Nemzetközi Szemle, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

elnökválasztási kampány egyik igazo­lása talán az lehet, hogy tisztázza ezt a világméretű gazdasági és katonai erő­­egyensúlyt, és segítségére lesz a pár­toknak és a népnek, hogy alkalmaz­kodjék a gazdasági anarchia, illetve a nukleáris veszély fenyegetéséhez. Rea­gan győzelme ellenére, a választási hadjárat semmit sem tisztázott ebben a tekintetben. Általában jelszavakkal, személyeskedő támadásokkal vívták a harcot, illetve a jobb- és baloldali kü­lönleges érdekcsoportokra, a feketék­re, a spanyol ajkúakra, a zsidókra, a nagy szakszervezetekre, a nagytőkére stb. apelláltak. Roosevelt ötven eszten­dővel ezelőtt panaszkodott az „elfelej­tett ember” miatt. Most az „elfelej­tett ország” a panaszok oka. Idő kell hozzá, hogy egyáltalában el­gondolkodjunk ezen. Reagant kétség­kívül kimerítette és megdöbbentette ez a küzdelem és győzelmének nagy­ságrendje, ezért pihenésre van szük­sége, valamint arra, hogy elgondol­kodjék a rá leadott szavazatok követ­kezményein, valamint ígéreteinek je­lentőségén. Addig is sok olyan lezáratlan ügy van, amellyel Reagan megválasztott elnöknek január 20-i beiktatása előtt szembe kell néznie. A kongresszusnak foglalkoznia kell azokkal a költség­­vetési törvényjavaslatokkal, amelyek­ről a választás előtt — politikai meg­fontolásokból — nem döntött. Carter­­nek, mint vereséget szenvedett jelölt­nek kell foglalkoznia a teheráni tú­szok szabadon bocsátásának ügyével, és azzal, hogy miként kell ebben dön­tenie az iraki—iráni háború közben anélkül, hogy károkat okozna az or­szág érdekeinek az arab világban és Izraelben. Egyvalami eléggé világos mindezek­kel kapcsolatban, ezt pedig Reagan győzelme dramatizálta. A felsorolt problémák egyikét sem lehet megol­dani világnézeti, személyes vagy párt­­alapon. És bizonyosan nem azoknak az érveknek az alapján, amelyeket Rea­gan hangoztatott a kampány során. Most, hogy vége van a választási csa­tározásnak, a pártoknak egyesülniük kell avégett, hogy megbirkózzanak az ország előtt álló feladatokkal. Maga Reagan fejezte ki ezt igazán nyersen a kampány végén: azt állította, hogy az országnak sokkal súlyosabb nehéz­ségei vannak mind otthon, mind kül­földön, mint négy esztendővel ezelőtt, az amerikai nép pedig elveszítette bi­zalmát az ország vezetésében. Amit viszont Reagan nem vett figyelembe — és ez döntő különbség —, az az, hogy ennek a nemzetek életét érintő, politikai pártokat és szövetségeket be­folyásoló forradalomnak a problémáit nem lehet igazán megoldani egyetlen terhek alatt... hódító utakon (A 7/me-ból)

Next