Nemzetnevelés, 1925 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
NEMZETNEVELÉS — 1925. január 1. — K. I., Mikófalva. A felebbezéshez a jogcímet keressze meg. — H. K., Somlóvecse. Kérek részleteket is, a megvonás indokait. Hány növendék van stb.? — B. P., Üllő. Részletesebben kérem, mert úgy látom, az egység leszállítására van alap. — Cz. Bezenye. Levelet írtam. A jutalékot köszönjük. — K. B., Bendréd. Tanácsunk szerint járt-e el? — A. L., Csecse. Feltétlenül kérje az értékelést. — W. J., K.-Komárom. A 10 K családi pótlék jár a fizetési osztályon felül is. — K. M., G.-Mácsa. A behajtáshoz csak a jelzett út vezet. — L. L., T.-Nána. Minden túlértékelést meg lehet felebbezni. — B. /., Tar. A kb-nél lesz. Ott sürgesse. Itt nem találtuk. — T. P., T.-Bábolna. 60.059. sz. ügye júl. 26-án elintézve kiment a miskolci pénzügyhöz. — U. /., Visznek. A kényszerkölcsön ügyében a pénzügyminiszterhez fordul szövetségünk. Csak elég konkrét eset legyen kezeink között. — Gyulaj Kálaz, Gyümölcsény, Kárász Grábócs. Beérkezett. — G. G., Teskánd. Levelére válaszoltam. — Vértesbogláriak. Köszöntöm. Sokan követhetnék nemes példájukat! — Mecsekjánosi. Igaza van. Mi azonnal akcióba léptünk. — örvendező. Ha a kath. tanítóság megérti szavunkat, egyesületi életünk után új korszak köszönt ránk. Természetes, hogy mindenkinek ki kell venni a részét ebből a munkából. — B. P., Z.-Rékás. Sok egység — koldusság olyan közigazgatás mellett. Ezért fordultunk a belügyminiszterhez. Hirek. A Szent-István-Társulatnak nagy gyásza van: elnöke, székhelyi Mailáth György gróf 1924. évi december hó 17-én megszállott területen lévő birtokán. Zavaron, rövid szenvedés után meghalt. Mailáth György gróf, kinek olyan sokat köszönhet a Szent-István-Társulat, december 23-án töltötte volna be 70. életévét s a Társulat igazgatóválasztmánya december 18-ára összehívott ülésén akarta ünnepelni nagynevű elnökének születésnapját és 18-án reggel jött a lesújtó távirati hír, hogy az elnök holtan fekszik. Az ünnepi ülés ilyen körülmények között a mélységes fájdalom és gyász jegyében folyt le. Mihályi Ákos dr. alelnök ünnepi beszéd helyett rövid gyászbeszédben foglalta össze Mailáth György gróf soha el nem múló érdemeit. Beszédében kiemelte, hogy először nem akarta elfogadni az elnöki tisztet, mert mindig végtelenül szerény ember volt, irtózott mindenféle társadalmi kitüntetéstől és nyilvános szerepléstől. Ám nagyszerű elődje és mindenben példaképe, Zichy Nándor gróf halálos ágyán vette rá, hogy fogadja el örökét, mert ő is meg volt arról győződve, hogy akkor az ő szelleme fog tovább élni a Társulatban. S valóban, midőn Mailáth György gróf az 1912. évi közgyűlésen az elnöki széket elfogadta, a következőket mondotta: „Fénylő és tiszta az a hagyaték, amely reám szállott s a Gondviselés legnagyobb jutalmának fogom tekinteni, ha egykor azt mondhatják rólam, hogy jó úton jártam, mert egy pillanatra sem tértem le arról az ösvényről, melyet számomra s bátran mondhatom: mindnyájunk számára Zichy Nándor kijelölt“. Tizenkét év múlt el azóta s most, midőn mélységes fájdalmunkat hangoztatjuk kihűlt teteme előtt, meg kell állapítanunk, hogy ezt a nagy örökséget nemcsak szentnek tartotta, hanem tisztán és szeplőtelenül meg is őrizte s ahol s amikor csak alkalom nyilt, gyarapította is. Minden üdvös újításnak lelkes híve volt, minden legcsekélyebb társulati ügy iránt érdeklődött és nemcsak a közgyűléseket vezette személyesen, hanem majdnem minden igazgatósági ülésen részt vett még akkor is, amikor a megszállott területről a Budapestre való utazás igen sok nehézségekbe ütközött, kellemetlenségekkel és veszélyekkel járt. Mindezeken felül a legnagyobb áldozatoktól sem riadt vissza, ha az a Társulat javát mozdította elő; a Rózsaféle népies és naptárvállalat megszerzése egyedül az ő érdeme, mert akkor kizárólag az ő kétszázezer koronája (papírban: harmadfélmilliárd) tette lehetővé a vállalat megvételét. A Társulat valóban sokat veszített benne, de sokat veszített a magyar katholikus közélet is, amelynek bár csendes, szerény, mégis súlyos terhet tartó oszlopa volt. A Szent István-Társulatot elnökének temetésén Mihályfi Ákos dr. alelnök képviselte, az engesztelő szentmiseáldozatot pedig január hó első felében fogják megtartani a Szent-István-Társulat házi kápolnájában. Az igazgatóválasztmány határozata értelmében megfestetik Mailáth György gróf képét s a többi nagy elődök mellé a tanácsteremben fogják elhelyezni. Az örök világosság fényeskedjék neki! A Szent István-Társulat vezérigazgatójának gyásza. Erdősi Károly p. prelátus, vezérigazgatót, lapunk főszerkesztőjét súlyos csapás érte. Áldott lelkű édesanyja, a ma már mindinkább ritkább nagyasszonyoknak hosszú időkön keresztül volt kedves megtestesítője 1924 december 16-án életének 82. évében szép csendesen Istenben elszenderült. A gyászban a nagyszámú közeli rokonságon kívül nemcsak a Szent István Társulat üzemeinek tisztviselői és alkalmazottjai, hanem egyéb kultúrintézmények vezetősége és széles társadalmi rétegek is őszintén osztoztak. Az örök világosság fényeskedjék neki! Olvasóinknak, munkatársainknak, a katholikus tanítóságnak a legboldogabb újévet kívánjuk. A hercegprímás elrendelte az alapítványi misék összevonását. A régebbi időben tett misealapítványok kamatai a mai viszonyok között oly csekélyek, hogy megközelítően sem fedezik a kiadásokat, amelyek egy szentmisével járnak. Ezért a bíbornok-hercegprímás elrendelte, hogy a jövő évben az elégtelen tőkéjű misealapítványok összesített jövedelme fejében annyi szentmise mondandó az alapítványt tevők szándékára, ahányra a kamatjövedelemből telik. Egy-egy ilyen szentmisére egy aranykoronát (15.000 papírkoronát) állapít meg a rendelet stipendiumként. Amennyiben az összes kamatjövedelem egy mise-stipendiumot sem tesz ki, a lelkész egy csendes szentmisét tartozik az összes alapítványt tevők szándékára felajánlani. Gyengetehetségü gyermekek internátusa. A főváros tanácsa foglalkozott a gyengetehetségü gyerme