Népfront, 1978 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1978-10-01 / 10. szám

méleti és gyakorlati kérdései, a munkahelyi demokrácia kibontakoztatása, s a szocialista közélet. Ebből a felsorolásból is bizonnyal kitűnik, hogy a megyei népfront meny­nyire fontosnak tartotta, s szívén viselte mindvégig: a tokaji írótábor ta­nácskozásai korszerű, izgalmas, hatékony társadalmi, politikai és kulturális kérdések vitafórumává váljanak. S hogy ez mennyire sikerült, bizonyítja nemcsak a megbeszélések problémákat feltáró bátorsága, az útkeresés szel­lemi izgalmakkal járó gondolati feszültsége, hanem az a tény is, hogy a résztvevők vissza-visszajárnak, s az írótábor jó híre mindig új, főként fiatal generációhoz tartozó írót és szellemi embert vonz Tokajba. A népfront megyei titkársága, a megyei tanáccsal karöltve, azt is fontos feladatnak tartja, hogy a tokaji írótábor résztvevői ne ragadjanak bele a többnapos szócsatározásba, bármilyen fontos és időszerű témákról lett lé­gyen is szó! Szinte már versengenek az országrésznyi megye üzemei, ter­melőszövetkezetei, intézményei, meg helyi népfrontbizottságai — Borsod- Abaúj-Zemplén kicsiben tényleg az ország, 365 falujával, s hagyományt őr­ző tájaival —, hogy melyik vidék lássa vendégül az írókat. A tokaji írótábor egyhetes „ülésezése” ezért a hét második felében min­dig másutt folytatódik: tavaly például a mezőkövesdi járás, az idén az ózdi járás volt az úticél. S az arra az esztendőre „kirótt” téma most már az élet „sűrűjében” folytatódott. 1978-ban például ózdi kohászokkal, putnoki termelőszövetkezeti tagokkal, a hegyi kis községek népfrontbizottsági ak­tíváival. A tokaji írótábor, néhány esztendő alatt, akarva-akaratlanul hagyomány­­nyá vált. Jól látta már 1972-ben Darvas József, „népfrontos­ szemmel”. Nem szabad megragadni csupán egyetlen élet­jelenségnél! A NAPJAINK folyó­irat ne csak ünnepeljen — akkor tízéves fennállását —, hanem tekintsen a múltba (Tiszaladány), s a jelen eseményeinek tüzetes vizsgálatával készítse elő, segítse kidolgozni a szocialista jövendőt is. (s. n.) Tettek és tervek Mohács sokat tesz a környezet­­védelemért nemcsak szavakban, de tettekben is és ez utóbbi a legfonto­sabb. A környezetvédelmi hetet megnyitó fotó- és rajztárlat címe is ez volt: „Tettek és tervek.” Mohács több mint tíz vállalata, üzeme mutatkozik be a fotókon, raj­zokon, grafikonokon, mit is tett az elmúlt negyedszázad alatt, amióta közügy a környezet óvása. A Tema­­forg nem enged szennyvizet a Du­nába, olajjal tüzel, a textilhulladék porát szinte százszázalékos bizton­sággal elszívja, nem dobja ki a hul­ladék műanyag zacskókat, hanem szigetelőt készít belőle. Az öntöde a portermelő technológiákat zárt rendszerben helyezte el, így por nél­küli a gépi formázás és zárt ciklusú a homo­kmű. A MOFA védő-erdősá­­vot telepített, szennyvízderítőt, per­­nyeleválasztókat épített nem saj­nálva a többletkiadást sem, de ez majdnem valamennyi mohácsi üzemről elmondható. Nem ismerik azt a szokásos védekezést, hogy na­gyon drága az egy-egy embert védő, kímélő berendezés. A Szék- és Kár­pitosipari Vállalat helyi üzemében egy grammnyi faporral sem szeny­­nyezik a környéket és a Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat üze­mében is tökéletes pormegkötésre törekednek, döntően nyárfasorok ültetésével. 33

Next