Nemzetnevelés, 1939 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

REV 2010 XXL évf. 1. Szám. REV 98~ [rev 77] U tiliElI|f£lís A KATOLIKUS TANÍTÓ­EGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Előfizetési ár: Egész évre 4 pengő. Egyes I­Q FŐSZERKESZTŐK:­­ Hirdetések díjszabása: Pályázati hirdetéseknél szám­ára 24 fillér. Szerkesztőség és kiadó- £Rf)(ISI KÁROLY és FINTA SÁNDOR minden 876 8 101) Magánhirdetéseknél 12 fill. hivatal: Budapest,Vm. kerület, Szentkirályi­ I­I (Rövidített szavak és számok egy-egy szónak utea 28. szám. Telefon : 146—669. Meg- f Felelős szerkesztő: s számíttatnak.) Üzleti hirdetések külön díjsza­jelenik minden hó 1-én és 16-én. KOCSÁN KÁROLY bás szerint. Hirdetési díjak előre beküldendők. A elsemzetnevelés­ a Püspöki Kar rendeletére minden kát. iskolának hivatalból jár és az iskolai könyvtárban megőrzendő. Az új év embernevelése. Irta: Moravifc Lajos. Szilveszter estéjén templomba hív minket az egyház, hogy a Mindenhatóval együttlév­e fe­jezzük be az évet, hálát adva emlékezzünk vissza az elmúlt évre s Istennel kezdjük meg majd az új esztendőt. Én úgy érzem, hogy ezzel az egyház mérleget ad mindnyájunk kezébe, amely figyelmeztet, mennyit tettünk, mennyit mulasztottunk el, vagy úgy is mondhatnám, mennyire lehet nyu­godt a lelkiismeretünk s mennyire súlyos az er­kölcsi felelősségünk Istennel, magunkkal szem­ben. Vegyük elő ezt a mérleget s mondjuk meg nyíltan, őszintén, minden szépítgetés nélkül, mit mond és mire figyelmeztet minket, kato­likus tanítókat. Az elmúlt 1938. év sok lelkesedésre, sok örömre alkalmat adó boldog, történelmi neve­zetességű volt. Nem minden nemzedék él át ily eseménydús esztendőt. A Mindenható va­lami különös kegyelme ajándékozott meg min­ket sok nem várt és felmérhetetlen értékű örömmel, szépséggel. Csak két dolgot említek. Lelkesedtünk, könnyeztünk boldogságunk­ban, alázatosan, de büszkeséggel vettünk részt az Eucharisztikus Kongresszus hitmélyítő, örökké emlékezetes ünnepségein. Nincs toll, amely az ember lelkében keletkezett sok érzést méltóan tudná tolmácsolni, amely a férfiak százezres tömegének éjjeli szentségimádását és közös áldozását értéke szerint tudná méltatni. Majd rövid pár hónapra rá — hisszük, hogy a magyar Szentév segített hozzá — 20 éves vá­gyunk, reményünk, mindennapi imánk egy jelentős része teljesedett be. A láncok szét­szakadtak, néhány szeme elpusztult s egymillió magyar testvérünk szabadult fel az elnyomatás alól és tért vissza az anyaországhoz, meg­nagyobbítva az országhatárt. Megint lelkesedtünk, könnyeztünk boldog­ságunkban s hálát adtunk a Mindenhatónak nagy kegyelméért, hogy sokat szenvedetLJufig-X'qRsTáGo^ t* PEDAGÓGIAI * gyötört, letiprott hazánkat ily nagy ajándékkal segítette, örvendeztette meg. Szép, boldog, lelkesítő érzéseket termő napok voltak a kongresszus, a magyar föld és magyar testvéreink visszatérésének napjai. Kár, hogy elmúltak. Hogy oly rövid ideig tartottak. Kár, mert azok alatt a napok alatt hinni tudtuk, hogy ezután most már máskép lesz. Hisz akkor mindnyájan mások voltunk. Templomjáró imádságosak, bűnbánók, lélekkel, szívvel bíró, egymást szerető, megbocsátó, vallásos, öntuda­tos magyar emberek. Pár nap, hónap múlott csak el s ma? Mintha leperegtek volna sokakról a szent, a nagy napok hatásai. Mintha az akkori sok imádkozó ember között kevés lett volna a jól imádkozó ember; a sok bűnbánó között sok a megalkuvó; a jó szívet mutató, megbocsátó ember között kevés az őszinte; a sok lelkesedő magyar között kevés az öntudatos magyar. Történelmi napokat élünk még ma is. Nem tudjuk, mit rejteget számunkra a jövő s az összetartás helyett az egyenetlenség, a szét­húzás , a szeretet helyett a mértéket nem ismerő gyűlölködés, a bűntudat hiánya, új pogányság követése fogta meg a lelkeket. A Szentév, a történelmi napok hatásai kezdenek elhalvá­nyulni. Nem sötétenlátás ez. A főpásztori beszédek, körlevelek figyelmeztető, óvó szavai is igazolják ezt. A mérleg nem valami meg­nyugtató a Szentév utolsó napján. A katolikus tanítóságnak azonban nem sza­bad gyengének, megalkuvónak lennie. Nekünk továbbra is, különösen az új évben, eucharisz­tikus lelkületű szentistváni, megingathatat­lan katolikusnak és magyarnak kell marad­nunk. Nem a sok ima a fontos. Ha kevesebb is, de az őszinte, szívből jövő imádkozás legyen. Legyen bátorságunk beismerni gyengesé­günket, hibáinkat. Ne alkudjunk meg lelki­ismeretünkkel, ne találjunk mentséget más hibáinak firtatásával a magunkéra. De valljuk be : Uram, beismerem, bűnös vagyok . . . Mea culpa, mea culpa .. . Adj nekem erőt, hogy 729018

Next