Népi Egység, 1946. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1946-02-01 / 25. szám

Péntek, 1946 február 1. NÉNEGYSÉG Hogyan leplezték le a brassói Tellmann-gyárban elkövetett posztócsalást Brassó: Lapunk szerdai számában ismertettük a brassói Tellmann-posztógyárban történt hatalmas arányú viszszaélést Ebben az ügyben munkatársunk felkereste a gyár vezetőségét és üzemi bizottságát, ahol érdekes részleteket tudott meg az előzményekről. Feuermann Jakab, a jelenleg letartóztatásban levő eladási vezető, az elmúlt év januárjában került a gyárhoz. A Radescu-kormány nevezte ki a vattaki eladási osztályának élére. Azelőtt állítólag a moldvai posztógyárak hulladékbeszerzője volt. Az eladást teljesen önállóan vezette, eleinte még az üzemi bizottsággal sem akart együttműködni. Az üzemi bizottság már az együttműködés első napjaiban kifogásolta Feuermann tevékenységét, de bizonytékot nem tudtak felhozni ellene. Késbb mégis feljelentést küldtek be illetékes helyre, amelyben kérték, hogy vizsgálják felül Feuermann működését. Vidéki ellátási intézmények és szövetkezetek megbízottai egymás után jelentkeztek a gyárnál a nem gazdasági minisztérium szabásosan kiáltó t utalványaival kisebb ngyobb mennyiségű szövetért. A gyári bizottság miután az iratokat rendben találta, engedélyezte az áru kivitelét. Nemrég egyik brxiai vállalat ellátási intézménye érdeklődött, hogy az az 1000 méter szövet, amelyet még júniusban rendelek meg és fizetek ki, miért nem érkezett még meg? A gyárban utánanéztek a dolognak és kiderült, hogy a szövetet ma akkor elszállította a vállalat. A megirdtott nyomozás azonban kiderítette hogy a megbízó levél csaló kezébe került, akinek azóta nyoma veszett. Ezután az események drámai gyorsasággal peregtek le. A nemzetgazdasági minisztérium kiküldöttei a fővárosi rendőrség szerveivel karöltve erélyes nyomozást indítottak. Felülvizsgáltak minden kiutalást. Kiderült, hogy a kiutalások egy része hamis, nemlétező ellátási intézmények és szövetkezetek részére szólnak. A szálak a nemzetgazdasági minisztériumba is elvezettek. Itt a terhelő bizonyítékok alapján letartóztatták Frasier minisztériumi tisztviselőt tíz kartársával egyetemben. Hamarosan kiderült, hogy ezek a megtévedt tisztviselők alanyi árura adtak ki utalványt, amit a gyár csak három év leforgása alatt lenne képes előállítani. Az ügyben a vizsgálat még nem fejeződött be, de már nyilvánvaló, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb viszszaéléséről sikerült lerántani a léptét. Tisztviselők és nyugdíjas háztulajdonosok és bérlők adóemelésének elengedése (Brassó.) A brassói pénzügyigazgatdóság közli: Az 1486/1945 számú minisztertanácsi napló 9. szakasza értelmében azon ingatlanok tulajdonosai, haszonélvezőinek, vagy más reáljogok tulajdonosainak, amely ingatlanokat köz, vagy magántisztviselők, vagy nyugdíjasok bérelnek, a január 31-ig beadandó nyilatkozatukhoz bizonyítványt kell csatolniok arról, hogy az említett bérlők feleségükkel együtt mennyi fizetést kaptak 1945 decemberében. Azok az ingatlantulajdonosok pedig, akik magukhöz, vagy magántisztviselők, vagy nyugdíjasok, nyfakozatukhoz bizonyítványt kell, hogy csatoljanak arról, hogy feleségükkel együtt 1945 első hat hónapjában mennyi volt a fizetésük. Mindkét fenti esetben mellékelni kell a létező lakbérszerződéseket is. Akik e mellékletek nélkül adták be nyilatkozatukat, haladéktalanul pólólták e mulasztást, különben az említett határozat 12. szakasza alapján 400 százalékos adóemelésben részesülnek. Cemzék Pozsár A. könyvesboltjában, Brassó, Rózsatér 2. TilisMkia 22-09 S. «IM A Szakszervezeti Világszövetség helyet kapott az Egyesült Nemzetek gazdasági bizottságában (London) Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezetősége tegnapi ülésén, amely éjfél után két óráig tartott, hét szavazattal hat ellenében hozzájárult ahhoz a szovjet javaslathoz, hogy a Szakszervezeti Világszövetség tanácadói feleggel helyet kapjon az ENSZ gazdasági és társadalmi bizottságiban. A határozatot a közgyűlés elé terjesztik szentesítés végett. A vita során a szovjet álláspontot Gromyko, a szovjet küldöttség helyettes vezetője ismertette. Kérte, hogy a szakszervezeti világszövetséget szavazójoggal rendelkező behívott tagként vegyék fel a gazdasági és társadalmi bizottságba. Az Egyesült Államok megbízottja a javaslat ellen foglalt állást és azt javasolta, hogy legfeljebb az Egyesült Államok munkaszövetsége kaphat helyet a bizottságban. Az amerikai munkaszövetség tudvalevőleg annak idején visszautasította a szakszervezeti világszövetséghez való csatlakozást Miután mindkét javaslatot visszautasították, Gromyko újabb előterjesztést tett, amelyben kérte, hogy a Szakszervezeti Világszövetséget tanácsadói szervként vegyék be a gazdasági és társadalmi bizottságba. Az amerikai kiküldött a javaslat ellen szólalt fel és kérte hogy az amerikai munkaszövetség is hasonló bánásmódban részesülön. A kérdést végül szavazásra tették fel és ez alkalommal heten a szovjet álláspont mellett, hatan pedig ellene szavaztak. A biztonsági tanács szerda délutáni ülésén újra megkezdték a Szovjetszövetség és Perzsia között felmerült viszály tárgyalását. Mint ismeretes, Visinszkij, a szovjet tömegbizott arra kérte a tanácsot, hogy ne tárgyalja érdemben a perzsa panaszt, mielőtt az eljárás tekintetében nem hozna döntést. Ugyancsak a tegnap történt meg az Egyesült Nemzetek Szervezete főtikárának kijelölése. A nem hivatalos jellegű ülésen Lie norvég külügyminisztert egyhangúlag választották meg főtitkárrá. A norvég külügyminiszter kijelentette, hogy a megbízatást elfogadja. A nemzeti gyűlölködés akadályozta meg a múltban Románia és Magyarország gazdasági kapcsolatait Ebből a felállításból legelőször az 1941 év alacsony számadatai j ötlenek szembe. Ez a kimutatás minden más magyarázat helyett jobban érzékelteti a háború és főként a bécsi döntés kihatásait. A háború előtti 1938-as év szabályszerűnek mondható forgalma mindjobban lecsökkent és 1941-ben jóformán semmivé változott. Az árucsereforgalom megszűnt és ugyanakkor — bár Németország oldalán közösen vettek részt a rablóháborúban — megszűnt minden más kapcsolat is a két ország között. Magyarországot és Romániát az önző nemzeti gyűlölködés teljesen elválasztotta egymástól. Az egyik oldalon a „szentistváni birodalom” gondolatának hívei állottak, a másikon a „trianoni Románia” bajnokai. Az egyéni érdekeiket, megélhetésüket, állásaikat féltő román politikusok, tisztviselők, tanárok szembekerültek az új hatalomra törő magyar poliikusokkal, állami állásra, pályázó magyar tisztviselőkkel és tanárokkal. Az ellentéteket mindkét oldalon egyaránt szították. Politikai síkon megteremtették az irredentizmust, a nemzeti gyűlölködést, a nemzetiségi elnyomást. Gazdasági téren pedig útlevélkényszerrel, határátlépési megszigorításokkal, vámhatárral, súlyos illetékekkel választották el egymástól a két népet. Ez a helyzet a bécsi döntés után még jobban kiéleződött. 1938-ban az árubehozatal Magyarországról 40.846 tonna volt. Ez 1941-ben 1608 tonnára csökkent Még szomorúbb képet látunk, ha kivitelünket vesszük figyelembe. Ez 1938-ban 628.387 tonna, 1941-ben viszont csak 43 tonna. Vagyis áruforgalmat, három év leforgása alatt gyakorlatilag semmivé zsugorodott Ez a két népre egyaránt káros rendszer a Vörös Hadsereg előrenyomulása és a két szomszédos állam fasiszta kormányainak bukása után most fokozatosan megváltozik. A két nép élén olyan kormányok álnak, melyek komolyan keresik a közeledést, mert tudják, hogy ez mindkét nép javát szolgálja. A magyar alföld földművese rá van szorulva a román sóra, fára, kőolajra. A román hegyvidék és alföld lakossága pedig szükségét érzi a magyar villanyégőnek, orvosságnak. Románia és Magyarország között a határ népi lehet kínai fal. A két ország túlságosan egymásra van utalva, túlságosan össze van nőve. A román-magyar határnak valóban összekötő kapoccsá kell válnia a két nép, a két fiatal demokrácia között. És a demokratikus szellem érvényesülni is fog a két nemzet minden megnyilvánulásában. (Bukarest.) Groza Péter miniszterelnök még a Magyar Népi Szövetség marosvásárhelyi intézőbizottsági ülése alkalmából megtartott nagygyűlésen foglalkozott a Romániát és Magyarországot érintő vámkérdéssel. Emlékezetes beszédében többek között így nyilatkozott: „A mi elgondolásunkban a határok nem elválasztanak, hanem közelebb hoznak. A mi elgondolásunkban a határ semmiesetre sem lehet kínai fal. Elmegyünk a Magyarországgal való vámszövetségig.’* A román miniszterelnök szavai annak idején Montana és Magyarország sajtójában erős visszhangra találtak. Ez a visszhang jellemzi legjobban a kérdés fontosságát Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Központi Statisztikai Hivatal egyik legutóbbi közleménye is. Onnét idézzük a magyar-román árucsereforgalomra vonatkozó 1938- tól 1943-ig terjedő számadatokat. Behozatal Kivitel Súly Érték Súly Érték 1000 k - 1000 lei 1000 kg. 1000 lei 1938 40 846 672163 628 387 1.106.071 1939 36 429 522059 364 966 817694 1940 14.980 334 754 119.584 519.902 1941 1668 3192 43 1 474 1942 5.193 42 842 7 451 47693 1943 1.015 251354 18 833 424.880 r egyszabású tevékenységet fejt ki az Általános Munkaszövetség a hadirokkantak elhelyezése érdekében (Bukarest.) Az Általános Munkaszövetség emlékiratot terjesztett a miniszterelnökség és a munkaügyi minisztérium elé a hadirokkantak helyzetének orvoslására. Az emlékirat többek között javasolja a hadirokkanttá vált üzemi és vállalati alkalmazottak visszavételét és képességednek megfelelő munkahelyre való beállítását. Azok a rokkantak, akik nem dolgoznak vállalatoknál, vagy vállalatok időközben megszűntek, a nagyváratoknál hevezzék el megfelelő munkakörben. A falusi rokkantak elhelyezéséről a községi és a megyefőnökségek gondoskodjanak, amerwiyben pedig képtelenek volnának hivatali teendőket elvégezni, biztosítsanak számukra más életlehetőségeket. Az Általános Munkaszövetség különben a fenti előterjesztések elrendezéséig is körrendeletben hívta fel a szakszervezeteket, hogy a gyári bizottságok mindent kövessenek el a hadirokkantak elhelyezésére. EGY SZÍV TÖRTÉNETE Lankás hegyoldalon álló, gyertyaegyenes bükkfa törzsére volt bevésve a szív és benne a két név: Ilar László. Tavaszi barangolás kedve csak az erdőnek erre az elhagyatott részére, távol a természetjárók útjaitól, ahol csak a csend és a nöfény játszott és nem hallatszott már a város életének lüktetése. A szív a nevekkel a bükkfa törzsének napsütött részén ragyogott. Áhítattal vegyes meghatottsággal néztem, mert a nemesen sudár szürke törzs a művészivé forrott szerelmi emlékkel régi római márványoszlop benyomását keltette. A szív körül, a sima kérgen vöröshátú istenkebogarak és hangyák sétálgattak. Apró kis semmi voltukkal szinte kihangsúlyozták az emlékmű hatalmas méreteit. Néha szellő lebbent át a fák között, megtáncoltatta a zsengezöld leveleket, a száraz avar közül kimerészkedő fűszálat, csak a fa állt mozdulatlanul. A szív az örökkévalóság számára rajzolódott. Elképzeltem Hát és Lászlót, művének lehetnek. Ilának szőke haja van, hosszú, ezüstös, mint amikor a bükk törzsére rásüt a napfény. László kemény, egyenes fiú, gyermekkorában tarka kígyót faragott a hajlékony vesszőből, most szivet. Mindenesetre merész és gőgös fatalok, akik nem félnek a régimódi érzelgősség vádjától és merik százezredszer is kikiáltani és megörökíteni, hogy az ifuságnak igen is van szive. Szive, amely forrón és boldogan dobog, ha szerelmes vágyban összehajolnak és nagyon fáj, ha elszakadnak egymástól. Lent a városban Sokáig kerestem, de nem találtam őket... A napokban fát vettem a piacon, báránybőrsüveges öreg árul a szekéren. Befordult az udvarunkba, dobálta a szép, egyenes hasábokat, én meg vigyáztam, nehogy vagy egyet is a szekéren felejtsen, már százezer lej nagy pénz. Hát egyszer csak mit látok! Az egyik fahasábon a szivet: Ilar László. Hirtelen olyan megrendülést éreztem, mint amikor azt olvastam az újságból, hogy a milanói székesegyházat bombatalálat érte. Úgy érztem, hogy a szerelmi emlékmű ledöntésével az egész emberiséget veszteség érte. A fahasábot, mint értékes torzót, a fáskamra legsötétebb sarkába rejtettem. A favágógépet akkor állították be az udvarra, amikor nem voltam othon. Rosszat sejtve szaladtam be a kapun, mikor meghallottam a fűrész sivitását. Mentem egyenesen a fáskamrába. Az emlékhasába nem volt sehol. A mester úgy látszik, már elfelejtette, hogy egyszer ő is volt fiatal , és szerelmes, feldarabolta a szívet Félelmem azonban alaptalan volt, mert a fa behordásánál előkerült az értékes darab. " Két éles vágás közt épen, sértetlenül: Hat László. Most már aztán igazán vigyázni fogok rá — gondoltam és bedugtam a ruhaszekrénybe, nehogy eltü erjék. Egyszer talán megtalálom őket. Hogy fog akkor örülni Ila és László, hogy megőriztem. Egészen véletlenül akadtam rájuk. Egy számot hívtam a távbeszélőn s ehelyett egy idegen beszélgetésbe kapcsolódtam. — Te vagy az Ila? — Igen, Lari, én vagyok. M'ért h'vtát? — Ki ünő üzlet van klát'sban. Est're felhozom a muktit, gondoskodj valami ennivalóról! — Ígérem, ragyogó házasszony leszek, de te is ígérd meg, hogy a haszonból megveszed a bundát. Hazamentem, kivettem a szekrényből a fadarabot és bedobtam a kályhába. Kéjes dühhel néztem, hogy lesz a szív az enyészet martaléka. SIPOS BELLA VIDA ZOLTÁN