Nemzetnevelés, 1925 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

NEMZETNEVELÉS — 1925. január 1. a tanítót gyűlölik. Főtitkár indítványára ez ügyben faj nyugd­íjre­ldéletheit. a szövetség felterjesztéssel fordul a belügyminiszter­hez, utasítja a közigazgatási hatóságokat, hogy a Kíváncsian vártam az új nyugdíjtörvényt, fölcsi­kántortanítói járandóságok behajtásánál ne kellemet­lenkedjenek, hanem mint törvény, ezt is kellőképen respektálják. Főtitkár jelenti, hogy a központi iroda munkája oly nagy mértékben megszaporodott, hogy annak el­végzésére képtelen, azért egy segéderő félfogadására az engedélyezést kéri. Elfogadták. E jelentés tudomásulvétele után következett azon tételek kitűzése, amelyek kidolgozás anyagát képe­zik az 1925-iki évi tanítógyű­léseknek. A következő tanügyi tételek tűzettek ki: 1. A nőnevelés feladata. 2. Teendőink az iskolán kívül. (Mivel foglalkozha­­tik a tanító az iskolán kívül?) 3. Tanító a szociális kérdések szolgálatában. (Ki vezesse a népet?) 4. A katholikus népiskolák tantervének revíziója. (Mik a régi tanterv hibái, mik az új tanterv szük­ségletei?) 5. A gyermek cselekvő­készségének felhasználása a tanítás keretében. Természetes, hogy eme kérdéseken kívül joguk­ban van az egyesületeknek más tárgyú kérdésekkel is foglalkozni. Eme kérdésekben való megállapodás után az indítványok letárgyalása következett. A m­ágocsi eso­­köz (Horváth Mihály elnök, Máza) indítványát, amely a törzskönyvvezetés díjá­nak a megállapítását a Pest vármegyében fizetett dí­jak szerint kívánja rendezni, magáévá tette a bizott­ság és ily irányban teszi meg a kellő lépéseket. Öveges elnök előterjeszti az Általános Tanítószö-­ vetséggel való megállapodást. Az együttműködés 1925-ik évre is kimondatott. Majd a üdülőház kérdését és az abban történő át­alakításokat ismertette. Hosszabb vita után kimon­datott, hogy az átalakítás csak akkor kezdhető meg, ha az ahhoz szükséges összeg befolyik a szövetség pénztárába. Ezzel kapcsolatban a főtitkár ismertette azon ter­veket, amelyek a szociális intézmények továbbépíté­sét szolgálják. (A dunaalmási szanatórium ügye nem sikerült, mert se a földbirtokrendező bíróság, se a földbirtoktulajdonos nem volt hajlandó kérésünket teljesíteni.) Most azonban Hévízen szanatórium fel­állítását tervezzük. Budapesten egy központi kath. tanítói otthon felállítását tervezzük és ha lehetséges, a szövetség részére egy kisebb bérgazdaság felállí­that, amelyek mind megbeszélés tárgyát képezik és egyik-másik kivitele talán mielőbb lehetségessé válik. ■** terveket, amint a nyilvánosságra megértek, rész­ü­­tesen fogjuk ismertetni. Végül ama akciót ismer­tette, amelynek terve már a nagyméltó püspöki kar tagjai előtt fekszik, amely a tanítói és ifjúsági könyv­tárak felállítását és egységes fejlesztését célozza. A fél 10-kor kezdődő gyűlés háromnegyed 2-kor végződött. Komoly, tartalmas vita és lelkes elhatáro­zás a vezetőség részéről. Szép jövő integet. A vezető­ség halad, csak a kath. tanítóság kövesse egységesen, akkor lesz még egyszer ünnep a világon és fog még örülni a kath. tanító is. Azon legyünk, hogy ez mi­előbb elkövetkezjék, (K. K.) gázott reményekkel fogtam kezembe az erről szóló rendeletet, azonban teljesen kiábrándulva tettem azt le. Ösztönös félelmem, amellyel minden újabb hírt valamely illetményrendezésről fogadok, ismét beiga­zolódott, mert a rólunk való gondoskodás jelszava alatt ismét csak új sérelmek értek bennünket. Nem akarok hosszabb reflexiókba bocsátkozni, csupán röviden rámutatok a rendelet sérelmes intézkedé­seire azon reményben, hogy azok orvoslást találnak. Elsősorban sérelmesnek tartom a hosszabb szol­gálati idővel bíró s állásukat többször változtatott ta­nítókra nézve a rendeletnek a nyugalombahelyezésre vonatkozó kérvényhez melléklendő okmányokra vo­natkozó intézkedését­­. i. a régi nyugdíjtörvény alapján a nyugdíjazáskor elegendő volt a szolgálat folytonosságát igazoló működési bizonyítványok be­mutatása, amelyeket minden tanító állásáról történt eltávozásakor ki, ír kel­ és meg is őrzött. Ezen, a múltban felállított bizony lányokat ime a jelen ren­delet érvényteleníti, mert nem tartalmazzák a szol­gálati idő­tartamán és­­a működés méltatásán kívül még 1. a szolgálat minőségét; 2. az alkalmazás mi­nőségét; 3. a betöltött állás megüresedésének körül­ményeit (üresedés, szabadságolás); 4. a tanító által működése tartama alatt élvezett szabadságot; 5. eset­leges fegyelmi ügyeit. Ezen pontoknak a múltra visszamenő igazolása különösen megszállt területeken működött tanítókra nézve szinte lehetetlenség, másrészt pedig ellenkezik az eddig követett jogszokással. Ellenkezik pedig, mert a múltban egy évnél hosszabb szabadságot be­tegség címén nem engedélyeztek, hanem egy éven túl tartó betegség esetén az illetőnek ideiglenes nyug­díjazását rendelték el; az egy éven túl tartó tanul­mányi szabadságon volt tanító pedig úgysem tanító már, hanem tanár, akinek ezen szabadságolása úgyis már a fizetési előléptetésnél elbíráltatott. Úgyszintén az a tanító, aki esetleg egy ilyen álláson mint helyet­tes működött, ugyanolyan pedagógiai munkásságot fejtett ki, mint bármelyikünk, így a szolgálat foly­tonossága esetén ezen működése neki ép úgy nyug­díjba beszámítandó, mint nekünk. Úgyszintén a régi nyugdíjtörvény alapján nyug­díjra való igényét csak akkor vesztette el a tre nae4, ha fegyelmi ítélettel ezt kimondották, amikor­­ a nyugdíjintézet a megfelelő értesítést megkapta és­z illetőt tagjai sorából törölte. Nem volt tehát sem érv ok, hogy a gyakran csak alantas bosszúból indítja , legföljebb intés, vagy dorgálással végződött fel^ *ni - ügyeket a működési bizonyítványokban leször " aminthogy azt nem is tették. Választási jegyzőkönyveket, megerősítési ok'.. .n' a múltban csak kevés helyen adtak ki s mivel azok bemutatása a nyugdíjazás alkalmával nem volt kö­telező, a legtöbb tanító nem is kérte azokat. Ezeket most 25—35 év múltán kibányászni, még ezen a csonka országon is majdnem a lehetetlenség­gel határos, de teljesen lehetetlen olyan egyénnek, aki — mint pl. jómagam is — román és cseh meg­szállt területen több helyt működött, ahol annyi idő

Next