Néphadsereg, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-03 / 10. szám

N­éhány héttel ezelőtt az egyik nagyközségben a hentesüzlet jól megter­mett elárusítója ittasan ga­rázdálkodni kezdett: egyik kezében bárddal, a másik­ban hatalmas késsel rohan­­gászott az utcán, és belekö­tött mindenkibe, aki csak útjába akadt. Senki nem mert vele szembeszállni, míg végül a rendőrség kör­zeti megbízottjának járőr­kutyája rendet teremtett... Az egyik alakulatnál az őrkutya valahogyan elsza­badult láncáról, s önállósí­totta magát. Ez délelőtt tör­tént. Gondozóját —­ aki sza­badságon volt — telefonon értesítették. Amíg ő dél­után meg nem érkezett, a laktanyában egy teremtett lélek sem mozoghatott: a kutya volt az úr. Azt tette, amire tanították, a köteles­ségét teljesítette. Még néhány kutyust . A néphadseregben a felszabadulás után az ob­jektumok őrzésében jelen­tős szerepet kaptak a ku­tyák, sőt, egy kicsit túl is értékelték őket — mondja dr. Bagi Zoltán ezredes, a néphadsereg főállatorvosa. — A hatvanas évek ele­jén aztán alkalmazásuk nagymértékben csökkent. Sok a vesződség velük — indokolták, de ez nem igaz. Tény, hogy az őrkutyákkal törődni kell: igénylik a sze­­retetet, a tisztaságot, a megfelelő összetételű és mennyiségű ételt, és rend­szeresen be kell oltani va­lamennyi állatot a külön­böző betegségek ellen. A törődést az őrkutyák többszörösen meghálálják. Az embert ugyan nem pó­tolják, de jól kiegészítik, hiszen gyorsabbak, mozgé­konyabbak, szaglásuk első­rendű. Ezeket felismerve született olyan döntés, hogy ismét növelik a néphadse­regben az őrkutyák számát, de ez az elgondolás —­ a ré­gi dolgokra való hivatko­zással — nem mindenütt talált megértésre! Az ala­kulatok többségénél azon­ban örömmel fogadták a hűséges segítőtársakat. Az egyik vidéki kiképzőköz­pontban például tizenegy „teljesít szolgálatot”. A pa­rancsnok véleménye: „nem kaphatnánk még néhány kutyust?” 11 fegyvertársak segítenek A katonai alakulatoknál a szakemberek hiánya miatt nem oldható meg az őrkutyák képzése, ezért ezt a Belügyminisztérium Ku­tyavezetőképző Iskolája végzi, amelynek parancsno­ka Tamás Gábor rendőr al­ezredes. — Már tíz éve tanítunk be sorkatonákat a kutyák helyes gondozására, ellátá­sára — mondja. — Termé­szetesen elsősorban nyom­követő és járőrkutyákat képezünk ki a rendőrség és a határőrség számára... A néphadsereg őrkutyáit kö­zösen vásároljuk, mi szak­tanácsainkkal segítünk a beszerzőknek. Általában egy-három éves állatokat igyekszünk venni, mert ezek már eléggé fejlettek, de még megfelelően beta­níthatók. A legelterjedtebb a német juhász fajta, csak elvétve kerül közéjük óriás Schnauzer. Egy-egy kutya ára „minőségétől” függően három-hatezer forint. A hathetes kurzuson je­lenleg csaknem ötven ku­tya vesz részt, s természe­tesen ugyanennyi katona is. Hancsarov Sándor honvéd és Csongor - figyelése, hiszen az egyik legfonto­sabb, amit meg kell az őr­kutyának tanulniuk: a gon­dozójukon kívül senkinek se engedelmeskedjenek. Az udvaron hosszú épü­letsor, amelyben minden állatnak tágas óra és kifu­tója van. Rendszeresen tisztítják a ketreceiket, s az állatorvos is naponta végignézi őket. Ha valame­lyik nem eszik, levertebb, azonnal a jól felszerelt kórházba viszik, ahol szük­ség esetén meg is műthe­­tik. Preisler József rend­őr hadnagy, kynológiai ta­nár szakértő szemmel vizs­gálja Király fogazatát. — A kutyák számára kü­lön konyhán főzünk — magyarázza.­­ Naponta 3,5—4 liter ételt kapnak, amelyben a különböző táp­szereken kívül zöldség, burgonya és hetven deka­gramm hús van. Fontos a jó kondíció, hiszen a ki­képzés nemcsak az embert, de az állatot is próbára te­szi. Az őrzés tanulása Az őrkutyát először fe­gyelemre szoktatják. Arra, hogy mindig felvezetője bal oldalán haladjon, s mindig csak parancsra cse­lekedjen, kivéve, ha gon­dozóját támadják meg. Ügyességének fejlesztésére akadályokon kell átküzde­nie magát: kerítéseken, pa­­lánkokon, betoncsöveken, vékony gerendákon, létrá­kon. Ezután következik a kiképzés legfontosabb moz­zanata: a csoportos harci játék. Vastag bundába öl­töztetett „idegen” ingerli a kutyát, s amint gazdája szabadon engedi, megtá­madja a betolakodót, így tanulja meg tulajdonkép­pen az őrzést. Hancsarov Sándor hon­véd ku­tyája, Csongor is erélyes, eszeveszetten rán­cigál­ja pórázát, de gazdá­jának egyetlen parancsára engedelmesen visszahúzó­dik. — Nálunk az alakulatnál több mint tíz őrkutya van — mondja. — Ketten gon­dozzuk valamennyit. Na­gyon hűségesek és éberek. Kitartó ugatásukkal azon­nal jelzik, ha őrhelyeiken valamilyen mozgás van, s az őrkatonák percek alatt a helyszínre mennek. Erről és az őrkutya­ felvezető kö­telességeiről a szabályzat külön rendelkezik. Már többen megpróbálták őr­kutyáinkat csonttal, hússal „levenni a lábukról”, nem sok sikerrel, mert ételt is csak a gazdájuktól fogad­nak el. Így aztán nagy tiszteletnek örvendenek. Hamarosan vizsgáznak a felvezetők és négylábú ta­nítványaik is. A szakmai bizottság pedig megfelelő minősítést jegyez be a bi­zonyítványba. Az alakula­toknál aztán tovább foly­tatódik a kiképzés, hiszen az őrkutyákat meg kell is­mertetni azzal a tereppel, ahol majd szolgálatot tel­jesítenek. S akkor az őr­katonák mindig számíthat­nak segítségükre! FURUCZ ZOLTÁN Harci játék: a kutya erélyesen rátámad a „betolakodóra” Már megtanultak engedelmeskedni gazdáik parancsának Magas a palánk, de Csendes­nek nem okoz gondot Fotó: NÉMETH PÁLNÉ Nehéz akadály a hosszú betoncső

Next