Néphadsereg, 1981. január-június (34. évfolyam, 1-24. szám)

1980-12-31 / 1. szám

Tóth István szakaszvezető nyu­godt, rezzenéstelen arccal ült a csa­patlégvédelmi harcigép parancsnoki ülésében. Főkezelőjét, Kárpáti Zsolt őrvezetőt figyelte, aki gyakorlott mozdulatokkal, hibátlanul végezte a dolgát. Csupán ak­kor élénkült fel hirtelen, amikor az elöljáró kiadta a „10 másodperces készültség!” ve­zényszót. Ettől kezdve a golyóálló üvegablakhoz hajolva fürkészte az eget, hogy szükség esetén megköny­­nyítse főkezelőjének a gyakorló légi cél felderítését. — Fedélzet! — csattant az újabb rádióparancs, s a főkezelő kézmoz­dulatára felpörgött a giroszkóp. A szakaszvezető összeráncolt szemöldökkel, egyre izgatottabban várta az újabb vezényszót. Bár­mennyire bízott beosztottjában, ilyenkor mindig elkapta az a „harci láz”, amely még főkezelő korában oly gyakran hatalmába kerítette. Megszokhatta volna, de ő nem akar­ta. Több mint ezer értékelt gyakorló indítás, a csapatlégvédelmi kikép­zésben elért átlagon felüli teljesít­ménye, a kétszeres kiváló katona cím elnyerése ellenére újra és újra azt ismételte önmaga és fiatalabb katonatársai előtt: „A túlzott önbi­zalom, a rutinszerű cselekvés leg­alább annyira káros lehet, mint a bizonytalanság. Hogy minden alka­lommal elkaphassuk a nagy sebes­ségű légi célt, mindig maximális fi­­gyelem-összpontosítás kell!" Való­színűleg ez a fegyelmezett, megfon­tolt magatartása is közrejátszott ab­ban, hogy elöljárói a harmadik ki­képzési időszakban mind többször bízták meg szakkiképzési foglalko­zások önálló vezetésével... Élesen harsant az ütegparancsnok hangja: „Cél!” Kárpáti őrvezető összeszorított ajakkal, szinte a léleg­zetét is visszatartva követte a durva irányzékra ültetett vadászrepülőgé­pet, s alig néhány másodperccel ké­sőbb megszólalt fülhallgatójukban a jól ismert éles fütyülő hang — a gyakorló indítás sikerült! Tóth szakaszvezető elégedetten el­mosolyodott és megszorította a fő­kezelő kezét. — Nagyszerűen csináltad! Csak így tovább... — s legalább úgy örült az őrvezető sikerének, mintha ő maga érte volna azt el. Beosztottjai valószínűleg ezért is szeretik annyira az alacsony terme­tű, bajuszos fiút, aki képes ugyan­úgy küzdeni, lelkesedni társai sike­réért, mint a saját célkitűzéseiért. S bizonyára környezetében sokan szurkolnak azért, hogy Tóth sza­kaszvezető leszerelése után tartalé­kos tiszthelyettesi rendfokozattal, háromszoros kiváló katonaként és kiváló rajparancsnokként térhessen vissza Kisvárdára, a Vasipari és Gépjavító Szövetkezet autójavító műhelyébe. BÜKI PÉTER Fotó: TÓTH ANDRÁS .­ E­mberi szokás és társadalmunk legkülönbö­zőbb közösségeiben meghonosodott gyakor­lat, hogy az elvégzett munka után, új fel­adatok előtt sorra vesszük tapasztalatainkat, szá­mot vetünk lehetőségeinkkel. Kiváltképpen így van ez év végén, új esztendő kezdetén, s különösen most, hogy ötéves tervciklust zárunk, újat kezdünk. A számvetés elkészülésekor azt is számításba kell vennünk, hogy olyan időszakban élünk, ami­kor a szocializmus építésének, a béke, az enyhülési folyamat fenntartásának nemzetközi lehetőségei ne­hezebbé, kedvezőtlenné váltak. Pártunk XII. kongresszusának határozata ki­mondja és az országgyűlés legutóbbi ülésszaka meg­erősítette: a Magyar Népköztársaság — a Varsói Szerződés tagállamaival egyeztetett elvek szerint — a bonyolultabb nemzetközi helyzetben is folytatja az elmúlt évtizedekben kialakított, elvi alapokon nyugvó, a gyakorlatban bevált külpolitikai irány­vonalát. Népünk az európai béke és biztonság, a kölcsönös bizalom Helsinkiben megkezdett útját járja a jövőben is. Fő célunk, hogy az enyhülés po­litikai légköre tovább éljen, erősödjön. Minden erőnkkel ellene vagyunk a fegyverkezési hajsza fo­kozásának, beláthatatlan veszélyeket rejtő gyakor­latának. Valljuk, hogy elsőrendű nemzeti érdekünk és internacionalista kötelességünk az őszinte ba­rátság és együttműködés a Szovjetunióval, fegyver­barátságunk még szorosabbra fűzése a szocialista országok hadseregeivel, elsősorban a szovjet hadse­reggel. Tudjuk, békénk és biztonságunk érdeke — szövetségi kötelezettségeink maradéktalan teljesí­tése — szükségessé teszi védelmi képességünk to­vábbi fokozását, hadseregünknek a lehetőségekkel arányban álló fejlesztését, kiképzési, harckészültségi feladataink folyamatosan magas szintű megoldását. Az elmúlt ötéves tervidőszaknak a honvéde­­e­delem fejlesztésére és erősítésére vonatkozó ■“"feladatait pártunk XI. kongresszusa hatá­rozta meg; a fő tennivalók teljesítésének legfelsőbb szintű társadalmi és politikai értékelését pedig a XII. kongresszus végezte el. A kongresszus beszá­molója rámutatott: „A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületei a dolgozó tömegekre tá­maszkodva megbízhatóan védelmezik népünk bé­kéjét és szocialista vívmányait, méltóak a biza­lomra és a megbecsülésre. Hadseregünk a mai kor­szerű követelmények színvonalán áll és a Varsói Szerződésbe tömörült fegyverbarátaival jó együtt­működésben őrködik békés építőmunkánkon, védi hazánk szuverenitását és függetlenségét." Ez az értékelés és minősítés a honvédelem, had­seregünk tevékenységének fokozott társadalmi je­lentőségét, fontosságát mutatja. Feladataink elismert teljesítése pedig ennek tudatos, megtisztelő és egy­ben áldozatkész vállalását bizonyítja. A kedvezőt­len nemzetközi tendenciák ellenére néphadseregünk — több irányú társadalmi küldetését híven teljesít­ve, politikai elkötelezettségét erősítve — az eltelt öt esztendőben is töretlenül tovább fejlődött, erő­södött. A párt társadalompolitikai céljait megértve és követve, alkalmazkodni tudtunk az új körülmények­hez, és munkánk jobb megszervezésével, anyagi és technikai eszközeink takarékosabb használatával, a hatékonyság új lehetőségeinek felkutatásával meg­feleltünk a követelményeknek. Fejlődésünknek ez az útja a jövőben is. Ered­ményeinket csak úgy tudjuk megőrizni, stabilizál­ni, a további fejlődés feltételeit csak úgy leszünk képesek megteremteni, ha a jövőben még hatéko­nyabban, még eredményesebben dolgozunk. Az el­múlt években szereztünk már ebben tapasztalato­kat, mindnyájunknak kötelessége azokat hasznosí­tani és általánosítani. Az igényesebb és ésszerűbb tervezés, a szervezett takarékosság, a szakmai hoz­záértés kiaknázása terén még további tartalékaink vannak. A hatékonyabb gazdálkodásnak, az ésszerű és eredményes takarékosságnak különösen fontos területe technikai eszközeink megóvása és rendel­tetésszerű, normák szerinti üzemeltetése. Ennek je­lentősége és fontossága a jövőben még inkább foko­zódik. N­éphadseregünk az elmúlt években is magas szinten teljesítette szövetségi kötelezettsé­geiből fakadó tennivalóit. Növekedett ha­zánk védelmi képessége, emelkedett a csapatok kiképzésének, felkészítésének színvonala. Fejlődött és hatékonyabbá vált a harckészültségi követelmé­nyek teljesítése, korszerűsödött a néphadsereg mozgósítási rendszere. A parancsnokok, a törzsek és a csapatok katonái a legjobb katonaerényeket megtestesítve, eredményesen vettek részt a Varsói Szerződés keretében sorra került hadműveleti-har­cászati jellegű vezetési és csapatgyakorlatokon. Ezek közül különösen jelentős volt a hazánk terü­letén végrehajtott Pajzs ’79, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság területén legutóbb meg­rendezett Fegyverbarátság ’80 közös hadgyakorlat. Ezek a gyakorlatok az együttes felkészülés, az együttműködés fejlesztésének nélkülözhetetlen for­mái; emellett jó alkalmat teremtenek a katonáin­kat összekötő internacionalista kapcsolatok erősíté­sére. Tovább erősödtek kapcsolataink, még hatéko­nyabbá vált együttműködésünk a hazánkban ideig­lenesen állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokaival, katonáival. Szervezett és tervsze­rű a kölcsönös tapasztalatcsere, a közös felkészü­lés, igen eredményesek az együtt végrehajtott gya­korlatok. F­eladataink elvárt szintű teljesítésének,­­ nép­hadseregünk fejlődésének és szövetségesi kötelezettségeink teljesítésének alapvető té­nyezője volt — és marad a jövőben is — a hiva­tásos katonák magas fokú politikai öntudata, a fel­adatokkal való azonosulása, következetes helytál­lása. Tisztek és tiszthelyettesek idősebb és fiata­labb nemzedéke egymást segítve, a közös felelős­ség tudatában az együttes feladatokra összponto­sítva, eredményesen dolgozik. Hivatásuk társadal­mi fontosságáról mélyen meggyőződve, tudatosan vállalják e pálya nehézségeit és megpróbáltatásait. A katonafiatalok nagy többsége elfogadja a kato­nai szolgálat szükségességét, szorgalmasan tanul­nak, fegyelmezett magatartást tanúsítanak — helyt­állnak katonaidejük alatt. Többen hivatásos kato­nát helyettesítve, különböző felelős beosztásokban — szakaszparancsnokként, szolgálatvezetőként, po­litikai foglalkozásvezetőként — becsülettel dolgoz­nak. A hivatásos és a sorkatonák tevékenységét haté­konyan segítik és kiegészítik a polgári alkalmazot­tak, akik egyre növekvő politikai felelősséggel, szakmai hozzáértéssel, lelkiismeretes munkájukkal részesei az eredményeknek. Feladataink, kötelezettségeink teljesítését nagy­ban elősegítette a katonák tömegeinek aktív több­letmunkája — a kommunisták, a KISZ-tagok pél­damutatása. A pártszervezetek, az ifjúkommunista közösségek mozgósították a személyi állományt, ki­bontakoztatták a fiatalok kezdeményezőkészségét. Például az elmúlt években a szocialista verseny­mozgalomban és a brigádmozgalomban a katonák és a polgári alkalmazottak 85—90 százaléka vett részt; 16 százalékkal nőtt a kiváló és élenjáró al­egységek és egységek száma. Néphadseregünknek — alapvető harckészültségi, védelmi feladatai mellett­­— kötelessége a gazdasá­gi építőmunka segítése. Elismeréssel és megbecsü­léssel szólhatunk katonáinknak a népgazdaság külön­böző területein végzett munkájáról. A kiképzési követelmények teljesítése mellett, az erre a célra szervezett és kijelölt csapatok és kollektívák az el­múlt öt év alatt több, mint 20 milliárd forint érté­kű munkával vettek részt a népgazdaság kiemelt beruházásainak megvalósításában. Műszaki építő alakulataink önálló beruházás és csapatépítkezés keretében közel 8 milliárd forint értékben építet­tek, illetve korszerűsítettek katonai objektumokat. Ahogy a társadalmi, gazdasági érdek megkíván­ta, évről évre ott voltak katonáink az őszi mező­­gazdasági munkákban. Különösen az 1980-as év je­lentett nagy próbatételt. A kedvezőtlen időjárás miatt a tervezett idő- és létszámfelhasználás mér­tékétől el kellett térni, így katonáink munkacso­portjai, valamint szállítóeszközeinek zöme a kará­csony előtti napokban tért vissza a laktanyákba. Külön kell szólnunk katonáinknak az elemi csa­pások, a váratlan események közepette tanúsított helytállásáról. Dolgozó népünk körében megnyug­tató bizonyosság, hogy katonafiaira, a hadsereg technikai eszközeire a veszély óráiban mindig szá­míthat. Így volt ez a zsanai földgázkitörés nehéz napjaiban, a Körösök menti árvíz idején és leg­utóbb, a tél eleji nagy havazások napjaiban. Meg­tisztelő kötelességünk a segítség, mégis jólesik, amikor a veszély elmúltával a társadalmi és álla­mi szervek a nép nevében jelét adják hálájuknak és elismerésüknek. Az elmúlt öt esztendő az építő, alkotó munka jegyében telt el. A gondok és nehézségek ellenére népünk újabb eredményeket ért el, következetesen továbbhaladt a fejlett szocializmus építésének út­ján. Ebben része van a katonáknak is. Köszönet érte a sorkatonáknak, tiszteseknek, tiszthelyette­seknek, tiszteknek, polgári dolgozóknak , néphad­seregünk egész személyi állományának. Néphadseregünk feladatait társadalmi céljaink­kal összhangban, e célokat magáénak vallva és azokat szolgálva oldja meg a jövőben is. Ehhez a szükséges feltételekkel rendelkezik. Pártunk XII. kongresszusa a nemzetközi körülményekből, szö­vetségi kötelezettségeinkből kiindulva világosan meghatározta néphadseregünk feladatait. Legutóbb az országgyűlés elfogadta a VI. ötéves terv alap­vető célkitűzéseit, amely tartalmazza a honvéde­lem egyenletes, arányos fejlesztésének legfontosabb feltételeit is. Pártunk politikája, dolgozó népünk és államunk gondoskodása és nem utolsósorban a magunk területén végzett eredményes munka kel­lő alapot ad ahhoz, hogy bizakodva várjuk az új esztendőt, amelyhez sok sikert, erőt és egészséget kívánunk néphadseregünk minden tagjának. NÉPÜNK ÉS A BÉKE SZOLGÁLATÁBAN

Next