Népiskolai Tanügy, 1892 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1892-12-03 / 49. szám
EGER, december 3. 1892. 49. szám. Huszonkettedik évfolyam. NÉPISKOLAI TANÜGY. AZ EGER-, KALOCSA-, VÁCZ-, SZÉKESFEHÉRVÁR-, BESZTERCZEBÁNYAEGYHÁZMEGYEI R. K. NÉPTANÍTÓ-EGYESÜLETEK KÖZLÖNYE. KÁTOL. NÉPNEVELÉS-TANITÁSI HETILAP. Előfizetési feltételek: Megjelen minden szombaton. Pályázati közlésért: : Egész évre . . . . . , . . . . 5 frt. A szerkesztő lakása és a kiadó hivatal: ; tiz sorig, előszűri frt. másod vagy harmadszor Szegényebb ellátású iskolák és tanitók ár-le- j Eger, érs. írnevelő-int., hová minden küldemény 50—50 kr. ; tiz soron túl először 2 frt, azután i engedésben részesülnek. 1 intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek. 1—1 frt fizetendő, előlegesen beküldve. j ^ ^ ,v. Haladás — csak egy irányban! fM. utolsó két század érintkezésénél, az egyiknek végén, a másiknak elején, az erkölcsi és eszmei világban erős áramlások, hatalmas hullámzások tartották folytonos lázas tevékenységben az emberiség szellemi életműködését. Ez áramlások, melyek hivatva voltak a társadalomban nagy mérvű átalakulásokat eszközölni, majd szűnő, majd fokozódó erővel fentartották magukat egészen napjainkig. Új eszmék és régiek, melyek hosszú idő óta pihentek a lelkek mélyén, a viszonyok hatalma visszaszorítván őket az életből a vágyak és érzelmek közé, szertelen erővel támadának fel, s helyet követeltek az emberek törekvéseinek tárgyai és czéljai között. Az egyenlőség, szabadság, haladás majd jól, majd ferdén és kárhozatosan értelmezett eszméi, — s majd valóban követett, majd erkölcstelen és veszélyes czélok hajhászására czAgérűl kitűzött jelszavai hódítottak mindenfelé, üdvös eredményeket hozván ott, hol a helyesen értelmezett ezen eszmék apostolai nem fordultak Jézus tanaival szembe, de sőt azokból vették az alapot, erőt és támaszt ; — ellenben rémitő anyagi és erkölcsi romlást okozván ott, hol a tévelynek útjára lépett rajongók botorul eldobták maguktól ama igazságnak lenni soha meg nem szűnő isteni tanokat. „A forrongás ime zűrös zajából két igen érthetően kivehető jelszó harsog ki: a haladás és szabadság eszméjének hangoztatása.“ (Lubrich). — Mint mámoritó illatár töltötte be a szabadság szelleme úgyszólván az egész föld légkörét; az emberek ezt szítták be, ezt lehelték ki, s igen gyakran megrészegítve a mértéktelenül élvezőket, féktelen rombolásra ingerlé őket. És mint közös czél lebegett mindenki előtt e szó : „haladás.“ Az emberek merőn arra irányiták tekintetöket, s nemzetek és egyesek, az egész társadalom s minden egyes osztálya — lázas eréllyel siettek előre, ki jó, ki helytelen után, jól tudva azt, hogy aki megáll, azt az utána jövők eltiporják vagy félrelökik az útból. Ez eszmék hatalma alól ki nem vonhatta magát — valamint egy nemzet sem a nagy embercsaládban, úgy egy osztály sem a társadalomban, ha csak létjogáról le nem akart mondani, s azért másnak engedni át. — Mint feltartóztathatatlan hullámáradat sodorta magával e szellemi forrongás .ÓJ iket ki a sík vizre , mely virányos partok felé özönlött csendesen, a másikat az örvény mélyébe, hol az erkölcsi halál kikerülhetetlen volt. Szembe menni vele nem lehetett. E szellemi forrongás ott látszik nemzetünknek amaz időre eső történetében is, közepette a fától, egyházzal bal kezében lobogó fáklyát tartva, mely fényét a síkvíz tükrére s az örvény forgatagára vetette, jobb kezével pedig hatalmas erővel terelve az áradattól előre sodortakat a hullámtalan csendes síkra. A dolognak csak természetes rendje, úgyszólván az eseményeknek és viszonyoknak természetszerű folyománya, hogy éppen ez időre esik a népnevelés ügyének is föleszmélése évezredes álmaiból. Nemcsak erkölcsi, de mondhatni, fizikai törvény, hogy annak a szellemi áramlatnak, melynek egyik hullámtömegét a „haladás“ képezte, be kellett csapnia termékenyítő erejével a népnevelés parlagon hagyott földjére; mert ha nem tudunk említeni a társadalom közügyei közül egyetlenegyet sem, mely annyira fejletlen és gondozatlan volt volna mint a népnevelés ez időszak előtt, olyat sem tudunk elképzelni, melynek fontossága nagyobb volna ezénél. Századunk eljötte előtt mi volt ez ügy, mi volt a tanítói hivatás? Hiszen maga az a magasabb czél, melyet a tanítóknak követniök kellett volna, csak halványan derengett előttük a mész-