Néphadsereg, 1987. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 2. szám
A döntős önvallomása . Egy őszi vasárnapon figyeltünk föl rá először a tévében. Honvéd egyenruhában volt, s különösebb izgatottság nélkül, magabiztosan válaszolgatott az Elmebajnokság című játék vezetőjének kérdéseire. Kitűnő válaszaival megelőzte ellenfelét és bejutott a következő fordulóba. Gondolom, sokan szurkoltunk a fiatalembernek. És az egyenruhának is. Hiszen az ország nyilvánossága nemcsak Radics Gábor honvédet figyelte, hanem azt a katonát, aki az MN 4730 alakulattól „színeinket” képviselte. — Erre a vetélkedőre nem lehetett tökéletesen felkészülni — emlékezik. — Sokat számít a kor, az élettapasztalat, hogy mi minden került eddig az ember figyelemkörébe. Biztos vagyok abban, hogy a sorkatonai szolgálat alatt is sikerül gyarapítanom élettapasztalataimat. Én itt is szeretném megállni a helyem. Első időszakos vagyok. — Miért éppen a történelmi kérdések után érdeklődik a legjobban? — Ha a híres emberek tetteit mérlegre tesszük, elemezzük, tanulságokat vonunk le belőlük, akkor ez a tudás képessé tehet bennünket arra, hogy az ő hibáikat elkerülhessük. Már eljutottam odáig, hogy nem azt kutatom, ki mit csinált, hanem azt, hogy miért. Rettentő izgalmasnak és minden ember számára fontosnak tartom a történelmet. — És önt merre vezetik elképzelései ? — Szeretnék boldog lenni! S ezt tisztességes eszközökkel elérni. Hogy mit értek boldogság alatt? Hadd hivatkozzak a régi bölcsekre: ne legyen zavar a lelkünkben, és ne legyen fájdalom a testünkben. Valami ilyesmi lenne jó, ami — tudom — elérhetetlen, de erre vágyom! — Miért ennyire komoly tizenkilenc évesen ? — Fogalmam sincs. Erre azt szokták mondani, hogy a szülői ház ... Gyerekkoromban is minden könyvet elolvastam, ami csak a kezembe akadt, de igazán nagy hatással az iskolám, a győri Révai Gimnázium volt rám. Igazi tanáregyéniségek keze alatt nőttem fel. A történelem szeretete is ott tudatosult bennem igazán. Ezzel együtt nem szeretnék „szakbarbár” lenni, jelentkezési lapomat a miskolci jogi fakultásra küldtem el, ahová fel is vettek. Ezt sem tartom lezárt ügynek, hiszen a fejlődés nem áll meg, s ezt szeretném magamra is érvényesnek tartani. Hogy valóban jogász lesz-e belőlem vagy valami más, az csak később dől el... BÁTHORY GÁBOR Fotó: SZAKONY ATTILA 0 Spanyolországban 50 éve rengett a föld a harckocsik lánctalpa alatt, „felhőtlen” egét gépmadarak szelték át. Dúlt a polgárháború. Németország és Olaszország habozás nélkül Franco tábornok segítségére sietett nagy mennyiségű hadianyaggal, repülőgéppel, harckocsival, tüzérséggel és számos katonai alakulat harcba vetésével. Franco oldalán megközelítőleg 50 ezer német és 150 ezer olasz katona harcolt. Németország mintegy 650 repülőgépet, 200 harckocsit, 700 löveget, Olaszország 1000 repülőgépet, 950 harckocsit és páncélkocsit, 2000 löveget, valamint számos kézifegyvert és lőszert küldött. A Szovjetunió a Spanyol Köztársaság megsegítésére 85 millió dolláros hitelt folyósított. Élelmiszeren, gyógyszeren és gyári felsze- relésen túl összesen 648 repülőgépet, 347 harckocsit és 60 páncélgépkocsit, 1186 löveget, 20 500 géppuskát, közel fél millió puskát szállított. A szovjet segítség mérvére és ütemére igen kedvezőtlen volt az erősödő tengeri blokád. 1937 decemberéig 52, 1938-ban 13, 1939-ben csupán 3 szállítmányt sikerült tengeri úton eljuttatni a Spanyol Köztársaságba. Az első 50 harckocsi — 30 szovjet kiképzővel — 1936 októberében érkezett Spanyolországba. Ezeket a harckocsikat eredményesen vetették be október 29-én a Sesena városért vívott harcokban. Jelentős szerepet játszottak a harckocsik a guadalajarai csatában. Az olaszok 1937. március 8-án 150 harckocsival helyi áttörést értek el, de a siker kibontakozását a védelem mélységében aköztársaságiak légiereje megakadályozta. Az olasz harckocsik zömét FIAT Ansaldo kocsik képezték. A köztársaságiak 40 harckocsit vetettek be, főleg T—26 és T—28 típusokat, és az olaszokat megindulási állásukba visszaszorították. Jelentős ütközet volt az aragóniai arcvonalon, ahol a köztársasági csapatok 150 harckocsival áttörték az ellenség védelmét. A spanyolországi harcokban hazai gyártású harckocsik nem szerepeltek, bár Trubia, majd 1936-ban Landesa néven kísérlet történt hazai típus kialakítására. Ezek nem jutottak el a rendszeresíthető állapotig. PZA: A harckocsi tervet a német vezérkar megrendelésére a MAN, a Krupp, a Henschel és a Daimler-Benz cégek készítették el. A sorozatgyártást a MAN cég folytatta, 1934-től 1942-ig körülbelül 3000 darab készült el. A csapatokhoz az A típus került 60 LE-s (44,1 kW) Krupp bokszermotorral, melyet 1935-től 100 LE-s (73,6 kW) motorral cseréltek fel. A típust Németország újrafelfegyverzésének időszakában állították rendszerbe. Harci értéke igen csekély volt. A spanyolországi harcokban a német harckocsik közül ebből volt a legtöbb. ANSALDO—FIAT CV—35. A harckocsit 1936-tól gyártották sorozatban a brit Vickers-Carden-Lloyd MK. VI. jelű lánctalpas fegyverhordozó licenciája alapján. Az első olasz CV—33 (Carro Veloce) sorozatnak egy 6,5 mm-es, a CV—35 típusnak két 8 mm-es géppuskája volt. 1936-tól 1939-ig közel 2500 példány épült meg. Számos országba exportálták. 1936-ban a magyar honvédség első harckocsitípusát 104 darab ilyen jármű képezte. A könnyű páncélzatú, gyenge fegyverzetű jármű már az abesszíniai háborúban elavultnak számított és a spanyol polgárháborúban sem vált be. T—26. A harmincas évek- ben a legnagyobb sorozatban gyártott harcjármű elődjének egy angol Vickers gyártmányú könnyű harckocsi tekinthető. A harckocsi gyártási technológiáját a szovjet mérnökök teljesen átdolgozták. Szegecselés helyett villamoshegesztést alkalmaztak. A folyamatos továbbfejlesztések során kezdetben két géppuskát, majd az egyik géppuska helyett 37 mm-es, majd 45 mm-es löveget építettek be. A BT-típusoknál használt 76,2 mm-es löveggel szerelt torony alkalmazásával is kísérleteztek. Ez a típus a spanyol polgárháborúban eredményesen harcolt a német és az olasz harckocsik ellen. T—37: Az első úszóképes, felderítési célokra szánt könnyű harckocsit 1932-ben fejlesztették ki. A típust 1933 és 1935 között két változatban gyártották, csak tömegükben (2,9 illetve 3,2 t) tértek el egymástól. A harckocsi motorját, sebességváltóját és differenciálművét a GAZ AA típusú tehergépkocsitól vették át. A harckocsi könnyű tornyában aszimmetrikusan egy darab géppuskát építettek be. A harckocsi a vízen hajócsavar segítségével haladt, kormányzása kormánylapátokkal történt. AMACZI VIKTOR Harckocsik a spanyol polgárháborúban Tudni illik “■öüocSodS s&Sí?®om Hogyan működik a kvarcóra? Manapság az embereiktúlnyomó többsége nagy pontosságú, több információ átadására képes kvarcórát használ. Azt azonban igen kevesen tudják, hogy az ilyen típusú óráik hogyan működnek, milyen részegységekből tevődnek össze, a részegységeknek mi a szerepük, és azokban milyen folyamatok játszódnak le. A kvarcórák leglényegesebb részegysége az integrált áramkör. Ez teszi lehetővé, hogy igen kis méretben, szinte korlátlan számú funkcióval rendelkezzenek a kvarcórák. Az óragyárak ma már szinte megszámlálhatatlan variációs megoldást ismernek és alkalmaznak. Az integrált áramkör tehát meghatározója az óra tudásának. A kvarcórák jellemzője a rendkívül nagy pontosság. Ez az oszcillátortól függ. Tulajdonképpen az óra „lelke”, hiszen az oszcillátor kapcsolásában gerjesztik a kvarckristályt, hogy az saját frekvenciáján rezegjen, ami 32 768 Hz, tehát egy másodperc alatt a rezgések száma 32 768. A gerjesztés igen kis energiával érhető el, ami döntő jelentőségű a frekvencia tartása miatt. Végső soron ez a pontosság egyik meghatározója. Az óra meghajtására ez a magas frekvencia nem alkalmas, ezért le kell redukálni munkafrekvenciára, amely esetünkben 1 Hz. Ezt a feladatot a frekvenciaosztó végzi el. A frekvencia elosztását az elvégzendő feladatok számának megfelelően valósítja meg. Természetesen ez a részegység is elektronikus felépítésű, hiszen mechanikus szerkezet a helyigénye, valamint a magas frekvencia miatt sem alkalmazható. A frekvenciaosztó leglényegesebb eleme általában két tranzisztor és a hozzá kapcsolódó ellenállások. A többi eleme (az integrált áramkör felépítésétől függő számú billenőkapcsoló-sorozat) a vezérlésre szolgál. Meghatározott ideig tárolják az egyes kapcsolási állapotokat. Egy-egy ilyen kapcsolás áramfelvétele 1 milliomod Amper. A frekvenciaosztó kimenetelén megjelenő impulzus közvetlenül nem alkalmas arra, hogy a mutató léptetőkapcsolását hajtsa, ezért előbb az impulzusátalakító rendszerbe kerül. E részegység feladata, hogy — szintén elektronikus úton — a működtetéshez szükséges paraméterekkel rendelkező impulzusokat létrehozza. A működtetéshez ezek a részegységek a legfontosabbak, de ahhoz, hogy az óra ténylegesen üzemképes legyen, még két fontos szerkezeti elemre van szükség. Az egyik az úgynevezett stabilizáló kapcsolás. Ez azért kell, mert a tápfeszültség a telep elhasználódottságától függően 1,1—1,7 V lehet. Rendeltetése, hogy az egyes részegységek áramfelhasználásának megfelelő stabilizálást elvégezze, ezáltal biztosítva azt, hogy a telepfeszültség változása ne befolyásolhassa a pontosságot. A másik fontos részegység a motor. Ez is miferoméretű, de működési elvében megegyezik a nagyobb elektromotorokkal. Felépítésében megtaláljuk az elektromágneses állórészt, valamint az állandó mágneses (É—D polaritású) forgórészt. Ha az állórész tekercsére egyenfeszültséget adnak, a polaritás itt is megjelenik. Az állórész és a forgórész szoros kapcsolatban van egymással. Az É—D pólusok vonzzák, míg az É—É és a D—D pólusok taszítják egymást. Ha a tekercsre adott feszültség polaritását megváltoztatjuk, a tekercs polaritása is megváltozik. A motormeghajtó feszültség polaritása, amelyet 1 Hz jel vezérel, másodpercenként megváltozik. Így valósul meg a motor lépése. A mutató szokott módon történő beállítása közben a motor nem kap impulzust, vagyis az óra nem működik. Motort csak azokon a típusokon alkalmaznak, amelyek hagyományos módon (számlap, mutatók) jelzik az időt. A folyékony kristályos kijelzőknél e részegységre nincs szükség, helyette kijelzést biztosító elektródaszegmenseket alkalmaznak. A mai kvarcórák jelentős része folyékony kristályos típusú időkijelzővel van ellátva, mivel így egyszerűbb az idő leolvasása, ugyanakkor gombnyomásra az integrált áramkörbe beépített program bármikor megjeleníthető.E kijelzők olyan szerves anyagot tartalmaznak, amelyeknek meghatározott halmazállapotban az optikai tulajdonságaik hasonlóak a szilárd kristályokéhoz. A kristályok szerkezetét képező molekulák meghatározott irányítottsági tulajdonságokkal rendelkeznek, ha azokat valamilyen fizikai behatásnak vetik alá. E fizikai behatáshoz a kvarcórákban villamos teret használnak, mivel ennek létrehozása igen egyszerű, és nem jár számottevő energiafelhasználással. Az idő mutatását úgy valósítják meg, hogy két üveglap közé helyezik a folyékony kristályt. A belső üveglapon vannak az elektródaszegmensek, mégpedig olyan elrendezésben, hogy az integrált áramkör által továbbított elektromos jeleknek megfelelően az időmutatás számait, illetve az egyéb jeleket adják. Az üveglap alatt egy speciális tükröt helyeznek el Ha a kristály nincs gerjesztve, akkor a fénysugarak a cella két üvegén és a kristályon akadálytalanul áthaladva a tükörre jutnak és visszaverődnek, vagyis a cella átlátszó marad. (Akkor tapasztalhatjuk ezt a jelenséget, ha a telep kimerült, vagy nincs az órába helyezve.) Ha a kristály a meghatározott szegmenseknél gerjesztve van, a fénysugarak az irányítottan mozgó molekulákba ütközve a fényt szórják, tehát e gerjesztés helyén — de csakis ott! — láthatóvá válik a szám vagy jel. Azt, hogy mely szegmensek legyenek gerjesztve, az integrált áramkör vezérli. Az integrált áramkörben és a frekvenciaosztóban gyakorlatilag egyidejűleg fut valamennyi program, amire az óra be van állítva (idő, zónaidők, dátum, napok megnevezése, másodpercszámolás stb.). A kristályos kijelzőn azonban csak egy információ jelenik meg. Ez legtöbb esetben a pontos idő. Amikor másik információt kérünk (pl. dátumot), akkor a megfelelő gomb benyomása után a kért információ jelenik meg, míg a korábbi csak az integrált áramkörben — megjelenítés nélkül — fut tovább. Vagyis az egyes gombok benyomásával csupán az elektródaszegmensek aktivizálása változik meg. A kvarcórák működésében sincs tehát semmi ,titokzatos. Egyszerűbbek, mint a korábbi mechanikus órák! Ez a magyarázata általános elterjedésüknek, valamint az, hogy teljesen automatizáltan gyárthatók, így előállításuk is olcsóbb. I. L. Spanyol Landesa 1936 T-26 a köztársasági seregben Német PZI. a barcelonai díszszemlén 1939-ben Spanyol Trubia 1926