Népfront, 1966 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Számadás és köszöntő illendő és szokásos dolog Szilveszter utolsó percében teli pohárral köszönteni azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk. Az ó és új esztendő határmesgyéjén akaratlanul is számba veszi az ember: ki állt mellette az elmúlt év során, kivel beszélhette meg nehéz és bizalmas kérdéseit; új elhatározásainak tetté váltásakor kinek a segítségére számíthatott; ki az, aki nemcsak a könnyű és kényelmes helyzetekben kereste meg őt? Elkerülhetetlen, hogy a mozgalmak is végezzenek ilyen számadást. A mi mozgalmunk sem kivétel ez alól. S örömteli érzés számunkra, hogy a szilveszteri seregszemle csak növeli jó reményünket, mellyel az 1966-os év elé nézünk. Próbatételekben gazdag esztendő volt az 1965-ik év. Hónapokig izgalmat okozó árvízveszély, tömeges állatelhullások, a terménybetakarítással járó roppant nehézségek — talán elég, ha erre a három belső gondra emlékeztetjük mindezek koronatanúját, az Olvasót. Véres háború Vietnámban, nyugtalanító események sora Algériában, Kongóban, Rhodesiában, fegyverek párbeszéde az indiai—kínai és az indiai—pakisztáni határon ... tragikus fordulatokban bővelkedő események Indonézia áttekinthetetlenül szétszórt szigetvilágában — hogy csak három kérdéskörre emlékeztessünk a nemzetközi események közül. És a magyar népfront mozgalom s azon belül békemozgalmunk, a néha megdöbbentően váratlan események idején is tíz- és tízezer odaadó barátra, áldozatkész harcosra, fáradhatatlan társadalmi munkásra számíthatott. A szocialista haza szeretete, a béke megőrzésének elszánt akarata, az elnyomottak, a szabadságukért küzdők iránti nemzetközi szolidaritás késztette ezeket a tízezreket arra, hogy jókedvvel végezzék az önként vállalt munkát. Ezt a nem könnyű munkát. Hiszen korunkban, melyet a vihargyors hírközlés korának is nevezhetnénk, az események nyers híre majd mindig megelőzi az események tudományos magyarázatát És a részletek ismerete nélkül bizony nehéz azonnal a helyes álláspontot megtalálni. Korunk nemcsak az elragadó vívmányok, fölfedezések, változások szülője, de lehangoló ellentmondásokat is teremt. Ó, de nehéz is megkülönböztetni a fontosat a lényegesnek tűnő jelentéktelentől, az igazságot a hamis okoskodástól, a jót a malaclopó köpenyeg alatt körünkbe csempészett csalárdságoktól. A mi mozgalmunk társadalmi segítőtársai az elmúlt évben ilyen körülmények között is sokszor tettek bizonyságot. Bizonyságot helyes politikai látásukról, példás aktivitásukról, a mozgalom alapvető céljaihoz való rendíthetetlen hűségükről. Köszönjük ezt a tömeges bizonyítéktételt. A falusi művelődési ház építésénél társadalmi munkát végző parasztlegényét csakúgy, mint az egyetemi professzorét, aki tömegek tisztánlátását segítette egy-egy előadásával. Köszönjük az elmúlt év munkáját. És köszöntjük azokat, akik az új esztendőben is együtt fáradnak velünk. Azokat, akik a tengernyi tanyavilágba viszik el mozgalmunk szavát. Azokat, akik falvak gondjait veszik magukra, mert természetes, boldogító kötelességüknek tekintik a közösség szolgálatát. Köszöntjük azokat a városi embereket, akik a társadalom szolgálatának ezt a keretét közreműködésükkel, emberi állampolgári becsületükkel teszik élővé és győzelmessé. Nélkülük olyan volna a mi mozgalmunk, mint a vasbetonvázas épületek ablak, fal, ajtó nélkül, a bennük virágzó élet nélkül. Köszöntjük őket s boldog, eredményes új esztendőt kívánunk mindnyájuknak. 1