Népfront, 1975 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

kelteti: hazánkban állami és szövetkezeti vállalatokon belül dolymik a foglalkoztatottak 95,4 százaléka. F­ontos elvi és gyakorlati eleme az irányelveknek az, amelyik nyoma­tékosan megállapítja, hogy államunk törvényeivel is elismeri, támo­gatja a munkával szerzett személyi tulajdont, a népgazdasági és egyéni szempontból hasznos lakásépítési akciókat, a személyi tulajdonú lakások építését, ám ugyanakkor törvényes erőkkel visszaszorítja a családi szükségleteket meghaladó, spekulációs jellegű ingatlanszerzési törekvése­ket. Államunk egyébként is gátat vet az olyan jövedelemfelhalmozásnak, amely nem munkából származik, s ily módon sérti a szocialista elveket. Ez tiszta beszéd. Ezrek és milliók kérdéseire ad nyílt feleletet, hisz ki tagadhatná — nem kevesen gondolták már, hogy meglelték a maguk hasz­nára a szocializmus „pecsenyesütő” változatát. ... Sokak számára az újdonság erejével hatnak a társadalmunk osz­tályszerkezetének változásait jellemző adatok. Ezek szerint nálunk az aktív keresőknek már 58 szá­­léka­ munkás, 15 százaléka szövetkezeti paraszt és 24 százalék sorolható az értelmiségi-alkalmazotti kategóriába. Az önálló kisárutermelők aránya nagyjából 3 százalék... Tehát a két kongresszus közötti időszakban is növekedett a munkásság arányszáma, s a munkás­­osztály ma a legnagyobb osztály Magyarországon. Ebből is következik az irányelvek szerint, hogy növekvő számban kell helyet foglalniuk a társadalom vezető posztjain megfelelően felkészült, te­hetséges, a nép ügyéhez hű fizikai dolgozóknak. N­yilván sok helyütt vált ki tartalmas eszmecseréket a dokumentumnak az a szakasza, amely megállapítja, hogy a­ „társadalmi osztályok, ré­tegek helyzetéből adódóan érdekellentétek, ellentmondások is mutat­koznak egyes népgazdasági ágak, vállalatok dolgozói, országos területi­helyi érdekek között, a nemzeti jövedelem elosztásának kérdésében, az ár-, bér- és piaci viszonyokban. A következő években pártunknak még inkább azon kell őrködnie, hogy ezek folyamatosan az össztársadalmi érdek alapján oldódjanak meg .. .„ Ami mozgalmunk saját tennivalóira utal, az nem korlátozódik arra a fejezetre, ahol a népfront szóval találkozunk. Hiszen programot jelent számunkra az is, hogy a dolgozó tömegek nagyobb arányú és hatékonyabb bekapcsolódását igényli a párt a közélet és az államélet minden terüle­tén. Hasonlóképpen népfrontmunkát igényel az is, hogy továbbfejlesszük a törvényhozás társadalmi nyilvánosságát, hogy szorosabbra fűzzük az or­szággyűlési képviselők és tanácstagok kapcsolatait választóikkal. Nincs hatékonyabb pártmunka az építés és a szociálpolitika felada­tainak beható ismerete nélkül. Ki tagadhatná, hogy a gazdasági gondok­kal küszködő világban bátor és lelkesítő cél az, hogy az V. ötéves terv során hazánkban 23—25 százalékkal fogjuk növelni a reáljövedelmet, hogy abban az időszakban általánossá lesz Magyarországon a 44 órás munka­hét, hogy általában javul a család támogatása, hogy biztosítjuk a nyugdí­jak reálértékének szilárdságát! S végül, amit betű szerint mozgalmunknak címeznek az irányelvek: ,,A párt szövetségi politikájának kerete a hazafias Népfront-moz­galom Mindennapos tevékenysége szemléletesen bizonyítja, hogy a különböző világnézetű emberek, fizikai és szellemi dolgozók, idősek és fiatalok összefogása hazánk javát szolgálja. A szocialista nemzeti egység teljes kibontakoztatása azt igényli, hogy fokozódjék a Hazafias Népfront társadalmi, politikai szerepe; a népfront avassa közüggyé legfontosabb céljainkat. Több fizikai dolgozót, fiatalt és nőt készítsen

Next