Népi Egység, 1945. április (2. évfolyam, 74-96. szám)
1945-04-01 / 74. szám
Vasárnap, 1945 .április 1. Népi egység kodhatnánk. Volt a közelben szövetséges hadsereg : az orosz De Horthy Miklós inkább behódolt a németeknek, mintsem igénybe vegye az orosz segítséget. A német vereségek hatása alatt, látva az oroszok és az angolszászok megingathatatlan egységét a Hitler elleni harcban, Horthy Miklós nem mondhatta többé, hogy az angolszászokkal igen, de az oroszokkal nem áll szóba. Horthy Miklós előkészületeket tett a Hitlerrel való szakításra. Kinevezte a Lakatos kormányt. Aztán jött az október 15-iki szózat. Az egész nemzet fellélegzett És hét órára a fegyverszüneti kérelem után megismétlődött március 19-ike. A nemzet egységes akaratának érvényesülését meghiúsította a németbérencek maroknyi söpredéknépe. Egy félév alatt másodízben történt meg, hogy Horthy Miklós elmulasztotta megtenni az ellenintézkedéseket. A románok meg tudták védeni Bucureştit, mi nem tudtuk megvédeni Budapestet. Talán Horthy Miklósnak kevesebb katonai erő állt rendelkezésére, mint Mihály román királynak? Azt, amit a 23 éves román király előrelátott, azt a 76 éves magyar kormányzó nem látta előre? Miért nem összpontosított megbízható honvédcsapatokat a magyar főváros védelmére ? Miért nem tudta megtenni azt, amit a román király meg tudott tenni, miért nem adott fegyvert 5—10.000 budapesti munkásnak? Erre egy magyarázat van: Horthy Miklós jobban félt a magyar néptől, mint Hitler hordáitól. A németek elleni szabadságharcot csak a magyar nép segítségével, csak a magyar demokrácia erőivel szövetségben lehetett volna megvívni, ettől pedig Horthy Miklós visszariadt, még akkor is, amikor már ő is látta, hogy az ország megmentésének egyetlen útja Hitlerrel szakítani és ellene fordulni! Horthy Miklós félt felszabadítani azokat az erőket, amelyeket ő maga, az ő politikai rendszere nyomott el egy negyedszázad óta. Látta, hogy Hitler ellen fordulni a saját politikai rendszerével való szakítást jelentette volna és erre Horhy Miklós, aki 1919-ben nemcsak a kommunisták, hanem a magyar demokrácia erőinek eltiprása jegyében jutott hatalomra, nem tudta rászánni magát. Amikor választania kellett a nemzeti érdek és egy 25 éves múlt felszámolása között, nem tudta a nemzeti érdeket választani. A néptől való félelem a végső oka annak is, hogy Horthy Miklós a honvédségnek beléje vetett bizalmát sem igazolta. Lehet, hogy a katonai helyzet, az erők elosztása olyan volt, hogy Budapestet nem lehetett volna megvédeni a németek és a nyilas puccsisták ellen. De akkor miért zárkózott be, miért nem helyezte magát egy hozzá hű magyar hadsereg oltalma alá? Nem volt ilyen hadsereg? Tagadjuk! Akármennyire meg is volt fertőzve a magyar tiszti kar alsó rétege a nyilas „eszmékkel“, akármennyi németbarát volt is a tábornoki karban, egész bizonyos hogy a honvéd tisztikar zöme teljesítette volna parancsait, ha a legfelsőbb hadúr harcba szólította volna a németek ellen Miért nem ment el Horthy Miklós az 1. honvédsereghez, amely Dálnoki Miklós Béla vezérezredes parancsnoksága alatt egy emberként követte volna? Azért nem, mert Horthy Miklós nem csak a népre, hanem még a hadseregre sem mert támaszkodni ! 25 éven át a legfelsőbb hadúr nem arra nevelte a honvédséget, hogy szabadságharcos hadserege legyen, hanem arra, hogy gyűlölje a népet, megvesse a szabadságot. És amikor a honvédségben a háború keserű tapasztalatai alapján ébredezni kezdett a nemzeti érzés és egyre nagyobb tért hódított az a belátás, hogy a magyar katona 3 és fél éven át idegen érdekekért ontotta vérét, Horthy Miklós félt olyasmit tenni, aminek következtében a honvédség a reakció hadseregéből végérvényesen a nemzet haderejévé változott volna. Ezért zárkózott be Horthy Miklós a budai várba október 15-ikén, ahelyett hogy elment volna az 1. hadsereghez. íme, ebben áll Horthy Miklós történelmi felelőssége a történtekért. Senki nem hasonlítja össze Horthy Miklóst a Szálasi-féle banditákkal. Horthy Miklós sorsa tragikus sors. Ma a Gestapo foglya. Nem tudni él-e, hal-e. De a nemzet tragédiája nagyobb tragédia Horthy Miklósénál. Ezért a tragédiáért őt terheli súlyos felelősség. És még egyéni tragédiája sem szabad, hogy feledtesse velünk Horthy felelősségét a Magyarországra zúdult szerencsétlenségért. A munkásnők éber szeme vigyáz a demokratikus szellemre Példaként állnak előttünk a munkásnők, akik akár a múltban, úgy most is az élen járnak, öntudatosító- szervező munkájukkal. Az egységes szakszervezetek mellett mindenütt nőbizottságok működnek, amelyek politikai, kulturális követeléseken kívül elsősorban a munkásnő gazdasági sérelmei ellen harcolnak,az egyenlő munkáért egyenlő bér” megvalósításáért, továbbá a dolgozó anya és gyermeke védelméért. Ezek a követelések természetesen nem csupán a munkásnő követelményei, hanem minden dolgozó nőé! A földeken,, vagy üzletben, irodában, hivatalban, iskolában, kórházban stb. dolgozó anyának és oly fontos az egyenlő munka, egyenlő bér, vagy a gyermekvédelem, mint a gyárban dolgozó anyának, mert csak így kénes nyugodtan végezni munkáját. A háztartás gondjai nem csupán a háziasszony kérdése, hanem mindnyájunké, így a házi biztos terheinek könnyítése végett az árdrágítás, uzsora, árurejtegetés, szabotázs törése, a szövetkezeti mozgalmak felkarolása nem csupán az általános demokrácia követelményei, hanem a háztartásbeli asszonyoktól kezdve a tanárnőig vagy az orvosnőig minden asszonynak úgyszólván létkérdései. A Magyar Népi Szövetség női csoportaiban vagy más demokrata nőcsoportok munkájában örömmel látjuk a munkásnők részvételét, a képen kiszélesítve, egységesítve, erősítve a nők közös harci táborát. Felismerve a közös érdeket, közös harcba indulunk egyrészt férfitársainkkal, a külső és belső fasizmus végleges leverésére, másrészt közös harcot folytatunk minden demokrata nőcsoporttal, felekezeti, nemzeti osztálykülönbség nélkül női sérelmeink ellen, jogaink kivívásáért. Közös munkánkkal fogjuk megerősíteni ésovábbfejleszteni falun és városon a dolgozó anya és gyermeke védelmét. Ezen a területen már eddig is komoly eredményeket tudunk felmutatni, annak ellenére, hogy romok közt maradtunk és a háború még nincs befejezve. Aug. 23-ika óta számos városi bölcsőde, napközi otthon létesült, üzemekben és kerületekben, bár még korántsem fedezik a szükségletet sem mennyiségben, sem minőségben. De napról-napra szaporodnak és tudják biztosan, hogy még különbek is lesznek. Mi adja a biztosítékot? Az, hogy a dolgozó rétegek maguk hozták létre, az ő szemük őrködik felette. Az e éber szemük vigyáz arra, hogy bölcsődék, napközik, iskolák szelleme,“ demokratikus legyen, ők az igazi tisztogató bizottság. Természetesen ezen a téren is sok még a teendő. Hiszen például Brassó tekintélyes számú magyar társadalmának egyetlen magyar nyelvű óvódája napközi otthona sincs. Az erdélyi magyar földmívesasszony A Magyar Népi Szövetség falusi női Csoportjai is egyre jobban kitesznek magukért. Nem egyszer hallottunk már falusi testvéreinktől jelentést, hogy nincs a faluban becsületes nő egy sem, aki ne legyen beszervezve, míg a férfiak közül bizony sok akad. Igen sok helyi falusi nőcsoportjaink még mielőtt fel tudták volna venni a megyei tagozattal a kapcsolatot, megérhették kinek tartoznak elsősorban köszönettel. Innen is, onnan is érkeztek apró pénzösszegek, szerény ünnepélyek, előadások, gyűjtések eredményei, amiket a felszabadító Vörös Hadsereg a hitlerellenes román hadsereg sebesültjeinek küldött°k. A MNSZ falusi nőcsoportjai itt-ott külön cigánynőtagozatot is szerveztek. Például a kolozsmegyei Mérában 180 taggal, Bonchidában 250 taggal akikre jellemző, hogy az eszmélés szinte ünnepi lázzal töltötte el őket. Csak karácsonykor, vagy hunvédkor láttunk ilyen sürgés-forgást, tisztálkodást gyülekezést a cigánynegyedben. Nem szükséges a sok magyarázkodás, rájönnek maguktól is, hogy ki a fasiszta. Már ki is űzték söreikből azt a cigányt, aki kénytelen volt a falut elhagyni, áld a magyar csendőrrel összejátszva a szegény cigányréteget jogtalan közmunkába hajszolta. A szervezett erdélyi magyar földműves asszony részt vesz a földosztásban, több termelésben, igyekszik résztvenni a közigazgatásban, várja és sürgeti napról-napra a kultúrát, számonkéri hol marad a magyar értelmiségi nő, aki ebben a falusi testvérének segítségére legyen. 1945-ben az erdélyi falvakban is ünnepelték szerteszét az első szabad március 8-ikát, felszabadulásukat. Szent fogadalmat tettek, hogy mindent elkövetnek férfitársaikkal együtt, a termelés fokozásasgáért, a háború minél előbbi befejezéséért, a végső győzelemért. Az erdélyi magyar falusi nő együtt van velünk. Veleink együtt küzd az anya és gyermekvédelemért, orvos bába, szülőotthon, kórházakért, napközi, iskola, kultúráért! Hol vannak az értelmiségi nők? Annál jobban döbbenthet meg bennünket ,hogy a magyar értelmiségi nők eddig hihetetlenül kis számban vettek résztt a munkában, nem beszélve az egyházi nőcsoportokról, akiknek legnagyobb része távol azta va magát, hol minden indokolás nélkül, hol pedig azzal bújva ki a közös munkák alól, hogy ők jótékonysági és nem politikai szervezet. Elfelejtkeznek arról ezek a nők, illetve ezek a vezetőségek, hogy új világban élünk, amikor a politika nem valami ravaszkodás, becsapás, mások félrevezetése, hanem a politika ma valóban közügy, mindnyájunk ügye, amit nyílban tárgyalunk s ami alól nem vonhatjuk ki magunkat következményei nélkül. Vajon találtak-e ezek a vezetők a demokrata nők követelményei közt bár egyetlen olyant is, ami sértené a vallásos meggyőződést, ellentétben volna az egyházak felfogásával, vargy nem a krisztusi tanoknak a valóságba átülése volna? Hogy létezik az ,hogy például Erdély fővárosában Kolozsváron, március 8 án, a nők nemzetközi napjának ünnepélyén, amikor a demokrata román, magyar, zsidó nők először ünnepelték együtt, szabadon, zászlót bontva a közös harcra, amikor minden demokrata szervezet nőcsonorka, minden társadalmi rétegbeli nő, földműves, iparos, munkás, kereskedő, hátartásbeli, stb. képviselve volt, egyházi magyar nőcsoportaink teljesen távo tartották magukat más értelmiségiekkel együtt. A demokrácia politikájától miért húzódoznak vallon még ma is, hisz a múltban a reakció politikájától bizony nem tartották távol magukat. Pedig ezeknek a szervezeteknek csak az adhatja meg ma a létjogosultságot , hogy tudnak-e vagy sem a széles néprétegek érdekei mellé állni, azokat képviselni Minden nő értse meg ,hogy ma nincs semlegesség, nincs félreállás. Ez önátkuitás volt a múltban is, ma még inkább az. Aki nem áll közénk, az gyengíti azoknak a sorát, akik ma minden áldozaté meghozva dolgoznak a külső, és belső fasizmus leveréséért. Akarva, nem akarva erősíti a reakció táborát. Mindnyájunknak tudnunk kell, hogy munkánk eredménye a győzelem, a béke lesz, nagyobb falat kenyér ,több ruha, egy igazabb és boldogabb világ, magunk és gyermekeink számára egyaránt. Bányainé Gerő Margit 5. oldal. Hol a helye az erdélyi magyar nőnek ? Augusztus 23 . felszabadulás napja* új fejezetet nyit az erdélyi magyar mű történetében is. Alig ocsúdtunk fel a fasiszta háború rémületéből, máris napvilágra jönnek elnémított, vagy földalatti munkára kényszerült demokrata szervezeteink és velük egyszerre, szinte varázsütésre a semmiből bukkannak fel és naprról-napra izmosodnak demokrata nő mozgalmaink. Erdély történelmében eddig ismeretlen a nőknek ez a tömeges megmozdulása. Az öntudatos munkásnőtől eltekintve, Erdély nőtömegei nem voltak még szervezkedve, nem jutottak legtöbben még odáig sem, hogy tudatosítsák magukban elnyomatásukat, s hogy szabadulni akarjanak. De az uj világ, a demokrácia kibontakozása életet fakaszt. Látni kezdenek s az eddig halotti mozdulatlanságban, tompaságban, s vakságban tengődő nőtömegekébredeznek. Saját bőrükön tapasztalták, hogy mit hozott számunkra az elnyomás, a zsarnokság legsötétebbje, a fasizmus. Elsősorban hazugságot! El akarta hitetni, hogy vannak magasabb és alacsonyabbrendű fajok, hogy vannak népek, amelyek uralkodásra, mások pedig szolgaságra születtek. Hogy egyik nemzetnek joga van a másikat az élettől is megfosztani. El akarta hitetni, hogy a nő alacsonyabbrendű, mint a férfi. Hogy a nő feladata csupán a konyha és a gyermek így akarta elterelni a figyelmet és megoldani a munkanélküliséget. De tudjuk, hogy a konyha üres volt és hideg, a gyermekek rongyosak és ellátatlanok. Majd berántva bennünket is bűnös háborújába, ellentétben eddigi jelszavaival, már való volt a nőnek minden foglalkozás, minden mesterség, hogy pótolja a harctéren küzdő és elpusztult férfikezeket. Az erdélyi városokban, falvakban szinte versengve tömörülnek demokrata szervezeteinkbe a magyar nők is, hogy kivegyék részüket férfitársaikkal közösen mind a termelésben, mind a küzdelemben a fasizmus kiirtásáért, saját felszabadulásukért is. A közelmúltban elszenvedett gyötrelmeink, elpusztult véreink emléke acéloz bennünket Gyermekeink boldogsága, jövője kötelez a gyermekgyilkosok megsemmisítésére. Megértjük, mit jelent az erdélyi magyar nőnek is, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította. Hogy szabadon szervezkedhetünk s végre eltüntethetjük évtizedes, évszázados női sérelmeinket. A NAGY NAP Irta : SZURKOV ALEXEJ Ismét győzelmi sortüzek dörögnek. Fényben ragyog az esteli sötét. Vidd, szél és add át a Prut-menti rögnek A szovjet nép forró üdvözletét. Szavad száll az Amur partjáig, Moszkva, Fut az örömhír, boldogan szalad. Sokáig vártuk, vártuk bizakodva — És a nagy nap most végre felvirradt. Sztálingrádban, a Donnál, hol ugatva Várt gépfegyver és láttuk a pokolt, Szovjethatár, fájó lelkünk nyugatra Minduntalan hozzád zarándokolt Mig zúdult ránk a bősz, halálos láva, Mig mindünk tűzkeresztséget kapott, Erőt gyűjtöttünk, nem volt köztünk gyáva És vártuk ezt a szent, dicső napot. Tudja a nép, megérzi szive mélye, Amíg csatától zeng az ősi föld, Hogy kinek érte, kinek lángelméje, Amely e győzelmekben testet ölt Mi minden tettét szép dallal övezzük, A sortűzben az ő neve dörög És büszkén Sztálin-harcosnak nevezzük A hőst, kinek dicsősége örök. Fordította: VOZÁRI DEZSŐ Sortűz dörög. Lángos rakéták útja, Az éjét már a hajnal üldözi. Ünnep van. A sietve zajló Prut ma Szovjetszuronyok fényét tükrözi.