Nemzetközi Szemle, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
DOKUMENTUM Gus Hall a kommunista világmozgalomról RÉSZLETEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOMMUNISTA PÁRTJA FŐTITKÁRÁNAK 1977. AUGUSZTUS JOAK NEW YORKBAN, A POLITICAL AFFAIRS FÓRUMÁN ELMONDOTT BESZÉDÉRŐL Amikor hanyatlani kezdett a kapitalizmus, és az igazság elpártolt tőle, a kapitalizmus ideológusai elhintették a Nagy Antikommunista Hazugság magvait. Ez vált a kapitalista ideológia tartóoszlopává. Elérkezett arra a pontra, amikor már törvényként fogadhatjuk el, hogy ha a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül halljuk vagy látjuk, és ha tárgya a kommunista mozgalom vagy a szocializmus, akkor ez szinte bizonyosan a legteljesebb hazugság, torzítás vagy legjobb esetben gyenge féligazság. A hamisítások nem információhiányra vezethetők vissza: szándékosak, rafináltak és alaposan megfontoltak. A tömegtájékoztatási eszközök hazugságkampánya és arra irányuló erőfeszítéseik miatt, hogy nézeteltéréseket kiváltva és szítva megosztottságot idézzenek elő, rendkívül fontos, hogy ismerjük és meg tudjuk különböztetni a kommunista pártok politikáját és taktikáját, amelyek a sajátos, sőt egyedülálló nemzeti körülményekre adott válaszok, a lényegi különbségektől — olyan különbségektől, amelyek ellentétesek a marxizmus—leninizmus elméleti tételeivel. Ezt szem előtt tartva, vizsgáljuk meg, mi az igazság és mi a hazugság a világ kommunista mozgalmával kapcsolatban. A kommunista pártok jellegét és szerepét a valósággal való összefüggésében kell látnunk. A marxizmus—leninizmus és a kommunista pártok az objektív valóság szerves részét képezik. Minden országban azon munkálkodnak, hogy irányt mutassanak és befolyást gyakoroljanak az élet által kitermelt társadalmi konfliktusokban. És viszont, őket is befolyásolják az objektív folyamatok erői. Az emberi haladásért folytatott küzdelem nem valamiféle egyöntetű, sima folyamat, vannak áradások és ellenáramlatok, vannak akadályok, de — mint Paul Robeson elvtárs énekelte azelőtt — „A Vén Folyó megállíthatatlanul hömpölyög tova”. Az objektív világ „vén folyója” törvényektől szabályozott, önmagát előrehajtó folyamat. Csupán olyan célokat tűz ki maga elé, amelyeknek megvalósítására készen áll. Az objektív folyamat megszülte és táplálja a világforradalmi folyamatot. Létrehozott és tovább formál egy, az egész világot átfogó forradalmi osztályt is, ez pedig emberanyagot teremt és nevel a forradalmi pártok számára. A marxizmus—leninizmus az a tudomány, amely megmagyarázza ennek az objektív folyamatnak a törvényszerűségeit. Mint tudomány, felfedezte, hogy az osztályharc a legerősebb és legállandóbb áramlat, amely az összes többi objektív áramlatra hatást gyakorol. A kommunista pártok tehát a munkásosztálynak ebből az áramlatából születtek, és ebben gyökereznek. A világszerte ugyanazokon a törvényszerűségeken alapuló objektív folyamatok hasonlóságában, azonosságában rejlik annak az oka, hogy a kommunista pártok hasonló válaszokat adnak a jelenségekre, hasonló politikai és elméleti következtetésekre jutnak. A hosszú távú objektív folyamatok és a harci tapasztalatok a világ kommunista mozgalmában nem szakadással fényes