Néphadsereg, 1987. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 2. szám

A döntős önvallomása . Egy őszi vasárnapon figyeltünk föl rá először a tévében. Honvéd egyenruhá­ban volt, s különösebb iz­gatottság nélkül, magabizto­san válaszolgatott az Elme­bajnokság című játék veze­tőjének kérdéseire. Kitűnő válaszaival megelőzte ellen­felét és bejutott a követke­ző fordulóba. Gondolom, so­kan szurkoltunk a fiatalem­bernek. És az egyenruhának is. Hiszen az ország nyilvá­nossága nemcsak Radics Gábor honvédet figyelte, ha­nem azt a katonát, aki az MN 4730 alakulattól „szí­neinket” képviselte. — Erre a vetélkedőre nem lehetett tökéletesen felké­szülni — emlékezik. — So­kat számít a kor, az életta­pasztalat, hogy mi minden került eddig az ember fi­gyelemkörébe. Biztos va­gyok abban, hogy a sorka­tonai szolgálat alatt is si­kerül gyarapítanom életta­pasztalataimat. Én itt is sze­retném megállni a helyem. Első időszakos vagyok. — Miért éppen a törté­nelmi kérdések után érdek­lődik a legjobban? — Ha a híres emberek tetteit mérlegre tesszük, ele­mezzük, tanulságokat vo­nunk le belőlük, akkor ez a tudás képessé tehet bennün­ket arra, hogy az ő hibái­kat elkerülhessük. Már el­jutottam odáig, hogy nem azt kutatom, ki mit csi­nált, hanem azt, hogy miért. Rettentő izgalmasnak és minden ember számára fon­tosnak tartom a történel­met. — És önt merre vezetik elképzelései ? — Szeretnék boldog len­ni! S ezt tisztességes esz­közökkel elérni. Hogy mit értek boldogság alatt? Hadd hivatkozzak a régi bölcsek­re: ne legyen zavar a lel­künkben, és ne legyen fáj­dalom a testünkben. Vala­mi ilyesmi lenne jó, ami — tudom — elérhetetlen, de er­re vágyom! — Miért ennyire komoly tizenkilenc évesen ? — Fogalmam sincs. Erre azt szokták mondani, hogy a szülői ház ... Gyerekko­romban is minden könyvet elolvastam, ami csak a ke­zembe akadt, de igazán nagy hatással az iskolám, a győri Révai Gimnázium volt rám. Igazi tanáregyéniségek keze alatt nőttem fel. A történe­lem szeretete is ott tudato­sult bennem igazán. Ezzel együtt nem szeretnék „szak­barbár” lenni, jelentkezési lapomat a miskolci jogi fa­kultásra küldtem el, ahová fel is vettek. Ezt sem tar­tom lezárt ügynek, hiszen a fejlődés nem áll meg, s ezt szeretném magamra is ér­vényesnek tartani. Hogy va­lóban jogász lesz-e belő­lem vagy valami más, az csak később dől el... BÁTHORY GÁBOR Fotó: SZAKONY ATTILA 0 Spanyolországban 50 éve rengett a föld a harcko­csik lánctalpa alatt, „felhőt­len” egét gépmadarak szel­ték át. Dúlt a polgárháború. Németország és Olaszország habozás nélkül Franco tá­bornok segítségére sietett nagy mennyiségű hadi­anyaggal, repülőgéppel, harckocsival, tüzérséggel és számos katonai alakulat harcba vetésével. Franco oldalán megközelí­tőleg 50 ezer német és 150 ezer olasz katona harcolt. Németország mintegy 650 repülőgépet, 200 harckocsit, 700 löveget, Olaszország 1000 repülőgépet, 950 harckocsit és páncélkocsit, 2000 löveget, valamint számos kézifegy­vert és lőszert küldött. A Szovjetunió a Spanyol­­ Köztársaság megsegítésére 85 millió dolláros hitelt fo­­­­lyósított. Élelmiszeren,­­ gyógyszeren és gyári felsze-­­ relésen túl összesen 648 re­­­­pülőgépet, 347 harckocsit és­­ 60 páncélgépkocsit, 1186 lö­­­­veget, 20 500 géppuskát, közel fél millió puskát szállított. A szovjet segítség mérvére és ütemére igen kedvezőt­len volt az erősödő tengeri blokád. 1937 decemberéig 52, 1938-ban 13, 1939-ben csupán 3 szállítmányt sike­rült tengeri úton eljuttatni a Spanyol Köztársaságba. Az első 50 harckocsi — 30 szovjet kiképzővel — 1936 októberében érkezett Spanyolországba. Ezeket a harckocsikat eredményesen vetették be október 29-én a Sesena városért vívott har­cokban. Jelentős szerepet játszottak a harckocsik a guadalajarai csatában. Az olaszok 1937. március 8-án 150 harckocsival helyi áttö­rést értek el, de a siker ki­bontakozását a védelem mélységében a­­köztársasági­ak légiereje megakadályozta. Az olasz harckocsik zömét FIAT Ansaldo kocsik képez­ték. A köztársaságiak 40 harckocsit vetettek be, főleg T—26 és T—28 típusokat, és az olaszokat megindulási ál­lásukba visszaszorították. Jelentős­­ ütközet volt az aragóniai arcvonalon, ahol a köztársasági csapatok 150 harckocsival áttörték az el­­­­lenség védelmét. A spanyolországi harcok­ban hazai gyártású harcko­csik nem szerepeltek, bár Trubia, majd 1936-ban Lan­­desa néven kísérlet történt hazai típus kialakítására. Ezek nem jutottak el a rendszeresíthető állapotig. PZA: A harckocsi tervet a­­ német vezérkar megrendelé­sére a MAN, a Krupp, a­­ Henschel és a Daimler-Benz cégek készítették el. A so­­­­rozatgyártást a MAN cég folytatta, 1934-től 1942-ig körülbelül 3000 darab ké­szült el. A csapatokhoz az A típus került 60 LE-s (44,1 kW) Krupp bokszermotorral, melyet 1935-től 100 LE-s (73,6 kW) motorral cserél­tek fel. A típust Németország új­­rafelfegyverzésének idősza­kában állították rendszerbe. Harci értéke igen csekély volt. A spanyolországi har­cokban a német harckocsik közül ebből volt a legtöbb. ANSALDO—FIAT CV—35. A harckocsit 1936-tól gyár­tották sorozatban a brit Vi­­ckers-Carden-Lloyd MK. VI. jelű lánctalpas fegyverhor­dozó licenciája alapján. Az első olasz CV—33 (Carro Veloce) sorozatnak egy 6,5 mm-es, a CV—35 típusnak két 8 mm-es gép­puskája volt. 1936-tól 1939-ig közel 2500 példány épült meg. Számos országba exportálták. 1936-ban a ma­gyar honvédség első harc­kocsitípusát 104 darab ilyen jármű képezte. A könnyű páncélzatú, gyenge fegyver­zetű jármű már az abesszí­niai háborúban elavultnak számított és a spanyol pol­­­­gárháborúban sem vált be. T—26. A harmincas évek-­­ ben a legnagyobb sorozat­ban gyártott harcjármű elődjének egy angol Vickers gyártmányú könnyű harcko­csi tekinthető. A harckocsi gyártási technológiáját a szovjet mérnökök teljesen átdolgozták. Szegecselés he­lyett villamoshegesztést al­kalmaztak. A folyamatos továbbfejlesztések során kezdetben két géppuskát, majd az egyik géppuska he­lyett 37 mm-es, majd 45 mm-es löveget építettek be. A BT-típusoknál használt 76,2 mm-es löveggel szerelt torony alkalmazásával is kí­sérleteztek. Ez a típus a spanyol polgárháborúban eredményesen harcolt a né­met és az olasz harckocsik ellen. T—37: Az első úszóképes, felderítési célokra szánt könnyű harckocsit 1932-ben fejlesztették ki. A típust 1933 és 1935 között két vál­tozatban gyártották, csak tö­megükben (2,9 illetve 3,2 t) tértek el egymástól. A harckocsi motorját, se­bességváltóját és differen­ciálművét a GAZ­ AA típu­sú tehergépkocsitól vették át. A harckocsi könnyű tor­nyában aszimmetrikusan egy darab géppuskát építettek be. A harckocsi a vízen ha­jócsavar segítségével haladt, kormányzása kormány­lapá­tokkal történt. AMACZI VIKTOR Harckocsik a spanyol polgárháborúban Tudni illik “■öüocSodS s&Sí?®om Hogyan működik a kvarcóra? Manapság az embereik­­túlnyomó több­sége nagy pontosságú, több információ átadására képes kvarcórát használ. Azt azonban igen kevesen tudják, hogy az ilyen típusú óráik hogyan működnek, milyen részegységekből tevődnek össze, a részegységeknek mi a szerepük, és azokban milyen folyamatok játszód­nak le. A kvarcórák leglényegesebb részegy­sége az integrált áramkör. Ez teszi le­hetővé, hogy igen kis méretben, szinte korlátlan számú funkcióval rendelkez­zenek a kvarcórák. Az óragyárak ma már szinte megszámlálhatatlan variá­ciós megoldást ismernek és alkalmaz­nak. Az integrált áramkör tehát meg­határozója az óra tudásának. A kvarcórák jellemzője a rendkívül nagy pontosság. Ez az oszcillátortól függ. Tulajdonképpen az óra „lelke”, hiszen az oszcillátor kapcsolásában ger­jesztik a kvarckristályt, hogy az saját frekvenciáján rezegjen, ami 32 768 Hz, tehát egy másodperc alatt a rezgések száma 32 768. A gerjesztés igen kis energiával érhető el, ami döntő jelen­tőségű a frekvencia tartása miatt. Vég­ső soron ez a pontosság egyik megha­tározója.­­ Az óra meghajtására ez a magas frekvencia nem alkalmas, ezért le kell redukálni munkafrekvenciára, amely esetünkben 1 Hz. Ezt a feladatot a frekvenciaosztó végzi el. A frekvencia elosztását az elvégzendő feladatok szá­mának megfelelően valósítja meg. Ter­mészetesen ez a részegység is elektro­nikus felépítésű, hiszen mechanikus szerkezet a helyigénye, valamint a ma­gas frekvencia miatt sem alkalmazható. A frekvenciaosztó leglényegesebb ele­me általában két tranzisztor és a hozzá kapcsolódó ellenállások. A többi eleme (az integrált áramkör felépítésétől füg­gő számú billenőkapcsoló-sorozat) a ve­zérlésre szolgál. Meghatározott ideig tárolják az egyes kapcsolási állapoto­kat. Egy-egy ilyen kapcsolás áramfel­vétele 1 milliomod Amper. A frekvenciaosztó kimenetelén meg­jelenő impulzus közvetlenül nem alkal­mas arra, hogy a mutató léptetőkap­­csolását hajtsa, ezért előbb az impul­zusátalakító rendszerbe kerül. E rész­egység feladata, hogy — szintén elekt­ronikus úton — a működtetéshez szük­séges paraméterekkel rendelkező im­pulzusokat létrehozza. A működtetéshez ezek a részegységek a legfontosabbak, de ahhoz, hogy az óra ténylegesen üzemképes legyen, még két fontos szerkezeti elemre van szük­ség. Az egyik az úgynevezett stabilizáló kapcsolás. Ez azért kell, mert a tápfe­szültség a telep elhasználódottságától függően 1,1—1,7 V lehet. Rendeltetése, hogy az egyes részegységek áramfel­használásának megfelelő stabilizálást el­végezze, ezáltal biztosítva azt, hogy a telepfeszültség változása ne befolyásol­hassa a pontosságot. A másik fontos részegység a motor. Ez is miferoméretű, de működési elvé­ben megegyezik a nagyobb elektro­motorokkal. Felépítésében megtaláljuk az elektromágneses állórészt, valamint az állandó mágneses (É—D polaritású) forgórészt. Ha az állórész tekercsére egyenfeszültséget adnak, a polaritás itt is megjelenik. Az állórész és a forgó­rész szoros kapcsolatban van egymással. Az É—D pólusok vonzzák, míg az É—É és a D—D pólusok taszítják egymást. Ha a tekercsre adott feszültség polari­tását megváltoztatjuk, a tekercs polari­tása is megváltozik. A motormeghajtó feszültség polaritása, amelyet 1 Hz jel vezérel, másodpercenként megváltozik. Így valósul meg a motor lépése. A mu­tató szokott módon történő beállítása közben a motor nem kap impulzust, vagyis az óra nem működik. Motort csak azokon a típusokon al­kalmaznak, amelyek hagyományos mó­don (számlap, mutatók) jelzik az időt. A folyékony kristályos kijelzőknél e részegységre nincs szükség, helyette ki­jelzést biztosító elektródaszegmenseket alkalmaznak. A mai kvarcórák jelentős része fo­lyékony kristályos típusú időkijelzővel van ellátva, mivel így egyszerűbb az idő leolvasása, ugyanakkor gombnyo­másra az integrált áramkörbe beépített program bármikor megjeleníthető.­­E kijelzők olyan szerves anyagot tar­talmaznak, amelyeknek meghatározott halmazállapotban az optikai tulajdon­ságaik hasonlóak a szilárd kristályoké­hoz. A kristályok szerkezetét képező molekulák meghatározott irányítottsági tulajdonságokkal rendelkeznek, ha azo­kat valamilyen fizikai behatásnak ve­tik alá. E fizikai behatáshoz a kvarc­órákban villamos teret használnak, mi­vel ennek létrehozása igen egyszerű, és nem jár számottevő energiafelhasz­nálással. Az idő mutatását úgy valósítják meg, hogy két üveglap közé helyezik a fo­lyékony kristályt. A belső üveglapon vannak az elektródaszegmensek, még­pedig olyan elrendezésben, hogy az in­tegrált áramkör által továbbított elekt­romos jeleknek megfelelően az időmu­­tatás számait, illetve az egyéb jeleket adják. Az üveglap alatt egy speciális tükröt helyeznek el Ha a kristály nincs gerjesztve, akkor a fénysugarak a cella két üvegén és a kristályon aka­dálytalanul áthaladva a tükörre jutnak és visszaverődnek, vagyis a cella át­látszó marad. (Akkor tapasztalhatjuk ezt a jelenséget, ha a telep kimerült, vagy nincs az órába helyezve.) Ha a kristály a meghatározott szegmenseknél gerjesztve van, a fénysugarak az irá­nyítottan mozgó molekulákba ütközve a fényt szórják, tehát e gerjesztés he­lyén — de csakis ott! — láthatóvá vá­lik a szám vagy jel. Azt, hogy mely szegmensek legyenek gerjesztve, az in­tegrált áramkör vezérli. Az integrált áramkörben és a frek­venciaosztóban gyakorlatilag egyidejű­leg fut valamennyi program, amire az óra be van állítva (idő, zónaidők, dá­tum, napok megnevezése, másodperc­­számolás stb.). A kristályos kijelzőn azonban csak egy információ jelenik meg. Ez legtöbb esetben a pontos idő. Amikor másik információt kérünk (pl. dátumot), akkor a megfelelő gomb be­nyomása után a kért információ jele­nik meg, míg a korábbi csak az integ­rált áramkörben — megjelenítés nélkül — fut tovább. Vagyis az egyes gombok benyomásával csupán az elektróda­szegmensek aktivizálása változik meg. A kvarcórák működésében sincs te­hát semmi ,titokzatos. Egyszerűbbek, mint a korábbi mechanikus órák! Ez a magyarázata általános elterjedésük­nek, valamint az, hogy teljesen auto­matizáltan gyárthatók, így előállításuk is olcsóbb. I. L. Spanyol Landesa 1936 T-26 a köztársasági seregben Német PZ­I. a barcelonai díszszemlén 1939-ben Spanyol Trubia 1926

Next