Néphadsereg, 1989. július-szeptember (42. évfolyam, 27-38. szám)
1989-08-25 / 34. szám
KIT TALÁLTAK MEG BARGUZINBAN? BIZONYOSSÁGOT! A közvéleményt immáron hosszú hetek óta foglalkoztatja az aktuális szenzáció: vajon valóban koszorús költőnk hamvait találták meg a messzi Barguzinban? A Stúdió ’89 múlt heti adásában — az elektronikus sajtó történetében először — a televízió részletgazdag riportban hallatta hangját Petőfi-ügyben. A riportban Morvai Ferenc elmondta, hogy a kormány állítólag elhatárolta magát az újra temetéstől, ezért a MEGAMORVPetőfi Bizottság — esetleg — a Magyar Néphadsereget kéri fel a temetési szertartásban való részvételre. Morvai Ferenc — mint korábban kijelentette — az egész magyar népet be kívánja vonni abba a szertartásba, melyen a költő földi maradványait immár örök nyugalomra helyezik. — Nem kívánok semmit szétzúzni, pusztán egy legendáról fellebbenteni a fátylat, s tisztességgel pontot tenni a dolgok végére. Az igazságot nem lehet megcáfolni. Petőfi Sándor költői és emberi nagysága semmivel sem lesz kisebb, mint ennek előtte volt. Ő nem kirándulni ment Szibériába... — Az újságírónak többnyire az a feladata, hogy kérdezzen: hadd tegyek most az egyszer kivételt. Elmondhatom a véleményemet? — Kérem. — Még kételkedem, hogy Petőfi Sándor földi maradványait találták meg. Majd csak akkor hiszek munkájuk eredményében, ha egy autentikus nemzetközi tudósokból álló bizottság, dokumentumokkal és igazságügyi orvosszakértői véleményekkel — minden kétséget kizáróan — alátámasztja, miszerint valóban annak a Petőfi Sándornak a hamvai kerülnek haza. .. — Nem kell bizonyítanom, hogy én pedig minden kétséget kizáróan hiszek munkánk eredményességében. S bízom abban, hogy a Szovjetunióban megalakult bizottság, melynek tagjai lesznek a Petőfi-expedícióban részt vett tudósok is, nemcsak az ön, hanem meggyőződésem szerint a közvélemény kisebb részében meglevő kételyeket is eloszlatják. HORVÁTH MIKLS Fotó: SZŰCS SÁNDOR MÉG KÉR A ... MORVAI! „Petőfit vissza kell adni a nemzetnek..." Morvai Ferenc a MIEGAMORV Petőfi-expedíció vezetője a rádió 168 óra című műsorában tett említést arról, hogy Petőfi Sándor eltemetéséhez a néphadsereg segítségét fogja kérni. Erről, s a Barguzinban végzett kutatásokról beszélgettünk a mecénás expedícióvezetővel Dunaújvárosban, ahol érdeklődők százait tájékoztatta az expedíció munkájáról. — Morvai úr, nem azért kértem öntől interjút, hogy esetleges moralizálásokba bocsátkozzunk. Nyilatkozott a 168 óra című rádióműsornak, melyben említést tett a Magyar Néphadsereg részvételéről Petőfi Sándor hamvainak végső eltemetésében. Mi volt az indítéka, hogy a néphadsereget kéri fel Petőfi eltemetéséhez? — A Petőfi Bizottság sokat polemizált azon, hogyan lehetne nagy költőnk hamvait Magyarországra hazahozni, felravatalozni Budapesten, s megfelelő tiszteletadással végső nyugvóhelyére kísérni. De úgy, hogy Petőfi Sándor temetéséből senki ne teremthessen magának politikai tőkét. Sem a pártok, sem a jelenleg kialakult kis szervezetek. Bush amerikai elnök díszvacsoráján találkoztam Kárpáti miniszter úrral, s ott említettem meg, miszerint jó volna, ha a néphadsereg részt venne a temetésben, hiszen Petőfi Sándor eltűnésekor a honvédsereg őrnagya volt. Kárpáti úr egy előadásában azt is kijelentette, hogy a néphadsereg a magyar népé, a magyar nemzeté. Épp ezért úgy gondolom, hogy a legnemesebb cselekedet az lenne, ha a néphadsereggel karöltve oldanánk meg a temetést. — Mi történik akkor, ha a honvédelmi miniszter elzárkózik a kérésétől? — A miniszter úr munkatársai nagyon segítőkészek voltak, s az általunk összeállított anyagot tanulmányozás céljából átadták neki. E tényt mindenképpen biztató jelnek tartom, s remélhetőleg arra is lesz lehetőségem, hogy a részletekről személyesen is tárgyaljunk. — Hol lesz Petőfi végső nyughelye? — Valószínűleg Kiskőrös határában, ahol megvásárolok egy telket. Itt állítjuk fel azt az emlékművet, melynek párját Barguzinban helyezzük el, ott, ahol Petőfi hamvait megtaláltuk. — A sajtóban olyan megfogalmazások is szerepelnek, hogy ön személy szerint anyagi előnyökre törekszik Petőfi temetése kapcsán . .. Cége reklámjának tekinti, hogy részt vett Petőfi hamvainak felkutatásában, s az expedíció mecénása volt? — Tavaly negyedik voltam a Reform újságban közzétett „Az év embere” listán. A Szent Koronával kapcsolatos, három évvel ezelőtt a segítségemmel megjelent kötet előszavában csupán annyit kértem ötvenhatezer kisdiáktól, hogy soha ne feledjenek el foglalkozni a magyarság múltjával, hiszen az a nemzet, amelyik nem törődik a múlttal, a jövőtől semmit sem várhat. Mecénása voltam egy citera nagylemez megjelenésének is. De a kazánjaim már jóval előbb megteremtették az irodám hírnevét, szerte a világban. Azt hiszem semmiféle reklámra nincs szükségem. — Mégis miért vett részt a Petőfi-expedícióban? — Amikor a Petőfivelkapcsolatos ügy kezdett kirajzolódni előttem, elhatároztam, hogy személyesen fogok meggyőződni a dolgokról... Az iskolában arról tanultunk, hogy a szabadságharcot követően a cári csapatok nem vittek ki Oroszországba hadifoglyokat, és dokumentumokat sem. S egyszeriben háromezer, a szabadságharccal kapcsolatos dokumentumra bukkantunk a szovjet titkos levéltárakban. Én csak a valóságot kívánom a magyar emberek elé tárni... — Nem gondolja, hogy tevékenységével a nemzet tudatába beépült Petőfi-mítoszt zúzza szét? Jó szándék kételyekkel Morvai Ferencet, a MEGAMORV-Petőfi Expedíció vezetőjét az elmúlt héten fogadta a honvédelmi miniszter megbízásából Sipos Géza ezredes, agitációs és propaganda-csoportfőnök, politikai főcsoportfőnök-helyettes. Megkértük tájékoztassa olvasóinkat a megbeszélésről. Sípos Géza ezredes: - Az igazi Petőfi temetésén szívesen részt veszünk ... — Közel két órán át tárgyaltunk, s Morvai úr részletes tájékoztatást adott a Petőfi Bizottság tevékenységéről, törekvéseiről, szándékairól, és a zavaró körülményekről. — Arról is szó esett, hogy Petőfi Sándor temetésekor milyen szerepet szán a Magyar Néphadseregnek? — Elmondta javaslatait, illetőleg kéréssel fordult hozzánk. Ez röviden úgy foglalható össze, hogy a kormány késlekedése miatt célszerű volna, ha a néphadsereg kezdeményezné, illetőleg meggyorsítaná a hamvak hazahozatalát, és katonai pompával, tiszteletadással vegyünk részt a ravatalozáson, a temetésen. Elmondtam, hogy a hadsereg személyi állománya nagy érdeklődéssel figyeli a Petőfi Sándorral kapcsolatos híradásokat. Hiszen arról a nagy költőről van szó, aki nemzeti jelkép, a fiatalok példaképe. A néphadsereg nevelőmunkájában a jövőben is jelentős szerepe lesz Petőfinek, illetve a hozzá hasonló nagy formátumú személyiségeknek. Petőfi Sándor földi maradványai nemzeti ereklyének számítanak, s ennek megfelelően viszonyulunk mi is e kérdéshez. — Nem adtak hangot esetleges kételyeiknek? — A Petőfi Bizottság mind ez idáig csak egyetlen hivatalos jegyzőkönyvet mutatott fel, ezért mi sem tudjuk százszázalékos biztonsággal elfogadni a földi maradványok hitelességét. Az első és legfontosabb, hogy az azonosítás teljes bizonyossággal megtörténjen. Petőfi Sándor ügye a magyar nemzeté. Mivel a néphadsereg is a nemzeté, a nemzet érdekében kívánunk cselekedni, amikor konkrét feladatokat, illetőleg megbízást várunk a kormánytól. A feladat alapján, és a honvédelmi miniszter döntése értelmében, erőnkhöz mérten részt kívánunk venni a hamvak hazahozatalában és a temetés rendezvénysorozatában. Tehát részünkről semmiféle elzárkózásról, esetleges Petőfi-ellenességről nincs szó. Morvai Ferenc megértette, hogy a népi hadsereg a kormánynak engedelmeskedik, s várja a döntést. — Összefoglalhatjuk úgy a Honvédelmi Minisztérium álláspontját, hogy Petőfi Sándor temetése össznemzeti ügy? — Mindenképpen az, ha a feltárt sírban valóban a költő földi maradványaira bukkantak. — Ebben az esetben milyen módon vesz részt a néphadsereg a temetésen? — Morvai Ferenc elsősorban a néphadsereg jelenlétét kérte: díszőrséget, katonai kíséretet, forgalomszabályozást. — Anyagi hozzájárulásról nem esett szó? — Nem, ilyen értelmű kérése nem volt. Most már minden csak azon múlik, hogy mikor tudják felmutatni az azonosítási jegyzőkönyvet. A néphadsereg tehát készséggel vesz részt az igazi Petőfi Sándor temetésén. H. M. KILÉPETT, BELÉPETT... Bem őrnagya volt . Petőfi (1842-ig Petrovics) Sándor honvéd őrnagy 1823. január 1-jén a Pest megyei Kiskőrösön született és 1849. július 31-én hunyt el. 1839- től 1841-ig közvitéz volt a 48. gyalogezrednél, majd vándorszínész. 1844-től lapszerkesztő és „a nemzet koszorús költője” Pesten. A pesti márciusi forradalom egyik vezetője. 1848 márciusában Pesten nemzetőr századossá választották. Október 15-től, más adatok szerint elsejétől, százados a Debrecenben alakuló 28. honvédzászlóaljnál. 1849. január elején kérésére áthelyezik az Erdélyi hadsereghez, ahol Bem József tábornok törzskarába került. Február 8-án Bem tábornok futárként Debrecenbe küldte, ahol öszszeütközésbe került Mészáros Lázár hadügyminiszterrel. Petőfi február 17-én lemondott rangjáról. Március elején Medgyesen ismét szolgálatra jelentkezett Bemnél, aki a várható súlyos csatákra tekintettel Kolozsvárra küldte. Április elsején Nagyszebenben csatlakozott a tábornokhoz. Bem József századosi rangban Petőfit a törzskarába osztotta be. A bánsági hadműveletek során április 8-án 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki, majd május 3-án őrnaggyá léptették elő. Egy nappal később Bem futármegbízatással Debrecenbe küldte. Az ideiglenes hadügyminiszterrel, Klapka József tábornokkal való nézeteltérése (a Vécsey-ügy) következtében Petőfi ismét leköszönt rangjáról és apja halála miatt Pestre sietett. Június 28-án — a Bem által adományozott őrnagyi rendfokozatot elismerve — lemondását elfogadták. Július 18-án ismét Erdélybe indult és 25-én Berecken szolgálatra jelentkezett Bem tábornoknál. Bem József július 29-én Marosvásárhelyről jelentette a kormánynak, hogy Petőfi, mint segédtisztje, szolgálatba lépett. Két nappal később — ismereteink szerint — hősi halált halt a Segesvár és Fejéregyháza között vívott csatában. Petőfi — „hivatalosan” — őrnagyként tehát nem szolgálhatott a honvédseregben, mivel a Bem által adományozott rendfokozatot a felsőbb szervek csak azt követően erősítették meg, amikor a költő arról már le is mondott. Besorolását a szabadságharc törzstisztjei közé — a nemzet legnagyobb költőjével szembeni méltányosságon túl — a konkrét tények is indokolttá tették. Bem végül is katonai szolgálata jutalmául, megérdemelten léptette elő őrnaggyá. Az, hogy ennek jóváhagyására csak akkor került sor, amikor Petőfi már kilépett a hadseregből, csupán szerencsétlen körülmények egybeesésének és féreértéseknek a következménye volt. (Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848—49. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1987.) DR. BONA GÁBOR hadtörténész Nekem ne találják meg! Nekem ne találják meg Petőfi Sándort! A lánglelkű költő él! Minden magyar szívében. Elevenebben, mint valaha! A világszabadság megéneklője, a jog asztalánál egyenlőséget követelő, a forradalom mártírjaként a segesvári síkon megölt és tömegsírban porladó költő... Ő az én Petőfim! Az a szellemóriás, akinek ércbe álmodott szobra ott áll az élete legnagyszerűbb napjáról elnevezett téren, a pesti Március 15. téren. Az én költőmnek semmi köze nincs a tyúkmellű, asszonyos csípőjű, farkasfogú csontvázhoz, amit Szibériában leltek. Ugyanúgy, ahogy idegen nekem a vérbajos Ady, az idegbeteg József Attila, az őrült Széchenyi. Az én Petőfimre tiszta szívvel lehet felnézni és áhítattal leborulni nagysága előtt. Én ilyen Petőfit akarok! Aki nem lett hűtlen szent szelleméhez, aki ott esett el a harc mezején, akinek ott folyt ki ifjúi vére szívéből... Ne találjanak nekem egy új Petőfit! (BOÓZ) ÍRÓ EZREDES SZÍRIÁBÓL Petőfi vonzásában Ibrahim el Mahmud ezredes, a Szíriai Hadsereg Magazinjának főszerkesztője szép, tiszta, szinte tökéletes magyarsággal szavalja a Petőfi verset: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem...” És máris megtaláljuk a hangot, az alapot a beszélgetéshez. A 41 éves író ezredes nem erre az alkalomra tanulta meg a Petőfi verset, hiszen a szabadság költőjét ismerik Szíriában is, verseit szívesen olvassák arab fordításban. — Úgy jöttem el otthonról, hogy nem tudtam, hol halt meg Petőfi és itt értesültem róla, lehet, hogy Barguzinban. Erről azonban beszélni kell. A pro és kontra véleményekről. Az antropológusok — a laikusok számára — sok meggyőző érvvel rendelkeznek, hogy bizony valójában Petőfi sírját találták meg távol Szibériában. Persze, vannak más vélemények is. Mi, szeretnénk hinni, hogy csakugyan Petőfi csontjai kerültek elő. Hogy véget ért egy szép legenda? A lényeg úgyis a Petőfi versekben van! — mondja őszinte lelkesedéssel. — Ennyire szereti a költészetet? — Igen, noha verseket csak egészen fiatalon írtam. Másként „kerültem be” az irodalomba. De előbb arról kellene beszélnem, hogy milyen is a mi lapunk? A legnagyobb Szíriai katonai magazin, amelynek példányszáma meghaladja a százezret. A lap kéthetente kerül utcára, s nemcsak a katonák, hanem a civilek is szeretik és olvassák. Ez a legnagyobb példányszámú lap a Közel-Keleten. Külföldön is lehet kapni. — Mióta dolgozik a lapnál? — 1972-ben lettem a Szíriai Katonai Magazin titkára, s itt kerültem kapcsolatba a sajtóval. Sorra jelentek meg az írásaim, s csakhamar tagja lettem az Arab Írók Szövetségének. De hogy visszatérjek a mostai lapomhoz, ahol főszerkesztő vagyok, van egy állandó stábunk, mely összesen hat emberből áll. Hozzánk tartozik egy fordító iroda 17 és a fotóstúdió 10 embere is. És természetesen a felsoroltakon kívül még nagyon sok külső munkatársunk van. Hiszem, hogy szeretik lapunkat az olvasók. Elsősorban a hadsereg lapja vagyunk, és szinte egy nagy család a mi szerkesztőségünk. — Nagyon fiatal! Mióta ezredes? — Két esztendeje. Még csak 39 éves voltam, amikor ezredes lettem. De nem minden katona a rangjára legbüszkébb Én például az irodalmi sikereimre. Szeretem a verseket, írtam is ifjúkoromban, de, sajnos rosszakat. Az első írásaim a katonai sajtóban jelentek meg. 1969. január elsején lettem katona, azon a napon, amikor Petőfi született Tiszti főiskolára jelentkeztem, noha a családban senki nem volt katona Engem azonban vonzott a hadsereg, s ugye egy katonának is lehet szenvedélye. Az én szenvedélyem az irodalom. Első szárnypróbálgatásaimat hamar koronázta viszonylagos siker, s nemrégiben „Napos napok’ címmel műsorra került a damaszkuszi rádióban egy harminc folytatás-ból álló hangjáték-sorozatom. Naponta hangzott el egy-egy folytatás A közelmúltban Mata Hariról, a híres kémnőről írtam egy sorozatot a lapomnak. 1974-ben választottak be az Arab Írók Szövetségébe. Ez a szövetség minden arab írót egyesít hiszen egy a nyelvünk, egy az irodalmunk. Körülbelül 250 millió arab él a világon, közös reménységek közös szenvedélyek hevítik őket Aki arabul ír, azt mindenütt megértik és olvassák, olvashatják az — egyelőre ugyan megosztott — arab világban. — Hogyan tetszett Magyarország? — Jártam egy laktanyában, amely Petőfi nevét viseli. És minden laktanya könyvtárában megnéztem a Petőfi-köteteket. Elárulhatom, próbáltam már arabra fordítani egykét versét, de nem egészen sikerült Sokfelé jártunk az országban. Voltunk Zalaegerszegen, Tatán, Győrben, Tapolcán, a Dunakanyarban Szentendrén és Esztergomban, s aztán a Balatonnál. Szép ország Magyarország. Kedvesek az emberek, a barátok, a bajtársak. Jó lehet itt élni, s itt bizonyára jó élet a katonaélet. T. T. „FÖLDABROSZ KELL A HAD KEZÉBE A magyar haditérképek históriája Ha áttekintjük a magyar haditérképek históriáját, szembetűnik, hogy a „hadi földabroszok’’ szükségességére már a költő és hadvezér Zrínyi Miklós is nyomatékosan felhívta a figyelmet. — Amely kapitány a földnek csínját nem tudja, keveset visz véghez a maga szándékából — írta a Vitéz Hadnagy című munkájában. — Tudnia kell, merre feküsznek az erdők és a mezők és merre folynak a vizek. Szükséges tudni az ellenség állását és azt hová kell állítani a gyalogot, hová az ágyúkat... A magyar haditérképészet kezdetei a 15. század második felére nyúlnak vissza. Számos utalás van arra, hogy már Mátyás király felismerte: a török elleni harcokhoz nélkülözhetetlenek a kellő részletességgel szerkesztett „földabroszok”. Hadi célokra hazánkban 1528-ban jelent meg az első részletes térkép, amelyet Lázár deák, Bakócz Tamás esztergomi érsek volt titkára alkotott. A nagy értékű térkép egyetlen példánya a múlt század végén került elő. Ez a sárguló papírlap a késő középkori Magyarország műveltségének egyik legértékesebb emléke s a faximile kiadása rangos helyet foglal el a Hadtörténeti Múzeum most megnyílt kiállításán, amely a magyar katonai térképészet múltjáról ad áttekintést. A katonai felmérések úttörői — A magyar katonai térképek kiállításának megrendezésénél arra törekedtünk, hogy a lehető legszélesebb áttekintést nyújtsuk a magyarországi katonai térképekről és azok felhasználásáról — hangsúlyozta megnyitó beszédében Bak Antal mérnök ezredes, a HM Katonai Térképszolgálat vezetője. — A Térképész Világkonferencia ezúttal Budapesten került megrendezésre, s a tudományos fórum tiszteletére megnyílt kiállítás hű képet ad a magyar katonai térképészet fejlődéséről. A 16. és a 17. században zömében olasz, német és francia származású hadmérnökök térképeztek. Magyarországon, akik közül Martin Stier, Luigi Ferdinando Marsigli, vagy Johann Christoph Müller munkái mérföldkövet jelentenek az ország pontos topográfiai képének megrajzolásában. A hadviselés dimenzióinak térbeli és időbeni kitágulása azonban egyre pontosabb térképeket igényelt a hadvezetés számára. Ezek égető hiányát már Mikovinyi Sámuel, Mária Terézia magyar származású hadmérnöke is érzékelte. A felvilágosult Habsburg uralkodónő 1763-ban el is rendelte birodalmának, benne a magyar királyságnak 1:28 800-as méretarányú katonai felvételét, melyet ország első katonai felvételeként tartunk nyilván. A megnyíló kiállítás, két eltérő mintaterületen, a Badacsony vidékét és az Alföldön fekvő Füzesgyarmat környékét ábrázoló szelvényeken mutatja be a magyarországi katonai térképezésnek fejlődését napjainkig. A napóleoni háborúk alatt megkezdett második katonai felvétel 1:28 800-as lapjai és azok számos levezetett változata, ugyanúgy megteinthetők itt, mint a Ferenc József által elrendelt harmadik katonai felvétel, már 1:25 000-es méretarányú lapjai. Titkos térképek a kiállításon A Monarchia felbomlása után kialakuló önálló magyar katonai térképészet folytatta az ország térképeinek felújítását, s már a legújabb technikát, a légi fényképezést is alkalmazták. A felszabadulás után a Gauss- Krüger vetületi rendszerre való áttérés és az elavult sokféle térkép szükségessé tette az ország újrafelmérését, majd az azokból levezetett különböző méretarányú térképek kiadását. A kiállításon látható térképsorozatok átfogó képet nyújtanak, nemcsak a kartográfiai és nyomdai módszerek tökéletesedéséről, hanem a bemutatott területek természeti viszonyainak változásairól, település és közlekedéshálózatának fejlődéséről is. Napjainkban a katonai térképészet, a legmodernebb eszközöket, műholdakat, számítógépeket felhasználva olyan információgazdag térképeket hoz létre, amely hovatovább már nem is térkép, hanem a Föld felszíni információinak digitális adatrendszere. A régmúlt és a jelen térképei mellett a kiállításon láthatók azok a ma már muzeálisnak számító eszközök, amelyek több emberöltőn át segítették a felmérő tisztek munkáját. A most megnyílt kiállításon először láthat a nagyközönség „titkos” feliratú topográfiai és várostérképeket, s ez is érzékelteti, hogy a katonai térképészek munkái is mind jobban közkinccsé válnak. KACSÓ LAJOS Fotó: TÓTH LÁSZLÓ