Népi Egység, 1945. április (2. évfolyam, 74-96. szám)

1945-04-01 / 74. szám

Vasárnap, 1945 .április 1. Népi egység kodhatnánk. Volt a közelben szövetséges hadsereg : az orosz­­ De Horthy Miklós inkább behódolt a németeknek, mintsem igénybe vegye az orosz segítséget. A német vereségek hatása alatt, látva az oroszok és az angolszászok meg­ingat­hatatlan egységét a Hitler elleni harcban, Horthy Miklós nem mondhatta többé, hogy az angolszászokkal igen, de az oroszokkal nem áll szóba. Horthy Mik­lós előkészületeket tett a Hitlerrel való szakításra. Kinevezte a Lakatos kormányt. Aztán jött az október 15-iki szózat. Az egész nemzet fellélegzett És hét órára a fegyverszüneti kérelem után megismétlő­dött március 19-ike. A nemzet egységes akaratának érvényesülését meghiúsította a németbérencek maroknyi söpredéknépe. Egy félév alatt másodízben történt meg, hogy Horthy Miklós elmulasztotta meg­tenni az ellenintézkedéseket. A románok meg tudták védeni Bucu­reştit, mi nem tudtuk megvédeni Buda­pestet. Talán Horthy Miklósnak kevesebb katonai erő állt rendelkezésére, mint Mi­hály román királynak? Azt, amit a 2­3 éves román király előrelátott, azt a 76 éves magyar kormányzó nem látta előre? Miért nem összpontosított megbízható hon­védcsapatokat a magyar főváros védel­mére ? Miért nem tudta megtenni azt, amit a román király meg tudott tenni, miért nem adott fegyvert 5—10.000 budapesti munkásnak? Erre egy magyarázat van: Horthy Mik­lós jobban félt a magyar néptől, mint Hitler hordáitól. A németek elleni szabad­ságharcot csak a magyar nép segítségé­vel, csak a magyar demokrácia erőivel szövetségben lehetett volna megvívni, et­től pedig Horthy Miklós visszariadt, még akkor is, amikor már ő is látta, hogy az ország megmentésének egyetlen útja Hit­lerrel szakítani és ellene fordulni! Horthy Miklós félt felszabadítani azokat az erő­ket, amelyeket ő maga, az ő politikai rendszere nyomott el egy negyedszázad óta. Látta, hogy Hitler ellen fordulni a saját politikai rendszerével való szakítást jelentette volna és erre Horhy Miklós, aki 1919-ben nemcsak a kommunisták, hanem a magyar demokrácia erőinek el­­tiprása jegyében jutott hatalomra, nem tudta rászánni magát. Amikor választania kellett a nemzeti érdek és egy 25 éves múlt felszámolása között, nem tudta a nemzeti érdeket választani. A néptől való félelem a végső oka annak is, hogy Horthy Miklós a honvéd­ségnek beléje vetett bizalmát sem igazolta. Lehet, hogy a katonai helyzet, az erők elosztása olyan volt, hogy Budapestet nem lehetett volna megvédeni a németek és a nyilas puccsisták ellen. De akkor miért zárkózott be, miért nem helyezte magát egy hozzá hű magyar hadsereg oltalma alá? Nem volt ilyen hadsereg? Tagadjuk! Akármennyire meg is volt fertőzve a magyar tiszti kar alsó rétege a nyilas „eszmékkel“, akármennyi németbarát volt is a tábornoki karban, egész bizonyos hogy a honvéd tisztikar zöme teljesítette volna parancsait, ha a legfelsőbb hadúr harcba szólította volna a németek ellen Miért nem ment el Horthy Miklós az 1. honvédsereghez, amely Dálnoki Miklós Béla vezérezredes parancsnoksága alatt egy emberként követte volna? Azért nem, mert Horthy Miklós nem csak a népre, hanem még a hadseregre sem mert tá­maszkodni ! 25 éven át a legfelsőbb hadúr nem arra nevelte a honvédséget, hogy szabadságharcos hadserege legyen, hanem arra, hogy gyűlölje a népet, megvesse a szabadságot. És amikor a honvédségben a háború keserű tapasztalatai alapján ébredezni kezdett a nemzeti érzés és egyre nagyobb tért hódított az a belátás, hogy a magyar katona 3 és fél éven át idegen érdekekért ontotta vérét, Horthy Miklós félt olyasmit tenni, aminek következtében a honvédség a reakció hadseregéből vég­érvényesen a nemzet haderejévé változott volna. Ezért zárkózott be Horthy Miklós a budai várba október 15-ikén, ahelyett hogy elment volna az 1. hadsereghez. íme, ebben áll Horthy Miklós történelmi felelőssége a történtekért. Senki nem ha­sonlítja össze Horthy Miklóst a Szálasi-féle banditákkal. Horthy Miklós sorsa tragikus sors. Ma a Gestapo foglya. Nem tudni él-e, hal-e. De a nemzet tragédiája nagyobb tragédia Horthy Miklósénál. Ezért a tra­gédiáért őt terheli súlyos felelősség. És még egyéni tragédiája sem szabad, hogy feledtesse velünk Horthy felelősségét a Magyarországra zúdult szerencsétlenségért. A munkásnők éber szeme vigyáz a demokratikus szellemre Példaként állnak előttünk a munkásnők, akik akár a múltban, úgy most is az élen járnak, öntudatosító- szervező munká­jukkal. Az egységes szakszervezetek mellett mindenütt nőbizottságok működnek, ame­lyek politikai, kulturális követeléseken kí­vül elsősorban a munkásnő gazdasági sé­relmei ellen harcolnak­­,az egyenlő mun­káért egyenlő bér” megvalósításáért, to­vábbá a dolgozó anya és gyermeke vé­delméért. Ezek a követelések természetesen nem csupán a munkásnő követelményei, ha­nem minden dolgozó nőé! A földeken,, vagy üzletben, irodában, hivatalban, isko­lában, kórházban stb. dolgozó anyának és oly fontos az egyenlő munka, egyenlő bér, vagy a gyermekvédelem, mint a gyár­ban dolgozó anyának, mert csak így ké­nes nyugodtan végezni munkáját. A házt­­­­a­rt­ás gondjai nem csupán a háziasszony kérdése, hanem mindnyájunké, így a házi biztos terheinek könnyítése végett az ár­drágítás, uzsora, árurejtegetés, szabotázs törése, a szövetkezeti mozgalmak felka­rolása nem csupán az általános demokrá­cia követelményei, hanem a háztartásbeli asszonyoktól kezdve a tanárnőig vagy az orvosnőig minden asszonynak úgyszólván létkérdései. A Magyar Népi Szövetség női csoport­aiban vagy más demokrata nőcsoportok munkájában örömmel látjuk a munkás­nők részvételét, a képen kiszélesítve, egy­ségesítve, erősítve a nők közös harci tá­borát. Felismerve a közös érdeket, közös harcba indulunk egyrészt férfitársainkkal, a külső és belső fasizmus végleges leve­résére, másrészt közös harcot folytatunk minden demokrata nő­csoporttal, feleke­zeti, nemzeti osztálykülönbség nélkül női sérelmeink ellen, jogaink kivívásáért. Kö­zös munkánkkal fogjuk megerősíteni és­ovábbfejleszteni falun és városon a dol­gozó anya és gyermeke védelmét. Ezen a területen már eddig is komoly eredmé­nyeket tudunk felmutatni, annak ellené­re, hogy romok közt maradtunk és a há­ború még nincs befejezve. Aug. 23-ika óta számos városi bölcső­de, napközi otthon létesült, üzemekben és kerületekben, bár még korántsem fedezik a szükségletet sem mennyiségben, sem minőségben. De napról-napra szaporod­nak és tudják biztosan, hogy még külön­bek is lesznek. Mi adja a biztosítékot? Az, hogy a dolgozó rétegek maguk hoz­ták létre, az ő szemük őrködik felette. Az e éber szemük vigyáz arra, hogy­­ bölcsődék, napközik, iskolák szelleme,“ demokratikus legyen, ők az igazi tiszto­gató bizottság. Természetesen ezen a té­ren is sok m­ég a teendő. Hiszen például Brassó tekintélyes számú magyar társadal­mának egyetlen magyar nyelvű óvódája napközi otthona sincs. Az erdélyi magyar földmíves­­asszony A Magyar Népi Szövetség falusi női Csoportjai is egyre jobban kitesznek ma­gukért. Nem egyszer hallottunk már falusi test­véreinktől jelentést, hogy nincs a faluban becsületes nő egy sem, aki ne legyen be­szervezve, míg a férfiak közül bizony sok akad. Igen sok helyi falusi nőcsoportjaink még mielőtt fel tudták volna venni a me­gyei tagozattal a kapcsolatot, megérhet­ték kinek tartoznak elsősorban köszönet­tel. Innen is, onnan is érkeztek apró pénzösszegek, szerény ünnepélyek, el­őadá­sok, gyűjtések eredményei, amiket a fel­­szabadító Vörös Hadsereg a hitlerellenes román hadsereg sebesültjeinek küldött°k. A MNSZ falusi nőcsoportjai itt-ott kü­lön cigánynőtagozatot is szerveztek.­­ Például a kolozsmegyei Mérában 180 tag­gal, Bonchidában 250 taggal akikre jel­lemző, hogy az eszmélés szinte ünnepi lázzal töltötte el őket. Csak karácsonykor, vagy hunvédkor láttunk ilyen sürgés-for­gást, tisztálkodást gyülekezést a cigány­negyedben. Nem szükséges a sok m­agya­rázkodás, rájönnek maguktól is, hogy ki a fasiszta. Már ki is űzték söreikből azt a cigányt, aki kénytelen volt a falut el­hagyni, áld a magyar csendőrrel össze­játszva a szegény cigányréteget jogtalan közmunkába hajszolta. A szervezett erdélyi magyar földműves asszony részt vesz a földosztásban, több termelésben, igyekszik résztvenni a közigazgatásban, várja és sürgeti nap­ról-napra a kultúrát, számonkéri hol ma­rad a magyar értelmiségi nő, aki eb­ben a falusi testvérének segítségére le­gyen. 1945-ben az erdélyi falvakban is ünne­pelték szerteszét az első szabad március 8-ikát, felszabadulásukat. Szent fogadal­mat tettek, hogy mindent elkövetnek fér­fitársaikkal együtt, a termelés fokozása­­sgáért, a háború minél előbbi befejezéséért, a végső győzelemért. Az erdélyi magyar falusi nő együtt van velünk. Veleink együ­tt küzd az anya és gyermekvédelemért, orvos bába, szülőotthon, kórházakért, napközi, iskola, kultúráért! Hol vannak az értelmiségi nők? Annál jobban döbbenthet meg bennün­ket ,hogy a magyar értelmiségi nők ed­dig hihetetlenül kis számban vettek résztt a munkában, nem beszélve az egyházi nőcsoportokról, akiknek legnagyobb ré­sze távol azta va magát, hol minden indo­kolás nélkül, hol pedig azzal bújva ki a közös munkák alól, hogy ők jótékonysági és nem politikai szervezet. Elfelejtkeznek arról ezek a nők, illetve ezek a vezetősé­gek, hogy új világban élünk, amikor a po­litika nem valami ravaszkodás, becsapás, mások félrevezetése, hanem a politika ma valóban közügy, mindnyájunk ügye, a­­mit nyílban­ tárgyalunk s ami alól nem vonhatjuk ki magunkat következményei­ nélkül. Vajon találtak-e ezek a vezetők a de­mokrata nők követelményei közt bár egyetlen olyant is, ami sértené a vallá­sos meggyőződést, ellentétben volna az egyházak felfogásával, vargy nem­ a krisz­tusi tanoknak a valóságba átül­ése vol­na? Hogy létezik az ,hogy például Er­dély fővárosában Kolozsváron, március 8 án, a nők nemzetközi napjának ünnepé­lyén, amikor a demokrata román, ma­gyar, zsidó nők először ünnepelték együtt, szabadon, zászlót bontva a közös harcra, amikor minden demok­rata szervezet nő­­csonork­a, minden társadalmi rétegbeli nő, földműves, iparos, munkás, kereskedő, hátartásbeli, stb. képviselve volt, egyhá­zi magyar nőcsoportaink teljesen távo tartották magukat más értelmiségiekkel együtt. A demokrácia poli­tik­á­jától miért hú­zódoznak vallon még ma is, hisz a múlt­ban a reakció politikájától bizony nem tartották távol magukat. Pedig ezeknek a szervezeteknek csak az adhatja meg ma a létjogosultságot , hogy tudnak-e vagy sem a széles néprétegek érdekei mellé állni, azokat képviselni Minden nő értse meg ,hogy ma nincs­ semlegesség, nincs félreállás. Ez önátkui­­tás volt a múltban is, ma még inkább az. Aki nem áll közénk, az gyengíti azok­nak a sorát, akik ma minden áldozaté meghozva dolgoznak a külső, és belső fa­sizmus leveréséért. Akarva, nem akarva erősíti a reakció táborát. Mindnyájunknak tudnunk kell, hogy munkánk eredménye a győzelem, a béke lesz, nagyobb falat kenyér ,több ruha, egy igazabb és boldogabb világ, magunk és gyermekeink számára egyaránt. Bányainé Gerő Margit 5. oldal. Hol a helye az erdélyi magyar nőnek ? Augusztus 23 . felszabadulás napja* új fejezetet nyit az erdélyi magyar mű tör­­­ténetében is. Alig ocsúdtunk fel a fasiszta háború ré­mületéből, máris napvilágra jönnek el­némított, vagy földalatti munkára kény­szerült demokrata szervezeteink és velük egyszerre, szinte varázsütésre a semmi­ből bukkannak fel és naprról-napra izmo­sodnak demokrata nő mozgalmaink. Erdély történelmében eddig ismeretlen a nőknek ez a tömeges megmozdulása. Az öntuda­tos munkásnőtől eltekintve, Erdély nő­tömegei nem voltak még szervezkedve, nem jutottak legtöbben még odáig sem, hogy tudatosítsák magukban elnyomatá­­­sukat, s hogy szabadulni akarjanak. De az uj világ, a demokrácia kibontakozása életet fakaszt. Látni kezdenek s az eddig­­ halotti mozdulatlanságban, tompaságban, s vakságban tengődő nőtömegek­­ébredez­nek. Saját bőrükön tapasztalták, hogy mit hozott számunkra az elnyomás, a zsarnok­ság legsötétebbje, a fasizmus. Első­sorban hazugságot! El akarta hitetni, hogy vannak magasabb és alacsonyabb­­rendű fajok, hogy vannak népek, amelyek uralkodásra, mások pedig szolgaságra születtek. Hogy egyik nemzetnek joga van a másikat az élettől is megfosz­tani. El akarta hitetni, hogy a nő alacso­­nyabbrendű, mint a férfi. Hogy a nő feladata csupán a konyha és a gyer­mek­ így akarta elterelni a figyelmet és megoldani a munkanélküliséget. De tud­juk, hogy a konyha üres volt és hideg, a gyermekek rongyosak és ellátatlanok. Majd berántva bennünket is bűnös hábo­rújába, ellentétben eddigi jelszavaival, már való volt a nőnek minden foglalkozás, minden mesterség, hogy pótolja a harcté­ren küzdő és elpusztult férfikezeket. Az erdélyi városokban, falvakban szinte versengve tömörülnek demokrata szerve­zeteinkbe a magyar nők is, hogy kive­gyék részüket férfitársaikkal közösen m­ind a termelésben, mind a küzdelemben a fa­sizmus kiirtásáért, saját felszabadulásu­kért is. A közelmúltban elszenvedett gyöt­relmeink, elpusztult véreink emléke acé­loz bennünket Gyermekeink boldogsága, jövője köte­lez a gyermekgyilkosok megsemmisíté­sére. Megértjük, mit jelent az erdélyi ma­gyar nőnek is, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította. Hogy szabadon szervez­kedhetünk s végre eltüntethetjük évti­zedes, évszázados női sérelmeinket. A NAGY NAP Irta : SZURKOV ALEXEJ Ismét győzelmi sortüzek dörögnek. Fényben ragyog az esteli sötét. Vidd, szél és add át a Prut-menti rögnek A szovjet nép forró üdvözletét. Szavad száll az Amur partjáig, Moszkva, Fut az örömhír, boldogan szalad. Sokáig vártuk, vártuk bizakodva — És a nagy nap most végre felvirradt. Sztálingrádban, a Donnál, hol ugatva Várt gépfegyver és láttuk a pokolt, Szovjethatár, fájó lelkünk nyugatra Minduntalan hozzád zarándokolt Mig zúdult ránk a bősz, halálos láva, Mig mindünk tűzkeresztséget kapott, Erőt gyűjtöttünk, nem volt köztünk gyáva És vártuk ezt a szent, dicső napot. Tudja a nép, megérzi szive mélye, Amíg csatától zeng az ősi föld, Hogy kinek érte, kinek lángelméje, Amely e győzelmekben testet ölt Mi minden tettét szép dallal övezzük, A sortűzben az ő neve dörög És büszkén Sztálin-harcosnak nevezzük A hőst, kinek dicsősége örök. Fordította: VOZÁRI DEZSŐ Sortűz dörög. Lángos rakéták útja, Az éjét már a hajnal üldözi. Ünnep van. A sietve zajló Prut ma Szovjetszuronyok fényét tükrözi.

Next