Népművelés, 1955 (2. évfolyam, 7-12. szám)

1955-07-01 / 7. szám

Legdöntőbb feladatnak a falun ismételten a termelőszövetkezeti moz­galom fejlesztését, a termelékenység emelését, a munkás-paraszt szövetség további erősödését jelölte meg a Központi Vezetőség 1955. június 8-i hatá­rozata. E feladat eredményes végrehajtása a falun folyó propagandától is azt kívánja, hogy többet foglalkozzunk a mezőgazdaság szocialista szek­toraiban dolgozók nevelésével, de ugyanakkor törődjünk a ma még egyé­nileg dolgozókkal is. A TERMELŐSZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁS útjára lépett parasz­toknak száma több mint negyedmillió. A termelőszövetkezeti parasztság az új, kialakulóban levő egységes szocialista parasztság képviselője, az új paraszti élet úttörője a mezőgazdaságban. Sztálin szavaival­ a megválto­zott helyzetben ők az »ügyvivői« a munkásosztálynak a faluban. »A kolhozparaszt... — írta Micsurin — nagyszerű technikai felvér­­tezettséggel indít harcot az elemek ellen és a természetet szívós, kitartó munkával átalakítja.« A termelőszövetkezeti tagság azzal, hogy belépett a tsz-be, még nem vált szocialista emberré, csak ennek az új típusú embernek egyné­hány jegyet viselt magán. A tsz-tagság egy részének öntudatába még nem vésődött be eléggé a közös vagyon védelme és szeretete, az enyém helyett a miénk fogalma, egyeseket a sikertelenség is hamar megingat. Figyelembe kell venni, hogy a termelőszövetkezetek tagsága többsé­gében még a szegényparasztságból tevődik össze, ami érthető, hiszen ez a parasztság legforradalmibb része. De éppen ez a réteg rendelkezik — a múltbeli helyzetéből adódóan — a legkevesebb termelési, üzemszervezési tapasztal­atokkal. A mezőgazdasági termelési propaganda feladata, hogy a szövetkezeti parasztokat az agrobiológiai tudomány alapjaival és legújabb vívmányai­val ismertesse meg, feltárja előttük a mezőgazdasági termelés tudományos módszereinek óriási gyakorlati jelentőségét. Termelőszövetkezeteink sike­rei jelentik a legnagyobb erőt és a legmeggyőzőbb érveket a közös gazdál­kodás mellett. Termelési propagandánk eredményeként a szövetkezetek termésátlagainak minden területen növekednie kell. A jövőben sokkal inkább népszerűsíteni kell propagandamunkánk során ezeket az eredmé­nyeket és a termelőszövetkezeti dolgozók megváltozott életét. Ugyancsak segítenünk kell abban is, hogy a termelőszövetkezeti pa­rasztság minél rövidebb idő alatt sajátíthassa el az üzemszervezés tudni­valóit és a tagok öntudatát abban az irányban kell formálni, hogy meg­szilárduljon a munkafegyelem, kialakuljon a közösség iránti felelősség­­érzet, új viszony teremtődjön az államhoz, a termelőszövetkezethez. Meg kell érteni, hogy a közös vagyon növelésével erősödhet az egyéni jólét. Különféle, sajátos nevelési módszerekkel (gazdakörök, filmek, beszámoló, tapasztalatcsere, kirándulás, stb.) elő kell segítenünk a családtagokna­k, mindenek előtt az asszonyoknak a közös munkába való bevonását. A GÉPÁLLOMÁSOK döntő helyet foglalnak el a falu szocialista átszervezésében. A gépállomásokon jelentős, egyre növekvő és egészen új munkásréteg alakult ki. A gépállomások dolgozóinak zöme nemrég még paraszt volt, ezer szál fűzi a falu kisárutermelőihez, az egyéni parasztok­hoz. A gépállomásra kerüléssel ezek az emberek még nem váltak azonnal öntudatos munkásokká. A múlt csökevényei, az egyéni önzés, a fegyelem hiánya nem egyszer károsan hat meg gépállomásaink munkájában. Ugyan­akkor viszont gépállomásainkon megtalálhatók azok a régi szakmunká­­sok, sztahanovisták, akik a mezőgazdasági határozat végrehajtásának segí­tésére üzemeinkből kerültek oda. Ők a magasabb kultúra, a fejlettebb ön­tudat hordozói a falun. Őrájuk kell támaszkodnunk munkánk során, hogy a munkásosztály soraiba újonnan bekerült dolgozókban kifejlesszük a szo­cialista öntudatot. A gépállomások munkája döntő hatással van a termelőszövetkezetek terméseredményeinek kialakítására. A gépállomások gyenge, vagy jó min- 418

Next