZKP története nem más, mint marxizmus—leninizmus a gyakorlatban, hogy az SZKP tapasztalatai az elmélet és a gyakorlat szintézisét jelentik. Egyes filozófusoknál olyan formában jelentkezett a szubjektiviz­mus, hogy például lebecsülték a marxista dialektika tudományos ki­dolgozását a társadalmi jelenségek vizsgálatának módszereként. Olyan tendenciák is mutatkoztak, amelyek lényegében elhomályosították a dialektika központi törvényét, az ellentétek egységének és harcának törvényét. Egyes szerzők már azt is állították, hogy a szocializmusban mindent az egység dönt el, az ellentmondások pedig elveszítik jelentő­ségüket. Persze elvileg helytelen volna, ha valaki osztály-érdekellenté­tekre, belső osztályharcra próbálná visszavezetni a szocializmusban j.­

Next