Nemzetközi Szemle, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Washington ПРАВДА az elfogadható megoldást JURIJANDROPOV NYILATKOZATA A Szovjetunió vezetése a szovjet embereknek és más népeknek már tudomására hozta, hogyan értékeli a jelenlegi amerikai kormányzat militarista irányvonalát és óva intette az Egyesült Államok, valamint a mellette fellépő nyugati országok kormányait ez irányvonal veszélyes következményeit illetően. Washington, Bonn, London és Róma azonban nem hallgatott a józan ész szavára — az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország területén megkezdődik a közép-hatótávolságú amerikai rakéták telepítése. Ezzel az amerikai Pershingek és manőverező robotrepülőgépek megjelenése az európai kontinensen kész ténnyé válik. Európa közel negyven éve — azaz hosszabb ideje, mint bármikor a legújabb kori történelemben — békében él. Ez a szocialista közösség országainak következetesen békeszerető politikája, a kontinens békeszerető erőinek erőfeszítései és józanul gondolkodó nyugati politikusok realista állásfoglalásának eredményeképpen vált lehetségessé. Európában a NATO és a Varsói Szerződés között kialakult hozzávetőleges katonai erőegyensúly — ezen belül a nukleáris erőegyensúly — objektíve az európai biztonság és stabilitás ügyét szolgálta. Most az Egyesült Államok és a NATO egészében olyan lépést tesz, amelynek célja saját oldalukra billenteni a mérleg nyelvét. A Szovjetunió és szövetségesei határai közelében telepítendő nukleáris rakéták egyáltalán nem Nyugat-Európa védelmét szolgálják — Nyugat-Európát senki nem fenyegeti. Az amerikai rakéták európai elhelyezésévelnem Európa biztonsága szilárdul, hanem annak valós veszélye erősödik, hogy az Egyesült Államok katasztrófát zúdít Európa népeire. A két világháború folyamán az Amerikai Egyesült Államok területét nem érte el a pusztító tűzvész. Washingtonban most is szeretnék azt hinni, hogy a közép-hatótávolságú amerikai rakéták európai elhelyezésével, s ezzel a szocialista országok ellen irányuló nukleáris fenyegetés fokozásával sikerül elhárítani Amerika területe felől a válaszcsapást. Ami az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségeseinek biztonságát illeti, az a jelek szerint csupán annyiban érdekli az amerikai vezetőket, amennyiben a nyugat-európaiak életükkel, városaikkal csökkenthetik a magát az Egyesült Államokat érő megtorlást abban az esetben, ha Washington engedne a kísértésnek s nukleáris háborút robbantana ki abban az illuzórikus reményben, hogy megnyerheti azt. Az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése távolról sem válaszlépés, amelyet a jelenlegi európai erőviszonyokkal kapcsolatban az állítólag Nyugaton érezhető aggodalom váltott ki. Sokszor, konkrét adatok segítségével bizonyítást nyert, hogy jelenleg Európában a NATO és a Varsói Szerződés között a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök terén hozzávetőleges erőegyensúly van, az atomrobbanótöltetek tekintetében pedig a NATO lényeges fölénnyel rendelkezik. Ezzel egyetért sok nyugati politikus és szakember is. Így hát, ha bárkinek egyáltalán aggódnia kell, úgy ezek a Varsói Szerződés országai, amelyeket a NATO-tagállamok katonai gépezete fenyeget. Mindezt értékelve, a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai nem hunyhatnak szemet afölött, hogy Washington „keresztes hadjáratot” hirdetett a szocializmus mint társadalmi rendszer ellen. Nem hunyhat-