Nemzetközi Szemle, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

DOKUMENTUM Gus Hall a kommunista világmozgalomról RÉSZLETEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOMMUNISTA PÁRTJA FŐTITKÁRÁNAK 1977. AUGUSZTUS JO­AK NEW YORKBAN, A POLITICAL AFFAIRS FÓRUMÁN ELMONDOTT BESZÉDÉRŐL Amikor hanyatlani kezdett a kapitalizmus, és az igazság elpártolt tőle, a ka­pitalizmus ideológusai elhintették a Nagy Antikommunista Hazugság magvait. Ez vált a kapitalista ideológia tartóoszlopává. Elérkezett arra a pontra, ami­kor már törvényként fogadhatjuk el, hogy ha a tömegtájékoztatási eszkö­zökön keresztül halljuk vagy látjuk, és ha tárgya a kommunista mozgalom vagy a szocializmus, akkor ez szinte bizonyosan a legteljesebb hazugság, tor­zítás vagy legjobb esetben gyenge féligazság. A hamisítások nem információ­­hiányra vezethetők vissza: szándékosak, rafináltak és alaposan megfontoltak. A tömegtájékoztatási eszközök hazugságkampánya és arra irányuló erő­feszítéseik miatt, hogy nézeteltéréseket kiváltva és szítva megosztottságot idézzenek elő, rendkívül fontos, hogy ismerjük és meg tudjuk különböztetni a kommunista pártok politikáját és taktikáját, amelyek a sajátos, sőt egyedül­álló nemzeti körülményekre adott válaszok, a lényegi különbségektől — olyan különbségektől, amelyek ellentétesek a marxizmus—leninizmus elméleti té­teleivel. Ezt szem előtt tartva, vizsgáljuk meg, mi az igazság és mi a hazugság a világ kommunista mozgalmával kapcsolatban. A kommunista pártok jellegét és szerepét a valósággal való összefüggé­sében kell látnunk. A marxizmus—leninizmus és a kommunista pártok az ob­jektív valóság szerves részét képezik. Minden országban azon munkálkodnak, hogy irányt mutassanak és befolyást gyakoroljanak az élet által kitermelt társadalmi konfliktusokban. És viszont, őket is befolyásolják az objektív fo­lyamatok erői. Az emberi haladásért folytatott küzdelem nem valamiféle egy­öntetű, sima folyamat, vannak áradások és ellenáramlatok, vannak akadá­lyok, de — mint Paul Robeson elvtárs énekelte azelőtt — „A Vén Folyó meg­állíthatatlanul hömpölyög tova”. Az objektív világ „vén folyója” törvényektől szabályozott, önmagát elő­rehajtó folyamat. Csupán olyan célokat tűz ki maga elé, amelyeknek meg­valósítására készen áll. Az objektív folyamat megszülte és táplálja a világfor­radalmi folyamatot. Létrehozott és tovább formál egy, az egész világot át­fogó forradalmi osztályt is, ez pedig emberanyagot teremt és nevel a forra­dalmi pártok számára. A marxizmus—leninizmus az a tudomány, amely meg­magyarázza ennek az objektív folyamatnak a törvényszerűségeit. Mint tudo­mány, felfedezte, hogy az osztályharc a legerősebb és legállandóbb áramlat, amely az összes többi objektív áramlatra hatást gyakorol. A kommunista pár­tok tehát a munkásosztálynak ebből az áramlatából születtek, és ebben gyö­kereznek. A világszerte ugyanazokon a törvényszerűségeken alapuló objektív folyamatok hasonlóságában, azonosságában rejlik annak az oka, hogy a kom­munista pártok hasonló válaszokat adnak a jelenségekre, hasonló politikai és elméleti következtetésekre jutnak. A hosszú távú objektív folyamatok és a harci tapasztalatok a világ kommunista mozgalmában nem szakadással fényes

Next