Népi Egység, 1945. január (2. évfolyam, 1-22. szám)

1945-01-04 / 1. szám

2. oldal földek túlnyomó része néhány száz nagy­­birtokos kezén van, hárommillió nincste­len és zsellérsorsban élő falusi magyar­nak egyetlen darabka földje sincs. Ez a tény Magyarország bajainak egyik fő for­rása. A Kossuth-rádió a következő felhívást intézte Magyarország német megszállás alatt levő vasutasaihoz: „A magyarorszá­gi német uralom utolsó óráit éli. Vasuta­sok rátok nagy feladat vár. Ne engedjé­tek, hogy a nácik elszállítsák az utolsó magyar értékeket is. Szüntessétek be a munkát, szabotáljátok a nácik parancsait, hogy ezzel is elősegítsétek Magyarország mielőbbi felszabadítását. Ezt parancsolja nektek Magyarország egyetlen törvényes vezetősége, a nemzetgyűlés által megvá­lasztott magyar kormány. A németek legyilkolják a fehér zászlós szovjet­parlamentereket (Moszkva.)­ Tolbukin tábornagy és Ma­­linovszky tábornagy ultimátumot intézett Budapest bekerített német és magyar csa­pataihoz. Az Ultimátum december 30-án déli 12 órakor járt le. Az ultimátum s­zöve­­­gében felszólították a német 13. tank­­hadosztályt, két SS gépkocsis hadosztályt, a 271 hadosztályt, 8. és 22. tankhadosz­­­tályt, valamint a 239. hadosztályt, to­vábbá az 1. tankhadosztályt, a 10. 12. 20.­­gyalogos hadosztályt, 206. helyi ezredet, 2. csendőrezredet, 3. rendőrezred­est a megadásra. A szovjet jegyzék rámutatott arra, hogy Esztergom elfoglalásával tel­jesen bezárult a gyűrű Budapest körül és a 3. és 2. ukrajnai hadseregek egyesül­­tek, így esztelenség védeni Budapestet, s mert segítség sehonnan sem várható. Bu­dapest kulturális és művészeti emlékeit a pusztulás fenyegeti. A lakosság ször­nyű helyzetben van. A szovjetjegyzék kö­­­vetelte ezután a fegyverletételt és a harc­iri eszközök épségben való átadását. Ez­zel szemben a német katonák a háború sártán visszatérhetnek otthonsaikba­,­­min­­den tiszt megtarthatja rangját s a fő­tisztek oldalfegyvereiket A magyar ka­­jtlnaság jegyzőkönyv felvétele után haza­tsérhet. Megadás esetén azonnal élelmi­szereket fognak kiosztani és a sebesülte­ket ápolás alá veszik. Ez az egyetlen he­lyes út, amelyet a bekerített seregek vá­laszthatnak. Ha ellentállnak, Budapest és lakossága teljesen el fog pusztulni, ezért pedig a felelősség a németeket terheli. A szovjet jegyzéket két tiszt vitte a né­met főhadiszállásra. Az egyik a Dyula bal­­ipartján Kispest felől ment Budapestre, ide a németek a fehér zászló ellenére lelőtték. A másik tiszt egy tolmács kísé­rtében a Duna jobbpartjáról ment a né­met főhadiszállásra és sikerült oda eljut­ni. A német főhadiszállás a szovjet jegy­­székben foglaltakat nem fogadta el. Mikor­­a tiszt visszafelé jött, hátulról lelőtték, itiig a tolmácsnak csodával határos mó­don sikerült megmenekülni Ezzel a nemzetközi jogba ütköző v'''' lan barbársággal,­­amelyre a habok­lak tör­ténetében nincsen példa, végkép megpe­csételődött Budapest és német védőinek S­orsa és a németek és a nyilasok magukra t­ették a felelősséget Budapest pusztulá­sáért. A parlamenterek kiküldése előtt a szovjethadsereg hangszórók útján napo­l­on át jelezte, hogy a kiküldöttek megha­tározott időpontban elindulnak. Ezután kezdődött meg a szovjethadse­­reg általános támadása a bekerített Bu­dapest elleni Buda kétharmadrésze felszabadult (Moszkva.) Tolbukin tábornagy 3. Ukrajnai hadserege, miután a ném­etek­­visszautasították a Budapest kapituláció­­jára való felhívást, megkezdték a benyo­mulást a városba. Budán erős utcai harc ,főimből, minden utcáért és házért ne­héz küzdelem folyik. A szovjet csapatok lángszórós autókkal és gépkocsira szerelt ágyukkal támadnak. Budán 300 épület­­csoportot sikerült elfoglalni, miközben megöltek 2700 németet és nyilast. A szov­jet rohamosztagok már teljesen körülvet­ték a Gellért-h­egyet, mely uralja Pestet. A sikeres harcok után Buda kétharmad része a szovjetcsapatok kezére került. Malinovszky tábornagy csapatai súlyos utcai harcokat vívnak Pesten. A szovjet­csapatok elérték az összekötő vasúti hidat. Népi Egység M——■W—Ull ■lllllIBIiirnni Csütörtök, 1945 január 4. Székesfehérvártól északnyugatra a szov­jet csapatok áttörték a németek Vértes­hegységben levő állásait és elérték Mór városát. Losonc irányában a 2. ukrajnai hadsereg folytatta előretörését és néhány kilométerre áll a váró­tól. Ebben a körzet­ben számos falut foglaltak­ el a szovjet­­csapatok, köztük Mihályerdőt és Nógrád­­ladányt, valamint Liptát és Dömölsött. A Garam folyó mellett lezajlott ütközetben a németek vesztesége 2600 fogoly és 2500 halott. A csehszlovákiai fronton el­esett még Romhány és Szakár. (Moszkva.) Szovjet jelentések szerint a nagy Duna kanyarban számos ú1 német zászlóalj megsemmisült és a bekerített erők szűk területre szorultak össze. A szovjet csapatok harcaik során elfoglalták a Duna mellett Visegrád városát, vala­mint Leányfalut, Tahitófalut és számos községet a Szentendrei szigeten. A német rádió jelentése szerint, Budapest hely­őrsége a külvárosból visszavonult a belte­rületekre. (Moszkva.) A szovjet csapatok újabb si­keres átkeléseket hajtottak végre a Garam folyón és elfoglalták Párkánynánát. 6000 német katona esett fogságba a legutóbbi két nap alatt a Garam és az Ipoly folyó között és 5000 német katona elpusztult. princinstői—faluból A munkaügyi miniszter nyilatkozata a szakszervezeti törvényről A készülő törvény két alapelve: a szervezkedési szabadság és a szakszervezeti egység Rădăceanu Lotar munkaügyi miniszter nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek a készülő szakszervezeti törvényről. Kije­lentette, hogy a törvénytervezeteknek a közvetlenül érdekeltek szükségleteiből és követeléseiből kell fakadniuk és ezért a készülő törvénnyel kapcsolatban közre­működésre szólította fel a szakszervezete­ket. A törvénytervezetet a munkaügyi miniszter benyújtotta a miniszterelnökségre és jelenleg miniszterközi bizottság foglal­kozik annak megszövegezésével. Rădăceanu hangsúlyozta, hogy a készülő törvény a szakszervezeti szabadság ala­pelvein épül. A szakmai szervezkedés olyan jog, amelyet senki sem korlátozhat vagy tagadhat meg. Ennek a jognak a gyakorlását vagyis a szakszervezetek meg­alakítását és a jogi személyiség elismeré­sét meg kell könnyíteni a felesleges alaki­ságok és céltalan véleményezések kikü­szöbölésével. A törvényben egyszerű és gyors eljárási módozatot írtunk elő és a jogi személyiség elismeréséhez csak a központi szakszervezeti szerv­, az Általános Munkaszövetség, illetőleg ma a szakszer­vezeti központi szervezőbizottság véle­ményezése szükséges. Ez a szerv a leg­illetékesebb arra, hogy véleményt mondjon egy szakszervezet szükségességéről és komolyságáról. A szakszervezeti szabadság elvéből kiindulva egyetlen alkalmazotti csoportól sem lehet megtagadni a szakmai szervezkedés jogát. Következésképpen a a törvény nem tesz különbséget a magán és a közhivatalnokok között. Ez különben csak látszólagos nyítás, mert már az összes alkalmazottak hozzáláttak a szervezkedés­hez és elégedetten vehetik tudomásul a köztisztviselői szakszervezet létezését. A törvény másik elve a szakszervezeti egységre vonatkozik. Az 1938. év előtti törvénykezések megengedték, hogy egy bizonyos szakmában és területen több szakszervezet is működjék, ami a szakszer­vezetek politikai pártok céljaira való ki­használásához vezetett. Ezért a szakszer­vezetek nem tudták betölteni az ország politikai és társadalmi életében reájuk váró fontos szerepet. Szükség van valósá­gos szakszervezeti egységre, amely meg­akadályozza a szervezkedési szétmorzsoló­­dást, mert csak így lehet e szervezetek működését biztosítani. Az újságírók kérdésére Rădăceanu hangoztatta, hogy kétségtelenül ezt a tör­vényt valamennyi alkalmazott támogatni fogja. Mindenesetre a szakszervezeti sza­badság és egység két alapelve elenged­hetetlen követelmények és ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nyilatkozatát a munkaügyi miniszter azzal fejezte be, hogy a szakszervezetek megszervezésére vonatkozó törvénytervezet nem érinti a jelenleg érvényben levő munkaügyi törvénykezéseket, így a munka­adók és az alkalmazottak között esetleg felmerülő nézeteltéréseket és viszályokat továbbra is a munkaszerződésekről szóló törvény rendelkezései alapján oldják meg. Megzavarták a közös román magyar táncmulatságot Bodolán Bodola, brassó megyei község rom­án­­m­agyar ifjúsága dicséretreméltó módon megtalálta az egymáshoz vezető utat, így közös táncmulatságot rendeztek. Első es­te a román, másnap pedig a magyar fia­talság tartotta a táncot. A magyar mulatságon Serény Vilma rö­vid beszéddel üdvözölte a megjelenteket, szólott a bodolai román-magyar kölcsönös megértésről, majd bejelentette, hogy nem­sokára több brassói fiatalember is érkezik, valamint hat szovjet katona is és kérte a jelenlevőket, hogy fogadják szívesen a vendégeket. A zenekar ezután csárdást játszott, de a szépen induló mulatságot négy volt vasgárdista csúnyán megzavar­ta. Iancu Popovici, Prejmereanu loan és Vasile, valamint Zbarcea loan botrányt rendeztek, majd odahívták a község csend­őrőrmesterét is, aki felszólította a jelen­levőket, hogy tíz percen belül ürítsék ki a termet. Mivel a nagyszámú közönség ennyi idő alatt nem tudott teljes számban­ távozni, a csendőr őrmester lövöldözni kez­dett, miközben a vasgárdisták veréssel fe­nyegették a fiatalságot. Betetőzésül még az így elrontott mulatságról még a ze­nészeket is elvitték és miután reggelig mulattak velük, a magyarokkal akarták ki­fizettetni őket. Az illetékes hatóságok figyelmét tisz­telettel hívjuk fel a még mindig garáz­dálkodó vasgárdistákra, de különösen az őket pártfogásba vevő lövöldöző csend­­őrőrmesterre, akinek mint hatósági kö­zegnek mégsem ez lenne a dolga. f­ fiSzakszervezeti lurch A szállítási szakszervezet (gépkocsive­zetők, bérgépkocsisok, teherkocsisok, bér­kocsisok, szekeresek és hordárok) vasár­nap január 7-én délelőtt fél 10 órakor a Vlad Tepes (Mester)­utca 13 szám alatti székházukban közgyűlést tartanak. Napi­renden az országos nagygyűlésre kikül­dendők megválasztása, tagozati bizottságok választása, stb. * Az országos szakszervezeti nagygyűlésre kiküldendő megbízottak, valamint a szer­vező bizottság összes tagjai csütörtökön, 1945 január 4-én délután 4 órakor együt­tes ülést tartanak a szervező bizottság székhelyén. (Piaţa Libertăţii 26.) Id­ai képek Szegények gyermekei A zsúfolt belváros szűk, rideg bérhá­­zában, a második emelet zugában találom meg az egyetlen magyar bölcsődét. A ba­rátságtalan, sötét lépcsőház és folyosók után kellemesen lepett meg a ragyogóan tiszta, meleg kicsi szoba. Hat fehér ágyacska, benne hat csöppség. Szegény­­emberek gyermekei. Tiszták, mosolygó­sak. Fiatal nő hajlik szerető gonddal fö­léjük. Egyformán mind a hat fölé. Neve­tő szemébe hálásan mosolyognak vissza a kicsi emberkék. Mikor felém fordul, komolyra felhősö­dik a szeme: — Márciusig talán még lesz miből etet­ni őket, talán még jut fűtésre is... ta­lán... — Ki tartja fenn a gyermekotthont? A szelidszemű fiatal nő zavartan néz vé­gig a gyermekeken, mielőtt válaszolna. Nehezére esik a szó. — Egyház, jótékony nőegylet? — pró­bálom siettetni a választ. — Amíg az otthon a Türkösi Ferenc* utcai iskola épületében volt, a magyar evangélikus egyház tartotta fenn. A kor­szerű épület napos, tágas kertjében gyak­­ran kerestek fel adományokkal. A hölgyek szinte divatot csináltak a jótékonyságból. Aztán jött a bombázás. Tatrangba mene­kültünk, o­nnan Pürkerecre, majd a katho­­likus egyház rajztermében húzódtunk meg. Végül itt kaptunk hajlékot, de most is bizonytalan a sorsunk. Tudomásom szerint még márciusig lesz miből fenntar­tani az otthont.­­ Sorra mutatja meg a hat apróságot. Az ágyak ragyogó tiszták, a gyermekek is. A ruhácskájuk is inkább tiszta, mint jó. Bi­zony, legtöbben már csak az ige tartja össze az irigecskét. Sápadtak, véznak, de mosolyognak. Sok anya nem gondozza a gyermekét, annyi féltő gonddal, annyi sze­retettel, mint ez a szelidarcú fiatal nő. — Hiányzik szegénykéknek a levegő. Kvarcolni is kellene őket Tejet még ka­punk a jegyre, de zsírunk, búzadaránk nincs. A ruhácskájuk is szakad le róluk... — A gyermekek mind árvák? — Három teljesen árva. Ennek — mu­tat egy másféléves­ forma gyermekre — apja-anyja elpusztult az egyik légitáma­dás alkalmával. Ez itt szintén teljesen ár­va. Amannak él az anyja, de az átélt bor­zalmak megőrjítették. Ezt nézze meg — mondja, miközben felemeli róla a takarót, — elmúlt egy éves, alig van élet benne, terhelt szülők gyermeke. Az anyja nem is akar tudni róla. Ennek a kicsinek is — mutat egy másik gyermekre — van anyja, soha errefelé sem néz. A másik szintén teljesen árva. Kettő közülük román gyer­mek. Végignézek rajtuk, hiába tűnődök, nem látszik, melyik román, melyik magyar. Egyforma árva, egyforma vézna, egyfor­ma elhagyatott mind. A gondozónő egy­forma szeretettel becézi őket. Ki tudna, kinek lenne lelke, nemzetiség szerint kü­lönbséget tenni köztük? Lenn az utcán hidegen szikrázik a ka­rácsonyi napfény. Egy perzsabundába öl­tözött fiatal anya büszkén mutogatja egészségtől duzzadó kicsinyét az áram­vonalas gyermekkocsiban. Kisértés fog el, hogy megszólítsam: Asszonyom, ha ma­rad a gyermekének egy kinőtt rongya, egy kanál zsír, egy kis búzadara, ne saj­nálja a fáradtságot, vigye fel oda, ott is vannak gyermekek, akiknek nem jut az anyai szív melegéből, karácsonyfa sem világított a szent estén, nap fényét sem érezhetik és a nyomorult kicsi életük csak márciusig biztos... talán ... Csak itt van­nak a Weiss Mihály­ utca 35. szám alatt, a második emeleten. Egy sötét, levegőt­len, csúnya bérházban. Proletárgyerme­kek, árvák, a jövő ígéretei... T­i­b­o­l­d­i Béla Meghívó A szakszervezetbe tömörült ifjúság összes akció bizottságai és az ifjú gyári bizottságok tagjai 1945. január 4-én, csü­törtökön délután együttes Ülést tartanak a szervező bizottság székhelyén (Piaţa Libertăţii 26.)

Next