Néphadsereg, 1982. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-20 / 47. szám
Kodály Zoltánra emlékezve Nem túlzás azt állítani, hogy Kodály Zoltán nevét minden magyar ember ismeri. Születése centenáriumának ünnepléséhez a képzőművészet két kiállítással is hozzájárult. Az egyik a VII. debreceni nyári tárlat volt, amelyet „In memóriam Kodály Zoltán” címmel és programmal, tehát Kodály képzőművészeti megörökítésének, emléke felidézésének szándékával hirdettek meg a rendezők. A másik a kecskeméti Katona József Múzeumban a „Kodály Zoltán a fotó- és képzőművészetben” címmel megnyílt kiállítás. Ez utóbbi az eddig készült Kodály-ábrázolásokat és a Kodály művei hatására keletkezett képzőművészeti alkotásokat gyűjtötte csokorba. A nagy zeneszerző képmásainak áttekintésekor mindjárt szembetűnik, hogy mind a fotó-, mind pedig a képzőművészeti alkotásokon Kodály időskori képmását látjuk viszont, és ritkaságszámba megy az olyan portré, amely az ifjú, vagy a meglett férfikori Kodály vonásait örökíti meg. Ez pedig azt jelzi, hogy a fotó- és képzőművészek megkésve ismerték fel Kodály Zoltán szellemi nagyságát, és csak későn kezdtek foglalkozni megörökítésével, ábrázolásával. A zeneszerző neve 1923-ban lett országos hírű. A Pest-Buda egyesítésének 50. évfordulójára komponált, „Psalmus Hungaricus” egyértelműen nagy sikert hozott számára, s a kor legnagyobb zeneszerzői között kezdték emlegetni. A 20-as években már meggyőző példával, a Wesselényi utcai iskola kórusával bizonyította énektanítási módszereinek helyességét 1929-től egyre több kórust vont be a munkába, úgyhogy kezdeményezésére a 30-as években a kórusmozgalom fellendüléséről beszélhetünk hazánkban. Ezekben az években Kodály Zoltán, a tudós zeneszerző és zenepedagógus életműve nagy művészi értékű egységgé áll össze. Zenei anyanyelvünk felderítésén, felkutatásán és európai zenekultúrába történő beépítésén túl az anyanyelvnek a nép ajkára való visszaszármaztatása módszereit is kidolgozta. A Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetsége 1942-t — Kodály Zoltán születésének 60. évfordulója tiszteletére — Kodály-évvé nyilvánította. Ekkor készült Beck, ö. Fülöp Kodály-érme, előlapján — az éremművészet kialakult szabályai szerint — Kodály portréjával, hátlapján kórussal. Egyidejű vele a zeneszerző mellszobra is. A felszabadulás új távlatokat nyitott Kodály Zoltán működése előtt és elismerése is fokozódott. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, egy ideig az elnöki tisztet is betöltötte és az elsők között kapott Kossuth-díjat. A fényképezőgépek, filmfelvevők, később a tévékamerák a Kossuth-díjjal történt kitüntetésétől. 1948-tól kísérték figyelemmel életét és munkásságát. Tevékenységük nyomán az időskori Kodály arcvonásai rögződtek a köztudatban, olyannyira, hogy az ő nevével, fogalmával szinte kizárólagosan csak az idős zenetudós hosszú, ősz haját, kissé előrehajlott tartását és befelé fordultságot tükröző arcvonásait azonosítjuk. Így vannak vele a képzőművészek is: Kodály Zoltánt számukra is legjobban ez a kései arcmás jelképezi. Példaként utalhatunk Prohászka József karakteres portréjára. Köztéri emlékművei is az idős művészt idézik, mint például a — ma Kodály — köröndi háza falára épített relief, Varga Imre Pécsett, a sétatéren felállított egész alakos Kodály-szobra, Melocco Miklósnak Kodály szülővárosában. Kecskeméten elhelyezett emlékműve, és Pál-A kecskeméti Katona József Múzeumban megnyílt fotó- és képzőművészeti kiállítás élményszerűen idézi nagy zeneszerzőnk alakját Hay Pálnak a margitszigeti művészsétányt díszítő Kodály-mellszobra. Természetesen a képzőművészet lehetőségei és produktumai nem merülnek ki Kodály Zoltán portréábrázolásában. A festők, szobrászok, grafikusok nemcsak portréba sűríthetik a Kodályról és művészetéről alkotott mondanivalójukat. Kodály művei is inspirációs forrást jelentenek. A legközvetlenebbek — ugyanakkor sajátos művészi feladatot jelentők — a Kodály operáinak, dalműveinek előadásához készített díszlettervek, színpadképek. Nyáron Szegeden Varga Mátyás méreteiben impozáns díszlete között mutatták be a „Háry János”-t. A kecskeméti képzőművészeti kiállítás példa és tanulság arra, hogy a centenárium alkalmával hogyan lehet okosan, élményszerűen idézni nagy zeneszerzőnk alakját. TÓTH ANTAL Prohászka József karakteres portréja Kodály Zoltánról Melocco Miklós emlékműve, melyet Kodály Zoltán szülővárosában, Kecskeméten állítottak fel Fotó: MÁRKUS ANDRÁS KLUBŐRJÁRAT Zöld utat a jó ötleteknek Legutóbbi riportutam során a Dobi István laktanya művelődési otthonának hangulatos presszójában találkoztam régi ismerősömmel, aki öt évig volt egy kiváló ifjúsági klub vezetője. A ma már harmincon túli törzsőrmester kissé kesernyésen mosolygott, amikor arról kérdeztem, mi lett a hírneves klubjával: „Több aranykoszorú már nem terem a klubnak, hisz az új klubpályázat előírásai szerint mindenki egyforma »startköröl« indul. Én kiöregedtem és már nem vagyok klubvezető, de azért figyelemmel feísérem ma is a klubéletet. Úgy látom, hogy a fiúknak ma kevesebb idejük van a klubéletre, mint a korábbi években, de azért a hét végi rendezvények ötletesek és vonzóak. Jónak tartom a klubélet nyitottságát is, egyre tartalmasabb a kapcsolat a szomszédos klubokkal és a városi ifjúsági házzal. Véleményem szerint a következő hónapokban eldől, hogy az új pályázat követelményei tartalmasabbá teszik-e a klubéletet? Ez a beszélgetés is arra ösztönzött, hogy a dunántúli klubőrjáratom során választ keressek arra a kérdésre: az új klubpályázat szellemében sikerült-e megújulni az ifjúsági klubjainknak. Klubok a klubban A Garasin Rudolf laktanyában a kultúrmunka-szervező örömmel újságolta, hogy az alegységek ifjúsági gyűlésén mindenhol élénk viták előzték meg a klubtanácsok választását, és valamennyi ifjúsági klub a jövő év szeptemberéig szóló tervet készített. Ma már az alegységeknél nemcsak helyesen értelmezik az új klubpályázat követelményeit, hanem jobbnál jobb ötletekkel rukkoltak elő a katonafiatalok. A Petőfi Sándor Ifjúsági Klubban például az itt szolgálatot teljesítő előfelvételis fiatalok — katonatársaik sokoldalú ismereteinek gyarapítását segítve — előadás-sorozatokat szerveznek a különböző tudományok tárgyköreiből. S ugyancsak itt készítik elő a közeljövőben megnyíló klubkiállítást, mely a tüzér fegyvernem történetét eleveníti meg dokumentumok segítségével. A klubban berendeztek egy „csendes szobát”, a kisklubot, ahol zavartalan körülmények között olvashatnak, tanulhatnak a katonafiatalok. Sokrétű programkínálatot készítettek a Németh L. János Ifjúsági Klub vezetői is. A zeneszobában a gazdag lemez- és kazettaválasztékból a komoly- és könnyűzene híveinek valóságosfellegvárát hozták létre, s kulturáltan, otthonosan berendezett környezetben élvezhetik a hi-fi hangzás rajongói a dallamokat. Átalakított klub másik büszkesége pedig most készül. György Árpád honvéd — aki a népművészet ifjú mestere elismerő címre is joggal pályázik — most készíti fából az egyik klubhelyiség egész falat beborító alkotását, mely a kisgyermekkortól a katonává válásig egy mai fiatal életútját ábrázolja. Históriakörök Klubőrjáratom során örömmel tapasztaltam, hogy egyre több ifjúsági klubban foglalkoznak sokoldalúan történelmi múltunk megismertetésével, hagyományaink ápolásával, a fiatalok történelmi szemléletének formálásával. A Karikás Frigyes Klub tagjai például gondosan összegyűjtött dokumentumokból álló kiállítást rendeztek, amely jól szemlélteti a klub névadójának életútját. Létrehozták a Históriakört is, amelynek tagjait a népszerű folyóirat régi és új olvasóiból toborozták. A kiváló címre pályázó kluboktól jogosan elvárt követelmény a szolgálati hely, a helyőrség és az adott tájegység ismerete. Hét végén egyre gyakoribbak lettek a közös kirándulások a városi helytörténeti múzeumokba. Találkoztam ott Fotó: NÉMETI PÁLNÉ olyan honismereti körrel is, amelynek tagjai a csapatmúzeum részére gyűjtöttek az egykori vöröskatonák és partizánok hozzátartozóitól értékes dokumentumokat. A klubmunkától látszólag távolesik a sport, mégis örvendetes, hogy a megújuló ifjúsági klubok hét végén játékos sportvetélkedőket szerveznek és számos helyen divat lett az erőfejlesztés. Tervszerűen és igényesen Az új klubpályázat sikerének egyik kulcsa a körültekintő tervezés, a közösségi igények okos számbavétele. S csak helyeselni tudtam a Dózsa György laktanya KISZ-titkárának szavait, aki az új klubpályázat nyomán kialakuló munkáról így szólt: „Ma már jól tudjuk, hogy a kevesebb, de jól átgondolt, a színvonalasan előkészített, a klubtagság öntevékenységére épített klubmunka sokkal eredményesebb, mint a gyakori összeverődések, a spontán rendezvények. Az új klubpályázat tervszerűségre, igényességre ösztönöz mindnyájunkat, és mindenekelőtt arra, hogy nyissunk zöld utat a jó ötleteknek, az okos kezdeményezéseknek.” KATONA ISTVÁN Zenehallgatás a klubban Ismerkedés a fotózás titkaival