Néphadsereg, 1981. január-június (34. évfolyam, 1-24. szám)
1980-12-31 / 1. szám
Tóth István szakaszvezető nyugodt, rezzenéstelen arccal ült a csapatlégvédelmi harcigép parancsnoki ülésében. Főkezelőjét, Kárpáti Zsolt őrvezetőt figyelte, aki gyakorlott mozdulatokkal, hibátlanul végezte a dolgát. Csupán akkor élénkült fel hirtelen, amikor az elöljáró kiadta a „10 másodperces készültség!” vezényszót. Ettől kezdve a golyóálló üvegablakhoz hajolva fürkészte az eget, hogy szükség esetén megkönynyítse főkezelőjének a gyakorló légi cél felderítését. — Fedélzet! — csattant az újabb rádióparancs, s a főkezelő kézmozdulatára felpörgött a giroszkóp. A szakaszvezető összeráncolt szemöldökkel, egyre izgatottabban várta az újabb vezényszót. Bármennyire bízott beosztottjában, ilyenkor mindig elkapta az a „harci láz”, amely még főkezelő korában oly gyakran hatalmába kerítette. Megszokhatta volna, de ő nem akarta. Több mint ezer értékelt gyakorló indítás, a csapatlégvédelmi kiképzésben elért átlagon felüli teljesítménye, a kétszeres kiváló katona cím elnyerése ellenére újra és újra azt ismételte önmaga és fiatalabb katonatársai előtt: „A túlzott önbizalom, a rutinszerű cselekvés legalább annyira káros lehet, mint a bizonytalanság. Hogy minden alkalommal elkaphassuk a nagy sebességű légi célt, mindig maximális figyelem-összpontosítás kell!" Valószínűleg ez a fegyelmezett, megfontolt magatartása is közrejátszott abban, hogy elöljárói a harmadik kiképzési időszakban mind többször bízták meg szakkiképzési foglalkozások önálló vezetésével... Élesen harsant az ütegparancsnok hangja: „Cél!” Kárpáti őrvezető összeszorított ajakkal, szinte a lélegzetét is visszatartva követte a durva irányzékra ültetett vadászrepülőgépet, s alig néhány másodperccel később megszólalt fülhallgatójukban a jól ismert éles fütyülő hang — a gyakorló indítás sikerült! Tóth szakaszvezető elégedetten elmosolyodott és megszorította a főkezelő kezét. — Nagyszerűen csináltad! Csak így tovább... — s legalább úgy örült az őrvezető sikerének, mintha ő maga érte volna azt el. Beosztottjai valószínűleg ezért is szeretik annyira az alacsony termetű, bajuszos fiút, aki képes ugyanúgy küzdeni, lelkesedni társai sikeréért, mint a saját célkitűzéseiért. S bizonyára környezetében sokan szurkolnak azért, hogy Tóth szakaszvezető leszerelése után tartalékos tiszthelyettesi rendfokozattal, háromszoros kiváló katonaként és kiváló rajparancsnokként térhessen vissza Kisvárdára, a Vasipari és Gépjavító Szövetkezet autójavító műhelyébe. BÜKI PÉTER Fotó: TÓTH ANDRÁS . Emberi szokás és társadalmunk legkülönbözőbb közösségeiben meghonosodott gyakorlat, hogy az elvégzett munka után, új feladatok előtt sorra vesszük tapasztalatainkat, számot vetünk lehetőségeinkkel. Kiváltképpen így van ez év végén, új esztendő kezdetén, s különösen most, hogy ötéves tervciklust zárunk, újat kezdünk. A számvetés elkészülésekor azt is számításba kell vennünk, hogy olyan időszakban élünk, amikor a szocializmus építésének, a béke, az enyhülési folyamat fenntartásának nemzetközi lehetőségei nehezebbé, kedvezőtlenné váltak. Pártunk XII. kongresszusának határozata kimondja és az országgyűlés legutóbbi ülésszaka megerősítette: a Magyar Népköztársaság — a Varsói Szerződés tagállamaival egyeztetett elvek szerint — a bonyolultabb nemzetközi helyzetben is folytatja az elmúlt évtizedekben kialakított, elvi alapokon nyugvó, a gyakorlatban bevált külpolitikai irányvonalát. Népünk az európai béke és biztonság, a kölcsönös bizalom Helsinkiben megkezdett útját járja a jövőben is. Fő célunk, hogy az enyhülés politikai légköre tovább éljen, erősödjön. Minden erőnkkel ellene vagyunk a fegyverkezési hajsza fokozásának, beláthatatlan veszélyeket rejtő gyakorlatának. Valljuk, hogy elsőrendű nemzeti érdekünk és internacionalista kötelességünk az őszinte barátság és együttműködés a Szovjetunióval, fegyverbarátságunk még szorosabbra fűzése a szocialista országok hadseregeivel, elsősorban a szovjet hadsereggel. Tudjuk, békénk és biztonságunk érdeke — szövetségi kötelezettségeink maradéktalan teljesítése — szükségessé teszi védelmi képességünk további fokozását, hadseregünknek a lehetőségekkel arányban álló fejlesztését, kiképzési, harckészültségi feladataink folyamatosan magas szintű megoldását. Az elmúlt ötéves tervidőszaknak a honvédeedelem fejlesztésére és erősítésére vonatkozó ■“"feladatait pártunk XI. kongresszusa határozta meg; a fő tennivalók teljesítésének legfelsőbb szintű társadalmi és politikai értékelését pedig a XII. kongresszus végezte el. A kongresszus beszámolója rámutatott: „A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületei a dolgozó tömegekre támaszkodva megbízhatóan védelmezik népünk békéjét és szocialista vívmányait, méltóak a bizalomra és a megbecsülésre. Hadseregünk a mai korszerű követelmények színvonalán áll és a Varsói Szerződésbe tömörült fegyverbarátaival jó együttműködésben őrködik békés építőmunkánkon, védi hazánk szuverenitását és függetlenségét." Ez az értékelés és minősítés a honvédelem, hadseregünk tevékenységének fokozott társadalmi jelentőségét, fontosságát mutatja. Feladataink elismert teljesítése pedig ennek tudatos, megtisztelő és egyben áldozatkész vállalását bizonyítja. A kedvezőtlen nemzetközi tendenciák ellenére néphadseregünk — több irányú társadalmi küldetését híven teljesítve, politikai elkötelezettségét erősítve — az eltelt öt esztendőben is töretlenül tovább fejlődött, erősödött. A párt társadalompolitikai céljait megértve és követve, alkalmazkodni tudtunk az új körülményekhez, és munkánk jobb megszervezésével, anyagi és technikai eszközeink takarékosabb használatával, a hatékonyság új lehetőségeinek felkutatásával megfeleltünk a követelményeknek. Fejlődésünknek ez az útja a jövőben is. Eredményeinket csak úgy tudjuk megőrizni, stabilizálni, a további fejlődés feltételeit csak úgy leszünk képesek megteremteni, ha a jövőben még hatékonyabban, még eredményesebben dolgozunk. Az elmúlt években szereztünk már ebben tapasztalatokat, mindnyájunknak kötelessége azokat hasznosítani és általánosítani. Az igényesebb és ésszerűbb tervezés, a szervezett takarékosság, a szakmai hozzáértés kiaknázása terén még további tartalékaink vannak. A hatékonyabb gazdálkodásnak, az ésszerű és eredményes takarékosságnak különösen fontos területe technikai eszközeink megóvása és rendeltetésszerű, normák szerinti üzemeltetése. Ennek jelentősége és fontossága a jövőben még inkább fokozódik. Néphadseregünk az elmúlt években is magas szinten teljesítette szövetségi kötelezettségeiből fakadó tennivalóit. Növekedett hazánk védelmi képessége, emelkedett a csapatok kiképzésének, felkészítésének színvonala. Fejlődött és hatékonyabbá vált a harckészültségi követelmények teljesítése, korszerűsödött a néphadsereg mozgósítási rendszere. A parancsnokok, a törzsek és a csapatok katonái a legjobb katonaerényeket megtestesítve, eredményesen vettek részt a Varsói Szerződés keretében sorra került hadműveleti-harcászati jellegű vezetési és csapatgyakorlatokon. Ezek közül különösen jelentős volt a hazánk területén végrehajtott Pajzs ’79, valamint a Német Demokratikus Köztársaság területén legutóbb megrendezett Fegyverbarátság ’80 közös hadgyakorlat. Ezek a gyakorlatok az együttes felkészülés, az együttműködés fejlesztésének nélkülözhetetlen formái; emellett jó alkalmat teremtenek a katonáinkat összekötő internacionalista kapcsolatok erősítésére. Tovább erősödtek kapcsolataink, még hatékonyabbá vált együttműködésünk a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokaival, katonáival. Szervezett és tervszerű a kölcsönös tapasztalatcsere, a közös felkészülés, igen eredményesek az együtt végrehajtott gyakorlatok. Feladataink elvárt szintű teljesítésének, néphadseregünk fejlődésének és szövetségesi kötelezettségeink teljesítésének alapvető tényezője volt — és marad a jövőben is — a hivatásos katonák magas fokú politikai öntudata, a feladatokkal való azonosulása, következetes helytállása. Tisztek és tiszthelyettesek idősebb és fiatalabb nemzedéke egymást segítve, a közös felelősség tudatában az együttes feladatokra összpontosítva, eredményesen dolgozik. Hivatásuk társadalmi fontosságáról mélyen meggyőződve, tudatosan vállalják e pálya nehézségeit és megpróbáltatásait. A katonafiatalok nagy többsége elfogadja a katonai szolgálat szükségességét, szorgalmasan tanulnak, fegyelmezett magatartást tanúsítanak — helytállnak katonaidejük alatt. Többen hivatásos katonát helyettesítve, különböző felelős beosztásokban — szakaszparancsnokként, szolgálatvezetőként, politikai foglalkozásvezetőként — becsülettel dolgoznak. A hivatásos és a sorkatonák tevékenységét hatékonyan segítik és kiegészítik a polgári alkalmazottak, akik egyre növekvő politikai felelősséggel, szakmai hozzáértéssel, lelkiismeretes munkájukkal részesei az eredményeknek. Feladataink, kötelezettségeink teljesítését nagyban elősegítette a katonák tömegeinek aktív többletmunkája — a kommunisták, a KISZ-tagok példamutatása. A pártszervezetek, az ifjúkommunista közösségek mozgósították a személyi állományt, kibontakoztatták a fiatalok kezdeményezőkészségét. Például az elmúlt években a szocialista versenymozgalomban és a brigádmozgalomban a katonák és a polgári alkalmazottak 85—90 százaléka vett részt; 16 százalékkal nőtt a kiváló és élenjáró alegységek és egységek száma. Néphadseregünknek — alapvető harckészültségi, védelmi feladatai mellett— kötelessége a gazdasági építőmunka segítése. Elismeréssel és megbecsüléssel szólhatunk katonáinknak a népgazdaság különböző területein végzett munkájáról. A kiképzési követelmények teljesítése mellett, az erre a célra szervezett és kijelölt csapatok és kollektívák az elmúlt öt év alatt több, mint 20 milliárd forint értékű munkával vettek részt a népgazdaság kiemelt beruházásainak megvalósításában. Műszaki építő alakulataink önálló beruházás és csapatépítkezés keretében közel 8 milliárd forint értékben építettek, illetve korszerűsítettek katonai objektumokat. Ahogy a társadalmi, gazdasági érdek megkívánta, évről évre ott voltak katonáink az őszi mezőgazdasági munkákban. Különösen az 1980-as év jelentett nagy próbatételt. A kedvezőtlen időjárás miatt a tervezett idő- és létszámfelhasználás mértékétől el kellett térni, így katonáink munkacsoportjai, valamint szállítóeszközeinek zöme a karácsony előtti napokban tért vissza a laktanyákba. Külön kell szólnunk katonáinknak az elemi csapások, a váratlan események közepette tanúsított helytállásáról. Dolgozó népünk körében megnyugtató bizonyosság, hogy katonafiaira, a hadsereg technikai eszközeire a veszély óráiban mindig számíthat. Így volt ez a zsanai földgázkitörés nehéz napjaiban, a Körösök menti árvíz idején és legutóbb, a tél eleji nagy havazások napjaiban. Megtisztelő kötelességünk a segítség, mégis jólesik, amikor a veszély elmúltával a társadalmi és állami szervek a nép nevében jelét adják hálájuknak és elismerésüknek. Az elmúlt öt esztendő az építő, alkotó munka jegyében telt el. A gondok és nehézségek ellenére népünk újabb eredményeket ért el, következetesen továbbhaladt a fejlett szocializmus építésének útján. Ebben része van a katonáknak is. Köszönet érte a sorkatonáknak, tiszteseknek, tiszthelyetteseknek, tiszteknek, polgári dolgozóknak , néphadseregünk egész személyi állományának. Néphadseregünk feladatait társadalmi céljainkkal összhangban, e célokat magáénak vallva és azokat szolgálva oldja meg a jövőben is. Ehhez a szükséges feltételekkel rendelkezik. Pártunk XII. kongresszusa a nemzetközi körülményekből, szövetségi kötelezettségeinkből kiindulva világosan meghatározta néphadseregünk feladatait. Legutóbb az országgyűlés elfogadta a VI. ötéves terv alapvető célkitűzéseit, amely tartalmazza a honvédelem egyenletes, arányos fejlesztésének legfontosabb feltételeit is. Pártunk politikája, dolgozó népünk és államunk gondoskodása és nem utolsósorban a magunk területén végzett eredményes munka kellő alapot ad ahhoz, hogy bizakodva várjuk az új esztendőt, amelyhez sok sikert, erőt és egészséget kívánunk néphadseregünk minden tagjának. NÉPÜNK ÉS A BÉKE SZOLGÁLATÁBAN