Nemzetnevelés, 1925 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

NEMZETNEVELÉS — 1925. január 1. — K. I., Mikófalva. A felebbezéshez a jogcímet ke­ressze meg. — H. K., Somlóvecse. Kérek részleteket is, a megvonás indokait. Hány növendék van stb.? — B. P., Üllő. Részletesebben kérem, mert úgy látom, az egység leszállítására van alap. — Cz. Bezenye. Levelet írtam. A jutalékot köszönjük. — K. B., Bendréd. Tanácsunk szerint járt-e el? — A. L., Cse­cse. Feltétlenül kérje az értékelést. — W. J., K.-Ko­­márom. A 10 K családi pótlék jár a fizetési osztályon felül is. — K. M., G.-Mácsa. A behajtáshoz csak a jelzett út vezet. — L. L., T.-Nána. Minden túlértéke­lést meg lehet felebbezni. — B. /., Tar. A kb-nél lesz. Ott sürgesse. Itt nem találtuk. — T. P., T.-Bábolna. 60.059. sz. ügye júl. 26-án elintézve kiment a mis­kolci pénzügyhöz. — U. /., Visznek. A kényszerköl­­csön ügyében a pénzügyminiszterhez fordul szövet­ségünk. Csak elég konkrét eset legyen kezeink kö­zött. — Gyulaj Kálaz, Gyümölcsény, Kárász Grábócs. Beérkezett. — G. G., Teskánd. Levelére válaszoltam. — Vértesbogláriak. Köszöntöm. Sokan követhetnék nemes példájukat! — Mecsekjánosi. Igaza van. Mi azonnal akcióba léptünk. — örvendező. Ha a kath. tanítóság megérti szavunkat, egyesületi életünk után új korszak köszönt ránk. Természetes, hogy minden­kinek ki kell venni a részét ebből a munkából. — B. P., Z.-Rékás. Sok egység — koldusság olyan köz­­igazgatás mellett. Ezért fordultunk a belügyminisz­terhez. Hirek. A Szent-István-Társulatnak nagy gyásza van: el­nöke, székhelyi Mailáth György gróf 1924. évi de­cember hó 17-én megszállott területen lévő birtokán. Zavaron, rövid szenvedés után meghalt. Mailáth György gróf, kinek olyan sokat köszönhet a Szent-István-Társulat, december 23-án töltötte volna be 70. életévét s a Társulat igazgatóválasztmá­­nya december 18-ára összehívott ülésén akarta ün­nepelni nagynevű elnökének születésnapját és 18-án reggel jött a lesújtó távirati hír, hogy az elnök­­ holtan fekszik. Az ünnepi ülés ilyen körülmények között a mélységes fájdalom és gyász jegyében folyt le. Mihályi­ Ákos dr. alelnök ünnepi beszéd helyett rövid gyászbeszédben foglalta össze Mailáth György gróf soha el nem múló érdemeit. Beszédében ki­emelte, hogy először nem akarta elfogadni az elnöki tisztet, mert mindig végtelenül szerény ember volt, irtózott mindenféle társadalmi kitüntetéstől és nyil­vános szerepléstől. Ám nagyszerű elődje és minden­ben példaképe, Zichy Nándor gróf halálos ágyán vette rá, hogy fogadja el örökét, mert ő is meg volt arról győződve, hogy akkor az ő szelleme fog to­vább élni a Társulatban. S valóban, midőn Mailáth György gróf az 1912. évi közgyűlésen az elnöki szé­ket elfogadta, a következőket mondotta: „Fénylő és tiszta az a hagyaték, amely reám szállott s a Gond­viselés legnagyobb jutalmának fogom tekinteni, ha egykor azt mondhatják rólam, hogy jó úton jártam, mert egy pillanatra sem tértem le arról az ösvény­ről, melyet számomra s bátran mondhatom: mind­nyájunk számára Zichy Nándor kijelölt“. Tizenkét év múlt el azóta s most, midőn mélységes fájdal­munkat hangoztatjuk kihűlt teteme előtt, meg kell állapítanunk, hogy ezt a nagy örökséget nemcsak szentnek tartotta, hanem tisztán és szeplőtelenül meg is őrizte s ahol s amikor csak alkalom nyilt, gyara­pította is. Minden üdvös újításnak lelkes híve volt, minden legcsekélyebb társulati ügy iránt érdeklődött és nemcsak a közgyűléseket vezette személyesen, ha­nem majdnem minden igazgatósági ülésen részt vett még akkor is, amikor a megszállott területről a Budapestre való utazás igen sok nehézségekbe ütkö­zött, kellemetlenségekkel és veszélyekkel járt. Mind­ezeken felül a legnagyobb áldozatoktól sem riadt vissza, ha az a Társulat javát mozdította elő; a Rózsa­féle népies és naptárvállalat megszerzése egyedül az ő érdeme, mert akkor kizárólag az ő kétszázezer koronája (papírban: harmadfélmilliárd) tette lehetővé a vállalat megvételét. A Társulat valóban sokat veszí­tett benne, de sokat veszített a magyar katholikus közélet is, amelynek bár csendes, szerény, mégis sú­lyos terhet tartó oszlopa volt. A Szent­ István-Társulatot elnökének temetésén Mihályfi Ákos dr. alelnök képviselte, az engesztelő szentmiseáldozatot pedig január hó első felében fog­ják megtartani a Szent-István-Társulat házi kápol­nájában. Az igazgatóválasztmány határozata értelmében megfestetik Mailáth György gróf képét s a többi nagy elődök mellé a tanácsteremben fogják elhelyezni. Az örök világosság fényeskedjék neki! A Szent­ István-Társulat vezérigazgatójának gyásza. Erdősi Károly p. prelátus, vezérigazgatót, lapunk fő­szerkesztőjét súlyos csapás érte. Áldott lelkű édes­anyja, a ma már mindinkább ritkább nagyasszo­nyoknak hosszú időkön keresztül volt kedves meg­testesítője 1924 december 16-án életének 82. évében szép csendesen Istenben elszenderült. A gyászban a nagyszámú közeli rokonságon kívül nemcsak a Szent­ István­ Társulat üzemeinek tisztviselői és alkal­mazottjai, hanem egyéb kultúrintézmények vezető­sége és széles társadalmi rétegek is őszintén osztoz­tak. Az örök világosság fényeskedjék neki! Olvasóinknak, munkatársainknak, a katholikus ta­nítóságnak a legboldogabb újévet kívánjuk. A hercegprímás elrendelte az alapítványi misék összevonását. A régebbi időben tett misealapítványok kamatai a mai viszonyok között oly csekélyek, hogy megközelítően sem fedezik a kiadásokat, amelyek egy szentmisével járnak. Ezért a bíbornok-herceg­­prímás elrendelte, hogy a jövő évben az elégtelen tőkéjű misealapítványok összesített jövedelme fejé­ben annyi szentmise mondandó az alapítványt tevők szándékára, ahányra a kamatjövedelemből telik. Egy-egy ilyen szentmisére egy aranykoronát (15.000 papírkoronát) állapít meg a rendelet stipendium­ként. Amennyiben az összes kamatjövedelem egy mise-stipendiumot sem tesz ki, a lelkész egy csendes szentmisét tartozik az összes alapítványt tevők szán­dékára felajánlani. Gyengetehetségü gyermekek internátusa. A fővá­ros tanácsa foglalkozott a gyengetehetségü gyerme­

Next