Néphadsereg, 1977. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1977-03-03 / 10. szám
Néhány héttel ezelőtt az egyik nagyközségben a hentesüzlet jól megtermett elárusítója ittasan garázdálkodni kezdett: egyik kezében bárddal, a másikban hatalmas késsel rohangászott az utcán, és belekötött mindenkibe, aki csak útjába akadt. Senki nem mert vele szembeszállni, míg végül a rendőrség körzeti megbízottjának járőrkutyája rendet teremtett... Az egyik alakulatnál az őrkutya valahogyan elszabadult láncáról, s önállósította magát. Ez délelőtt történt. Gondozóját — aki szabadságon volt — telefonon értesítették. Amíg ő délután meg nem érkezett, a laktanyában egy teremtett lélek sem mozoghatott: a kutya volt az úr. Azt tette, amire tanították, a kötelességét teljesítette. Még néhány kutyust . A néphadseregben a felszabadulás után az objektumok őrzésében jelentős szerepet kaptak a kutyák, sőt, egy kicsit túl is értékelték őket — mondja dr. Bagi Zoltán ezredes, a néphadsereg főállatorvosa. — A hatvanas évek elején aztán alkalmazásuk nagymértékben csökkent. Sok a vesződség velük — indokolták, de ez nem igaz. Tény, hogy az őrkutyákkal törődni kell: igénylik a szeretetet, a tisztaságot, a megfelelő összetételű és mennyiségű ételt, és rendszeresen be kell oltani valamennyi állatot a különböző betegségek ellen. A törődést az őrkutyák többszörösen meghálálják. Az embert ugyan nem pótolják, de jól kiegészítik, hiszen gyorsabbak, mozgékonyabbak, szaglásuk elsőrendű. Ezeket felismerve született olyan döntés, hogy ismét növelik a néphadseregben az őrkutyák számát, de ez az elgondolás — a régi dolgokra való hivatkozással — nem mindenütt talált megértésre! Az alakulatok többségénél azonban örömmel fogadták a hűséges segítőtársakat. Az egyik vidéki kiképzőközpontban például tizenegy „teljesít szolgálatot”. A parancsnok véleménye: „nem kaphatnánk még néhány kutyust?” 11 fegyvertársak segítenek A katonai alakulatoknál a szakemberek hiánya miatt nem oldható meg az őrkutyák képzése, ezért ezt a Belügyminisztérium Kutyavezetőképző Iskolája végzi, amelynek parancsnoka Tamás Gábor rendőr alezredes. — Már tíz éve tanítunk be sorkatonákat a kutyák helyes gondozására, ellátására — mondja. — Természetesen elsősorban nyomkövető és járőrkutyákat képezünk ki a rendőrség és a határőrség számára... A néphadsereg őrkutyáit közösen vásároljuk, mi szaktanácsainkkal segítünk a beszerzőknek. Általában egy-három éves állatokat igyekszünk venni, mert ezek már eléggé fejlettek, de még megfelelően betaníthatók. A legelterjedtebb a német juhász fajta, csak elvétve kerül közéjük óriás Schnauzer. Egy-egy kutya ára „minőségétől” függően három-hatezer forint. A hathetes kurzuson jelenleg csaknem ötven kutya vesz részt, s természetesen ugyanennyi katona is. Hancsarov Sándor honvéd és Csongor - figyelése, hiszen az egyik legfontosabb, amit meg kell az őrkutyának tanulniuk: a gondozójukon kívül senkinek se engedelmeskedjenek. Az udvaron hosszú épületsor, amelyben minden állatnak tágas óra és kifutója van. Rendszeresen tisztítják a ketreceiket, s az állatorvos is naponta végignézi őket. Ha valamelyik nem eszik, levertebb, azonnal a jól felszerelt kórházba viszik, ahol szükség esetén meg is műthetik. Preisler József rendőr hadnagy, kynológiai tanár szakértő szemmel vizsgálja Király fogazatát. — A kutyák számára külön konyhán főzünk — magyarázza. Naponta 3,5—4 liter ételt kapnak, amelyben a különböző tápszereken kívül zöldség, burgonya és hetven dekagramm hús van. Fontos a jó kondíció, hiszen a kiképzés nemcsak az embert, de az állatot is próbára teszi. Az őrzés tanulása Az őrkutyát először fegyelemre szoktatják. Arra, hogy mindig felvezetője bal oldalán haladjon, s mindig csak parancsra cselekedjen, kivéve, ha gondozóját támadják meg. Ügyességének fejlesztésére akadályokon kell átküzdenie magát: kerítéseken, palánkokon, betoncsöveken, vékony gerendákon, létrákon. Ezután következik a kiképzés legfontosabb mozzanata: a csoportos harci játék. Vastag bundába öltöztetett „idegen” ingerli a kutyát, s amint gazdája szabadon engedi, megtámadja a betolakodót, így tanulja meg tulajdonképpen az őrzést. Hancsarov Sándor honvéd kutyája, Csongor is erélyes, eszeveszetten ráncigálja pórázát, de gazdájának egyetlen parancsára engedelmesen visszahúzódik. — Nálunk az alakulatnál több mint tíz őrkutya van — mondja. — Ketten gondozzuk valamennyit. Nagyon hűségesek és éberek. Kitartó ugatásukkal azonnal jelzik, ha őrhelyeiken valamilyen mozgás van, s az őrkatonák percek alatt a helyszínre mennek. Erről és az őrkutya felvezető kötelességeiről a szabályzat külön rendelkezik. Már többen megpróbálták őrkutyáinkat csonttal, hússal „levenni a lábukról”, nem sok sikerrel, mert ételt is csak a gazdájuktól fogadnak el. Így aztán nagy tiszteletnek örvendenek. Hamarosan vizsgáznak a felvezetők és négylábú tanítványaik is. A szakmai bizottság pedig megfelelő minősítést jegyez be a bizonyítványba. Az alakulatoknál aztán tovább folytatódik a kiképzés, hiszen az őrkutyákat meg kell ismertetni azzal a tereppel, ahol majd szolgálatot teljesítenek. S akkor az őrkatonák mindig számíthatnak segítségükre! FURUCZ ZOLTÁN Harci játék: a kutya erélyesen rátámad a „betolakodóra” Már megtanultak engedelmeskedni gazdáik parancsának Magas a palánk, de Csendesnek nem okoz gondot Fotó: NÉMETH PÁLNÉ Nehéz akadály a hosszú betoncső