Népfront, 1984 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Hazánk Pozsgay Imre: Mozgalmunk néhány kérdéséről vita közben A Hazafias Népfront helyének, szerepének tisztázása a megváltozott helyzetben nagyon időszerű teendő. Az Országos Tanács munkatervében szerepel ez a feladat. Az állásfoglalás előkészítése igényli a mozgalom résztvevőinek tapasztalatát. Ebből a célból kezdődött el e lap hasábjain is az eszmecsere erről az ügyről. Az új esztendő kezdetén magam is szeretném itt elmondani a véleményemet a vitában és az életben felvetődött kérdésekről. Főként arról, hogyan látja társadalmunk a népfrontot és mit tehetnénk a hamis, rossz látszatok elkerüléséért. Az állampolgárok többsége igényli a népfront mozgalmat. Fontosnak tartja ahhoz, hogy a társadalom osztályai, rétegei, a párttagok és a pártonkívüliek politikai kapcsolatot teremthessenek egymással. Fontosnak tartja ahhoz, hogy a társadalmi konszenzus, a megegyezés az alapvető politikai kérdésekben fennmaradjon, elmélyüljön és fejlődjön. Szükségesnektartja ahhoz, hogy a társadalmi konfliktusok megoldásának a népfrontban is legyenek intézményes feltételei. Az érdekek egy része pedig itt jusson képviselethez. Magyarországon a Hazafias Népfront politikája a párt programjára épül. A Hazafias Népfront az a politikai keret, amelyben a párt programja nemzeti programmá válik. A párt programja legitim formákat ölt a Hazafias Népfrontban és az egész társadalom programjává válik. Ez az egyik alapvető funkciója a népfrontnak. A népfrontmozgalom értelmét és társadalmi súlyát az adta meg 1956 után, hogy a korábbi szocialista építés tapasztalataiból levonva a következtetéseket, a Magyar Szocialista Munkáspárt a társadalom együttműködését egy sajátos közmegegyezésre, a szocialista nemzeti egység elveire alapozta. A társadalmi egység minimuma eszerint a következő volt és ez ma is: elismerni a társadalom szocialista alapjait, szocialista berendezkedését; ennek a szocialista berendezkedésnek alapján a munkásosztály hatalmát, hegemón szerepét és abból adódóan a párt vezető szerepét és irányító funkcióit; e kettőre építve, de ezektől elválaszthatatlanul elfogadni azt a külpolitikai elvet, amel