Népfront, 1978 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
méleti és gyakorlati kérdései, a munkahelyi demokrácia kibontakoztatása, s a szocialista közélet. Ebből a felsorolásból is bizonnyal kitűnik, hogy a megyei népfront menynyire fontosnak tartotta, s szívén viselte mindvégig: a tokaji írótábor tanácskozásai korszerű, izgalmas, hatékony társadalmi, politikai és kulturális kérdések vitafórumává váljanak. S hogy ez mennyire sikerült, bizonyítja nemcsak a megbeszélések problémákat feltáró bátorsága, az útkeresés szellemi izgalmakkal járó gondolati feszültsége, hanem az a tény is, hogy a résztvevők vissza-visszajárnak, s az írótábor jó híre mindig új, főként fiatal generációhoz tartozó írót és szellemi embert vonz Tokajba. A népfront megyei titkársága, a megyei tanáccsal karöltve, azt is fontos feladatnak tartja, hogy a tokaji írótábor résztvevői ne ragadjanak bele a többnapos szócsatározásba, bármilyen fontos és időszerű témákról lett légyen is szó! Szinte már versengenek az országrésznyi megye üzemei, termelőszövetkezetei, intézményei, meg helyi népfrontbizottságai — Borsod- Abaúj-Zemplén kicsiben tényleg az ország, 365 falujával, s hagyományt őrző tájaival —, hogy melyik vidék lássa vendégül az írókat. A tokaji írótábor egyhetes „ülésezése” ezért a hét második felében mindig másutt folytatódik: tavaly például a mezőkövesdi járás, az idén az ózdi járás volt az úticél. S az arra az esztendőre „kirótt” téma most már az élet „sűrűjében” folytatódott. 1978-ban például ózdi kohászokkal, putnoki termelőszövetkezeti tagokkal, a hegyi kis községek népfrontbizottsági aktíváival. A tokaji írótábor, néhány esztendő alatt, akarva-akaratlanul hagyománynyá vált. Jól látta már 1972-ben Darvas József, „népfrontos szemmel”. Nem szabad megragadni csupán egyetlen életjelenségnél! A NAPJAINK folyóirat ne csak ünnepeljen — akkor tízéves fennállását —, hanem tekintsen a múltba (Tiszaladány), s a jelen eseményeinek tüzetes vizsgálatával készítse elő, segítse kidolgozni a szocialista jövendőt is. (s. n.) Tettek és tervek Mohács sokat tesz a környezetvédelemért nemcsak szavakban, de tettekben is és ez utóbbi a legfontosabb. A környezetvédelmi hetet megnyitó fotó- és rajztárlat címe is ez volt: „Tettek és tervek.” Mohács több mint tíz vállalata, üzeme mutatkozik be a fotókon, rajzokon, grafikonokon, mit is tett az elmúlt negyedszázad alatt, amióta közügy a környezet óvása. A Temaforg nem enged szennyvizet a Dunába, olajjal tüzel, a textilhulladék porát szinte százszázalékos biztonsággal elszívja, nem dobja ki a hulladék műanyag zacskókat, hanem szigetelőt készít belőle. Az öntöde a portermelő technológiákat zárt rendszerben helyezte el, így por nélküli a gépi formázás és zárt ciklusú a homokmű. A MOFA védő-erdősávot telepített, szennyvízderítőt, pernyeleválasztókat épített nem sajnálva a többletkiadást sem, de ez majdnem valamennyi mohácsi üzemről elmondható. Nem ismerik azt a szokásos védekezést, hogy nagyon drága az egy-egy embert védő, kímélő berendezés. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat helyi üzemében egy grammnyi faporral sem szenynyezik a környéket és a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat üzemében is tökéletes pormegkötésre törekednek, döntően nyárfasorok ültetésével. 33