Nemzetközi Szemle, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám

Tőkés válság: elmélet és ideológia ERIC HOBSBAWM: Marxism Today I A kapitalizmus válsága történelmi perspektívában* Hosszú ideje ismert az a tény, hogy a kapitalista gazdaság működése so­rán a periodikus zavarok változatos típusait hozza létre, melyek a gazda­sági életnek egyfajta kiegyensúlyozat­lan ritmust adnak. A legjobban ismert ezen ritmusok közül az ún. termelési ciklus, nevezetesen a gazdasági vál­ság, melyet radikális és szocialista közgazdászok fedeztek fel az 1830-as évektől, s amelyet az ortodoxok 1860 óta vizsgálnak. E folyamat időnként sokkal drámaibb formát öltött, mint máskor, néha pedig — nevezetesen a II. világháborút követő években — olyan gyenge volt, hogy az emberek komolyan kétségbe vonták azt, hogy még mindig működésben volna. Bizo­nyos, hogy ekkor sokkal kevésbé volt érzékelhető és jelentős, mint bármikor azelőtt a kapitalizmus történetében. Noha hatásában néhány gazdasági válság katasztrofális volt mind az üz­leti életben, mind a különböző társa­dalmi osztályokra nézve, egy kivétel­lel egyik sem látszott válságba juttat­ni a kapitalizmus rendszerét akár vi­lágméretekben, akár egy országban. A kivétel természetesen az 1929— 1933-as válság volt. Periodikus ingadozások Mihelyt a termelési ciklus e ritmusát felismerték, a gazdasági válságokat a század java részében elkerülhetetlen, de csupán időleges megszakításoknak tekintették, hasonlóan az aratás előre kevésbé kiszámítható, de nyilvánva­lóan periodikus ciklusához, amely meghatározta a preindusztriális társa­dalmak életét. A kapitalizmus együtt élt a válságokkal, átélte, sőt túlélte azokat. Mindennek ellenére talán ke­vésbé ismert az a tény, hogy a kapi­talizmus története folyamán megjelen­nek a periodikus ingadozások sokkal hosszabb típusai is, melyeket a szov­jet közgazdász, Kondratyev próbált a 20-as években elemezni, s melyeket még ma is az ő nevével jelölnek. A periódusok húsz és harminc év között látszanak váltakozni egymással — pontos időtartamuk nem lényeges —, s a periódusokat a mai napig az árak különböző változásai jelzik. Az inflá­ciót hosszú deflációs periódusok köve­tik. Ezen túl nyomon követhetünk egy hosszabb jellegű hasonló vonulatot: az árcsökkenések általános tenden­ciáját a XIX. század elejétől — a na­póleoni háborúk végétől — majdnem a század végéig, s egy általános ár­­emelkedési tendenciát — melynek na­gyon is tudatában vagyunk —, egy hosszú távú tendenciát a XX. század elejétől. A felvirágzás és a kapitalista ex­panzió periódusai így váltakoznak a gazdasági , — ahogy látni fogjuk — politikai és társadalmi bajokkal ter­hes periódusokkal. Ezt természetesen az üzletember szemszögéből mondom. Ami az átlagos dolgozó emberrel tör­tént, az más, kétségkívül ezekkel kap­csolatban álló tényezőkön múlott, úgy­hogy néhány üzleti problémákkal ter­hes periódus jelentős haladást tudott felmutatni az életszínvonal területén, a felvirágzás néhány periódusában pe­dig ennek az ellenkezője volt tapasz­talható. De ezt csak közbevetőleg. Az * Hobsbawm professzor előadása 1975. már­cius 5-én hangzott el a J. D. Bernal Peace Library rendezésében. • 3 Ы< ЪЪ

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék