Népi Egység, 1944. október-december (1. évfolyam, 1-56. szám)

1944-10-22 / 1. szám

Braiov»Brassé, I« évfolyam, 1« siânt Ára; 10 lel Vasárnap, 1944 október 22 Felelős szerkesztő: KURKÓ GYÁRFÁS Főmunkatárs: SZEMLÉR FERENC ★ Engedélyezte: Cenzura Militară a Presei sub No. 1437.7. X. 1944 TUqtţ esztendőn dtr tartó nehéz hallgatás után a magyar népi sajtó most szólal meg először nyilvánosan. Első, talán még dadogó szavunkkal a Szabadságot köszöntjük. Azt a szabadságot, amely után mindig áhítoztunk s amelynek eljövetelében az önkényuralom legsötétebb percei alatt sem kételkedtünk. Ezért a szabadságért küzdöttek leg­jobbjaink népünk múltjának riasztó évszázadaiban. Ennek a szabadságnak kivívásáért ragadtak kardot és kaszát Budai Nagy Antal és Dózsa magyar meg román parasztjai, vagy Rákóczy kurucai. Ezért a szabadságért törték kerékbe Horia-t, Cloşca-t, Crişan-t s ezért esett el a csatatéren Petőfi. Nem vagyunk hát egyedül. Mögöt­tünk a szabadságharcos mult árnyai sorakoznak s emelt homlokkal, ragyo­gó tekintetükkel biztatnak. És mi jelenlétüktől megerősödve, bátran te­kintünk a jövő elé. Az egykori szabadsághősök szellemi örökösei is megállták helyüket a közel­múlt és jelen viharaiban. Közülünk is kerültek ki szabadságharcosok, kik­nek nevét áhitattal ejtjük ki, kiknek emlékét kegyelettel őrizzük és akiknek sírja zarándokhely számunkra. Szen­vedéseik vagy vértanúhaláluk példa marad mindörökre. í)e nem csak példa, hanem igazolás is. Mert ha a rágalom, a rosszindulat henye fenhéjázással vitatja el igazságunkat és életünket, büszkén emelhetjük magasra testvé­reink elkinzott testét és elgyötört lel­két, hogy bennünket igazoljanak. Ók a mi biztonságunk és erőnk. És ami­kor most megszólalunk, második kö­szöntőszavunk legyen az övék. Harmadik köszöntőszavunkat pedig hozzád intézzük, magyar nép! Hozzád, aki az évszázadok sötétjéből vádlóan villantod felénk rettentő sebhelyeidet. Dölyfös kényuraid sanyargatásaiból alig tudtál magadhoz térni. Rólad beszélünk, gyárakban, műhelyekben, embertelen feltételek között dolgozó magyar munkás, magyar iparos. Rólad beszélünk, a nyomasztó terhek alatt nyögő magyar gazda, magyar föld­munkás. Téged idézünk iskolák, iro­dák gondterhelt magyar robotosa. Szenvedéseitek látványa indít bennün­ket soha nem szűnő küzdelemre a jobb jövőért. Harcunk azért lesz, hogy az itt élő népek minden fia számára egy­szer immár megforduljon ez a sors. Népellenes uraitok vétkeiért ti szen­vedtek ma is. Ezek a hasábok világosságot kíván­nak árasztani maguk körül. Rá akar­nak mutatni arra, aki megérdemli a büntetést és fel akarják magasztalni, akinek igazság és méltányosság jár. Köszöntjük a bátor román demok­ráciát, amely mostanig tartó némasá­gunk alatt félelmet nem ismerve vállalta a vádlottak padjára állított magyar tömegek védelmét. Köszönjük mindazt, amit érettünk tett s ígérjük, hogy a közös küzdelemben mi is megálljuk a helyünk. S köszöntjük végül a magyar olva­sót ! ígérjük, hogy bátran és becsüle­tesen fogjuk szolgálni érdekeit. Pár­toskodást és gyűlölködést nem ismer­ve, az igazsághoz mérjük majd minden sorunkat. Cimünkben hordjuk lapunk vezérlő eszméjét. Egységet akarunk népünk életének minden ágazatában. Ez azonban nem az önkényuralom hazug egysége. A mi egységünk népi egység, amelvet nem felülről paran­csolnak a tömegekre, hanem alulról, a feltörő földmélyi tűz erejével ol­vasztja egybe az itt élő magyarság széles rétegeit A MAD ŐSZ országos zászlóbontása a román és magyar nép testvériségének jegyében A Pfagiar Dolgozók Szövetségének értekezletein kimondták a Plaggar Népi Szövetség megalakítását Lapunk else5 számát szinte teljes egészében a Magyar Dolgozók Szövetségének Braşov-Brassâbatt\ tartott országos értekezlete tölti ki. Ami itt elhangzott, az nem nagyhangú politizálás s az értekezlet beszámolója nem szürke jegyzókönyv. Az erdélyi magyarság kűzködésének és útkeresésének megrázó története zajlik le szeműnk előtt. Benne van a hitlerellenes magyar szabadságharcosok halálrakínzásának vérlázitó története, égbekiáltó vád az egy síkon, karöltve működd magyar és román fasizmus ellen. Mikor pedig az udvarhelyi kiküldött elmeséli, hogyan élte át a magyar falu az agusztus 23-iki nagy vál­tozást, a dolgozó magyar szegénység örök bizakodása és mesélő kedvének derűje is kicsillan a szervezeti beszámolóból. Az értekezleten elhangzott súlyos politikai megnyilatkozások a román demokráciával vatö együttműködésről fordulatot jelentenek nemcsak az itt élő magyarság, hanem az ország belpolitikai életében is. Oktober 16.-án d. e. 10 órakor vette kezdetét Brassóban a Magyar Dolgozók Szövetsége (MADOSZ) országos értekez­lete Kurkó Gyárfás, a MADOSZ volt. országos elnöke, örömmel üdvözölte a meg­jelenteket abból az alkalomból, hogy négy évi megszakítás után ismét lehetővé vált a szervezeti munka nyilvános folytatása, s a további harc a demokráciáért és az itt «0 magyar nép életérdekeiért Ez után felkéri Kiss Gyulát, a brassói székely alkalmazottak volt elnökét, hogy vegye át az értekezlet vezetését. Kiss Gyula: Kedves magyar testvérek! En is örömmel üdvözlöm a megjelenteket. Örvend a lelkem és a szivem, hogy meg­nyílt a szabadság kapuja és sokat szen­vedett magyar népünk érdekében újra sikra szállhatunk. Most alkalmunk van országos viszonylatban összegyűlni, meg­vizsgálni népünk sorsát és fájdalmait. Ezen­nel a mai értekezletet megnyitottunk jelen­tem ki. Czlkő Nándor, kovácsmester, Bucu­­reşti-i kiküldött javaslatára az értekezlet Kurkó Gyárfást, Bányai Lászlót és Kiss Gyulát jelöli ki az értekezlet elnöksége gyanánt. Ez után következett a hivatalos kiküldöttek leigazolása. Arad megyéből: Palásti József, vaseszter­gályos. Brassómegyéből: Kurkó Gyárfás, la­katosmester, Pozsár András, nyomdász, dr. Csákány Béla, ügyvéd, Lőrincz Julianna, Kurkó Gyárfás: Rövid visszapillantást fogok vetni a múltra. A legutóbbi parla­menti választások alkalmával a Nemzeti Parasztpárt, az Ekés Front és az akkor még illegálitásban levő Kommunista Párt közős arcvonalat hozott létre, amelyhez mi is csatlakoztunk. Az Arcvonalnak célja lett volna megakadályozni a fasizmus uralmát. Eredményeket is ért el. Megbuk­tatta a Károly király diktatúráját támogató akkori liberális kormányt, de mégsem tudta megakadályozni, hogy az ország vesztébe rohanjon. Károly király nem adta át a hatalmat a demokratikus front­nak, hanem a legkevesebb mandátummal rendelkező fasiszta Goga-Cuza párttal kí­sérletezett, majd ennek bukása után fel­függesztette a parlamentáris alkotmányt. A demokratikus szervezetek a föld alá varrónő, dr. Szabó Zoltán, orvos, Ördőgh Sándor, gyári munkás, Szemlér Ferenc, iró, Lőrincz László, tanuló, Bara Samu, cipész­mester, Dávid Sándor, cipészmester, Deme­ter András, székely alkalmazott, Portik Ferenc, cipészmester. Bueureşt!-b01: Czikó Nándor, kovács­mester, Bákay Jenő, asztalos. Háromszékmegye; Rácz Ferenc, szabó­mester, Höhn Károly, szövetkezeti vezető (Sepsiszentgyőrgy), Kerestély András, föld­műves (Komolló), Demeter András (Bölön). Szörény megye: Faragó Sándor, aszta­losmester (Lugos). Temes-Torontálmegye: Bányai László» tanár, Kazinczy János, vésnök (Temesvár)* Udvarhelymegye; Kiss Gyula, székely alkalmazott, Mester Dániel, földműves, Márton István, Mester Magdolna, Mester Márta (Székelymuzsna). A hivatalos kiküldötteken kívül a Székely földről és Brassóból nagyszámú hallgatóság vett részt a MADOSZ tagjainak sorából. Kiss Gyula: Kedves testvérek! Kurkó Gyárfás volt országos elnökünk igazán megszenvedett a fasizmus elleni harcban. Annakidején vállalta a börtönt és a verést és még sem aludt ki benne a tettrekész erő, hogy a demokrácia ügyét tovább len­dítse és a magyar népi érdekekért síkra­­szálljon. Most felkérem, számoljon be a MADOSZ munkájáról országos viszony­latban. kényszerültek. Károly király diktatúrája kevés lehetőséget nyújtott arra, hogy va­lamilyen formában újból mozgósítani lehessen a népet. A királyi kamarilla megalakította a Nem­zeti Újjászületés Arcvonalát, amelyben nehány magyar is helyet kapott. Nehány reakciós mágnás és más gerinctelen elem. Megalakult a Magyar Népközösség. Mi azt akartuk elérni, hogy a Magyar Népközösség ne felülről jövő utasításokat hajtson végre, hanem olyan törekvések szolgálatában álljon, amelyeket alulról a nép követel. Azonban a kormány által kinevezett magyar reakciós vezetők meghiúsították minden törekvésünket. Igyekeztünk a még fennmaradt törvé­nyes lehetőségeket kihasználva népi ta­nácskozásokat rendezni. Mikor mi, a MADOSZ már nyíltan nem léteztünk és csak egyetlen lehetőségűnk volt, egy újságunk, az „Erdélyi Magyar Szó“, ennek neve alatt hívtunk össze sajtóértekezleteket és ezeket bővitettük ki népi politikai tanácskozásokká. Kezdődik a kálvária Ilyen cim alatt dolgaztunk, mig jött a. megtorpedózás. Betiltották lapunkat és alapjaiban fojtották el akkori legális mozi galmunkat. 1940 junius 19.-én engem, minti a MADOSZ országos elnökét, több más brassói és székelyföldi madoszistával, fa-j sisztaellenes munkással, román és zsidó* demokratával együtt, letartóztattak. Elő­ször a Caracal-i internáló táborba vittek,, ahova november 7.-én megjött a parancs, hogy utasítsanak ki az országból, mint a román államra nézve veszélyes ele­meket. Itt vetem közbe, hogy letartózta­tásom előtt a brassói és kolozsvári népi értekezleteken a leghatározottabban kiáll­tunk a román néppel való szolidaritás mellett, a külső és belső fasiszta veszély­­lyel szemben. Ezért a magatartásunkért a magyar reakció fajárulóknak bélye­gezett minket. Tordánál áttettek bennünket a határon, s odaát a szamosfalvi internálótáborba ke­rültünk. Odaát is úgy találták, hogy ve­szélyes elemek vagyunk az akkor már megerősödött fasiszta és hitlerbarát ma­gyar politika szempontjából és mint ilye­neket nem fogadhatnak be az országba. Egy Hunger Ludwig nevű sváb nyilas volt a szamosfalvi tábor politikai megbi-* zottja. Hunger kísérőlevéllel fegyveres őr­ségnek adott át minket. Kijelentette, hogy a kolozsvári rendőrségre küld. Ehelyett az erdő szélére vezettek. Hogy mi volt a kísérőlevélben, azt csak a határon tudtuk meg. Mire a határig értünk, kiutasított románokkal és zsidókkal együtt, felduzzadt a számunk. Mikor láttuk, hogy éjszaka akarnak visszatenni a határon és valami sötét ter­vet forralnak, megtagadtuk az engedel­mességet. Kiálltam és kijelentettem, hogy ilyen körülmények között nem akarok itt maradni, ahol a magyarnak nincs a~ava saját hazájában. De ne szolgáltassanak ki ilyen aljas módon a vasgárdista román határőrségnek. „Megnyílt a szabadság kapuja" Az első demokratikus összefogás

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék