Néphadsereg, 1984. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-06 / 40. szám

Névadó és zászlóadományozó ünnepség A Magyar Néphadsereg egri hon­véd kollégiumában névadó és zászlóadományozó ünnepséget tar­tottak. Az eseményen megjelent Bartha Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára. Pocsék József altábornagy, minisz­terhelyettes, a Magyar Néphadsereg kiképzési főfelügyelője, Horváth Ist­ván vezérőrnagy, a politikai főcso­portfőnök első helyettese, valamint Mészáros Tibor ezredes, tanintézeti csopor­tf­őnök-hely­et­t­es. Pacsek József altábornagy ünne­pi beszédében méltatta a 10 éve megalakított honvéd kollégium te­vékenységét, amellyel kiérdemelte, hogy felvegye Lenkey János, Eger város szülötte, az 1848—1849-es for­radalom és szabadságharc táborno­kának nevét. Ezt követően átadta a honvédelmi miniszter — ebből az alkalomból alapított — zászlaját Kárpáti Lajos alezredesnek, az MN Lenkey János Honvéd Kollégium igazgatójának. Az ünnepség során a k­ollégium főépületének előterében felavatták Lenkey János emléktábláját A fegyveres erők napján az ország valamennyi helyőrségében eskütétel­re sorakoztak fel azok a fiatalok, akik alig egy hónapja öltötték ma­gukra az egyenruhát és sikeresen teljesítették az alapkiképzés köve­telményeit. Cegléden a zászlódíszbe öltözött Széchényi utca adott méltó kere­tet a katonaélet­e kiemelkedő ese­ményének. A vezénylő parancsnok, Ménesi János őrnagy pontosan 10 órakor adott jelentést Évin Sándor vezérőrnagynak, seregtestparancs­­noknak. Az eskü szövegét Egyedi László honvéd mondotta társai előtt, majd az alakulatok legifjabb sorkatonáit elsőként a seregtestpa­­rancsnok köszöntötte. Szemán Lajos honvéd válaszbeszédét követően a szűkebb pátria, Cegléd város ne­vében Sárik Jánosné, tanácselnök­helyettes üdvözölte a katonákat. Az ünnepséget az esküt tett fiatalok díszmenete zárta. A tudósító beszámolója szerint így zajlik le egy katonai eskü. De hogy valójában mit is jelent ez a résztvevőknek, arról az ünnepség szereplői és vendégei beszélnek. ÉVIN SÁNDOR vezérőrnagy: — 1949-ben, 19 évesen vonultam be a Kiss János laktanyába, s az 1. Komáromi Huszárezred kihelye­zett századába kerültem. Ennek a századnak elsősorban az volt a fel­adata, hogy kiszolgálja az akadé­mia törzstiszti tanfolyamát. Nagyon kemény őrszolgálatot adtunk, s ter­mészetesen minden nap lovagol­tunk ... Az eskü nekem több évti­zedes katonai pályafutásom alatt azt jelentette, amit köszöntőmben ma is megfogalmaztam. Mindenekelőtt a hazához, a dolgozó néphez való hűséget fejezi ki. A hazához való hűség őszinte, tiszta megőrzése, az esküben vállalt kötelezettségeink megtartása pedig azt jelenti, hogy hűségesek vagyunk szüleinkhez, a családhoz, a munkahelyhez, a had­sereghez, a csa­patzászlóhoz, mint a katonai becsület szimbólumához. Hűségesek vagyunk a szocialista or­szágok közösségéhez, fegyverbará­tainkhoz, a világ haladó erőinek harcához. BISTYÁK DEZSŐ ezredes: — Én 1950. december 21-én tet­tem esküt a komáromi áttörő tü­zérhadosztály aknavetős ezredének katonájaként. Ütegünkben alig vol­tak néhányan, akik a négy polgári osztályt is elvégezték, katonatársaim közül sokan írni, olvasni sem tudtak. Az eskü alkalmából a szöveget min­denkinek fejből és egyedül kellett elmondania. Egymásnak olvastuk a mondatokat, szavanként tanultuk a szöveget. A sok-sok ismétlés, gya­korlás ideje alatt valóban tartalom­mal töltődtek meg a gondolatok. Amikor felidéződnek bennem a so­ha el nem felejthető szavak, szinte még hajdani sorkatona társaim ar­cát, alakját is látom. Az esküre a laktanya udvarán, katonai környe­zetben került sor. A fogadalom után mindenki kapott a csajkájába egy kanál szárított krumplit, a tetejé­re egy darab húst, amit aztán állva, pillanatok alatt eltüntettünk . . . GYÖRE SÁNDOR, az Elnöki Ta­nács tagja, országgyűlési képviselő: — Nekem 1941-ben kellett bevo­nulnom egy háborúra készülő had­seregbe. A mi esketésünk nem ka­pott semmiféle nyilvánosságot. A laktanyában, zártan, szinte csak egymásnak mondtuk el azt az es­küt, ami minden szavával az akkori népelnyomó uralkodó osztály érde­keit szolgálta. Talán ezért nem volt véletlen az, hog ezt az aktust bizal­masan, mondhatnám azt is, hogy titkosan kezelték. Nem éreztük — mert nem is engedték a közelünkbe őket — hozzátartozóink, rokonaink, barátaink közelségét, azt az egyet­értő, biztató melegséget, amit a mai katonafiatalok érezhetnek az eskü­tételük alkalmából. BAN GUSZTÁV alezredes az or­vosi pályát hagyta ott az 50-es évek elején, mikor a debreceni orvostudo­mányi egyetem elsőéves hallgatója­ként a tiszti iskolára jelentkezett. — Nem volt könnyű a katonai pálya kezdete — mondta. — Olyan szakaszba kerültem, ahol a többiek mögött már egyéves katonai szolgá­lat állt. Tizedesek, szakaszvezetők voltak a társaim. Rövid idő alatt be kellett hoznom a lemaradásomat a katonai ismeretekből. Viszont mi­vel én érettségiztem, más témakör­­rökben segíthettem tanulni a töb­bieknek. Katonai eskütételem is sa­játosan alakult, mivel a szakaszból csak négyen nem tettünk még es­küt. Egyenként léptünk oda Czanik György hadnagyhoz, parancsnokunk­hoz — ma nyugállományú alezre­des —, és neki olvastuk fel a ka­tonai eskü szövegét. Ő fogadta el az én eskütételemet is, kezet szorított velem és aláíratta azt az okmányt, ami — lám — a mai napig a had­sereghez köt. GRÓF—K. TÓTH Fotó: SZABÓ BARNABÁS KATONAI ESKÜ Elkötelezettség egy életre A katonaélet egyik legmeghatóbb, legfelemelőbb eseménye Üdvözlő távirat A Bolgár Néphadsereg napja alkal­mából Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter az alábbi távira­tot küldte Dobri Dzsurov hadseregtá­bornoknak, a Bolgár Népköztársaság honvédelmi miniszterének. ,,A Bolgár Néphadsereg napja alkal­mából a Honvédelmi Minisztérium Ka­tonai Tanácsa, a Magyar Néphadsereg parancsnokai, katonái nevében elvtársi üdvözletemet és szívélyes jókívánságai­mat fejezem ki a Bolgár Néphadsereg teljes személyi állományának. A magyar nép katonafiai elismerés­sel tekintenek a szabadságharcos és forradalmi hagyományokhoz hű, a Szov­jet Hadsereggel együtt hazánk felsza­badításában is részt vett Bolgár Nép­hadsereg történelmi útjára. Nagyra ér­tékelik azokat a sikereket, amelyeket bolgár katonatestvéreink a haza védel­me és felvirágoztatása érdekében vég­zett megtisztelő kötelességük teljesítése során elértek. Tisztelettel gondolunk a nagyszerű eredményekre, melyeket a Varsói Szer­ződés többi hadseregével szoros szö­vetségben, az európai béke és bizton­ság ügyének fegyveres szolgálatában, a szocializmus vívmányainak védelmé­ben elérnek. A jubileumi ünnep alkalmából tiszta szívből kívánunk bolgár fegyverbará­tainknak a harci és politikai kiképzés­ben, felkészültségük növelésében, kö­zös védelmi szervezetünk, a Varsói Szerződés fejlődését és szilárdságát szolgáló tevékenységükben újabb és ki­magasló sikereket." Katona-ejtőernyősök versenye Hét ország legjobb­­katona-ejtőernyő­­seinek részvételével a csehszlovákiai Prostejovban rendezték meg a baráti hadseregek XVIII. ejtőernyős bajnoksá­gát. A Magyar Néphadsereg sportolóit az Asbóth Oszkár Sportegyesület ejtő­ernyősei képviselték. A kedvezőtlen idő­járás ellenére igen színvonalas és szo­ros versenyben dőltek el a dobogós he­lyezések. Egyéni célbaugrásban a cseh­szlovák Vladimir Vacek hadnagy, "Stílus­­ugrásban és egyéni összetettben a szovjet Szergej Skuropat zászlós, csa­pat célbaugrásban Csehszlovákia, csa­pat összetett versenyben a Szovjetunió katonaejtőernyősei győztek. A bajnokságról lapunk következő szá­mában beszámolót közlünk. B. P. KISZ-aktivisták Lengyelországban A kiemelkedő mozgalmi munkát vég­zett KISZ-aktivisták részvételével kato­nai ifjúsági delegáció járt a Lengyel Népköztársaságban. A küldöttség, me­lyet Argatász Kálmán alezredes, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezető­­helyettese vezetett, a 10 napos látoga­tás során számos nagyvárosban, hely­őrségben járt, ahol több alkalommal találkoztak fiatal lengyel tisztekkel, tiszthelyettesekkel és sorkatonákkal. Többek között felkeresték az egyik lé­­gideszant-imiagiasabbegységet, a gdy­niai haditengerészeti bázist, találkoztak a toruni Bem József Tüzértiszti Főiskola hallgatóival. Jártak Lódzban, a Katonai Orvosi Akadémián és a Ludwig Wa­­rynski Politikai Tisztképző Központban is. A néphadsereg ifjúkommunistáinak képviselőit Varsóban fogadták a Hon­védelmi Minisztérium politikai főcso­portfőnökségén, ahol összegezték a lá­togatás tapasztalatait. Forrai Péter A NÉPHADSEREG HALOTTJA Lászlófi István nyugállományú alezredes 1926-1984 Lászlófi István nyugállományú alezredes hosszú ideig tartó betegség után, szívinfarktus következtében elhunyt. Lászlófi elvtárs az újjászerveződő magyar légierő egyik alapító tagja volt. 1948-ban a Ganz gyár lakatosaként vonult be a Magyar Néphadseregbe, majd a légierő különböző egységeinél felelősségteljes beosztásokban teljesített szol­gálatot. Kényszerű nyugdíjazása előtt hosszabb ideig volt egység törzsfőnök, majd­­gazdag tapasztalatait a Killián György Repülő Műszaki Főiskola álta­lános katonai tanszékvezetőjeként a tisztképzés területén kamatoztatta. Szín­vonalas, példamutató szolgálatáért számos elismerésben részesült. Lászlófi István nyugállományú alezredest - egész élettevékenysége elis­meréseként - a Magyar Néphadsereg személyügyi főcsoportfőnöke a néphad­sereg halottjává minősítette. Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Next