Néphadsereg, 1989. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-30 / 26. szám
16 Hosszú évek aktív versenyzése után először érkeztem nézőiként motorversenyre, az NSZK-beli Hockenheimba, ahol világbajnoki futamon vettek részt a gyorsasági szakág kitűnőségei. Most volt időm nézelődve, elidőzve sétálni a depóban, beszélgetni az ismerősökkel, a valamikori ellenfelekkel. A versennyel egy időben tartotta idei első kongresszusát az IPCA (a Nemzetközi Amatőr Versenyzők Szövetsége), amelyen elnökségi tagként részt vettem. Ezúttal nem sok dolgom akadt a kongresszuson. Egyetlen fontos napirendi pont volt, a 80 köbcentiméteres kategória veszélybe került, s tervezett megszüntetése ellen tiltakoztunk. Nem sok sikerrel. A pénteki és szombati edzések után, a vasárnap ünnepléssel kezdődött. Eljött a versenyre Helmuth Kohl kancellár és ő maga ünnepélyesen elbúcsúztatta a sokszoros világ- és NSZK-bajnokot, az aktív versenyzéstől visszavonult Toni Mangot. Aztán a kancellár végigparolázta a boxutcát, elbeszélgetett a versenyzőkkel, a csapatvezetőkkel. A nézők Mangot ünnepelték, Kohlt kifütyülték. — Lám, lám — gondoltam — errefelé is szüksége lenne a politikának a sportra! Kívülről nézve - belül érezve Hockenheimi látogatás Aztán következett a tüntetés! A 80-as kategória versenyzői táblákkal vonultak fel, tiltakozva a géposztály megszüntetése ellen. A nézők szimpátiája elvitathatatlan volt... Kérdés, milyen messzire hallatszik ez el? Végül a tüntetők bukósisakot húztak fejükre és nyeregbe szálltak. Az ő futamukkal kezdődött a verseny. A negyedlitereseket két körrel a rajt után leintették, súlyos baleset történt. Mint kiderült, a venezuelai Ivan Palarezze bukása halálos volt. Mi okozhat ilyen súlyos balesetet? — ezen rágódtam szomorúan. — Hová is fejlődik kedvenc sportágam? A biztonság, s ez tagadhatatlan, egyre nagyobb, s egyre ritkábbak az ilyen tragédiák. Talán azért is ilyen megrázóak! A pályák ma már nagyon biztonságosak és a gépeket is ebben az irányban fejlesztik. Maga a bukás önmagában nem okoz nagyobb séérülést. Magam is „eldobtam” jó néhányszor a gépet. Ám a mezőnyök igen sűrűek, a versenyzők mint egy vasúti szerelvény vagonjai, úgy követik egymást. Ha ilyenkor bukik a versenyző és szerencsétlenségére a pályán marad, az első három utána jövő még ki tudja kerülni, de a negyedik valószínűleg már nem. Az elgázolja, s ez a sérülés okozza a tragédiát. A mostani eset is ilyen volt. Pedig sokat tesznek a biztonságért. A FIM (a Nemzetközi Motorsport Szövetség) előírta a kötelező gerincvédőt, ajánlja a váll-, térd- és könyökvédőt. A pályákon a rendezők átalakítják a veszélyesnek bizonyult részeket. A konstruktőrök pedig egyre jobb vázakat, futóműveket és felfüggesztéseket terveznek. Évek óta nem a lóerőszám fokozása a fő cél, hanem a teljesítménykarakterisztika javítása, így, a versenyző szélesebb fordulatszámtartományban tud eredményesen motorozni. Akkor mégis mi a hiba? Az ember reakcióideje és rea ,gálóképessége véges. Egy esetleges műszaki hiba — ami nem zárható ki teljesen — okozhat nagy veszélyt. A versenyző érzékeli a hibát, s ezt kézfeltartással jelzi társainak. Az utána következők észlelik ezt és kikerülik. A hátrébb motorozók azonban nem veszik a jelet, közülük valaki ütközik és a pályán maradtat elgázolják. Miért vállalják ezt a veszélyt a versenyzők? Szenvedély, életforma, pénz, hírnév, népszerűség, a motorozás, a száguldás szeretete — ezek mind mind benne vannak — és a tudatos, férfias kockázatvállalás, a veszélyérzet, a kihívás, az örök megmérettetés izgalma. Mindaz, ami — mit tagadtam — hiányzik nekem. Juhász Károly (a HPSE volt versenyzője) KPIUDSIUNG Kupagyőztes és bajnokcsapat! BANKETT Ritka bravúrt ünnepelhetett a Budapesti Honvéd, a bajnokság után a Magyar Népköztársaság Kupát is megnyerte a labdarúgócsapat! A kettős sikert a klub székházában banketten ünnepelte a piros-fehér sportegyesület. A jól sikerült összejövetel után két hét szabadságot kapott a gárda, s aztán következik a felkészülés az újabb bajnokságra és a Bajnokcsapatok Európa Kupájára. Most, amikor mi is gratulálunk a szép duplázáshoz, egyúttal sok sikert kívánunk az új évadban a hazai és a nemzetközi erőpróbákon! ROÓZ PÉTER képriportja SZURKOLÓK DICSÉRETE Az éremszerzés reményében Horváth István nyugalmazott altábornagy, a Budapesti Honvéd alelnöke: — Szeretném előrebocsátani, hogy igen nehéz, bonyolult volt az elmúlt év a Bp. Honvéd történetében. Nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy az élbolyban maradjon a labdarúgócsapat. A játékosok akaraterejét, elszántságát és persze kvalitását mutatja, hogy ilyen remek eredményekkel, a kupa és a bajnokság megnyerésével zárták az évadot. Azon, hogy milyen volt ez a két sorozat, lehet vitatkozni, azon azonban nem, hogy minden csapat előtt ott volt a lehetőség, azonosak voltak a feltételek. A most lezárult bajnokság során súlyos presztízsveszteség érte a csapatot, gondolok itt a bundaügyekre, s tartani lehetett attól, hogy sok szurkolónk hátat fordít nekünk. Sajnáljuk azokat, akik így tettek, de a túlnyomó többség bizalmat szavazott a gárdának. Ezúttal is A magyar katona-ejtőernyősök hagyományosan úgy rajtolnak a baráti hadseregek ejtőernyős bajnokságain, hogy esélyesek az éremszerzésre. A Baráti Hadseregek XX., Ejtőernyős Bajnokságán két bronzérmet szereztek a Magyar Néphadsereg reprezentánsai. Van tehát remény, hogy júliusban Szófiában, a Baráti Hadseregek VII. Nyári Szpartakiádján ismét sikerül megköszönöm az egész elnökség nevében, azoknak, akik kitartottak, akik mindvégig áldozatkészen és odaadóan támogatták a csapatot. Nagy részük volt a győzelemben és az ő magatartásuk hitelesítette a csapat erkölcsi tartását. Várjuk a következő szezont, készülünk a sikerek megismétlésére és reméljük, hogy szurkolóink megint nagy számban lesznek ott mérkőzéseinken és továbbra is támogatják majd csapatunkat. 1. A Bp. Honvéd székházában az olimpiai bajnokok dicsőségtáblája alatt a bajnok- és kupagyőztes csapat. 2. Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke adta át a bajnoki aranyérmeket. Képünkön Both József vezető edző veszi át a díjat. 3. Kiss Sándor mérnök altábornagy, a Bp. Honvéd Sportegyesület elnöke köszöntötte a bajnok és kupagyőztes labdarúgókat. Mellette Szabó Tibor ezredes, a klub ügyvezető elalább egy dobogós helyezést elcsípni az Európa élvonalába tartozó Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Bulgária és Lengyelország képviselői között. A csapatból négyen: ölvedi János zászlós (7100 ugrása van), Dér László főtörzsőrmester (6100), Antalicz Jenő főtörzsőrmester (3700) és Nagy István őrmester (2400) tagjai a jelenlegi nemzeti válogatottnak is. nöke és Nárai István nyugalmazott altábornagy. 4. Both, a fáradt vezető edző és a boldog szakosztályelnök, Bíró József vezérőrnagy. 5. Kovács Kálmán sem egyedül jött. S. Tichy Lajos, az egykori labdarúgókitűnőség is ott volt a banketten, hogy gratuláljon utódjának. Mögötte Sass. " 7. Csábinak hamarosan bekötik a fejét. 8. Fodor Imre és a „Kis-Focl”. Asztalos István őrmester (2000) szintén remélhető, hogy bekerül az utazók közé. A keret hatodik tagját, Mészárovics György zászlóst (10 ezer felett) pedig aligha kell bemutatni. Rajtuk kívül még hét tehetséges fiatal sportoló áll készenlétben, köztük az első számú tartalék, Csillahó Róbert törzsőrmester (1630). Gajdon Miklós ezredes, a katonaválogatott edzője (neki 6300 ugrása van) elégedett a felkészüléssel, de óvatosan ítéli meg az esélyeket. Szerinte ez a „hatos” benne van a világ legjobb tíz csapata között. S ha a Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) a közelmúltban nem módosítja a stílusugrás értékelésének szabályait, még optimistább lenne! Ugyanis korábban ebben a versenyszámban elsősorban a kivitel precízségére kellett összpontosítani, a módosítás után viszont a végrehajtás időeredménye lett a meghatározó. Már az idei harmadik edzőtáboron is túl vannak a magyar katonaválogatott tagjai, és Antalicz, Dér, valamint ölvedi alkalmazkodott Gajdon ezredes és csapata legjobban az új szabályokhoz, hét másodperc körüli időeredményük biztató. Akárcsak 1981-ben, a Szolnokon rendezett V. nyári szpartakiád előtt, ezúttal is többen ejtőernyőtípust váltottak, Ölvedi, Dér, Nagy és Mészárovics még hűek maradtak a nyolc éven át megszokott Para-Foll ernyőkhöz, míg a többiek már a modernebb Challengerrel gyakorolnak. A gazdaságosság is szerepet játszott az edzőtáborok szervezésében. A második és harmadik tábort az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport ejtőernyős válogatottjával közösen rendezték, így sikerült takarékoskodni a helikopterek üzemidejével. Az időjárás többnyire kedvező volt, így jó másfél száz ugrást sikerült a versenyzőknek teljesíteniük. Igaz, messze nincsenek olyan kedvező helyzetben, mint szovjet riválisaik, akik télen sem hagyták abba az edzéseket, s közel két hónapos edzőtábort tartottak Ferganában. BÜKI PÉTER A szerző felvételei SZPARTAKIÁDRA KÉSZÜLNEK LISTÁSDI Baj van a listákkal. Vagy legalábbis a készítőkkel. Hogyan is van ez? A labdarúgók bajnoksága véget ért, amikor a játékvezető lefújta a Bozsik Stadionban a Bp. Honvéd- MiKVM mérkőzést. Azóta tudtuk, a kispesti piros-fehérek nyerték az idei bajnoki címet. Aztán a Népstadionban két vállra fektették az FTC-t és a kupa győztese is ez a gárda lett. Ebben a szezonban nem írtak ki több országos vetélkedőt a magyar focicsapatoknak. Másként fogalmazva, a Bp. Honvéd gárdája megnyert minden megnyerőétől a pályán. A lapok sportrovatainál nem. Az elfogulatlan szakírók ugyanis másképp látták. Hogycsak az MLSZ lapját említsük, ahol több lista is fut. íme, ízelítőül néhány: Toplista, az élen egy Videoton játékos, majd egy váci. Az első Honvédos a tizenharmadik! A Kun-féle erősorrendben az FTC áll az élen. A Foci tizenegyes-versenyét egy Vasas játékos nyerte, őt egy MTK-VM-es és egy ZTE-s követi, a kapusok versenyében Iradis győzött. A Foci Szupergólgáláján - ilyen is van! - a Videoton az első, második az FTC, harmadik a Rába. Hogy mire jó mindez? Ki tudja?! A laikus azt gondolná, hogy az értékeléseknek egyezniük kellene a pályán történtekkel. S ott - ugyebár - a Bp. Honvéd végzett az élen. Milyen jó, hogy a foci nem pontozásos sportág!