Népi Egység, 1945. január (2. évfolyam, 1-22. szám)
1945-01-04 / 1. szám
2. oldal földek túlnyomó része néhány száz nagybirtokos kezén van, hárommillió nincstelen és zsellérsorsban élő falusi magyarnak egyetlen darabka földje sincs. Ez a tény Magyarország bajainak egyik fő forrása. A Kossuth-rádió a következő felhívást intézte Magyarország német megszállás alatt levő vasutasaihoz: „A magyarországi német uralom utolsó óráit éli. Vasutasok rátok nagy feladat vár. Ne engedjétek, hogy a nácik elszállítsák az utolsó magyar értékeket is. Szüntessétek be a munkát, szabotáljátok a nácik parancsait, hogy ezzel is elősegítsétek Magyarország mielőbbi felszabadítását. Ezt parancsolja nektek Magyarország egyetlen törvényes vezetősége, a nemzetgyűlés által megválasztott magyar kormány. A németek legyilkolják a fehér zászlós szovjetparlamentereket (Moszkva.) Tolbukin tábornagy és Malinovszky tábornagy ultimátumot intézett Budapest bekerített német és magyar csapataihoz. Az Ultimátum december 30-án déli 12 órakor járt le. Az ultimátum szövegében felszólították a német 13. tankhadosztályt, két SS gépkocsis hadosztályt, a 271 hadosztályt, 8. és 22. tankhadosztályt, valamint a 239. hadosztályt, továbbá az 1. tankhadosztályt, a 10. 12. 20.gyalogos hadosztályt, 206. helyi ezredet, 2. csendőrezredet, 3. rendőrezredest a megadásra. A szovjet jegyzék rámutatott arra, hogy Esztergom elfoglalásával teljesen bezárult a gyűrű Budapest körül és a 3. és 2. ukrajnai hadseregek egyesültek, így esztelenség védeni Budapestet, s mert segítség sehonnan sem várható. Budapest kulturális és művészeti emlékeit a pusztulás fenyegeti. A lakosság szörnyű helyzetben van. A szovjetjegyzék követelte ezután a fegyverletételt és a harciri eszközök épségben való átadását. Ezzel szemben a német katonák a háború sártán visszatérhetnek otthonsaikba,minden tiszt megtarthatja rangját s a főtisztek oldalfegyvereiket A magyar kajtlnaság jegyzőkönyv felvétele után hazatsérhet. Megadás esetén azonnal élelmiszereket fognak kiosztani és a sebesülteket ápolás alá veszik. Ez az egyetlen helyes út, amelyet a bekerített seregek választhatnak. Ha ellentállnak, Budapest és lakossága teljesen el fog pusztulni, ezért pedig a felelősség a németeket terheli. A szovjet jegyzéket két tiszt vitte a német főhadiszállásra. Az egyik a Dyula balipartján Kispest felől ment Budapestre, ide a németek a fehér zászló ellenére lelőtték. A másik tiszt egy tolmács kísértében a Duna jobbpartjáról ment a német főhadiszállásra és sikerült oda eljutni. A német főhadiszállás a szovjet jegyszékben foglaltakat nem fogadta el. Mikora tiszt visszafelé jött, hátulról lelőtték, itiig a tolmácsnak csodával határos módon sikerült megmenekülni Ezzel a nemzetközi jogba ütköző v'''' lan barbársággal,amelyre a haboklak történetében nincsen példa, végkép megpecsételődött Budapest és német védőinek Sorsa és a németek és a nyilasok magukra tették a felelősséget Budapest pusztulásáért. A parlamenterek kiküldése előtt a szovjethadsereg hangszórók útján napolon át jelezte, hogy a kiküldöttek meghatározott időpontban elindulnak. Ezután kezdődött meg a szovjethadsereg általános támadása a bekerített Budapest elleni Buda kétharmadrésze felszabadult (Moszkva.) Tolbukin tábornagy 3. Ukrajnai hadserege, miután a németekvisszautasították a Budapest kapitulációjára való felhívást, megkezdték a benyomulást a városba. Budán erős utcai harc ,főimből, minden utcáért és házért nehéz küzdelem folyik. A szovjet csapatok lángszórós autókkal és gépkocsira szerelt ágyukkal támadnak. Budán 300 épületcsoportot sikerült elfoglalni, miközben megöltek 2700 németet és nyilast. A szovjet rohamosztagok már teljesen körülvették a Gellért-hegyet, mely uralja Pestet. A sikeres harcok után Buda kétharmad része a szovjetcsapatok kezére került. Malinovszky tábornagy csapatai súlyos utcai harcokat vívnak Pesten. A szovjetcsapatok elérték az összekötő vasúti hidat. Népi Egység M——■W—Ull ■lllllIBIiirnni Csütörtök, 1945 január 4. Székesfehérvártól északnyugatra a szovjet csapatok áttörték a németek Vérteshegységben levő állásait és elérték Mór városát. Losonc irányában a 2. ukrajnai hadsereg folytatta előretörését és néhány kilométerre áll a várótól. Ebben a körzetben számos falut foglaltak el a szovjetcsapatok, köztük Mihályerdőt és Nógrádladányt, valamint Liptát és Dömölsött. A Garam folyó mellett lezajlott ütközetben a németek vesztesége 2600 fogoly és 2500 halott. A csehszlovákiai fronton elesett még Romhány és Szakár. (Moszkva.) Szovjet jelentések szerint a nagy Duna kanyarban számos ú1 német zászlóalj megsemmisült és a bekerített erők szűk területre szorultak össze. A szovjet csapatok harcaik során elfoglalták a Duna mellett Visegrád városát, valamint Leányfalut, Tahitófalut és számos községet a Szentendrei szigeten. A német rádió jelentése szerint, Budapest helyőrsége a külvárosból visszavonult a belterületekre. (Moszkva.) A szovjet csapatok újabb sikeres átkeléseket hajtottak végre a Garam folyón és elfoglalták Párkánynánát. 6000 német katona esett fogságba a legutóbbi két nap alatt a Garam és az Ipoly folyó között és 5000 német katona elpusztult. princinstői—faluból A munkaügyi miniszter nyilatkozata a szakszervezeti törvényről A készülő törvény két alapelve: a szervezkedési szabadság és a szakszervezeti egység Rădăceanu Lotar munkaügyi miniszter nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek a készülő szakszervezeti törvényről. Kijelentette, hogy a törvénytervezeteknek a közvetlenül érdekeltek szükségleteiből és követeléseiből kell fakadniuk és ezért a készülő törvénnyel kapcsolatban közreműködésre szólította fel a szakszervezeteket. A törvénytervezetet a munkaügyi miniszter benyújtotta a miniszterelnökségre és jelenleg miniszterközi bizottság foglalkozik annak megszövegezésével. Rădăceanu hangsúlyozta, hogy a készülő törvény a szakszervezeti szabadság alapelvein épül. A szakmai szervezkedés olyan jog, amelyet senki sem korlátozhat vagy tagadhat meg. Ennek a jognak a gyakorlását vagyis a szakszervezetek megalakítását és a jogi személyiség elismerését meg kell könnyíteni a felesleges alakiságok és céltalan véleményezések kiküszöbölésével. A törvényben egyszerű és gyors eljárási módozatot írtunk elő és a jogi személyiség elismeréséhez csak a központi szakszervezeti szerv, az Általános Munkaszövetség, illetőleg ma a szakszervezeti központi szervezőbizottság véleményezése szükséges. Ez a szerv a legilletékesebb arra, hogy véleményt mondjon egy szakszervezet szükségességéről és komolyságáról. A szakszervezeti szabadság elvéből kiindulva egyetlen alkalmazotti csoportól sem lehet megtagadni a szakmai szervezkedés jogát. Következésképpen a a törvény nem tesz különbséget a magán és a közhivatalnokok között. Ez különben csak látszólagos nyítás, mert már az összes alkalmazottak hozzáláttak a szervezkedéshez és elégedetten vehetik tudomásul a köztisztviselői szakszervezet létezését. A törvény másik elve a szakszervezeti egységre vonatkozik. Az 1938. év előtti törvénykezések megengedték, hogy egy bizonyos szakmában és területen több szakszervezet is működjék, ami a szakszervezetek politikai pártok céljaira való kihasználásához vezetett. Ezért a szakszervezetek nem tudták betölteni az ország politikai és társadalmi életében reájuk váró fontos szerepet. Szükség van valóságos szakszervezeti egységre, amely megakadályozza a szervezkedési szétmorzsolódást, mert csak így lehet e szervezetek működését biztosítani. Az újságírók kérdésére Rădăceanu hangoztatta, hogy kétségtelenül ezt a törvényt valamennyi alkalmazott támogatni fogja. Mindenesetre a szakszervezeti szabadság és egység két alapelve elengedhetetlen követelmények és ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nyilatkozatát a munkaügyi miniszter azzal fejezte be, hogy a szakszervezetek megszervezésére vonatkozó törvénytervezet nem érinti a jelenleg érvényben levő munkaügyi törvénykezéseket, így a munkaadók és az alkalmazottak között esetleg felmerülő nézeteltéréseket és viszályokat továbbra is a munkaszerződésekről szóló törvény rendelkezései alapján oldják meg. Megzavarták a közös román magyar táncmulatságot Bodolán Bodola, brassó megyei község románmagyar ifjúsága dicséretreméltó módon megtalálta az egymáshoz vezető utat, így közös táncmulatságot rendeztek. Első este a román, másnap pedig a magyar fiatalság tartotta a táncot. A magyar mulatságon Serény Vilma rövid beszéddel üdvözölte a megjelenteket, szólott a bodolai román-magyar kölcsönös megértésről, majd bejelentette, hogy nemsokára több brassói fiatalember is érkezik, valamint hat szovjet katona is és kérte a jelenlevőket, hogy fogadják szívesen a vendégeket. A zenekar ezután csárdást játszott, de a szépen induló mulatságot négy volt vasgárdista csúnyán megzavarta. Iancu Popovici, Prejmereanu loan és Vasile, valamint Zbarcea loan botrányt rendeztek, majd odahívták a község csendőrőrmesterét is, aki felszólította a jelenlevőket, hogy tíz percen belül ürítsék ki a termet. Mivel a nagyszámú közönség ennyi idő alatt nem tudott teljes számban távozni, a csendőr őrmester lövöldözni kezdett, miközben a vasgárdisták veréssel fenyegették a fiatalságot. Betetőzésül még az így elrontott mulatságról még a zenészeket is elvitték és miután reggelig mulattak velük, a magyarokkal akarták kifizettetni őket. Az illetékes hatóságok figyelmét tisztelettel hívjuk fel a még mindig garázdálkodó vasgárdistákra, de különösen az őket pártfogásba vevő lövöldöző csendőrőrmesterre, akinek mint hatósági közegnek mégsem ez lenne a dolga. f fiSzakszervezeti lurch A szállítási szakszervezet (gépkocsivezetők, bérgépkocsisok, teherkocsisok, bérkocsisok, szekeresek és hordárok) vasárnap január 7-én délelőtt fél 10 órakor a Vlad Tepes (Mester)utca 13 szám alatti székházukban közgyűlést tartanak. Napirenden az országos nagygyűlésre kiküldendők megválasztása, tagozati bizottságok választása, stb. * Az országos szakszervezeti nagygyűlésre kiküldendő megbízottak, valamint a szervező bizottság összes tagjai csütörtökön, 1945 január 4-én délután 4 órakor együttes ülést tartanak a szervező bizottság székhelyén. (Piaţa Libertăţii 26.) Idai képek Szegények gyermekei A zsúfolt belváros szűk, rideg bérházában, a második emelet zugában találom meg az egyetlen magyar bölcsődét. A barátságtalan, sötét lépcsőház és folyosók után kellemesen lepett meg a ragyogóan tiszta, meleg kicsi szoba. Hat fehér ágyacska, benne hat csöppség. Szegényemberek gyermekei. Tiszták, mosolygósak. Fiatal nő hajlik szerető gonddal föléjük. Egyformán mind a hat fölé. Nevető szemébe hálásan mosolyognak vissza a kicsi emberkék. Mikor felém fordul, komolyra felhősödik a szeme: — Márciusig talán még lesz miből etetni őket, talán még jut fűtésre is... talán... — Ki tartja fenn a gyermekotthont? A szelidszemű fiatal nő zavartan néz végig a gyermekeken, mielőtt válaszolna. Nehezére esik a szó. — Egyház, jótékony nőegylet? — próbálom siettetni a választ. — Amíg az otthon a Türkösi Ferenc* utcai iskola épületében volt, a magyar evangélikus egyház tartotta fenn. A korszerű épület napos, tágas kertjében gyakran kerestek fel adományokkal. A hölgyek szinte divatot csináltak a jótékonyságból. Aztán jött a bombázás. Tatrangba menekültünk, onnan Pürkerecre, majd a katholikus egyház rajztermében húzódtunk meg. Végül itt kaptunk hajlékot, de most is bizonytalan a sorsunk. Tudomásom szerint még márciusig lesz miből fenntartani az otthont. Sorra mutatja meg a hat apróságot. Az ágyak ragyogó tiszták, a gyermekek is. A ruhácskájuk is inkább tiszta, mint jó. Bizony, legtöbben már csak az ige tartja össze az irigecskét. Sápadtak, véznak, de mosolyognak. Sok anya nem gondozza a gyermekét, annyi féltő gonddal, annyi szeretettel, mint ez a szelidarcú fiatal nő. — Hiányzik szegénykéknek a levegő. Kvarcolni is kellene őket Tejet még kapunk a jegyre, de zsírunk, búzadaránk nincs. A ruhácskájuk is szakad le róluk... — A gyermekek mind árvák? — Három teljesen árva. Ennek — mutat egy másféléves forma gyermekre — apja-anyja elpusztult az egyik légitámadás alkalmával. Ez itt szintén teljesen árva. Amannak él az anyja, de az átélt borzalmak megőrjítették. Ezt nézze meg — mondja, miközben felemeli róla a takarót, — elmúlt egy éves, alig van élet benne, terhelt szülők gyermeke. Az anyja nem is akar tudni róla. Ennek a kicsinek is — mutat egy másik gyermekre — van anyja, soha errefelé sem néz. A másik szintén teljesen árva. Kettő közülük román gyermek. Végignézek rajtuk, hiába tűnődök, nem látszik, melyik román, melyik magyar. Egyforma árva, egyforma vézna, egyforma elhagyatott mind. A gondozónő egyforma szeretettel becézi őket. Ki tudna, kinek lenne lelke, nemzetiség szerint különbséget tenni köztük? Lenn az utcán hidegen szikrázik a karácsonyi napfény. Egy perzsabundába öltözött fiatal anya büszkén mutogatja egészségtől duzzadó kicsinyét az áramvonalas gyermekkocsiban. Kisértés fog el, hogy megszólítsam: Asszonyom, ha marad a gyermekének egy kinőtt rongya, egy kanál zsír, egy kis búzadara, ne sajnálja a fáradtságot, vigye fel oda, ott is vannak gyermekek, akiknek nem jut az anyai szív melegéből, karácsonyfa sem világított a szent estén, nap fényét sem érezhetik és a nyomorult kicsi életük csak márciusig biztos... talán ... Csak itt vannak a Weiss Mihály utca 35. szám alatt, a második emeleten. Egy sötét, levegőtlen, csúnya bérházban. Proletárgyermekek, árvák, a jövő ígéretei... Tiboldi Béla Meghívó A szakszervezetbe tömörült ifjúság összes akció bizottságai és az ifjú gyári bizottságok tagjai 1945. január 4-én, csütörtökön délután együttes Ülést tartanak a szervező bizottság székhelyén (Piaţa Libertăţii 26.)