Néphadsereg, 1988. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-02 / 1. szám
A jogelőd „feltámadása” Volt egyszer egy Honvéd Hadiakadémia. Tudtuk is, hogy volt, meg nem is, hittük is, meg nem is, hogy ez a tanintézet volt a néphadsereg felsőfokú tisztképzésének alapköve. De hogyan is válhatott volna megcáfolhatatlan bizonyossággá ez a dolog a katonai köztudatban, mikor néhány megsárgult fotón s az egykori hallgatók emlékezetén kívül alig maradt nyoma az 1947. december 1-jén megnyílt Honvéd Hadiakadémiának. Hiszen két évvel a megalapítás után az ott végzett tisztek személyi anyagából fekete tussal húzták ki a bejegyzést, eltüntetve minden nyomot, hogy valaha is oda jártak, hogy a tanintézet valaha is létezett. Miért? Csak találgatni lehet. Talán mert az 1949-ben a miniszteri székbe került Farkas Mihály nem akarta tudomásul venni, hogy a hadsereg az ő közbenjárása nélkül is megindult a néphadsereggé válás útján? S hogy ez a néphadsereg az ő elgondolása nélkül is felismerte a felsőfokú tisztképzés szükségességét? Annyi bizonyos, hogy a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia a legújabb kutatási eredmények birtokában megtalálta jogelődjét a 40 esztendővel ezelőtt megnyílt Honvéd Hadiakadémia ,személyében”... Ünnepi megemlékezés Amint arról korábbi lapszámunkban hírt adtunk, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián ünnepi állománygyűlést tartottak, s immár nem csupán a Honvéd Hadiakadémia jubileuma alkalmából, hanem a jelenlegi, úgymond a jogutód tanintézet megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére is. Betűzgetem az 1947. november 20-án megjelent Honvédségi Közlöny „Szabályrendeletek” című fejezetét. A miniszteri rendelet így hangzik: „A 15.000/eln. szerv. — 1947. számú rendeletemmel a vezérkari tisztek képzésére felállított „Tiszti továbbképző tanfolyam” elnevezését „Honvéd Hadiakadémiára” változtatom .. Olvasom a honvédelmi miniszter 1987. november 6-án kelt parancsát: „... Alapos előkészítő munka után 1947. december 1-jén kezdte meg oktató-nevelő munkáját a „Tiszti Továbbképző Tanfolyam” bázisán a Honvéd Hadiakadémia, amelynek parancsnoki teendőit a HM-ben viselt beosztása mellett Sólyom László vezérőrnagy (majd altábornagy) látta el. -. Mindezek alapján a Honvéd Hadiakadémia a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia jogelődjének tekinthető.” A ZMKA ünnepi állománygyűlésén mondott megnyitójában dr. Pordán János vezérőrnagy, a tanintézet pártbizottságának első titkára idézte fel e tényeket. Hogy milyen is volt a jogelőd tanintézet, arról ünnepi beszédében dr. Simon Sándor altábornagy, a ZMKA parancsnoka szólt részletesen. A volt hallgatók egybehangzó véleménye alapján a Honvéd Hadiakadémia száműzte tananyagából a régi hadseregben meghonosodott túlzásokat. Nem hadvezéri zseniket, nem mindenre képesített egyéniségeket akart nevelni, hanem jó magasabbegység- és seregtest-törzstiszteket. Ezt a célt szolgálta az is, hogy a hadászat és a harcászat mellett az anyagi szolgálat oktatása is nagy szerepet kapott. A katonai szakképzés mellett alapos politikai képzés folyt. A hallgatók képzését a materialista világnézet alapján vizsgált történelem, irodalomtörténet — ami ma is elkelne tisztjeinknél —, továbbá politikai gazdaságtan, jogismeret, s politikai nevelőórák szolgálták. Magas követelmények Az akadémia parancsnoka a jogelőd tanintézet egyik fő erényeként említette, hogy tanították a tiszteket politizálni. Arra is rámutatott, hogy idegen nyelv oktatása nem szerepelt a tananyagban, mert egy világnyelv ismerete már a felvételi vizsgán kötelező volt (!). Figyelmet érdemel a gyakorlati munkának szentelt magas fokú előkészítő munka. 1948 szeptemberében a hallgatók négyhetes, úgynevezett harcászati úton vettek részt. A Dunántúl jellegzetes vidékein alkalmazó megbeszéléseket tartottak a különböző szintű csapatok harctevékenységeinek tárgyköréből. Az út egy-egy fontos állomáshelyén került sor a hallgatók évközben kidolgozott hadtörténelmi tárgyú tanulmányainak ismertetésére és megvitatására. Az MKP Katonai Albizottságához került terv kétéves képzést, a hallgatók kiválasztásában pedig szigorú válogatást irányzott elő. Követelmény volt a legalább 3 éves csapatszolgálat, és a már említett nyelvtudás. Kedvezménynek számított, ha a pályázó 1945-ben önként jelentkezett a fasizmus elleni harcra, s figyelembe vették politikai magatartását is. A pályázati felhívás — amely akkor még „Tiszti Továbbképző Tanfolyamra” jelent meg — 350 jelentkezőt vonzott. Közülük 70-et hívtak be az írásbeli és szóbeli felvételi vizsgára, amely nemcsak a tanteremben, de a terepen is folyt (!). A felvételi után 18 tisztet válogattak ki, akik ott lehettek a hadiakadémia ünnepélyes megnyitóján. (Ezen egyébként megjelent a miniszterelnök is.) Eltüntetett nyomok S hogy mi történt a hadiakadémiát elvégzett hallgatókkal? Sokukat személy szerint is érintették a személyi kultusz különböző hatásai. A legfőbb, már említett hatás, ami utólagos minősítés szerint a legenyhébb volt: a végzett hallgatóknak az ötvenes években újra kellett járniuk az iskolát, hiszen a Honvéd Hadiakadémiának még a nyomait is eltüntették. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián rendezett ünnepségen az egykori hallgatók és tanárok közül már csupán öten jelenhettek meg. Ott volt dr. Ákos Károly, aki őrnagyként az egykori tanintézet politikai tisztjeként tevékenykedett. Eljött Koncz Mihály nyugállományú ezredes, egykori hallgató, később híradó tanár, majd tanszékvezető. Az elnökségben foglalt helyet Fábián József nyugállományú alezredes, dr. Móricz Lajos nyugállományú ezredes és Szűcs Miklós nyugállományú ezredes, egykori hallgatók. Nevükben dr. Móricz Lajos kért szót, aki négy évtizeddel ezelőtt a hallgatók pártalapszervezetének titkáraként az ünnepélyes megnyitón is képviselte már társait. Meleg hangú beszédében megköszönte az akadémia jelenlegi vezetőinek, hogy feltárva a történelem homályába vesző tényeket megemlékeztek egykori iskolájukról, hogy a honvédelmi minisztertől felterjesztésben kérték, hadd tekinthessék jogelődjüknek a már-már feledésbe merülő tanintézetet. ZSALAKÓ ISTVÁN Az egykori tanárok és hallgatók érdeklődéssel hallgatták: milyen is az akadémia napjainkban ... Aki belép dr. Koronczay József orvos ezredes, a Magyar Néphadsereg 3. Katonai Kórháza volt parancsnokának irodájába, rögtön tudja, mi a hobbija. A látogató érzi, olyan katonaorvos állt a kórház élén, akit munkája, hivatása, de magánélete is ezernyi szállal fűz a Magyar Néphadsereghez. A kórház fennállásának 25. évfordulója szinte egybeesik a parancsnok nyugállományba vonulásával. Olyan, beosztottai által tisztelt, elismert vezető távozik a kórház éléről, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy az mára nagyra tartott egészségügyi intézménnyé vált. A kórház nem akármilyen közegben vívta ki Baranya megye — és a vonzáskörzetébe tartozó negyedországnyi terület — katonáinak és polgári lakosságának elismerését. Neves, nemzetközileg is ismert és elismert orvoskollégák, jól felszerelt klinikák között kellett helyüket megtalálniuk, tekintélyüket megalapozniuk. A kórház jelentős szerepet játszott a hazai elmegyógyászat új szemléletének kidolgozásában, az új gyógykezelési módszerek alkalmazásában, ezen módszereket oktatják mind az orvostanhallgatóknak, mind az orvosoknak. Jelenleg két országos tárcaszintű kutatás — társadalmi beilleszkedési zavarok, az ifjúság mentális egészsége témakörökben — folyik a kórház dolgozóinak vezetésével. Magas színvonalú a fej-, nyakdaganatok helyreállító sebészete, melyből dr. Kenyeres Miklós orvos alezredes, a fül-, orr-, gégészet osztályvezető főorvosa megvédte kandidátusi disszertációját. — Pécs-Baranyában már a XVIII. században volt katonai kórház — mondta dr. Koromczay ezredes, és szavaiból érződött, lelkes kutatója a katonai orvostörténetnek. — Kórházunk legrégebbi tömbje 1903-ban épült, 1948-ban lett háromszintes, akkor 80 ágygyal — belgyógyászattal, sebészettel, röntgennel — üzemelt. Én 1949-ben fogorvosként kezdtem katonaorvosi pályafutásomat, akkor főhadnagyi váll-lappal. Elláttam az őrzászlóalj, a határőrség és a büntetés-végrehajtó intézet csapatorvosi teendőit is, sőt ha az ügyészségen, bíróságon a meghallgatásokon orvosnak is jelen kellett lenni, akkor is engem hívtak. 1951-ben gyarapodott kórházunk egy új résszel, a gégészettel, és az ideggyógyászattal együtt mi is idekerültünk. A katonakórházból 1956. október 1-jén polgári intézmény lett A katonákat leszerelték, dr. Koronczay József akkor őrnagy volt. 1962-ben vette ismét vissza a hadsereg, így ünnepelhették a közelmúltban fennállásuk negyedszázados évfordulóját A négy évtizeddel ezelőtti 80 ágyas kis kórház mára korszerű egészségügyi intézménnyé nőtte ki magát. Égéssebészeti osztálya, az ottani kutatások, az orvosok újszerű gondolkodása, merész kezdeményezéseik, a gondos ápolás súlyos égési sérült bányászok életét mentette már meg. Osztályunk 1969-ben 14 ággyal kezdte meg működését — mondta dr. Török Zoltán orvos alezredes, az égéssebészet osztályvezető főorvosa. — Az induláskor nagy segítséget adott a Pécsi Orvostudományi Egyetem, az induló szakembergárda felé, tőlük került ide, én is közöttük voltam. Amellett, hogy az égéssebészet viszonylag új területe az orvostudománynak, kifejezetten katonai profil, hisz háborús konfliktus esetén tömegesen kellene ellátni ilyen sérülteket. Együttműködésük a Mecseki Szénbányákkal kölcsönös egymásrautaltságon alapul. Vállalták a bányakatasztrófák sérültjeinek gyógyítását, ami viszont lehetővé teszi számukra, hogy a gyakorlatban, „élesben” próbálják ki mindazt, amire a hétköznapokon elméletben készülnek. Azt, hogy munkájukkal elégedettek partnereik, bizonyítja a nemrégiben kapott csapatzászló. Az égéssebészeti osztály gyógyítómunkája komoly tudományos kutatásokon alapul. Egy, az Egyesült Államokban kidolgozott módszert adaptáltak, a hámsejttenyésztés új módját dolgozták ki. Kutatásaik egy másik iránya a fehérje tablettás pótlásának kidolgozása, mely egyrészt jóval olcsóbb a hagyományos módszernél, másrészt a sugárbetegek kezelésében is fontos szerepe van. A kórház két osztályán — az intenzíven és az égéssebészeten — Európában is egyedülálló számítógépes rendszer kiépítése és kísérleti jellegű kipróbálása folyik. Erről dr. Varga József orvos alezredes, az intenzív osztály főorvosa tájékoztatott: — Egy-egy betegről naponta 3—4 ezer adatot rögzítünk osztályunkon. Ezeket a hagyományos módszerrel feldolgozni, értékelni, a szükséges következtetéseket levonni lehetetlen lenne, így az értékes adatok egy része elveszne. Rendszerünk három éve épül, három hónapja üzemel hálózatról. Szoftvereink egy része másutt is használatos gyári program, egy részük saját készítésű. Modern gépeink már közvetlenül a gépbe adják az adatokat. Tervezzük, hogy a kísérleti kipróbálásután az ambulancia is bekapcsolódik a rendszerbe. Ünnepel a kórház. E negyedszázados évforduló alkalmat ad az elmúlt időszak értékelésére, melyhez mindenki hozzátette a maga munkáját, elkötelezettségét. — Jóllehet ágyszámunk több mint háromszorosára növekedett, viszonylag kis kórház maradtunk — mondta dr. Bene Ambrus orvos alezredes, a parancsnok gyógyító helyettese. — Elkerültük az elszemélytelenedést, meg tudtuk őrizni a betegek gyógyításához nélkülözhetetlen személyes kapcsolatot. Mi valljuk, hogy a nővér, aki közvetlen kontaktusban van a beteggel, kulcsfigura a gyógyításban. Nem túlzás, ha azt állítom: rajta áll vagy bukik az orvos munkája. Azt hiszem, nem véletlen, hogy ebben a környezetben nincsenek nővérgondjaink, ápolónőink jelentős része hosszú ideje kórházunk megbecsült dolgozója. TÓTH ANIKÓ Fotó: KÁNTOR BALÁZS Jubilál a pécsi katonai kórház Dr. Koronczay József ezredes A súlyosan égett beteg itt nem ritkaság Szakszervezeti nagyaktíva A Magyar Néphadseregben dolgozó polgári alkalmazottak szakszervezeti mozgalmának választott tisztségviselői a közelmúltban megtartott nagyaktívájukon határozták meg a stabilizációból, kibontakozásból adódó feladataikat. Az eseményen ott volt többek között dr. Kőrössy Jenő, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkárhelyettese és H. Kovács Imre vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg személyügyi főcsoportfőnökének első helyettese. A fórumon előadások hangzottak el, melyeket a napokbanhetekben ismertetnek, vitatnak meg a szakszervezeti tagság és a választott tisztségviselők körében .. A mozgalmi emberek, a polgári dolgozók érteni akarják, mi az, amit ma úgy mondunk: a stabilizációhoz mindenki a maga helyén találja meg a legalkalmasabb cselekvéssort. Ezért az elhangzott előadó sem, tájékoztatók a néphadseregi stabilizációs programmal kapcsolatban több témakörben egyértelműbben, világosabb , fogalmazták meg a követelt szakszervezeti mozgalmi majtartást. A kérdés így vetődik fel: melyek azok a követelmények a szakszervezeti mozgalom programjában, amelyeknek eleget téve a polgári dolgozók valóban hozzájárulhatnak a röphadsereg feladatainak végrehajtásához. Hiszen a vállajtoknál, üzemekben, a termő-, szolgáltató munkát végzők idében általában igazs ugyazok a követelmények, mint a népgazdaság más területein.Ha ma érdekképviseletről, érdekvédelemről, érdekközvetítésről beszélünk, e fogalmaknak új értelmezést kell adnunk. Ehhez viszont nem elegendő csupán a korábbi színvonalon tovább szervezni, működtetni a polgári dolgozók munkamozgalmait sem. Kevés csak egyetérteni a kezdeményezőkészséggel, az ésszerű kockázat melletti vállalkozásokkal. A szakszervezeti tagoknak, választott tisztségviselőknek ezért fontolóra kell venniük: szükséges-e minden munkaterületen brigádot működtetni, szükséges-e az anyagi érdekeltség előtérbe helyezését a megszokott módon felvállalni. Mozgalmi vezetők a megmondhatói, hogy az érdekvédelem, érdekképviselet újszerű értelmezése, elfogadtatása a stabilizációhoz való hozzájárulás egyik legnehezebben megvalósítható feladata. A polgári dolgozók, illetve a tagság körében gyakran megkérdezik: kit képviselhet, kit és hogyan képviseljen a szakszervezet. Szocialista módon élni, tanulni is csak úgy lehet, ha közben az értékteremtő, értékmegőrző munkára, a valós eredményekre alapozzuk boldogulásunkat terveinket. Nos, a szakszervezeti mozgalom munkájában nem az érdekvédelem az új, inkább az, hogy a rend és a fegyelem megszilárdítását, a tisztes munka elismerését kell fokozottabban elősegíteni. A döntést hozó katonai vezetők számítanak az ilyen javaslatokra, a néphadsereg stabilizációt szolgáló érdekvédelemre, érdekképviseletre. A politika intézményrendszert, ily módon a szakszervezeti mozgalmat érintő átalakítás feladatai is ezt követelik meg. Egy nagy aktíva csak arra vállalkozhat, hogy „felülről jövő konkrét feladatok, utasítások” nélkül segítsen eligazodni, mit jelentenek korunk kérdései, a reformfolyamat követelményei. A döntés-előkészítésben való részvétel, a mozgalom megtartásának pontos, világos megfogalmazása azonban a helyi szakszervezeti tagok, tisztségviselők el nem odázható tennivalója. M. TÓTH GYÖRGY