Népi Egység, 1945. február (2. évfolyam, 23-46. szám)

1945-02-01 / 23. szám

Braşev(Srassó, II. évf., S3. szám ára: IS be) / Csatáriak, 1945 február 1 POUTIKAI NAPILAP Fe­lős szerkesztő s Korkt Oyériái Bejegyezve a brassói törvény­­széken 1 3. II. 1768/1944 szám alatt Enged "yeztc: Cenzura Milliard a Preset sub No. 1437. 7e X. 1944 Uj világ kezdete Hatalmas ünnepi külsőségek kísérték­­az országos szakszervezeti nagygyűlést. Meg­jelent a miniszterelnök, valamennyi mi­niszter és az országunkban képviselt ha­talmak diplomáciai képviselete. Demok­rata gondolkodású papok, egyetemi taná­rok, iparosok, tanítók, egy ezredes és minden rendű-rangú dolgozók és szakma­beliek nevében szót emelt valaki, vagy mint a tanácskozásokon résztvevő megbízott, vagy mint üdvözlő szónok. A nagygyűlésen pedig nemcsak a mun­kabéremelés körüli bajokat, vagy a gyári fürdők ügyét tárgyalták, hanem az ország minden, de minden fontos kérdése szóba került: a drágaság, a gyáriparosok szabo­tázsa, a közhivatalokban megmaradt fa­siszták erőszakoskodása, a nyersanyagok behozatala külföldről, a nagyhatalmakkal való kapcsolatok és így tovább. Akik pedig mindezt letárgyalták, azok dolgozók voltak, munkások, és tisztvise­lők, többségükben azonban ipari, kétke­­zi munkások, a társadalomnak az a réte­ge, amelynek évtizedeken és évszázado­kon át csak arra volt joga, hogy dolgozzék, s ha van mit De hocrv a munkáért mi­­yei bér kin, s mily a bánásmódból ré­szesül, abba nem lehetett beleszólása s ha mégis érvényesíteni akarta szavát, azonnal működésbe lépett az elnyomás erőszak­­s­zervezete, a hozzátartozó rágalmak és hazugságok kíséretében. Hogy pedig munkás az országos politikába beleszóljon - hát olyat már ki hallott ezelőtt? A maradiságnak és a népakarat elhall­gattatásának ezt az évszázados, beteg lég­körét most üde áramlatok foszlatják széj­jel. S mindenkinek meg kell értenie, hogy ezt az „új módot” nem a világhábo­rú pillanatnyi fordulata dobta felszínre öt­letszerűen és nem múló jelenségről van szó. Drágán, nagyon drágán fizették meg a dolgozók, hogy oly sokáig tűrték fedik felett a kapzsi, egyeduralkodó kis érdek­­csoportok zsarnokoskodását, mikor dön­teni kellett a háborúról, a munkabérek­ről árakról s bármiről. Isszák még ma is keserű levét a parancsuralmi és áldemok­rata rendszerének, mert a múlt bűnei és mulasztásai csak most, a nagy kalandor­­háború csúfos kudarca után, éreztetik igazán rombolásukat. Soha többé az ország túlnyomó többsé­gét alkotó dolgozók ki nem ejtik kezükből a szervezkedésnek ama fegyvereit, ame­lyeket most öklükben tartanak s amelyek­kel kivívhatják maguknak a jobb életet, a békét, az örök szabadságot, a beleszólás jogát az ország dolgaiba. Semmiféle el­avult jelszó, előítélet, az elmúlt elnyomás­ra való emlékeztetés vagy az elnyomatás felújításának fenyegetése, soviniszta fél­­rebeszélés, álnok ígéret, sugás-bugás, vagy egységbontási kísérlet nem ér célt: a dolgozók öntudatos és szervezett moz­galma a múlt minden gáncsán és nehézsé­gein keresztül felfelé tör. A dolgozó többség szervezett tömegakta­rátának hatalmas, korszakos megnyilvá­nulása volt a szakszervezeti nagygyűlés. Mégis csak egyik állomása az új ország­­építő poétikának, egy lépés az után, ame­lyen még sokat kell előre haladni. Hiszen az augusztus 23-ika utáni szabadság csak egyes javításokat hozott a dolgo­zóknak, de lényegében még a parancs­­uralom tömegnyúzó gazdasági és árpoliti­kája folyik tovább, a maradiság politi­kai tereinek és az államszervezetben megkapaszkodott fasiszta maradványok­nak szolgai segítségével. De augusztus 23-ij­n meghozta a harc szabad lehetősé­gét és a szakszervezeti nagygyűlés nyo­mán a dolgozók céltudatos szervezettsé­ge hatalmasan megerősödik és fokozott erővel vetheti magát az elkerülhetetlen Berlin és Stettin a szovjet támadás közvetlen célja (Szovjet tudósító iroda jelentése a janu­­ár 29-én lefolyt harcokról). Keletporosz­­országban Csernyakowsky tábornagy 3. fehérorosz csapatai három oldalról tá­madják Königsberg városát. Königsbergtől 3 kilométerre északra el­esett Rothenstein, a várostól délre 4 kilé­­terre a szovjet csapatok elfoglalták Ad­­lemberg városát. Allstein városától nyu­gatra a németek ellentámadásokat in­dítatak, hogy kitörjenek a gyűrűből, de minden eredmény nélkül. Több mint 3000 német esett el a harcokban. Január 28-án a 3. fehérorosz hadsereg arcvonalán zsák­mányul esett 130 német repülőgép, 136 ágyú, 270 gépkocsi, Keletporoszország­­ban újabb 100 helyiség került a szovjet­csapatok birtokába. Rakosowsky tábornagy 2. fehérorosz arcvonalán kemény harcok dúltak Brom­berg városától északra és északnyugat­ra. A 2. fehérorosz arcvonal csapatai együttműködve Zsubov tábornagy csapa­taival, Stettin irányába törnek előre. Ezen arcvonalszakaszon 60 helyiség került a szovjet kötelékek kezébe. Előrenyomulás Pomerániában és Brandenburgban Zsukov tábornagy parancsnoksága alatt harcoló 4. ukrajnai arcvonal csapatai Poz­nantól nyugatra széles arcvonalon átlépték Németország határát és betörtek Pomerá­­niába és Brandenburgba. Az előrenyomuló szovjet kötelékek mint Sztálin tábornagy külön napiparancsában már közölte, elfoglalták Schönlanke, Drie­­sen, Waldenburg és Lukatz városokat Zsukov tábornagy hadseregeinek jobbszár­nya Stettin irányában tör előre, melytől már csak 90 kilométerre áll. A Danzig— Berlin vasútvonalat három helyen át­vágták a szovjet csapatok. Zsukov tábor­nok csapataii 25 kilométer mélységben nyomultak be német területre. Poznantól nyugatra német területen 150 helység jutott a szovjet csapatok birto­kába. Lengyelország területén felszaba­dult Pinne, Lwowek, Qorny és 400 kisebb község. Konyev tábornagy parancsnoksága alatt harcoló 1. ukrajnai arcvonal csapatai Kat­­towicetól délre újabb 70 helységet fog­laltak el. Breslautól északra és délre ke­mény harcok dúlnak. Erős támadás indult Morawska—Ostrava irányában. Petrov tábornagy arcvonalán a 4. uk­rajnai arcvonal csapatai elfoglalták No­vy-Tang városát és más 100 helysé­get. Budán tovább folyt a bekerített ellensé­ges hadcsoportok megsemmisítése. 32 újabb háztömb felszabadult. (London) Német hivatalos helyen kö­zölték, hogy a szovjet csapatoknak eddig már hat hídfőállást sikerült létesíteni az Odera nyugati partján. Steinau német város közelében a szovjet kötelékek már túlhaladtak az Oderán és Lüben felé kö­zelednek, . A Pravda írja: Németország felkavart hangyabolyhoz hasonlít (Moszkva.) A Pravda részletesen ismer­­tette az európai semleges országokból ér­kező németországi híreket. Ezzel kapcso­latban a következőket írja: Ha most egy magas hegy tetejéről be­tekinthetnénk Németországba, felkavart hangyabolyhoz hasonló látvány tárulna elénk. A megrakott katonavonatok kelet felé száguldanak. Németország elvonja legjobb hadseregeit a nyugati frontról, hogy feltartóztassa a szovjet támadást. A vasutak túlterheltségét a menekültek szűn­ni nem akaró áradata állandóan fokozza. Az utóbbi hetekben több, mint egy mil­lió német menekült el a keleti területekről. Svéd laptudósítók szerint a vasutakon hi­hetetlen állapotok uralkodnak. Berlinből az Odera melletti Frankfurtba hét napig tart az út A svéd lapok hatalmas címek­ben írják: „Berlin katasztrófától fél”, „Hitler legsúlyosabb napja”, „Németor­szágban már a gyermekeket is a frontra küldik”. Hírek érkeznek arról, hogy Ja­­gow, Németország volt magyarországi követét egyszerű katonaként a sziléziai frontra küldték. Berlinben a lakosság hangulata nagyon nyomott és a rémület állandóan fokozódik. Egy semleges tudó­sító szerint a félhivatalos és hivatalos ka­tonai szervezetek elköltöztetése után Ber­lin egész lakosságát az ország belsejébe s­zállítják. A keleti frontról érkező hírek olyan nagy riadalmat keltettek a német főváros lakói között, hogy sokan gyalog nekivágtak a menekülésnek. A berlini pá­lyaudvarokra állandóan érkező menekülte­ket fegyveres osztagok fogadják, kik meg­akadályozzák, hogy a berliniekkel találkoz­zanak. harcba. Ennek a harcnak pontosan meg­határozott célja van: a Nemzeti Demok­rata Arcvonal kormányzati tervének leg­gyorsabb végrehajtása, mert enélkül az ország népének nincs szabad és jobb éle­te. A külföldi kiküldöttek jelenléte és felszólalása a nagygyűlésen mindnyá­junk számára érthetővé teszi, hogy a de­mokrácia nagy harcában az ország dolgo­zói nem állanak egyedül. Mindenütt fo­lyik a nagy harc és az egyes országok de­mokrata egységfrontjainak győzelméből kapcsolódik össze a tartós világbéke. A magyar munkások és tisztviselők­­ részvétele a román szaktársak és kartár­sak soraiban, a magyar nyelvű felszólalá­sok a nemzetiségek egyenlőségét és test­vériségét, a fasiszta és soviniszta uszítás kiirtását hirdető szónoklatok pedig még egyszer megmutatták, hogy a dolgozók helye egymás oldalán van, nemzetiségre, fajra, vallásra való tekintet nélkül. A szakszervezeti nagygyűlés tehát mér­földkövét jelenti az új urnák, amelyen el­szántan haladnak a dolgozó tömegek, mun­kások, tisztviselők, tanítók, egyetemi ta­nárok, románok, magyarok, bulgárok egy- s­­ránt. Kezdetét az új világnak, amely ki- s alakulóban van.­­ KŐMŰVES GÉZA A NEA program­ja és a pártközi kormányzás csődje A Nemzeti Demokrata Arcvonal kor­mányzási programmja újabb határozott állásfoglalás azok ellen, akik az ország demokratizálási folyamatának meggáto­lt áv­­­le’ e et’enn­ teszi’­, hogy az ország kivezető utat találjon jelenlegi helyzeté­ből és a szövetségesek és elsősorban a Szovjetszövetség bizalmának az elnyeré­sével elfoglalhassa az őt megillető helyét a kialakuló demokrata Európában. Ez az okmány kíméletlen öszs­eséggel világítja meg az okozati összefüggést a gazdaságii helyzet jelenlegi fonákságai s egyre nö­vekedő nehézségei és a reakciós erők ma­gatartása között és a leghatározottabb formában bejelenti a pártközi kormá­nyokkal való kísérletek csődjét. Ugyanak­kor a románia nép elé terjeszti azokat a célkitűzéseket, amelyeknek alapján­­a Nemzeti Demokraikus Arcvonal vállalja a kormányzás felelősségét. Ez a kor­mányzási program nem ígéreteket jelent, hanem megjelöli a feladatokat, amelyek­nek megvalósításáért a NDA következetes harcot folytat. A Scânteia az NDA kormányzási pro­­grammjával foglalkozva, megállapítja, hogy a nemzeti parasztpárt és a liberális párt bizonyos elemei demokrata és nép­­népellenes politikát folytatnak. Ha alaki­lag a háborús erőfeszítés fokozását és a fegyverszünet betartását is hirdetik, va­lójában azokat támogatják, akik szabotál­ják a hitlerista Németország ellen foly­tatott háborút és a fegyverszüneti egyez­mény alkalmazását. A cikk ezután a következőképpen foly­tatódik: „Ebben a helyzetben a NDA úgy véli, hogy „a pártközi kormánnyal folytatott eddigi kísérletek világosan igazolják, hogy az országnak és a népnek valóban demokrata kormányra van szüksége, a­mely a közös kormányzási programot­ alapján szoros kapcsolatban álló­­vala­mennyi demokrata erő összefogásából ki­alakult egyetlen arcvonalon — a Nemzeti Demokrata Arcvonalon — alapul. A végkövetkezetés magától adódik. A jelenlegi pártközi kormány nem képes és nem is akarja megoldani a román nép előtt tornyosuló életfontosságú kérdése­ket. Megoldásukhoz valóban demokrata kormányra és egységes programmra van szükség. Éppen ezért a Nemzeti Demokrata Arcvonal kormányzási programmot ter­jeszt a román nép elé, amely a román nemzet megmentése és fejlődése érdeké­ben azonnali intézkedéseket tartalmaz. A reakciós elemek által folytatott, a né­peket egymásra uszító politika eltávolít szövetségeseinktől és megakadályozza Északerdély beillesztését a román állam­ba. Ugyancsak a nemzeti parasztpárti és liberálispárti reakciós elemek kerékkö­tésének az eredménye az a szörnyű nyo­mor, amelyben a néptömegek, munkások, földművelők, hivatalnokok és értelmisé­giek tengődnek, az üzérkedés és a drága­ság folytán. Ezeket a nélkülözéseket csak a termelés növelésével, rendes kereskedelmi kapcso­latok létesítésével lehet eltüntetni. Ám az ország gazdasági újjáépítése és felvirágoz­tatása érdekében a földosztást azonnal meg kell valósítani. Öt hónapon át a birto­kosok és a reakciós elemek minden tő­lük telhetőt megtettek a földosztás elin­tézésének meggátolására. A cikk azzal fejeződik be, hogy akik el­lenszegülnek, vagy kivonják magukat e feladat alól, nem panaszkodhatnak majd ha a Történelem diadalmas száguldása­­ túlhalad rajtuk.

Next