Népi Egység, 1944. október-december (1. évfolyam, 1-56. szám)
1944-10-22 / 1. szám
2. oldal ,S 1 * lépi Ügység) Vasárnap, 1944. október 22. Agyonlövetésre szólt a parancs Az őrség elolvasta a kísérőlevelet és arról tanácskozni kezdett. Én még élesebb shangon vázoltam, hogy miért vagyunk fogságban és miért üldöznek bennünket. Megmagyaráztam, hogy mi az erdélyi magyar demokrata tömegek harcában buktunk el és ha húsz éven keresztül vállaltuk a harcot és a börtönt is, akkor mi nem lehetünk a magyar nép fiaira nézve veszélyes elemek. Udvarhelyi és csűri székely fiúk vagyunk, nem pedig »oláh-zsidók«, mint ahogy Hunger úr állította. Megtudtuk, hogy az őrségnek parancsa volt, hogy lőjjön agyon bennünket, ha nem engedelmeskedünk. Megmagyaráztuk, hogy miért vagyunk itten s hogy a köztünk levő románok és zsidók is a közös demokrácia ügyét támogatták. Az őrség vezetője tíz percnyi gondolkozási időt adott nekünk és kijelentette, hogy aki nem hajlandó átmenni, arra sortüzet ad. Mi kimondtuk, hogy ilyen körülmények között nem megyünk át a határon. Az őrség erre engedett és hajnalban viszszavittek minket az erdő alatti őrsre. Ott maradtunk estig és éjszaka átkisérték a határon. Amíg internálótáborban voltunk, kint levő testvéreink folytatták a harcot. Titokban szervezkedtek, röpiratokat adtak ki, értekezleteket tartottak és terjesztették az itt élő népek közös ügyét szolgáló eszméinket, így folyt a harc egészen a legutóbbi időkig. Közben az én ügyemnek is folytatása támadt. Ezen a télen a Fellegvárba zártak. A román antifasiszta letartóztatókkal együtt vasra verve kisérgettek a hadbíróságra. De eljött végre augusztus 23.-ának nagy napja. Azonal kerestük a lehetőséget, hogy nyíltan szélesebb alapokra helyezzük harcunkat. Az illegalitásban megszakadt az összeköttetés az egyes szervezeteink között. Mindegyik saját belátása szerint folytatta a harcot. Mégis mindanynyian ugyanazt cselekedtük. A MADOSZ őszintén együttműködött a hitleri rabság alatt a román demokratikus erőkkel és ezt az együttműködést ma még szorosabbra fűzi. Ezzel párhuzamosan már a múltban is együttműködtünk a MADOSZ-on kívül álló haladóbb szellemű magyar értelmiségiekkel. Ezek ma már mint madoszisták ülnek sorainkban. A Magyar Népközösség kebelén belül már hónapokkal ezelőtt megindult a harc. A Népközösség egy része azt tartotta, hogy feltétlenül a demokratikus néptömegek felé kell tájékozódni. A fasisztabarát Gyárfás Elemér és lakásai azonban tovább is Antonescu és Horthy hitlerista népellenes politikájának a kiszolgálását hirdették. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt és a Liberálispárt vezetői ugyanezzel a Gyárfás Elemérrel és körével kerestek kapcsolatokat. A történelmi fordulat megkívánta, hogy komolyabb politikai lépéseket tegyünk. Szükségesnek tartottuk, hogy a nyilvánosság előtt újra leszögezzük demokratikus politikai állásfoglalásunkat. Mind a bánsági, mind az erdélyi tagozatunk kiáltványt intézett a magyarsághoz. A kiáltványnak nagy visszhangja volt. Az ország demokratikus közvéleménye mindenütt felfigyelt rá, a reakciós erők pedig vad támadásba kezdtek. Ekkor küldöttségünk leutazott Bucureştibe. Tárgyalásokat folytattunk az ország őszintén demokratikus erőivel. A Nemzeti Demokratikus Arcvonalba tömörült szervezetek ekkor már kiadták a közös kormányzati munkatervet. Ezzel szemben a reakció táborában, Hitler szellemében tovább tombolt a faji uszítás. Amit eddig a zsidókkal tettek, azt most velünk kezdték, hogy eltereljék a figyelmet az ország népét érdeklő legégetőbb kérdésekről. Csatlakozás a Nemzeti Demokratikus Arcvonalhoz Számot vetve népünk összes kérdéseivel és szükségleteivel, abban állapodtunk meg, hogy a romániai magyar tömegek egyetlen útja a Nemzeti Demokratikus Arcvonalhoz való csatlakozás. Meggyőződtünk arról, hogy a Nemzeti Demokratikus Arcvonalbatömörült pártok elismerik és meg isvalósítják nemzeti jogegyenlőségünket. • Ne feledjük el, hogy ma már nemcsak az itt élő magyarság, hanem az egész ország közvéleménye figyeli mozgalmunkat.A reakciós erőknek ma fő vesszőparipája, hogy rossz hírbe keverjék mozgalmunkat a román közvélemény előtt, hogy ne kelljen választ adniok arra a munkatervre,amely a parasztnak földet, a munkásnak,iparosnak, értelmiséginek biztos megélhetést és mindnyájunknak szabadságjogokatbiztosít Megindult a tisztulási folyamat az Őszintén demokrata és a valójában reakciós, de az új körülmények folytán magát demokratikusnak nevező tábor között. Mi ebben lat harcban szíves-lélekkel az ország haladását és jobb jövőjét szolgáló erők táborába állunk. A beszédet hatalmas taps fogadta. Az elnöklő Kiss Gyula ezután felkéria megyei kiküldötteket, hogy tartsák megbeszámolóikat. néppel való sorsközösségünket hirdető demokratikus ,,Erdélyi Magyar Szó”-nak szerkesztője volt, a bécsi döntés után a magyar fasiszta terror elől közénk jött a Bánságba. Előbb Temesvárt, majd Aradon szerkesztette a MADOSZ illegális lapját. 1943 február 25.-én elfogták Szabó testvérünket. Nekem kellett volna aznap vele találkoznom, nem jelent meg és én eredménytelenül mentem el. Két nap múlva délután fél négykor két ügynök várt a gyári kapunál, letartóztattak és a szigurancára vittek. Két percig szép szóval igyekeztek puhítani. Én nem akartam tudni semmiről. Letepertek a padlóra és kezdetét vette a kínvallatás. Calinovici, Mălai, Boariu és a többi hóhérok felváltva ütöttek. Fejjel lefelé akasztottak fel, úgy üttötték a talpamat és azután kényszerítettek, hogy a szobában körül szaladjak, de nem tudtam. Lökdöstek, vertek éjfél után két óráig. Egyszer szembesítettek Szabó testvérrel, aki feltárt nadrággal jelent meg előttem, a lába teljesen kék volt. Látszott, hogy nagyon meg van törve. Mikor végét szakították az én kínzásomnak, oda tettek egy rendőrt mellém, hogy nem szabad lefeküdnöm, hanem dagadt lábakkal egész éjjel sétálnom kell. De az egyszerű rendőrnek megesett a szíve rajtam és lefektetett. Szabó testvért nem láttam egész addig, amíg egy hét múlva a temesvári hadbíróságra szállítottak, román vasúti munkásokkal együtt, akiket szintén hitlerellenes munkáért tartóztattak le. Az Astra gyár teherautóján mentünk. Szabó testvér egész után nyögött és birmenyire akarta visszatartani, összeszorílott fogai közül jajszó tört elő. A hadbírósági fogdában emeletes priccsek voltak és ott helyeztek el bennünket. A fogdában kettőnket a földre fektettek, mert nem tudtunk a talpunkra állni. Egymás mellé kerültünk és visszatartott jajgatások közepette mondta, hogy vasláncot kötöttek a mellére, a láncba vasrudat dugtak és addig csavarták, amíg oldalbordái összeroppantak és belső sérüléseket szenvedett. Este jött a mentőkocsi Szabóért. Rá egy fél órára kaptuk az értesítést, hogy Szabó nincs többé. Én hét hónapig voltam kórházban és magam viselem ma is a soha le nem törölhető sebeket, melyek bizonyítják, hogy mit szenvedtünk mi madoszisták a fasiszta terror alatt. Kérem a testvéreket, hogy Szabó Árpád emlékének egy perces felállással és hallgatással adózzunk. Az értekezlet meghatott némasággal áldoz a szabadságharcos magyar vértanú emlékének. A börtönben a fasiszta rémuralom minden áldozata, románok, magyarok, szerbek, zsidók testvéri egyetértésben élt. Minden falatot megosztottunk egymás között. Az augusztus 23.-i eseményről mi éjjel háromnegyed tizenegykor már értesültünk. Reggel küldöttségileg jelentkeztünk az igazgatónál és követeltük a szabadlábra helyezésünket. Első utunk, nem a családjainkhoz, hanem az aradi Astra gyár elé vezetett, hogy a munkások előtt méltassuk az események jelentőségét. Szeptember 13-án újabb csapás zúdult reánk. Betört a magyar fasiszta hadsereg. A demokratikus harcosok egy része elmenekült, a többiek bujkáltak. Én is elrejtőztem, mert tisztában voltam azzal, hogy ha felismernek, semmi kímélettel nem lesznek irántam. Végre az ágyuk dörgése jelezte, hogy felszabadító Vörös Hadsereg közeleg. Elérkezett szeptember 22.-e, mikor az utcán feltűntek a szovjet járőrök. A fasiszta magyar hatóságok szereplése gyalázatos volt. Vadásztak a fasisztaellenes munkásokra és értelmiségiekre. Annál nagyobb volt a felszabadulás érzése. A román hatóságok visszatérése után megkezdődött a soviniszta ellenhatás. Sajnos ezt is Arad proletárnegyedei érezték meg, akik pedig a fasizmusnak mindig ellenségei voltak. De nekünk akkor is harcolnunk kell, ha az életünkbe kerül és a vérünk hull is. A MADOSZ harcokkal bizonyította be, hogy eszméiért minden áldozatra kész. Hirdette és hirdetni fogja az erdélyi népek között a békés egyetértést. Ezen az úton akarunk tovább is haladni és hisszük, hogy a népek testvériségét és jobb jövőjét szolgáljuk. Szabó Árpád vértanusága Elsőnek az aradmegyei kiküldött, Palásti József beszél. Palásti József: Az aradmegyei szerveidet forró üdvözletét hozom és fogadjákazt olyan szeretettel, ahogy ezt az üzenetet küldték. Az 1939 végén tartott kolozsvári Magyar Népi Találkozóval kezdem. Szegény embernek olcsón és könyen lehetörömet szerezni. Felejthetetlen az a szerzetet, ahogy benőnket, a messziről jötteket fogadták és felejthetlen az a testvéri együttérzés, amely az ország minden részeiből egybegyűltek között kialakult. A kolozsvári találkozó után már sokkal nagyobb lendülettel kezdtünk neki a munkának. Minket is felszólítottak, hogy a volt Magyar Népközösség megalakulásán vegyünk részt, a szervezeti munkában. A reakciósok azonban ebben veszélyt láttak. A szakadás nyílttá vált a magyarság és a hivatalos vezetők között. Mi nem hagytuk el a zászlót, hiába vádoltak ezzel. Csakhogy a mi zászlónk a nép zászlója volt. Azután jöttek a parancsuralmi megszorítások, hogy nem szabad semmiféle összejövetelt tartani. Jött a MADOSZ földalatti szervezése, melyet nehéz körülmények között folytattunk. Arad nagy ipari város lévén, a fasiszta terror még nagyobb kegyetlenséggel működött, mint az ország más részeiben. Szabó Árpád, aki a román „Öntudatos és harcos demokráciát akarunk“ Ezután dr. Csákány Béla brassói kiküldött tart beszámolót. A földalatti munka idején Kurkó Gyárfás vezetésével a brassói tagozat állandó érintkezést tartott fenn a magyar tömegekkel. Igyekeztünk őket demokrata szellemben öntudatosítani, elláttuk hitlerellenes illegális iratokkal, támogattuk a hazafias harc áldozatait, a bebörtönzötteket. Augusztus 23.-a után szükségesnek láttuk a nyilvános tevékenység azonnali felvételét. Itt találkoztak a magyar dolgozók a magyar demokrata értelmiséggel. Időközben megérkezett Brassóba az átszervezett Déli Hírlap egyik száma. Megtudtuk, hogy bánsági szervezetünk is, amellyel közben a terror miatt megszakadt az összeköttetés, ugyanígy halad előre. Közben a Székelyföldről is érkeztek testvérek, szükség volt nekik is bátorítást adni, így született meg a központi értekezlet terve. Öntudatos és harcos demokráciát akarunk megvalósítani. Azt akarjuk, hogy a széles néprétegek valóban részt vegyenek saját sorsuk intézésében. A román tömegek megtapsolják a magyarság szónokát Bákay Jenő Bucureşti-i kiküldött következik: A bukaresti magyarság üdvözletét hozom. A mi munkánk nehéz volt. Az ország minden részéből odavándorolt és szétszóródott magyarokat nehezen tudtuk összeszedni. Teadélutánokat, bálokat, majálisokat rendeztünk és ilyen módon tudtuk a magyarokat egybetömöríteni. Tekintve, hogy a bukaresti magyarság szervezetei egyházi jellegűek voltak, igyekeztünk azokat fellendíteni, de voltak, akik mindent elkövettek, hogy akadályozzák munkánkat. Egyes román reakciós körök Bárdossy magyar követtel összefogva, közösen jelentgettek fel a szigurancán. A demokratikus vezetőségeket fel akarták oszlatni, de a hívek megvédték saját választottaikat A bukaresti tagozat hozzájárult minden olyan akcióhoz, amely magyar népi, vagy általános demokratikus érdekeket szolgált. A spanyol nép szabadságharcában a nemzetközi fasizmus ellen Bukarestből számos madoszista vett részt. Ezek közül Winkler Sándor vasmunkás hősi halált halt. Antonescu fasiszta diktatúrája alatt a MADOSZ Bukarestben is a föld alá kényszerült A Hitlerellenes Hazafias Frontban dolgoztunk. A mi harcunknak is voltak áldozatai. Fejős Istvánt és Bencze Györgyöt halálra, Cikó Mártát 12 évre ítélték, miután mindannyiukat vadállati módon megkínozták. A Vörös Hadsereg bevonulása mindnyájukat megmentette számunkra. Én beszámoltam augusztus 23.-ig, a többit kérem, hogy Czikó Nándor mondja el. Czikó Nándor: Ne nehezteljenek, ha nem tudom magam kifejezni jól magyarul. Bukarestben születtem. Szüleim a Székelyföldről vándoroltak be, mert a magyar mágnások nem akartak kenyeret biztosítani a föld népének. A mi nemzedékünk azután meg kellett ismerkedjék azzal a nemzetiségi üldözéssel, amelyet Hitler romániai szolgái vezettek be, hogy a román népet igazi ellenségei helyett, mi ellenünk uszítsák. Augusztus 23.-a fordulatot jelentett a bukaresti tagozat életében. A bukaresti magyar dolgozók részt vettek az összes fasisztaellenes akciókban, nagygyűléseken, felvonulásokon. Bizottságokat szerveztünk és így tömörítettük a magyarságot. Az október 8.-i nagygyűlésre engem bízott meg a MADOSZ, hogy nevében felszólaljak. Amikor rám került a sor, hatalmas tapsvihar tört ki, amely bizonyítja, hogy a demokratikus román tömegek szívében nem él fajgyűlölet. A MADOSZ felhívása is jó hatást váltott ki a román tömegekben. A magyarokat pedig felszabadította az üldözésnek nyomasztó lelki hatása alól. A magyar intézmények sorsa Megnyitották a helyiségüket a Str. Avram láncú 1 szám alatt. Felkerestük a bukaresti magyar katholikusok népszerű lelkészét, Horváth jezsuita pátert a Cuza Vodaplébánián, hogy elhagyatott egyházi, kulturális szervezeteinket újra felkaroljuk. Sajnos, a Cuza Voda-i katholikus magyar templomban még mindig nem prédikálhatnak magyarul. A magyar kisemberek pénzén épült Bărăţia templomát a németek jóideje kisajátítottákmaguknak s magyar prédikátor, magyar gyóntató ma sincsen. Hat magyar iskolából csak egy maradt, a Sfinţii Voivozi-n. A magyarpárti urak soha nem tettek lépéseket, hogy a Bucureşti-i magyar iskolákat megmentsék. Van Bukarestben egy Szent István egyesület, mely egyike a legrégibb magyar társulatoknak. A vezetősége reakciós, romlott elemekből áll. Évenként 10—15 lej tiszta nyereséget mutatott ki. A nagy összegeket a szigurancaügynök Bandi Pali titkár és bűntársai zsebre vágták. Ennek az egyesületnek van moziterme, nagy ingatlana, helyiségei, de mikor otthont kértünk tőlük, azt mondták, hogy nincs. A régi vezetők élükön a hitlerbarát Lakatos elnökkel, akinek két fia az SS hadseregben szolgál, hirtelen lemondtak, mikor a Vörös Hadsereg közeledett Bukarest felé. De az irányítás most is az ő kezükben van. Reméljük, hogy a magyar társadalmi egyesületek megtisztításátés demokratizálását most már eredménnyel fogjuk megvalósítani.