Nemzetközi Szemle, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Washington ПРАВДА az elfogadható megoldást JURIJ­­ANDROPOV NYILATKOZATA A Szovjetunió vezetése a szovjet em­bereknek és más népeknek már tudo­mására hozta, hogyan értékeli a je­lenlegi amerikai kormányzat militaris­ta irányvonalát és óva intette az Egye­sült Államok, valamint a mellette fel­lépő nyugati országok kormányait ez irányvonal veszélyes következményeit illetően. Washington, Bonn, London és Ró­ma azonban nem hallgatott a józan ész szavára — az NSZK, Nagy-Bri­­tannia és Olaszország területén meg­kezdődik a közép-hatótávolságú ame­rikai rakéták telepítése. Ezzel az ame­rikai Pershingek és manőverező ro­botrepül­őgépek megjelenése az euró­pai kontinensen kész ténnyé válik. Európa közel negyven éve — azaz hosszabb ideje, mint bármikor a leg­újabb kori történelemben — békében él. Ez a szocialista közösség országai­nak következetesen békeszerető poli­tikája, a kontinens békeszerető erői­nek erőfeszítései és józanul gondolko­dó nyugati politikusok realista állás­­foglalásának eredményeképpen vált lehetségessé. Európában a NATO és a Varsói Szerződés között kiala­kult hozzávetőleges katonai erőegyen­súly — ezen belül a nukleáris erő­­egyensúly — objektíve az európai biz­tonság és stabilitás ügyét szolgálta. Most az Egyesült Államok és a NATO egészében olyan lépést tesz, amelynek célja saját oldalukra billen­teni a mérleg nyelvét. A Szovjetunió és szövetségesei határai közelében te­lepítendő nukleáris rakéták egyálta­lán nem Nyugat-Európa védelmét szolgálják — Nyugat-Európát senki nem fenyegeti. Az amerikai rakéták európai elhelyezésével­­nem Európa biztonsága szilárdul, hanem annak valós veszélye erősödik, hogy az Egye­sült Államok katasztrófát zúdít Euró­­pa népeire. A két világháború folyamán az Amerikai Egyesült Államok területét nem érte el a pusztító tűzvész. Wa­shingtonban most is szeretnék azt hin­ni, hogy a közép-hatótávolságú ameri­kai rakéták európai elhelyezésével, s ezzel a szocialista országok ellen irá­nyuló nukleáris fenyegetés fokozásá­val sikerül elhárítani Amerika terüle­te felől a válaszcsapást. Ami az Egye­sült Államok nyugat-európai szövet­ségeseinek biztonságát illeti, az a je­lek szerint csupán annyiban érdekli az amerikai vezetőket, amennyiben a nyugat-európaiak életükkel, váro­saikkal csökkenthetik a magát az Egyesült Államokat érő megtorlást abban az esetben, ha Washington en­gedne a kísértésnek s nukleáris há­borút robbantana ki abban az illu­zórikus reményben, hogy megnyer­heti azt. Az amerikai nukleáris rakéták nyu­gat-európai telepítése távolról sem vá­laszlépés, amelyet a jelenlegi európai erőviszonyokkal kapcsolatban az állí­tólag Nyugaton érezhető aggodalom váltott ki. Sokszor, konkrét adatok se­gítségével bizonyítást nyert, hogy je­lenleg Európában a NATO és a Varsói Szerződés között a közép-hatótávolsá­gú nukleáris eszközök terén hozzáve­tőleges erőegyensúly van, az atom­robbanótöltetek tekintetében pedig a NATO lényeges fölénnyel rendelkezik. Ezzel egyetért sok nyugati politikus és szakember is. Így hát, ha bárki­nek egyáltalán aggódnia kell, úgy ezek a Varsói Szerződés országai, amelye­ket a NATO-tagállamok katonai gé­pezete fenyeget. Mindezt értékelve, a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai nem hunyhatnak szemet afölött, hogy Washington „keresztes hadjáratot” hirdetett a szocializmus mint társa­dalmi rendszer ellen. Nem hunyhat-

Next