Nemzetnevelés, 1925 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
NEMZETNEVELÉS — 1925. január 1. a tanítót gyűlölik. Főtitkár indítványára ez ügyben faj nyugdíjreldéletheit. a szövetség felterjesztéssel fordul a belügyminiszterhez, utasítja a közigazgatási hatóságokat, hogy a Kíváncsian vártam az új nyugdíjtörvényt, fölcsikántortanítói járandóságok behajtásánál ne kellemetlenkedjenek, hanem mint törvény, ezt is kellőképen respektálják. Főtitkár jelenti, hogy a központi iroda munkája oly nagy mértékben megszaporodott, hogy annak elvégzésére képtelen, azért egy segéderő félfogadására az engedélyezést kéri. Elfogadták. E jelentés tudomásulvétele után következett azon tételek kitűzése, amelyek kidolgozás anyagát képezik az 1925-iki évi tanítógyűléseknek. A következő tanügyi tételek tűzettek ki: 1. A nőnevelés feladata. 2. Teendőink az iskolán kívül. (Mivel foglalkozhatik a tanító az iskolán kívül?) 3. Tanító a szociális kérdések szolgálatában. (Ki vezesse a népet?) 4. A katholikus népiskolák tantervének revíziója. (Mik a régi tanterv hibái, mik az új tanterv szükségletei?) 5. A gyermek cselekvőkészségének felhasználása a tanítás keretében. Természetes, hogy eme kérdéseken kívül jogukban van az egyesületeknek más tárgyú kérdésekkel is foglalkozni. Eme kérdésekben való megállapodás után az indítványok letárgyalása következett. A mágocsi esoköz (Horváth Mihály elnök, Máza) indítványát, amely a törzskönyvvezetés díjának a megállapítását a Pest vármegyében fizetett díjak szerint kívánja rendezni, magáévá tette a bizottság és ily irányban teszi meg a kellő lépéseket. Öveges elnök előterjeszti az Általános Tanítószö- vetséggel való megállapodást. Az együttműködés 1925-ik évre is kimondatott. Majd a üdülőház kérdését és az abban történő átalakításokat ismertette. Hosszabb vita után kimondatott, hogy az átalakítás csak akkor kezdhető meg, ha az ahhoz szükséges összeg befolyik a szövetség pénztárába. Ezzel kapcsolatban a főtitkár ismertette azon terveket, amelyek a szociális intézmények továbbépítését szolgálják. (A dunaalmási szanatórium ügye nem sikerült, mert se a földbirtokrendező bíróság, se a földbirtoktulajdonos nem volt hajlandó kérésünket teljesíteni.) Most azonban Hévízen szanatórium felállítását tervezzük. Budapesten egy központi kath. tanítói otthon felállítását tervezzük és ha lehetséges, a szövetség részére egy kisebb bérgazdaság felállíthat, amelyek mind megbeszélés tárgyát képezik és egyik-másik kivitele talán mielőbb lehetségessé válik. ■** terveket, amint a nyilvánosságra megértek, részütesen fogjuk ismertetni. Végül ama akciót ismertette, amelynek terve már a nagyméltó püspöki kar tagjai előtt fekszik, amely a tanítói és ifjúsági könyvtárak felállítását és egységes fejlesztését célozza. A fél 10-kor kezdődő gyűlés háromnegyed 2-kor végződött. Komoly, tartalmas vita és lelkes elhatározás a vezetőség részéről. Szép jövő integet. A vezetőség halad, csak a kath. tanítóság kövesse egységesen, akkor lesz még egyszer ünnep a világon és fog még örülni a kath. tanító is. Azon legyünk, hogy ez mielőbb elkövetkezjék, (K. K.) gázott reményekkel fogtam kezembe az erről szóló rendeletet, azonban teljesen kiábrándulva tettem azt le. Ösztönös félelmem, amellyel minden újabb hírt valamely illetményrendezésről fogadok, ismét beigazolódott, mert a rólunk való gondoskodás jelszava alatt ismét csak új sérelmek értek bennünket. Nem akarok hosszabb reflexiókba bocsátkozni, csupán röviden rámutatok a rendelet sérelmes intézkedéseire azon reményben, hogy azok orvoslást találnak. Elsősorban sérelmesnek tartom a hosszabb szolgálati idővel bíró s állásukat többször változtatott tanítókra nézve a rendeletnek a nyugalombahelyezésre vonatkozó kérvényhez melléklendő okmányokra vonatkozó intézkedését. i. a régi nyugdíjtörvény alapján a nyugdíjazáskor elegendő volt a szolgálat folytonosságát igazoló működési bizonyítványok bemutatása, amelyeket minden tanító állásáról történt eltávozásakor ki, ír kel és meg is őrzött. Ezen, a múltban felállított bizony lányokat ime a jelen rendelet érvényteleníti, mert nem tartalmazzák a szolgálati időtartamán ésa működés méltatásán kívül még 1. a szolgálat minőségét; 2. az alkalmazás minőségét; 3. a betöltött állás megüresedésének körülményeit (üresedés, szabadságolás); 4. a tanító által működése tartama alatt élvezett szabadságot; 5. esetleges fegyelmi ügyeit. Ezen pontoknak a múltra visszamenő igazolása különösen megszállt területeken működött tanítókra nézve szinte lehetetlenség, másrészt pedig ellenkezik az eddig követett jogszokással. Ellenkezik pedig, mert a múltban egy évnél hosszabb szabadságot betegség címén nem engedélyeztek, hanem egy éven túl tartó betegség esetén az illetőnek ideiglenes nyugdíjazását rendelték el; az egy éven túl tartó tanulmányi szabadságon volt tanító pedig úgysem tanító már, hanem tanár, akinek ezen szabadságolása úgyis már a fizetési előléptetésnél elbíráltatott. Úgyszintén az a tanító, aki esetleg egy ilyen álláson mint helyettes működött, ugyanolyan pedagógiai munkásságot fejtett ki, mint bármelyikünk, így a szolgálat folytonossága esetén ezen működése neki ép úgy nyugdíjba beszámítandó, mint nekünk. Úgyszintén a régi nyugdíjtörvény alapján nyugdíjra való igényét csak akkor vesztette el a tre nae4, ha fegyelmi ítélettel ezt kimondották, amikor a nyugdíjintézet a megfelelő értesítést megkapta ész illetőt tagjai sorából törölte. Nem volt tehát sem érv ok, hogy a gyakran csak alantas bosszúból indítja , legföljebb intés, vagy dorgálással végződött fel^ *ni - ügyeket a működési bizonyítványokban leször " aminthogy azt nem is tették. Választási jegyzőkönyveket, megerősítési ok'.. .n' a múltban csak kevés helyen adtak ki s mivel azok bemutatása a nyugdíjazás alkalmával nem volt kötelező, a legtöbb tanító nem is kérte azokat. Ezeket most 25—35 év múltán kibányászni, még ezen a csonka országon is majdnem a lehetetlenséggel határos, de teljesen lehetetlen olyan egyénnek, aki — mint pl. jómagam is — román és cseh megszállt területen több helyt működött, ahol annyi idő