Népiskolai Tanügy, 1879 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1879-05-16 / 10. szám

Eger, május 16. 1879. 10. szám. Kilenczedik évfolyam NÉPISKOLAI TANÜGY. Előfizetési feltételein : Egész évre...........................................................4 írt. Félévre................................................................... Negyedévre.......................................................... K­ <. MEGJELENIK MINDEN HO 1-EN ÉS 16-AN. A szerkesztő lakása és kiadóhivatal: E­g­e­r, érseki lyceum, hová minden küldemény intézendő. Pályázati hirdetésért , tiz sorig , első ízben 1 frt, másod vagy harmad Ízben 50—50 kr., tiz soron túl először 2 frt, azután 1 — 1 frt fizetendő, előlegesen beküldve. KAT. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI LAP. ß EGRI, K­ALOCSAI, ERDÉLYI EGYHÁZM. R. K. N­ÉPTANITÓ-EGYLETEK K­ÖZLÖNYE. A modern nevelés és a kereszténység*. (Vége.) A modern paedagogia beszél emberi méltóság­ról, rendeltetésről, melyre bennünket nevelni akar ; s midőn, hogy az ember kevélységét valamikép meg ne sértse, hallani sem akar Istentől való füg­gésünkről ; midőn, hogy az embert valahogy vá­gyai kielégítésében ne korlátolja, az élvezés útján valami módon föl ne tartóztassa, önmegtagadásról, erényről, Krisztus követéséről, mint rendeltetésünk elodázhatatlan feltételéről hallgat : humanismusa be­teges ,érzelgéssé fajul, emberszerepe állatiságba ejtő rideg önzéssé zsugorodik. Talán elméletben a sz. Pál által emlegetett „testünkben élő két tör­vény“ alapján elismeri a testen kívül a lélek létezé­sét is, talán hangoztatja a költővel azt is: „Két lélek él, ah­­ e kebelben itt, S egyik a mástól elszakadni vágyik. Tősgyökeres szerelme szálait Beásta egyik mélyen e világba, A másik szárnyat erővel feszit Magasztos ősök szebb honába“ (Dóczi-Göthe, Faust. 53. 1.); de gyakorlatban, hol a lélek törvényének megtar­tása annyi akadályával van összekötve, a test tör­vényének hódol ; az élet zajában, hol minden oly kecsegtetőig, csábítóig hí örömre, élvezetre, a „szellemi lélek“ helyett, mely egy fensőbb világba vetett hit ihlete alatt a végtelen tökély szerelmé­ben olvadozva a boldogító remény szárnyain akarna Istenhez emelkedni, — az „anyagi lelket“ követi. A meggondolás, magábavonultság óráiban talán azt az ellenmondást is érzi, mely Herdernél ily gyö­nyörű kifejezését találja : „Az ember mostani álla­potja két világot összekötő kapocs. Mint állat a földnek szolgál s ahhoz mint lakásához ragaszko­dik, mint ember a halhatatlanság magját hordja magában, mely virágzására, gyümölcsözésére egy más kertet kíván. Egyedül az ember áll itt önma­gával és a földdel ellenmondásban“ (Ideen zur Ge­schichte d. Menschheit) ; de önzésének felülkereke­­d­ése alkalmával egy fensőbb, tökélyesebb világnak, ez egyetlen tényezőnek, mely ez ellenmondást el­oszlathatja. — létezését ábrándnak, dőreségnek nyi­latkoztatja. Hangoztatja azt is, hogy ama rendeltetéshez vezető eszközökül az iskolának a tudomá­nyos képzésre és arra kell fektetnie a fő­­súlyt, hogy a belőle kikerülendő ifjak erköl­csösséget és az állami, társadalmi élet szüksé­gelte ügyességet vigyenek az életbe maguk­kal. Egészen helyesen. Csak az a kérdés: milyen tudományos képzésre, milyen erkölcsösségre, milyen­­ ügyességre? Mindenki tudja , hogy alig volt kor, mely a tüneményeknek, melyek akár a nagy­világon akár saját kis­ világunkon belül fölmerülnek, okait, törvé­nyeit , czéljait oly mohón, oly szorgosan kutatta volna, mint a mienk. E végből, alig kel ki vala­mely tudomány­ szak bölcsőjéből, nyomban tanszéket igyekszik neki állítani. Foly a vizsgálódás, nyomo­zás e tudományszakokban minden után ; eljutnak kulcsához, nyitjához mindennek ; csak a tünemé­nyek legnagyobbikának, a világnak okához, kulcsá­hoz : az Alkotóhoz,­ csak a tünemények legfönsége­­sebbikének, az embernek nyitjához, czéljához : Is­tenhez nem jutnak , eljutni nem akarnak. Miért ? Mert hiányzik, vagy legalább nagyon háttérbe van szorítva a kereszténység, tehát az a tudomány, „melyet — mint Nicolas alaposan mondja — min­den magyaráz, s mely mindent magyaráz.“ Elemi, népiskoláinkban maholnap minden tárgynak helyet szorítunk, s a keresztény hittan tanítására alig egy­két órát engedünk. G­ymnasiumainkban az antik hu­­manisticus tantárgyakon kívül, melyek a legtöbb órában taníttatnak, minden szak több órával dicse-

Next