Népfront, 1975 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
kelteti: hazánkban állami és szövetkezeti vállalatokon belül dolymik a foglalkoztatottak 95,4 százaléka. Fontos elvi és gyakorlati eleme az irányelveknek az, amelyik nyomatékosan megállapítja, hogy államunk törvényeivel is elismeri, támogatja a munkával szerzett személyi tulajdont, a népgazdasági és egyéni szempontból hasznos lakásépítési akciókat, a személyi tulajdonú lakások építését, ám ugyanakkor törvényes erőkkel visszaszorítja a családi szükségleteket meghaladó, spekulációs jellegű ingatlanszerzési törekvéseket. Államunk egyébként is gátat vet az olyan jövedelemfelhalmozásnak, amely nem munkából származik, s ily módon sérti a szocialista elveket. Ez tiszta beszéd. Ezrek és milliók kérdéseire ad nyílt feleletet, hisz ki tagadhatná — nem kevesen gondolták már, hogy meglelték a maguk hasznára a szocializmus „pecsenyesütő” változatát. ... Sokak számára az újdonság erejével hatnak a társadalmunk osztályszerkezetének változásait jellemző adatok. Ezek szerint nálunk az aktív keresőknek már 58 száléka munkás, 15 százaléka szövetkezeti paraszt és 24 százalék sorolható az értelmiségi-alkalmazotti kategóriába. Az önálló kisárutermelők aránya nagyjából 3 százalék... Tehát a két kongresszus közötti időszakban is növekedett a munkásság arányszáma, s a munkásosztály ma a legnagyobb osztály Magyarországon. Ebből is következik az irányelvek szerint, hogy növekvő számban kell helyet foglalniuk a társadalom vezető posztjain megfelelően felkészült, tehetséges, a nép ügyéhez hű fizikai dolgozóknak. Nyilván sok helyütt vált ki tartalmas eszmecseréket a dokumentumnak az a szakasza, amely megállapítja, hogy a „társadalmi osztályok, rétegek helyzetéből adódóan érdekellentétek, ellentmondások is mutatkoznak egyes népgazdasági ágak, vállalatok dolgozói, országos területihelyi érdekek között, a nemzeti jövedelem elosztásának kérdésében, az ár-, bér- és piaci viszonyokban. A következő években pártunknak még inkább azon kell őrködnie, hogy ezek folyamatosan az össztársadalmi érdek alapján oldódjanak meg .. .„ Ami mozgalmunk saját tennivalóira utal, az nem korlátozódik arra a fejezetre, ahol a népfront szóval találkozunk. Hiszen programot jelent számunkra az is, hogy a dolgozó tömegek nagyobb arányú és hatékonyabb bekapcsolódását igényli a párt a közélet és az államélet minden területén. Hasonlóképpen népfrontmunkát igényel az is, hogy továbbfejlesszük a törvényhozás társadalmi nyilvánosságát, hogy szorosabbra fűzzük az országgyűlési képviselők és tanácstagok kapcsolatait választóikkal. Nincs hatékonyabb pártmunka az építés és a szociálpolitika feladatainak beható ismerete nélkül. Ki tagadhatná, hogy a gazdasági gondokkal küszködő világban bátor és lelkesítő cél az, hogy az V. ötéves terv során hazánkban 23—25 százalékkal fogjuk növelni a reáljövedelmet, hogy abban az időszakban általánossá lesz Magyarországon a 44 órás munkahét, hogy általában javul a család támogatása, hogy biztosítjuk a nyugdíjak reálértékének szilárdságát! S végül, amit betű szerint mozgalmunknak címeznek az irányelvek: ,,A párt szövetségi politikájának kerete a hazafias Népfront-mozgalom Mindennapos tevékenysége szemléletesen bizonyítja, hogy a különböző világnézetű emberek, fizikai és szellemi dolgozók, idősek és fiatalok összefogása hazánk javát szolgálja. A szocialista nemzeti egység teljes kibontakoztatása azt igényli, hogy fokozódjék a Hazafias Népfront társadalmi, politikai szerepe; a népfront avassa közüggyé legfontosabb céljainkat. Több fizikai dolgozót, fiatalt és nőt készítsen