Néphadsereg, 1962. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1962-07-07 / 27. szám
Az iSgeN ném lehet kfogni Mi történik akkor, ha a szakaszparancsnok kórházi ápolásra szorul? Megáll-e a tudomány a löveg mellett, ha a kettes kezelő, Wágner János honvéd a gyengélkedőre kerül? Ki helyettesíti a lőelemképzőnél Horváth Ferenc honvéd, egyes kezelőt? Miért cserélt helyet két lokátoros? Mit keres a lőelemképző mellett egy lövegparancsnok? Hányféle beosztást képes ellátni egy gépkocsivezető? Hány irányzó akad szükség esetén a lövegrajban? Akad-e egy gépkocsivezetőnek is helyettese? Több mint féltucat kérdés csak úgy kapásból, amelyekre egy tűzszolgálati foglalkozás keretében kaptunk válaszokat. Íme: A sokoldalú parancsnok Éppen vezényel. Határozottan, ellentmondást nem tűrően zeng a hangja. A szakasz példásan engedelmeskedik neki. ,— Kitűnőkatona — mondja elismeréssel és szeretettel az ütegparancsnok Borbás Mihály szakaszvezetőről. — Üzentük is elöljárójának, Kálmán Endre hadnagy elvtársnak a kórházba, hogy egy pillanatig se aggódjék alegysége miatt. Jó kezekben van a kiképzés, bizonyos, hogy nem vall szégyent a szakasz a légilövészeten sem. — Eddigi eredmények? — Egyszer kiváló, egyszer jó szereplés ... A foglalkozás szünetében a tisztessel beszélgetünk. — Szerintem nincs abban semmi különös, hogy helyettesíteni tudom a parancsnokomat — mondja szerényen, minden hivalkodás nélkül. — Azt tanultam tőle, hogy állandóan készen kell állnom bármilyen helyzetben, s ennek megfelelően képeztem magam. Tudják: mi lenne számomra a legnagyobb szégyen? Az, ha most mást kellene idevezényelni a szakaszhoz, mert én képtelen lennék a hadnagy elvtárs pótlására. Ha a szükség úgy kívánná, még az üteg szempontjából is hasznossá tudnám tenni magam a lőelemképző mellett, mint oldalirányzó... Pedig — fűzi hozzá mosolyogva — erre senki sem ösztökélt. Magamtól sajátítottam el az ismereteket, mert egyszerűen nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy én csak „löveges” vagyok, máshoz nem értek az ütegen belül... Mindenki más beosztásban — ÉS a beosztottjai? Ők is hasonló véleményen vannak? — tesszük fel a kérdést, mire a szakaszvezető arcán széles mosoly jelenik meg. — De mennyire! — hangzik a válasz. — Íme, a pillanatnyi helyzet: Wágner János honvéd a gyengélkedőre került, a helyére, kettes kezelőként Turla György hatos kezelő állt be. Őt Dusik József, a hármas kezelő pótolja, míg a teendőit Túri János, a raj „négyese” végzi. Jakab József honvédnek viszont az a feladat jutott, hogy ötös kezelő létére Túrit helyettesítse. Lényegében tehát csak az irányzónk. Takács János honvéd látja el eredeti beosztását... — Mi lenne akkor, ha a lövegraj „lelke”, az irányzó esne ló a harcból? A szakaszvezető válasz helyett a rajhoz fordul. — Lépjenek ki azok, akik ebben a pillanatban képesek lennének az irányzói teendők ellátására! — hangált a parancs. Egyszerre két katona lép ki, Dusik József hármas és Túri János négyes kezelő. — És Wágner honvéd, aki most beteg — fűzi hozzá az esethez Borbás szakaszvezető —, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a mi zajunkat nem érheti váratlanul egyetlen variáció sem, bárki dőljön is ki a sorból... És a lokátorosok, „lek“-esek ? Náluk sincs hiba. — Hogy miért nincs? — adja vissza a kérdést Oláh őrvezető elvtárs, a lőelemképzősök rajparancsnoka. — Íme, a válasz. Jelenleg is más-más beosztásban ténykednek az elvtársak. A távollevő Horváth Ferencet én helyettesítem, a másodéves Sós honvéd helyén pedig Stark Mátyás elsőéves ténykedik. Miért? — Azért, mert elhatároztam, hogy minden beosztásban tökéletesítem a tudásomat — mondja a fiattal katona. — Ki tudja, mikor lesz arra szükség, hogy valaki helyett „beugorjak”? — Ugyanez a helyzet nálunk is — halljuk a szomszédban, a lokátorosoknál, Andor Pál őrvezető rajparancsnoktól. — Nincs olyan feladat, amit az embereim ne tudnának megoldani. Mindegyikük ért minden szakmához, olyannyira, hogy még a gépkocsivezetőnk, Vajda Sándor honvéd is képes ellátni bármelyikőnk feladatát. Igaz-e, Vajda elvtárs? — Igaz — hangzik a válasz. — Elvégre magam is lokátoros volnék, vagy ma a fene. Tudom, hogy elsősorban a gépkocsim üzembiztonságáért felelek, meg az agregátorért, de hát az sem mindegy, hogy a műszerekhez értek-e vagy sem. Mondom is a többieknek: nem komoly ember az, aki csak ahhoz ért, ami a beosztása. Mert nálunk például Petik Gyula honvéd szükség esetén még engem is helyettesítene. A helyettesítés: becsületbeli ügy Több mint féltucat kérdés hangzott el az indulásnál, s több mint féltucat megnyugtató válasz követte mindegyiket. Belőlük kitűnt, hogy nincs hiba akkor sem, ha kórházi ápolásra szorul a szakaszparancsnok, nem áll meg a tudomány a löveg mellett, bárki is dőljön ki a sorból, még a műszerek mellett is otthonosan mozog egyik-másik „löveges”, nem beszélve arról, hogy a lokátorosok és lőelemképzésök sem hökkennék meg, ha más beosztásba szólítja őket a parancs. Magyarán kimondva: az ütegen egyszerűen nem lehet kifogni, hiszen nincs is talán olyan variáció, amelyben ne akadna bárkinek helyettesítője. S hogy miért? Mert mindegyiküket ugyanaz az érzés hevíti. Helyesen látják, hogy a légvédelmi szakmában a másodpercek tört részének is döntő fontossága lehet. Itt nem lehet tétovázni, bizonytalankodni. Bárhogy is alakuljon a helyzet a műszerek, vagy a lövegek mellett — mindig és mindenkinek megvan a helyettese. — Becsületbeli ügy ez nálunk — mondotta a kommunista ütegparancsnok. — Nem is kellett sokat beszélni róla, mindenki megértette a jelentőségét és fontosságát. Olyannyira, hogy az MSZMP Vik. kongresszusa tiszteletére valamennyien megfogadtuk: tovább tökéletesítjük tudásunkat e téren is. Igaz-e, elvtársak? S az ütegbeliek, akik a jól megérdemelt pihenőt töltötték, egyszerre válaszoltak. Valóban, ugyanaz a gondolat fűti őket, vállvetve küzdenek azért, hogy rajtuk sohase lehessen kifogni! BARKOVITS ISTVÁN Borbán szakszvezető a „Lek” mellett sem vall szégyent KUTAS RUDOLF FELVÉTELEZ •Iff ' ff ' Imu^ \ vxTPjti IfiE ijii Még egy pólinst, A „hatot” a kettes kezelő Az irányzó és társai. — Dusik „Útrakészen” a következő és megelevenedik a raj • • • helyén... és Turi honvéd —, akik bár lövedék... mikor a helyére állhatnak