Népfront, 1989 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1989-09-01 / 9. szám
Csokonai 1797-ben Komáromba ment, hogy itt új folyóiratot adjon ki. Bár ez a terve kudarcot vallott, itt ismerkedett meg élete nagy szerelmével, Vajda Juliannával, akit verseiben Lillaként örökített meg. Csokonai beleszeretett a lányba, s remélte, hogy hozzáadják feleségül, ennek feltétele azonban a biztos megélhetést nyújtó állás lett volna. Csokonai útra kelt, de mire visszaért Komáromba, Vajda Pál uram hozzáadta a lányát Lévai István komáromi fakereskedőhöz. Az ifjú pár Dunaalmásra költözött (1798). Negyvenkét évig éltek együtt, férje 1840-ben halt meg. Lilla négyévi özvegység után ment másodszor is férjhez (kb. 67 éves volt) Végh Mihály hetényi református espereshez. Mindkét házasság boldogtalan és gyermektelen volt. Lilla és férje Hetényben (ma Csehszlovákia) élt, sajnos a házasság elromlott, az esperes úr italozott, ezért Lilla halála előtt hazaköltözött Almásra. Itt (a mai emlékszoba helyén) halt meg 1855-ben, magányosan és elhagyatva. A segédlelkész talált rá. Csokonaihoz való hűségét bizonyítja, hogy kezében őrizte a költő búcsúlevelét (eltemették vele), mellette Domby Márton 1817-ben kiadott „Csokonay V. Mihály élete...' s munkái” c. könyve,, ujján Csokonaitól származó gyűrűje. Megható, hogy - megromlott házasságuk ellenére - a dunaalmási temetőben mégis férje, Végh Mihály állított sírkövet „Lilla áldott hamvainak”. Ferenczy dr. odakerülése után szinte azonnal hozzáfogott a még élő, emlékező tanúk felkutatásához. Idős betegei, akik még emlékeztek a hajdani történetekre, beszámoltak arról, amit Lilláról, életéről tudtak. Nincs ugyan bizonyítva, de az almási szájhagyomány szerint Csokonai is járt a községben, hiszen verset írt a jó neszmélyi borokról. A régi öregek emlékeinek gyűjtése egyúttal jó alkalom volt arra, hogy megmentse a régi paraszti élet tárgyi eszközeit. Ma ezek is ott találhatók az általa életre hívott emlékszobában. A kutatómunka a Csokonai-emlékhelyeken, életének színterein folytatódott; fényképezett, kérdezett, ahol lehetett eredeti, vagy másolatokat gyűjtött az almási gyűjtemény számára. A szorgos munka eredményeként három év múlva, 1968-ban megjelent Ferenczy dr. első könyve Csokonai Lillája címmel. További munkái: Csokonai Komáromban (1973); Dunaalmás 1848/49-ben (1975); Emlékek a szabadságharcról 1848/49-ben (1978); A Lillaper (1983) és Csokonai- és Lilla-emlékek Komárom megyében (1986). Ezek közül az első mű harmadik kiadása készül, további kettő két kiadást ért meg. Első könyvét elismeréssel méltatta Juhász Géza professzor Debrecenben. Tevékenységének külföldi visszhangja is volt; egy angol úrral ismerkedett meg, aki Csokonairajongó. 1978-ban járt nála Angliában. Büszkesége, hogy Csokonai mellett az ő szerény munkái is megtalálhatók a British Múzeum könyvtárában. Hasonlóan alakult kapcsolata Mihail Kuzmin orvosprofesszorral, aki 1944-ben Dunaalmáson volt katona. Vele orvostörténeti témákban levelez. 1966-ban avatták föl - Lilla hajdani lakóháza mellett - Csokonai szobrát, Szabados Béla szobrászművész alkotását. 1971 -ben elkészült az emlékszoba, melyben helytörténeti és irodalmi emlékek kaptak helyet. Itt látható a már említett híres matrikula, valamint ,egy rézzel befuttatott úrvacsorakehely, amit Lilla csináltatott 1825-ben. Csokonai halálának 20. évfordulója alkalmából. Talpán a bevésés: „A dunaalmási ev. ref. egyháznak N. Lévai Istvánné, N. Vajda Julianna, 1825.”