Népművelés, 1955 (2. évfolyam, 7-12. szám)

1955-07-01 / 7. szám

pagálását tűzte ki célul. A feladat az volt, hogy egy vándorkiállítás kereté­ben bemutassuk a feudális Nógrádot, a Horthy-korszak birtokmegoszlását, a felszabadulás utáni földosztás jelentőségét és a termelőszövetkezeti moz­galom első hajtásait. A kiállítással járó költségeket a megye vállalta. A mú­zeum feladata az volt, hogy a kiállítás tudományos hitelét, a meggyőző és jellemző adatokat, a szemléltető anyagot, továbbá a kiállítás művészi kivi­telezését biztosítsa. A kiállítás egy hónap alatt készült, 12 db. egy ládába csomagolható táblából állt. Ahol megfordult, a parasztság érdeklődése kísérte. Sajnos, a rossz szervezés miatt a kiállítási anyag az ötödik faluban meg­rekedt. 1950. május elsejére a múzeum várostörténeti kiállítást rendezett. Akko­riban létesült Balassagyarmaton a mesterséges megtermékenyítő állomás. A mesterséges megtermékenyítő állomással kapcsolatban különféle mende­mondák terjedtek el. Többek között erősen tartotta magát az a hír, hogy a mesterséges megtermékenyítéstől az anyaállatok meddőkké válnak. Ezek­nek a híreknek a valótlanságát igazolni kellett. Erre kitűnő alkalom kínál­kozott a helytörténeti kiállítás keretén belül, ahol a felszabadulás utáni kor­szak bemutatásában, mint a hároméves terv egyik alkotása, az állomás került bemutatásra. Ez a kiállítási fejezet ugyan elég kezdetleges volt, mert sok­rétű szemléltető és bizonyító anyaggal nem rendelkezett, de a kételyek el­oszlatásában szerepe volt. 1950-ben az aratás idején a parasztság nagy érdeklődéssel kísérte a termelőszövetkezetek terméseredményeit. Az augusztus 20-ra tervezett ün­nepség nagyon alkalmasnak kínálkozott a terméseredmények propagálására, annál is inkább, mert az ünnepség a múzeumépület mögötti parkban zajlott le. A megye mezőgazdasági szakembereinek közreműködésével és segítsé­gével elkészült a kiállítás, amely az egyéni és nagyüzemi gazdálkodás ter­méseredményeit mutatta be a termelésre fordított idő és munka szembe­állításával. A kiállítást a megnyitás napján több, mint ezer ember nézte meg. 1952-ben az időjárás is elősegítette a mezőgazdasági növények kártevői­nek elszaporodását. A parasztság nagy részének sem a károk felismerésében, sem pedig a kártevője elleni védekezésben nem volt gyakorlata. A múzeum­nak kellett vállalnia azt a feladatot, hogy bemutassa a kártevőket, a kárte­vést és az ellene való védekezés módját. A kártevőket és a kártételt szem­léltető növényeket a múzeum gyűjtötte össze, a megyei tanács mezőgazda­­sági osztályának segítségével. A kártevők elleni védekezés bemutatását a földművelésügyi minisztérium és a műtr­ágya- és növényvédőszer értékesítő vállalat végezte, így készült el a három intézmény rendezésében az a kiállí­tás, amelyet külön-külön egyik sem tudott volna a helyi igényeket kielégítő módon elkészíteni. Bár a kiállítás szemléltető volta — különösen a védekező eljárások bemutatása terén — semmi kívánni valót nem hagyott hátra, cél­ját nem érte el kellőképpen, mert a látogatás megszervezése már nem tör­tént meg. A MÚZEUM MUNKÁJA nem merült ki a kiállítás-rendezésekben. Hogy a parasztság életének változását, a termelőszövetkezeti mozgalom, a nagy­üzemi gazdálkodás kialakulását figyelemmel tudja kísérni, továbbá a múlt és a jelen szembeállítását is ábrázolja, ahhoz igen sokrétű megbízható adatra volt szüksége. Ezt az adatgyűjtést pedig a múzeum nem tudta elvégezni. Ezt­ a munkát a járási pártbizottság és a járási oktatási osztály segítségével a nevelők végezték példamutatóan. Az alkalmilag kibocsátott kérdőíveken és a helytörténeti adatgyűjtés során a járás községeiből olyan gazdag és meg­bízható adatanyag került a múzeum adattárába, amely nemcsak a mező­­gazdaság fejlesztésére irányuló múzeumi munkát segítette elő nagymérték­ben, hanem a más irányú kutatásokat is. Ez az adatgyűjtés tette lehetővé, hogy a múzeumi agitáció egy-egy község konkrét viszonyaira is alkalmaz­ható legyen.

Next