Népi Egység, 1945. február (2. évfolyam, 23-46. szám)

1945-02-02 / 24. szám

K­i$ov*Snsió, II. évf., 24. szám Aras IS lel Péntek, 1941 február 2 PBBBMHHHMMSRI POUTIKAMtfAPlkAP Felelős szerkesztős K n r k G QyArfis Bi­«,;am a brassói tíz»4njr. széken G. N­. 1768/1944 szint alatt Engedélyezte • Cenzura Militară a Presei sub No. 1437. 7. X. 1944 Fasiszta k­rrfsarangok A Vörös Hadsereg óriás léptekkel tör Berlin felé. Nyugaton Rundstedt tábornok ,,döntő” támadása végzetes kudarcba fulladt. Pest felszabadult és még csak Budán védekezik kétségbeesetten egy-egy min­dentől elzárt csapattöredék. A Fülöp-szigeteken győzelmesen halad­nak előre az amerikai csapatok. A burmai út ismét szabad. És még mindig járkálnak közöttünk olyanok, akik titokzatosan csóválják a fe­jüket és félszájjal képtelen rémhíreket su­sognak egymásnak. Ezek azok, akik még még ma is meghallgatják egyes fasiszta rádiók ostobaságait. Ezek azok, akik ös­­­szebujnak germán barátoikkal és mákony­­ként lelekzelve be azoknak képzelgéseit, a legértelmetlenebb híreket terjesztik más­nap a békés polgárok között, például ar­ról, hogy a város határában már felsora­koztak a szekerek, amelyeken a lakossá­got ismeretlen helyre szállítják, vagy hogy a községi választások előkészítését szol­gáló beadvány tulajdonképpen ravaszul ki­eszelt csapda, amely csak arra szolgál, hogy a rajta szereplőket száműzetésbe küldjék. Végül pedig azok, akik a demo­krácia minden apró térhódítását riadt Szemmel Irigyelik és — ennek a demo­kráciának esküdt ellenségei lévén — ki­­gyót-békát kiáltanak minden olyan dolog­ra, amely a széles néprétegek érdekeinek előmozdítását és ezzel az ország demokra­tizálását szolgálja. Szerencsére ez a tudatos, vagy öntudat­lan fasiszta-barát réteg meglehetősen vé­kony és népünk valóban jelentős töme­geinek, a munkásoknak és földművesek­nek nincs közük ehhez a susogó ostoba­sághoz. A jelenséget mégsem szabad lebecsül­nünk. Széles néprétegeink még nem min­denütt ébredtek valódi erejük és jelentő­ségük tudatára. Gyakran hajlandók irá­nyítást várni és kérni egyes „tanult" ré­tegektől, ahelyett, hogy ők adnának ezek­nek útmutatást. Ilyenkor esik meg aztán, az, hogy a félfülével a Donausenderre ügyelő és titkos vágyaival még mindig az elmúlt világban gyökerező fasiszta ravasz öntudatlansággal, vagy bamba tudatosság­gal félrevezeti a kevesebb ismerettel, de több józansággal rendelkezőket. Ezért kell ezekre a susogó húrharangok­­ra igen szigorúan vigyázni. Ezért kell őket azonnal és a lehető legkeményebb módon elhallgattatni. Nem mintha beszéd­jük sokat jelentene, hiszen mindig is vol­tak és mindig is lesznek rosszakaratú szájjártatók. És beszédjük nem befolyá­solja a történelem eseményeit. De ez a sok susogás mégis alkalmas arra, hogy az ártatlanok, a tájékozatlanok, a félsze­gek, az ijedősök lelkében állandósítson valami bizonytalansági elemet, a nyug­talanság heveny állapotát, amely lassan­ként megmérgezi az egész egyéni maga­tartást és kelletlen közszellemet alakít ki. Ez ellen pedig minden erőnkkel küzde­­nünk kell, mert népmozgalmunk egészsé­gének s ezen keresztül testi és szellemi teljesítményeink értékének árt. Teljes erőnkkel küzdenünk kell tehát azok ellen, akik még ma sem tudtak sza­badulni a hitleri alapon űzött német hír­verés járószallagjától. Azok ellen, akik ol­vasmányaik, érdeklődési körük, vágyaik verés járószalagjától. Azok ellen, akik vs­­szatér az az idő, amikor a fasiszta elnyo­más haszonélvezőiként nemzeti gyűlölkö­désben vezethetik le gonosz lelkük indu­latait. Azok ellen, akik minden tárgyi bi­zonyíték ellenére is makacsul hirdetik, hogy „várjatok csak, mert a németek még tartogatnak valamit!...” Azok ellen, akik már hónapaik óta azzal vigasztalják magu­kat és a hasonszőrűeket, hogy „Anglia, meglátjátok, különbékét köt Németország­gal és akkor kezdődik a haddelharddl...” És végül azok ellen, akik mindezt egy cso­korba gyűjtve, magukat „demokraták­nak” álcázzák és visszaélve a tömegek engedékenységével, vígan fickándoznak a közélet néhol áttetsző, néhol zavaros vi­zében. Ideje hogy mindezek az elemek lehető­leg sürgősen lássák be időszerűtlen voltu­kat és vonuljanak vissza a magánélet kis­sé poros, de mindent kellemesen elrejtő sötétségébe. Amíg még idejük van erre. A tömegek ugyanis béketűrőek. De, ha egyszer felrémlik előttük az, hogy ezek a fent említett urak és hölgyek tulajdonkép­pen az ő érdekeik ellen harcolnak, hogy suttogó hírverésükkel voltaképpen a tö­­megek jogait igyekeznek aláásni, — a népi szervezetekkel együtt — hívják azt a szervezetet akár Magyar Népi Szövetség­k­nek, akár Nemzeti Demokrata Arcvonás­nak — akkor ítélkezésük gyors lesz és könyörtelen. SZEMLÉR FERENC A fővárosban háromszázezer ember tüntetett a IMDA kormánya mellett (Bucureşti.) Legutóbbi számunkban az Országos Munkaszövetség megalakulásá­val kapcsolatban röviden beszámoltunk a szakszervezeti nagygyűlés berekesztése után lefolyt tüntetésről. A tüntetésen, amely a Mihai Viteazul-té­­ren folyt le, teljes számban részt vettek a főváros dolgozó tömegei, hogy hitet te­gyenek demokratkus meggyőződésük mellett és egyhangúlag a Nemzeti Demo­krata Arcvonal kormányát követeljék. Több, mint 300 ezer ember gyűlt egybe és példás rendben és fegyelemben nyilat­­koztatta ki akaratát. Sem a metsző téli hi­deg, sem pedig a hosszú út nem tudta a külváros dolgozó tömegeit visszatartani attól, hogy részt vegyenek a népgyűlésen, mivel tudatában vannak annak, hogy az ország jövője forog kockán. * 3 Ezer és ezer torokból hangzott fel a kiáltás: „A Nemzeti Demokrata Arcvonal kormányát követeljük!” Ezzel juttatták ki­fejezésre a népgyűlés résztvevői, hogy a dolgozó ország akaratát kifejező kor­mányt akarnak és megelégelték a reakció mesterkedéseit és a nyomort. A további jelszavak ezek voltak: „Éljen az országos szakszervezeti nagygyűlés!” „Éljen az egységes Munkásarcvonal!” „Éljen a termelés fokozásáért folytatott küzdelem!” „Földet a földműveseknek!” ,„Éljen a román nép és a szovjet nép ba­rátsága!” „Éljen a román és a szovjet hadsereg fegyverbarátsága!” „Éljen az Egyesült Nemzetek harca a fasizmus el­len!”. A táblákon a következő felírások voltak olvashatók: „A NDA programút­­jának alkalmazása révén nyerjük el Észak­­erdélyt!” „A fegyverszüneti feltételek tel­jesítése szerzi meg a szövetségesek bizal­mát !” „A Nemzeti Demokrata Arcvonal kormányát akarjuk!” A tömeg ugyanakkor parázs tüntetést rendezett Maniu ellen. A népgyűlésen Albostol Gh. intézett be­szédet a tömeghez, aki a szakszervezetek­be tömörült munkásságban rejlő erőről beszélt, majd kötelezettséget vállalt en­nek az erőnek a nevében, hogy harcolni fog a hitlerizmus mielőbbi megsemmisíté­séért. Küzdeni fognak azok ellen, kik meg­akadályozzák a termelés fokozását és az­ért, hogy földhöz juttassák a földművelő­ket. A népgyűlésen még felszólalt Cazakov a Szovjetszövetség dolgozóinak hevé­ben, míg Trankof a bulgár munkásság és nép képviseletében mondott beszédet. Vé­gül Stroia és Apostol Gh.­­szakszervezeti vezetők a szakszervezeti egység szilárd­ságát hangsúlyozták. Hivatalos jelentés szerinti 135 kilométerre állanak a szovjet csapatok Berlintől Elesett Poppe, Selben, Marienwalde és Marienwerder — Frankfurt már csak 65 kilomé­ter Budapesten felszabadult a Margitsziget A Szovjet Tudósító Iroda január 3-i hadműveleti jelentése: Keletporoszországban a Csernakovszky tábornagy parancsnoksága alatt harcoló 3. fehérorosz arcvonal csapatai Königs­berg városát már majdnem elvágták a többi bekerített német erőktől. Az utolsó kivezető utat a szovjet ágyúk tűz alatt zárt­ák. Königsberg külvárosaiban utcai har­cok során 1000 német elpusztult. A szov­jet csapatok több helyen átkeltek az Alle folyón és Landsberg felé nyomulnak előre. Rokosovsky tábornagy 2. fehérorosz arcvonalának csapatai Elbing kikötőváros birtokáért nagy harcot vívnak. Danzig vá­rosától délre a Visztula mellett a szovjet­­csapatok elfoglalták Marienwerder váro­sát. Zsukov tábornagy 1. fehérorosz arc­vonalának csapatai hatalmas erővel törnek Berlin felé, melytől már csak 315 kilo­­méterre állnak. Zsukov tábornagy csapa­tai 60 kilométer szélességben törtek­­át « .. . —A ......1.1 T 1» — M1 a á - D... t.­burg határán. Az előrenyomuló oszlopok újabb két helyen átvágták a Danzig-Ber­­lin vasútvonalat. Szovjet kötelékek tovább törnek előre Stettin irányában. Ezen a frontszakaszon elesett Wützig, Külzig és Marienwalde. Stettintől 80 kilométerre áll­nak a szovjet csapatok. Pomerániában elesett Lemniz, Kattun, Rose, Straduhm, Jagolitz. Brandenburg­­ben szovjetkézre került Alterfl­oss, Gur­­kow és számos kisebb község. Zsukow tábornagy csapatai Landsberg városát két oldalról támadják. A Berlinbe vezető közvetlen út mentén a szovjet csapatok elfoglalták Kalzig, Ro­­kitten, Gollmütz, Poppe, Selben városokat és 65 kilométerre állanak Frankfurttól, 55 kilométerre Kürstin városától, mind­kettő az Odera mentén Be­­­n védelmére megerősített hely. Frankfurt 70 kilométer­re van Berlintől. Zsukov tábornagy csapatai az előrenyo­mulás során kiszabadítottak 10.000 idegen munkást. Egy kórház 250 német sebesült tiszttel együtt szintén szovjetkézre került. A németek fejvesztett menekülésére jel­lemző, hogy egy nap alatt 31 teljes vonat­­szerelvény került a szovjet csapatok bir­tokába. Az 1. fehérorosz arcvonal csapatai ja­nuár 28-án 228 repülőgépet zsákmányol­tak ép állapotban. Konyev tábornagy 1. ukrajnai arcvona­­lának csapatai az Odera mentén, valamint Breslau mindkét oldalán támadják az el­lenséges állásokat. Katowicétől délre 60 helység került a szovjet csapatok birto­kába. A Petrov tábornagy parancsnoksága alatt harcoló 4. ukrajnai arcvonal Csapa­tai újabb 80 helységet szabadítottak fel Szlovákiában. Losonctól északra és észak­nyugatra 100 helység jutott szovjetkézre. Budán az ellenséges helyőrség már csak a királyi várban kiépített állásait tart­ja. A szovjet csapatok 130 háztömböt meg­tisztítottak a német és fasiszta csapatok­tól. I Hitler újabb beszédében leleplezte és hadat üzent a német népnek — írják az angol lapok (London.) Hitler uralomrajutásának 12. évfordulóján beszédet intézett a német néphez. A beszéd 16 percig tartott, ellen­tétben a nagy német győzelmek idején mondott négy órás beszédekkel. Az „Eve­ning Standard” így jellemzi a beszédet: „Hitler úgy csinált, mint aki sötétben járva fütyörészik, hogy bátorítsa ön­magát”. A „Daily Telegraph” papagály­­fecsegésnek minősíti Hitler beszédét. Az angol rádió német hírmagyarázója Hitler beszédével kapcsolatban kijelenti, hogy az nem más, mint hadüzenet a német népnek. Egyik oldalon áll Hitler, Göbbels, Göring, a másik oldalon a sokat szenvedett német nép, mely békét és nyugalmat akar. Hitler a maga és náci társainak biztonságát me­gint összetévesztette a német nép bizton­ságával, mikor válaszolt Churchill minisz­terelnök legutóbbi alsóházi kijelentéseire. Churchill miniszterelnök ugyanis legutób­bi alsóházi beszédében felszólította a né­met népet, hogy tegye le a fegyvert fel­tétel nélkül, mert még mindig kevesebb szenvedésnek teszi ki magát, mintha 1945- ben is folytatja a háborút

Next