Népművelés, 1955 (2. évfolyam, 7-12. szám)
1955-07-01 / 7. szám
pagálását tűzte ki célul. A feladat az volt, hogy egy vándorkiállítás keretében bemutassuk a feudális Nógrádot, a Horthy-korszak birtokmegoszlását, a felszabadulás utáni földosztás jelentőségét és a termelőszövetkezeti mozgalom első hajtásait. A kiállítással járó költségeket a megye vállalta. A múzeum feladata az volt, hogy a kiállítás tudományos hitelét, a meggyőző és jellemző adatokat, a szemléltető anyagot, továbbá a kiállítás művészi kivitelezését biztosítsa. A kiállítás egy hónap alatt készült, 12 db. egy ládába csomagolható táblából állt. Ahol megfordult, a parasztság érdeklődése kísérte. Sajnos, a rossz szervezés miatt a kiállítási anyag az ötödik faluban megrekedt. 1950. május elsejére a múzeum várostörténeti kiállítást rendezett. Akkoriban létesült Balassagyarmaton a mesterséges megtermékenyítő állomás. A mesterséges megtermékenyítő állomással kapcsolatban különféle mendemondák terjedtek el. Többek között erősen tartotta magát az a hír, hogy a mesterséges megtermékenyítéstől az anyaállatok meddőkké válnak. Ezeknek a híreknek a valótlanságát igazolni kellett. Erre kitűnő alkalom kínálkozott a helytörténeti kiállítás keretén belül, ahol a felszabadulás utáni korszak bemutatásában, mint a hároméves terv egyik alkotása, az állomás került bemutatásra. Ez a kiállítási fejezet ugyan elég kezdetleges volt, mert sokrétű szemléltető és bizonyító anyaggal nem rendelkezett, de a kételyek eloszlatásában szerepe volt. 1950-ben az aratás idején a parasztság nagy érdeklődéssel kísérte a termelőszövetkezetek terméseredményeit. Az augusztus 20-ra tervezett ünnepség nagyon alkalmasnak kínálkozott a terméseredmények propagálására, annál is inkább, mert az ünnepség a múzeumépület mögötti parkban zajlott le. A megye mezőgazdasági szakembereinek közreműködésével és segítségével elkészült a kiállítás, amely az egyéni és nagyüzemi gazdálkodás terméseredményeit mutatta be a termelésre fordított idő és munka szembeállításával. A kiállítást a megnyitás napján több, mint ezer ember nézte meg. 1952-ben az időjárás is elősegítette a mezőgazdasági növények kártevőinek elszaporodását. A parasztság nagy részének sem a károk felismerésében, sem pedig a kártevője elleni védekezésben nem volt gyakorlata. A múzeumnak kellett vállalnia azt a feladatot, hogy bemutassa a kártevőket, a kártevést és az ellene való védekezés módját. A kártevőket és a kártételt szemléltető növényeket a múzeum gyűjtötte össze, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának segítségével. A kártevők elleni védekezés bemutatását a földművelésügyi minisztérium és a műtrágya- és növényvédőszer értékesítő vállalat végezte, így készült el a három intézmény rendezésében az a kiállítás, amelyet külön-külön egyik sem tudott volna a helyi igényeket kielégítő módon elkészíteni. Bár a kiállítás szemléltető volta — különösen a védekező eljárások bemutatása terén — semmi kívánni valót nem hagyott hátra, célját nem érte el kellőképpen, mert a látogatás megszervezése már nem történt meg. A MÚZEUM MUNKÁJA nem merült ki a kiállítás-rendezésekben. Hogy a parasztság életének változását, a termelőszövetkezeti mozgalom, a nagyüzemi gazdálkodás kialakulását figyelemmel tudja kísérni, továbbá a múlt és a jelen szembeállítását is ábrázolja, ahhoz igen sokrétű megbízható adatra volt szüksége. Ezt az adatgyűjtést pedig a múzeum nem tudta elvégezni. Ezt a munkát a járási pártbizottság és a járási oktatási osztály segítségével a nevelők végezték példamutatóan. Az alkalmilag kibocsátott kérdőíveken és a helytörténeti adatgyűjtés során a járás községeiből olyan gazdag és megbízható adatanyag került a múzeum adattárába, amely nemcsak a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló múzeumi munkát segítette elő nagymértékben, hanem a más irányú kutatásokat is. Ez az adatgyűjtés tette lehetővé, hogy a múzeumi agitáció egy-egy község konkrét viszonyaira is alkalmazható legyen.