Népművelés, 1955 (2. évfolyam, 7-12. szám)
1955-07-01 / 7. szám
Legdöntőbb feladatnak a falun ismételten a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését, a termelékenység emelését, a munkás-paraszt szövetség további erősödését jelölte meg a Központi Vezetőség 1955. június 8-i határozata. E feladat eredményes végrehajtása a falun folyó propagandától is azt kívánja, hogy többet foglalkozzunk a mezőgazdaság szocialista szektoraiban dolgozók nevelésével, de ugyanakkor törődjünk a ma még egyénileg dolgozókkal is. A TERMELŐSZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁS útjára lépett parasztoknak száma több mint negyedmillió. A termelőszövetkezeti parasztság az új, kialakulóban levő egységes szocialista parasztság képviselője, az új paraszti élet úttörője a mezőgazdaságban. Sztálin szavaival a megváltozott helyzetben ők az »ügyvivői« a munkásosztálynak a faluban. »A kolhozparaszt... — írta Micsurin — nagyszerű technikai felvértezettséggel indít harcot az elemek ellen és a természetet szívós, kitartó munkával átalakítja.« A termelőszövetkezeti tagság azzal, hogy belépett a tsz-be, még nem vált szocialista emberré, csak ennek az új típusú embernek egynéhány jegyet viselt magán. A tsz-tagság egy részének öntudatába még nem vésődött be eléggé a közös vagyon védelme és szeretete, az enyém helyett a miénk fogalma, egyeseket a sikertelenség is hamar megingat. Figyelembe kell venni, hogy a termelőszövetkezetek tagsága többségében még a szegényparasztságból tevődik össze, ami érthető, hiszen ez a parasztság legforradalmibb része. De éppen ez a réteg rendelkezik — a múltbeli helyzetéből adódóan — a legkevesebb termelési, üzemszervezési tapasztalatokkal. A mezőgazdasági termelési propaganda feladata, hogy a szövetkezeti parasztokat az agrobiológiai tudomány alapjaival és legújabb vívmányaival ismertesse meg, feltárja előttük a mezőgazdasági termelés tudományos módszereinek óriási gyakorlati jelentőségét. Termelőszövetkezeteink sikerei jelentik a legnagyobb erőt és a legmeggyőzőbb érveket a közös gazdálkodás mellett. Termelési propagandánk eredményeként a szövetkezetek termésátlagainak minden területen növekednie kell. A jövőben sokkal inkább népszerűsíteni kell propagandamunkánk során ezeket az eredményeket és a termelőszövetkezeti dolgozók megváltozott életét. Ugyancsak segítenünk kell abban is, hogy a termelőszövetkezeti parasztság minél rövidebb idő alatt sajátíthassa el az üzemszervezés tudnivalóit és a tagok öntudatát abban az irányban kell formálni, hogy megszilárduljon a munkafegyelem, kialakuljon a közösség iránti felelősségérzet, új viszony teremtődjön az államhoz, a termelőszövetkezethez. Meg kell érteni, hogy a közös vagyon növelésével erősödhet az egyéni jólét. Különféle, sajátos nevelési módszerekkel (gazdakörök, filmek, beszámoló, tapasztalatcsere, kirándulás, stb.) elő kell segítenünk a családtagoknak, mindenek előtt az asszonyoknak a közös munkába való bevonását. A GÉPÁLLOMÁSOK döntő helyet foglalnak el a falu szocialista átszervezésében. A gépállomásokon jelentős, egyre növekvő és egészen új munkásréteg alakult ki. A gépállomások dolgozóinak zöme nemrég még paraszt volt, ezer szál fűzi a falu kisárutermelőihez, az egyéni parasztokhoz. A gépállomásra kerüléssel ezek az emberek még nem váltak azonnal öntudatos munkásokká. A múlt csökevényei, az egyéni önzés, a fegyelem hiánya nem egyszer károsan hat meg gépállomásaink munkájában. Ugyanakkor viszont gépállomásainkon megtalálhatók azok a régi szakmunkások, sztahanovisták, akik a mezőgazdasági határozat végrehajtásának segítésére üzemeinkből kerültek oda. Ők a magasabb kultúra, a fejlettebb öntudat hordozói a falun. Őrájuk kell támaszkodnunk munkánk során, hogy a munkásosztály soraiba újonnan bekerült dolgozókban kifejlesszük a szocialista öntudatot. A gépállomások munkája döntő hatással van a termelőszövetkezetek terméseredményeinek kialakítására. A gépállomások gyenge, vagy jó min- 418