Néphadsereg, 1987. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-14 / 11. szám
A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM KÖZPONTI POLITIKAI HETILAPJA XL. ÉVFOLYAM 1987. MÁRCIUS 14. ÁRA: 4,20 FT 1848. március 15. Petőfi, Jókai, Vasváry, Bulyovszky Gyula, Degré Alajos, Irinyi József, Vajda János, Vidats János ... Mindössze egy dátum és néhány név, mégis mily sokat mondanak számunkra. A nagy nap reggelén a Pilvax kávéházban gyülekezve vajon számot vetettek-e a veszélyekkel? Tudták-e, hogy a két testvérvárosban állomásozó császári katonaságot már március 14-én riadókészültségbe helyezték az előző napon kitört bécsi forradalom és Petőfiék 19-re tervezett tüntetésének hírére? S vajon sejtették-e előre, hogy a forradalom vér nélkül győz majd, hogy a Landerer nyomdánál öt, a Pesti Városházánál már tíz-, délután a Nemzeti Múzeumnál tizenöt, végül a húszezer főre duzzadt, Petőfi Nemzeti Dalát és a 12 pontot ismételgető tömeg teljes diadalt arat? Remélték-e, hogy a császári hatóságok nemcsak a katonaságot nem merik bevetni, de a követelések egy részét azonnal teljesítik, s megígérik, hogy a többit „pártolólag felterjesztik” az uralkodóhoz? Akár így volt, akár úgy, a forradalmi elszántság nem hiányzott. Bizonyítja, hogy amikor a frissen nyert szabadságot és demokratikus jogokat veszély fenyegette, a márciusi ifjúság szinte egy emberként csatasorba állt. Ki tollal, újságíróként — Jókai —, más kormánybiztosként — — Irányi Dániel —, országgyűlési képviselőként — Irinyi József —, belügyminisztériumi hivatalnokként — Bulyovszky Gyula — vette ki részét a szabadságharcból. Többségük azonban a kardot választotta. Petőfi, a nemzetet „világszabadság-háborúra” harcba hívó költő 1848. október közepén lépett a küzdők soraiba. A soproni 48. Gollner gyalogezred egykori közvitézéből a Debrecenben alakuló 28. honvédzászlóalj századosa lett. Később Erdélyben, Bem törzsében szolgált. Az ősz lengyel tábornok szerette és óvta az őt apjaként tisztelő költőt, segédtisztjeként őrnaggyá léptette elő. (Folytatás a 12. oldalon) Forradalomból a csatákba 11