Népművelés, 1956 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1956-08-01 / 8. szám
BESZÉLŐ SZÁMOK- Ságvári Endre ifjúsági seregszemle megyei döntőjén, Szolnokon, a művészeti áganként külön-külön megrendezett énekkari, zenekari, táncos és színjátszó versenyek közül a színjátszók versenye mind színvonalában, mind a megmozgatott résztvevők, valamint nézők számának tekintetében a legkevésbé sikerült. Nem kívánok itt a szervezés hibájáról beszélni, bár érdemes volna. A megyei döntőn az úttörő és felnőtt csoportok színjátszói, szavalói vettek részt. Egyetlenegy bábcsoport sem jutott ide. (Eddigi adataink alapján járási bemutatókon összesen 4 bábcsoport szereplésére került sor.) 46 műsorszám pergett le a színpadon. Ez a következőképpen oszlott meg az egyes művészeti ágak között: 15 színjátszó csoport, 31 szavalat. A 46 műsorszámból 13 számot mutattak be úttörők. A következő darabokat mutatták be: Bárány Tamás: „Mihályka", Csiky Gergely: ,,A Stomjas család” (részlet), Gyárfás Miklós: „Koratavasz” (részlet), Kabajev: „Gombaüdülő”, Melis Jánosné: „A VII. osztály", Molnár Ferenc: „A Pál utcai fiúk” (bemutatta 2 csoport is), Nagy Endre: „A miniszterelnök”, Mikszáth Kálmán: „A kántor fia”, Szigligeti: „A cigány", „Hét ország kincse”, „Észak lánya”, „Mégis tud”, ,,Kibékülés", „Lányok lázadása”. S lássuk a szavalatokat. Milyen versek szerepeltek a megyei döntőn? Ady Endre: „A grófi szérűn”, „A vén diák üdvözlete”, „Anya és lánya”, Arany János: „A fülemile”, „A walesi bárdok” (előadta két szavaló is), Balázs Klára: „A király esküje”, Benjámin László: „Unokaöcsémnek”, Csokonai Vitéz Mihály: „A reményhez”, Keltai Jenő: „Szabadság”, Iszakovszkij: „A kiútnál”, József Attila: „A Dunánál” (előadta 3 szavaló is), „Kései sirató”, Kövesi Endre: „Ballada az árpakenyérről”, Kónya Lajos: „A párt”, Lermontov—Sugár: „Kozák bölcsődal”, Loránd László: „Sárga ház”, Mihalkov: „A kutyus és a méhek”, Petőfi Sándor: „Falu végén kurta kocsma”, „Szeget-szeggel” (előadta 2 szavaló is), „Füstbe ment terv”, Puskin: „Anyégin” (részlet), Radnóti Miklós: „Levél a hitveshez”, Vörösmarty Mihály: „A vén cigány” (előadta 3 szavaló is), „Petiké” (előadta 2 szavaló is). A szavalók között sem találtunk olyan versenyzőt, aki kifejezetten valamelyik DISZ-szervezetet képviselte volna. miben, rejlik a Ságvári Endre ifjúsági seregszemle Szolnok megyei döntőjén tapasztalt hibák oka a színjátszás, szavalás, bábjátszás terén? A döntő hibáinak gyökerét mindenesetre már korábban: járási bemutatókon, körzeti, vagy helyi bemutatókon kell keresnünk. Mélyen elgondolkoztató az az igen alacsony arányszám, mely például a kunszentmiklósi bemutatón elhangzott összes műsorszám, valamint a bemutatott színdarabok, jelenetek között van. 33 műsorszámból mindössze 3 képviselte a színjátszómozgalmat. A bemutatott 3 darab a következő volt: Pécci: „Három kívánság” (előadták a tiszasasi úttörők), Csehov—Földes: „Kutyáid’ (előadta a kunszentmártoni gimnázium), Nagy Endre: „A miniszterelnöki’ (előadta a tiszasasi DISZ színjátszó csoport). Kunszentmártonban tehát mindössze 20 öntevékeny színjátszó állt közönség elé a Ságvári Endre ifjúsági seregszemle járási bemutatója alkalmából. De ugyanezen a járási bemutatón mindössze 7 szavalat hangzott el, melyből kettőt úttörők adtak elő. Kifejezetten DISZ-szervezet aadatmanda címed nevében szavaló sem indult. A járásban mindössze egy bábcsoport akadt, amely bemutatót tartott: az óvónőképző csoportja az „Egyszer egy királyfi”, „A hiú mackó” és „A balta” című bábdarabokat adta elő. Megmozgatott ezzel 10 bábost. Úttörő vagy DISZ-csoport nem képviseltette magát bábjátszás terén. A színjátszók, szavalók és bábosok — kik a szó erejével hathattak volna a 800 főnyi közönségre, a munkájukkal egyben előbbre vihették volna a szép magyar beszéd, drága magyar nyelvünk ügyét — mindössze tehát harminchatan voltak — ötszázból! — a kunszentmártoni járási bemutató aktív résztvevői közül. S ha megnézzük egy városi bemutató jegyzőkönyvét, s keressük, milyenek az arányok Túrkeve szövetkezeti város adataiban, itt még megdöbbentőbb az arányszám. 59 műsorszámból az öntevékeny színjátszómozgalmat csupán 3 képviselte. S a bemutatott 3 darab közül egyiket sem játszották úttörők, vagy kifejezetten DISZ-csoport tagjai. Mit mutat ez? A színjátszás, a szavalás, tehát a szóbeli előadóművészet iránt erősen megcsappant az érdeklődés. Hogy miért következett ez be, azt hosszas és mélyreható elemzés után mondhatnánk meg, nemcsak Szolnok megyei, de országos tanulságok alapján. Az idei ifjúsági seregszemle is sürgetően felveti a műkedvelő színjátszómozgalom ügye vizsgálatának elodázhatatlanságát. Az eddigiekből természetesen vajmi nehéz volna például a megye színjátszómozgalmának műsorpolitikájára nézve bárminemű következtetést is levonni. De ha végignézzük a megye 7 járása és 7 városa közül eddig rendelkezésünkre álló 4 járás és 3 város összesített adatait, megállapíthatjuk, hogy a 7 bemutatón összesen 34 színjátszócsoport lépett fel, s ez a 34 csoport 36 darabrészletet, egyfelvonásost, jelenetet mutatott be. Nem lesz felesleges felsorolni, melyeket: Barna Tibor: „A békekövet” (bemutatta 2 csoport is), Baróti Géza: „Mindenkinek két keze van”, Barta Lajos: „Tavaszi mámor”, Bródy Sándor: „A tanítónő”, Bárány Tamás: „Mihályka”, Csehov: „Háztűznéző”, Csehov—Földes: „Kutyák”, Csiky Gergely: „Nagymama”, Fazekas—Móricz: ,,Ludas Matyi”, Juhász Géza: „Égigérő fa”, Kabajev: „Gombaüdülő", Kiss Károly: „Ki mint vet, úgy arat’, Kuti Mihály: „Kitérőben”, Lányi Andor: „A 11-es őrház”, Melis Jánosné: „A VII. osztály”, Móricz Zsigmond: „Égi madár”, Molnár Ferenc: ,,A Pál utcai fiúk”, Nagy Endre: „A miniszterelnöki’, Pécci: „Három kívánság”, Szabó Pál: „Darázsfészek”, Szigligeti Ede: „A cigány”, a „Dadirtó művek”, „Kővirág”, továbbá 8 csoport 8 jelenete, melyeknek sem szerzőjét, sem címét nem ismerjük. Szeretném megemlíteni a szavalók műsorválasztásáról, hogy a 61 vers közül Petőfi szellemét idézte 25 költemény, ebből 18-at úttörő gyerekek adtak elő. József Attila-verset 6 esetben hallottak a bemutató nézői, hármat úttörő előadásában. Meglepő, hogy a 61 vers közül mindössze egy Ady-verset találhattunk a műsorban. Sajnálatos a ma élő fiatal költők verseinek aránya az elhangzott versekben. Ugyanígy keveselhető a szovjet, népi demokratikus és egyéb haladó költők szerepeltetése is. Ez a sok-sok szám és cím nem rideg statisztikai adat kívánt lenni. Inkább azzal a célzattal tárjuk a nyilvánosság elé, hogy gondolkozásra késztessenek, gondolatokat ébresszenek és ezáltal talán máris segítsenek valamicskét abban, hogy az elkövetkező seregszemlék jobban, színvonalasabban sikerüljenek. Cziráky Júlia