Népi Egység, 1945. március (2. évfolyam, 47-73. szám)

1945-03-01 / 47. szám

Csütörtök 1045 m­árcius 1. Népi egyeng Köln­­i amerikai annak bombatűzőben Az anyonbomszolt német főváros rémnapjai (London.) Az amerikai 1. és 0. hadsereg­ gyors ütemben folytatja az előrenyomu­lást a kölni síkság felé. Az amerikaiak Köln­től már csak 20, Düsseldorftól pe­dig 30 kilométer távolságra vannak. A Roehr folyón keresztül állandóan óriási mennyiségű hadianyagot szállítanak a Rajna-vidék fővárosa felé előrenyomuló amerikai csapatok utánpótlására. Délebbre az amerikai haderők elérték Gladbach városát. Egy német haditudósító távirata szerint­­Köln már az amerikai tüzérség ágyútüzé­ben áll. (London.) Az angol-amerikai légihaderő egyre nagyobb szabású légitámadásokat intéz Németország katonai szempontból fontos városai ellen. Különösen Berlint látogatják meg egyre gyakrabban a bom­bavető repülőgépek. A német főváros el­len a háború eddigi legerősebb légitáma­dását intézték. Újabb híradás szerint Németország fő­városa két nap óta lángokban áll. Berlin három főpályaudvara egyetlen romhalmaz. A halottak és sebesültek száma —­ mint a német rádióállomások közül — rendkívül nagy, az okozott károk minden képzeletet felülmúlnak. A keddre virradó éjszaka újabb erősebb brit kötelékek bombázták a német fővárost. Néhány angol vadászrepülőgép Berlin bombázása közben, a német fővárostól nem messze lévő szovjet vonalak fölé re­pült. Az egyik amerikai pilóta üzenetet dobott le, amelyben üdvözölte a szovjet fegyvertársakat, bejelentve, hogy a szö­vetséges hadseregek végső győzelme kü­szöbön áll. (London.) Február 27-én volt a tizen­kettedik évfordulója annak a napnak, ami­kor a nácik felgyújtották a Reichstagot. Ez alkalommal a „Daily Telegraph” azt írja, hogy ezen a napon, akárcsak akko­riban, Berlinből lángnyelvek emelkednek az égre. Ezúttal azonban a tűzvészt hatalm­i A Reichstag f­elgyújtásának évfordulója más erejű légi bombázások idézték elő. A megemlékezés során a lap utal arra, hogy a német parlament felgyújtása jel­adás volt a nácik részéről az egész világ­nak lángokba borítására. Berlin azonban alaposan megfizet ezért a bűntényért. A­­ német fővárosra e háború folyamán több­­ mint 55.000 tonna bombát dobtak.­ Ber­lin lángokban áll, miközben Zsukov és Ko­­nyev tábornagy haderői a város kapuja előtt állanak. A berlinieknek tudniok kell — vonja le következtetéseit a lap — hogy minden ellenállás hiábavaló. Budapest a nullás­ rémuralom napjaiban Mennyiért vásárolták meg Nyírd Józsefet.­­ Szabó Dezső végrendelete Október tizenötödikén a kora délutáni órákban Hlatky Endre beolvasta a ma­gyar rádióba, hogy Magyarország a szö­vetségesektől fegyverszünetet kért és az ország kormányzója parancsot adott a Vörös Hadsereggel való ellenségeskedés megszüntetésére. A fegyverletétel hírét már napokkal azelőtt tudta a magyar fő­város, de ekkor vált bizonyossá. Az eddig riadalomban élő Budapest népe az utcákra özönlött. Éljenző mámoros tömegek höm­pölyögtek a körutakon, rikkancsok ordí­tották a „Magyarország’' című lap kü­lönkiadását, amely hozta a kormányzó hadparancsát. Itt-ott tüzek gyúltak, égtek a gúlába rakott fegyverek. Bent a hadikór­házakban sebesült szovjet hadifoglyok és magyar honvédek ölelkeztek. Csak most látszott meg igazán, hogy a magyar népre akarata ellenére ráerőszakolták ezt a há­borút. Egy pillanatra a remény sugarai ragyogták be az őszi Budapestet, hogy a másik pillanatban lefagyjon az arcokról az öröm. A Duna felől gépfegyverkattogást ho­zott a szél és fel-felugatott egy-egy löveg. Nemsokára német harcikocsik dübörögtek és géppisztolyos nyilasok száguldottak épkocsikon a magyar főváros utcáin. Hullahelyek tornyosulnak a Telek téren... munkáskerületek­­és sötét bérházak is feszülten figyelték az eseményeket, vjjp^szürküit, jött a hir: német SS-köte­­■y elfoglalták a lakihegyi rádióleadót. .. A tanyákat a honvédség nem hagyhatja el... Német őrségek vannak a laktanyák­­előtt... A királyi várat német páncélosok és Hitler nyilas bérencei zárták körül...­­A csendőrség és rendőrség parancsnokai­­átjátszották a csendőrséget és rendőrséget­­a nyilasoknak...­­ A városmajori Arsenált megnyitották és szétosztották a fegyvereket a nyilas hor­­­dáknak. És mintha bizonyíték lenne: Bu­dapest dermedt csendjét kézigránátok rob­banása, sikolyok és halálhörgések verték fel. Ahogy leszállt az este, mint lopakodó gyilkosok, nyilasbandák terelték össze a zsidók százait a Király- és Wesselényi­­utcák környékéről a Teleki-térre. A szűk területre összezsúfolt tömeget percek alatt elintézték a géppisztolyok és kézigráná­tok. A Teleki-téren hullahegyek tornyo­sultak. Egy tizenötéves nyilas karszallagos suhanc azzal dicsekedett, hogy tizenöt da­rab kézigránátot vágott közibük. És ezen az éjszakán, mintha elszabadult volna az emberi aljasság és gonoszság, minden, ami rossz, galád és szennyes. A királyi vár ellen egész éjszaka folyt az ostrom. A testőrség utolsó pillanatig védekezett. És amíg harcikocsik lőtték a várat, nyilas csőcselék fosztogatta az üz­leteket, lakóházakat. Mindenféle menekü­lők lapultak az éjszakában. A nyilasok újabb tömegeket, férfiakat, nőket, gyer­mekeket hajtottak a Duna felé. Vér mosta a pesti és budai partokat s hajnalban hul­lák százait sodorta tovább a viz. Nyírd József ötvenezer pengője Erről irta aztán a nyilas sajtó: „Buda­pest vértelen forradalma”. De a tömeg­gyilkosságokról némán hallgatott és arról is, hogy Budapest külvárosaiban napokon keresztül munkások álltak harcban a nyi­las bandákkal. Sajtó és rádió véresen taj­tékzott minden ellen, ami nem nyilas ér­dekeket szolgált. A hitlerbérenc magyar korcsma „Vezérlő Akarata” Szálas­, Hit­lernek küldött üdvözlő táviratát így kezd­te: „Mint Isten kegyelméből és a magyar nép akaratából a Magyar Hungarista Munkásállam m. kir. miniszterelnöke, ezennel jelentkezem Nagyméltóságodnál”. Sajtóban, rádióban és színpadon min­den idők legfelelőtlenebb uszítása és bár­gyú agyvelők legocsmányabb hazugság­áradata indult meg. De a magyar tömegek felé nem érezték magukat elég erőseknek. Az általános terror mellé nevekre volt szükségük, akik igazolják gazságaik „er­kölcsi” megokolását. A megalakult úgynevezett „Nemzeti Szövetség” egyik aláírója Nyirő József volt, aki ötvenezer pengőért csatlakozott a „Nemzeti Szövetség”hez. Nyilatkozatot akartak kicsikarni a nobeldíjas szegedi tu­dóstól, Szentgyörgyi Albert professzortól: nyilvánosság előtt jelentse ki azt, hogy A színházak kormánybiztosának, Kiss Ferencnek ígérgetései és fenyegetései elle­nére olyan művészek tagadták meg a sze­­replést, mint Bajor Gizi, Mezey Mária és mások, míg Szilassy László hatalmas nyi­latkozatokban jelentette be, hogy bevonul katonának, mert ez az egyetlen kötelesség de golyók sürítése helyett megelégedett a budapesti Gestapóhoz való hadnagyi beosztásával. Ebbe az irodalmi és mű­vészi mocsárba különösen szólott bele­ a „Magyar Ünnep” egyik novemberi szá­mában megjelent utolsó Szabó Dezső-írás, Szegedről szökött meg a Vörös Hadsereg fogságából, ahol haját kopaszra nyírták és a fejbőrére piros vegytintával írták fel kapott számát! Szentgyörgyi professzort semmiféle fenyegetés nem bírta rá ilyen hazug nyilatkozat megtételére. Szentgyör­gyi sorsa azóta ismeretlen. Tamási Áron sem volt hajlandó nyilatkozni és így az interjúból rendőrségi kihallgatás lett. Ta­mási kései siránkozással mondhatta: „Na­gyon megbántam, hogy eljöttem Kolozs­várról, bár akkor azt hittem, az én he­lyem Budapesten van.” amely végrendeletét is tartalmazta. A ja­nuárban nyilas­ terror áldozatává vált író, akinek behavazott holtteste napokon át fe­küdt temetetlenül a Rákóczi-téren, vég­rendeletében minden vagyonát, beleértve könyveinek ezután­ jövedelmét is, a ko­lozsvári református kollégiumra hagyta, de hozzáfűzte, hogy amennyiben ez a tör­ténelmi változások során végrehajthatatlan lenne, úgy a jog a kolozsvári református egyházközségre száll. Kikötése az, hogy vagyonából szegénysorsú, de érdemes magyar gyermekeket taníttassanak. A kolozsvári református kollégium örököl Nem elég, ha az elöljáró magyar, demokrata is legyen! Csernátfalusi levél Levél érkezett a szerkesztőségünkhöz, amely egyszerű, keresetlen szavakkal azt vázolja, hogy nem elég, ha a magyar falu­nak magyar elöljárósága van, hanem en­nek az elöljáróságnak valóban a nép ér­dekeit kell szem előtt tartania. „...mikor a község fát ad el, — pana­szolja falusi levelezőnk — és az erdő­­gondnokság kimegy az erdőre a fát áta adni, az átadás előtt — így van már szokásban — nagy tüzet raknak, megsüt­nek egy bárányt, még hozzá vagy tíz kiló disznóhúst, s van úgy, hogy harminc li­ter bor is elfogy a lakoma után. Csak ezután látnak a fa felméréséhez. Fel is mérnek ott a tűz körül egy néhány darab fát, de beljebb az erdőbe már nem igen mennek, mert a sok elfogyasztott bor se engedi őket. így aztán akinek a fát ki­mérték, annak megtérül a lakoma ára, mert rendszerint jó vásárt kötött...” „... most, hogy eljött augusztus 23-ika, mi, csernátfalusi csángók voltunk elsők a szervezkedésben és hálásak is vagyunk vezetőinknek,­­akik­ fáradságot nem kí­mélve, megfeszített erővel dolgoztak a nép érdekében, sőt amikor szükség volt rá, a szomszéd községek is segítséget adtak. Sajnos azonban, hogy most is akadnak olyan emberek, akik a jó dolgot elront­ják és a magyar nép becsületét bepisz­­kolják. Akik elfelejtik, hogy a dicső Vörös Hadsereg augusztus 23-án elhozta ne­künk a szabadságot és testvériséget, megkaptuk a hitlerizmus által letiport jo­gainkat. Most csak éppen össze kellene fogjunk, hogy ezeket a jogokat meg is valósítsuk. Mivel Csernátfalu lakossága túlnyomó részben magyar, a községi elöl­járóság java része is a magyarság kezén van, de nem lehet a magyarság között is minden emberben megbízni, mert még mindig van olyan, aki a demokráciát nem szívében, hanem a zsebében hordja. Egy ízben tüzifakiosztás volt a falu­ban. A községi elöljááróság minden ház­számra két szekér fát utalt ki és nem vette tekintetbe, hogy van ház, ahol két lom család is lakik. Ezzel szemben volt­ak kijátszott az elöljárósággal és így négi szekér fát is kapott ,mint például egyik községi tanácsos. Felhívjuk a községi elöljáróság figyel­mét, hogy az ilyen embereket, akik a fel­­szabadulás u­tán sem szűnnek meg a sa­ját érdekeiket a közösség elé helyezni és­ nem dolgozt­ak a köz javán, zárják ki bizonyos ideig a közösségből, az erdőjog­ból, hogy lássák mit jelent a köz nélkül élni.” Háborús bű­nösök a bucu­­­rasti-3 törvényszék előtt (Bucureşti.) Azok a különleges törvény­székek, amelyek a háborús bűnö­söket és az országot veszélybe sodró vádlottakat hivatottak elítélni, Bukarest­ben élénk tevékenységbe kezdtek. Sorra vonulnak fel a bíróság elé a gyilkosok és fosztogatók gyászos alakjai, akik a Né­metországgal való barátság mellett kar­doskodtak és a Szovjetszövetség elleni háború szitei voltak. Így most áll tárgyalás alatt Vladescu Ovidiu, volt miniszter és miniszterelnök­ségi államtitkár, akit korábbi bűnei mel­lett azzal is vádolnak, hogy ki akarta sza­badítani Antonescu Iont és Mihait, ami­kor augusztus 23-án már biztos őrizet alatt tartották őket a királyi palotában. Dragoș Titusnak, a volt románizálási mi­niszternek az ügyét is ugyanitt tárgyalják. Ghineraru hadnagy ellen az a vád, hogy csendőrparancsnoki mivoltában Ukrajná­ban több gyilkosságot követett el. Ezenkí­vül több magasrangú tiszt és főtisztviselő ügyének a tárgyalása folyik és magának Veturia Gogának, Goga özvegyének az el­bírálására is most került sor. Carlaont tábornokot, Iaşi katonai pa­rancsnokát az 1941 évi jasi-i vérfürdő ter­heli és ő volt az is, aki a kommunistákat és zsidókat gyűjtőtáborba terelte és a zsi­dókat a sárga csillag viselésére kénysze­­rítette. S bár Carlaont tábornok nevéhez több ezer zsidónak a vére tapad, a ható­ságok részéről mégis kíméletes elbánás­ban részesül és a börtön helyett megen­gedték neki, hogy kényszerlakhelyül sa­ját bukaresti otthonában tartózkodjék. Vasárnap délután az elhunyt orosz iró, Alexis Tolsztoj földi maradványait Moszkvában elhamvasztották (Moszkva.) Moszkva lakossága vasárnap búcsúztatta nagy halottját, Alexis Tolsz­tojt, a kiváló irót és hazafit.­­A szakszerve­zetek házában felravatalozott iró koporsó­jára majdnem minden szovjetszervezet ko­szorút helyezett el és a nép sűrű sorokban keresi fel nagy halottját, hogy tőle utolsó búcsút vegyen. A látogatók sorában tu­dósok, írók, mérnökök, katonák, tisztek és tábornokok varrnak. A ravatal mellett a kormánybizottság tagjai állanak dísz­­őrséget, akiket időnként tudósok, írók és szovjet képviselők egy-egy csoportja vált fel. Maga Ilya Ehrenburg, a népszerű író is helyet kapott a díszőrségben, hogy elhunyt kartársának részvétét lerója. Vasárnap délután gyászinduló hangja­ mellett vitték ki az elhunyt barátai hatal­mas néptömeg részvételével a koporsót Tolsztoj utolsó útjára, a krematóriumba, ahol a nagy orosz hazafi földi maradvá­nyait elhamvasztották. A londoni lengyel árnykormány cselszövései (London.) A londoni lengyel emigrán­­­sok árnykormánya a lengyel csapatok fő­­parancsnokává Anders tábornokot, az olasz harctéren küzdő csapatok parancs­nokát nevezte ki. Az angol kormány jegyzéket tett köz­zé, amelyben hangoztatja, hogy a kineve­zés az angol kormány előzetes megkérde­zése és hozzájárulása nélkül történt A brassói nyomdász szakszer­vezet i.é. március 3-án szom­baton fél 8 órai kezdettel a Redut összes termeiben ttabocos estélyt rendez. Előadás után tánc.

Next