Népművelés, 1956 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1956-08-01 / 8. szám

BESZÉLŐ SZÁMOK- Ságvári Endre ifjúsági seregszemle megyei döntő­jén, Szolnokon, a művészeti áganként külön-külön megrendezett énekkari, zenekari, táncos és színját­szó versenyek közül a színjátszók versenye mind színvonalában, mind a megmozgatott résztvevők, vala­mint nézők számának tekintetében a legkevésbé sikerült. Nem kívánok itt a szervezés hibájáról beszélni, bár ér­demes volna. A megyei döntőn az úttörő és felnőtt csoportok szín­játszói, szavalói vettek részt. Egyetlenegy bábcsoport sem jutott ide. (Eddigi adataink alapján járási bemutatókon összesen 4 bábcsoport szereplésére került sor.) 46 műsor­szám pergett le a színpadon. Ez a következőképpen osz­lott meg az egyes művészeti ágak között: 15 színjátszó csoport, 31 szavalat. A 46 műsorszámból 13 számot mu­tattak be úttörők. A következő darabokat mutatták be: Bárány Tam­ás: „Mihályka", Csiky Gergely: ,,A Stomjas család” (részlet), Gyárfás Miklós: „Koratavasz” (részlet), Kabajev: „Gombaüdülő”, Melis Jánosné: „A VII. osztály", Molnár Ferenc: „A Pál utcai fiúk” (bemutatta 2 csoport is), Nagy Endre: „A miniszterelnök”, Mikszáth Kálmán: „A kántor fia”, Szigligeti: „A cigány", „Hét ország kin­cse”, „Észak lánya”, „Mégis tud”, ,,Kibékülés", „Lányok lázadása”. S lássuk a szavalatokat. Milyen versek szerepeltek a megyei döntőn? Ady Endre: „A grófi szérűn”, „A vén diák üdvözlete”, „Anya és lánya”, Arany János: „A füle­­mile”, „A walesi bárdok” (előadta két szavaló is), Balázs Klára: „A király esküje”, Benjámin László: „Unoka­öcsémnek”, Csokonai Vitéz Mihály: „A reményhez”, Kel­tai Jenő: „Szabadság”, Iszakovszkij: „A kiútnál”, József Attila: „A Dunánál” (előadta 3 szavaló is), „Kései si­rató”, Kövesi Endre: „Ballada az árpakenyérről”, Kónya Lajos: „A párt”, Lermontov—Sugár: „Kozák bölcsődal”, Loránd László: „Sárga ház”, Mihalkov: „A kutyus és a méhek”, Petőfi Sándor: „Falu végén kurta kocsma”, „Sze­­get-szeggel” (előadta 2 szavaló is), „Füstbe ment terv”, Puskin: „Anyégin” (részlet), Radnóti Miklós: „Levél a hitveshez”, Vörösmarty Mihály: „A vén cigány” (előadta 3 szavaló is), „Petiké” (előadta 2 szavaló is). A szavalók között sem­ találtunk olyan versenyzőt, aki kifejezetten valamelyik DISZ-szervezetet képviselte volna. m­iben, rejlik a Ságvári Endr­e ifjúsági seregszemle Szolnok megyei döntőjén tapasztalt hibák oka a színjátszás, szavalás, bábjátszás terén? A döntő hibáinak gyökerét mindenesetre már koráb­ban: járási bemutatókon, körzeti, vagy helyi bemutatókon kell keresnünk. Mélyen elgondolkoztató az az igen alacsony arányszám, mely például a kunszentmiklósi bemutatón elhangzott összes műsorszám, valamint a bemutatott színdarabok, jelenetek között van. 33 műsorszámból mindössze 3 kép­viselte a színjátszómozgalmat. A bemutatott 3 darab a következő volt: Pécci: „Három kívánság” (előadták a ti­­szasasi úttörők), Csehov—Földes: „Kutyáid’ (előadta a kunszentmártoni gimnázium), Nagy Endre: „A miniszter­­elnöki’ (előadta a tiszasasi DISZ színjátszó csoport). Kunszentmártonban tehát mindössze 20 öntevékeny színjátszó állt közönség elé a Ságvári Endre ifjúsági se­regszemle járási bemutatója alkalmából. De ugyanezen a járási bemutatón mindössze 7 szavalat hangzott el, mely­ből kettőt úttörők adtak elő. Kifejezetten DISZ-szervezet aadatmanda címed nevében szavaló sem indult. A járásban mindössze egy bábcsoport akadt, amely bemutatót tartott: az óvónő­képző csoportja az „Egyszer egy királyfi”, „A hiú mackó” és „A balta” című bábdarabokat adta elő. Megmozgatott ezzel 10 bábost. Úttörő vagy DISZ-csoport nem képvisel­tette magát bábjátszás terén. A színjátszók, szavalók és bábosok — kik a szó erejé­vel hathattak volna a 800 főnyi közönségre, a munkájuk­kal egyben előbbre vihették volna a szép magyar beszéd, drága magyar nyelvünk ügyét — mindössze tehát har­­minchatan voltak — ötszázból! — a kunszentmártoni já­rási bemutató aktív résztvevői közül. S ha megnézzük egy városi bemutató jegyzőkönyvét, s keressük, milyenek az arányok Túrkeve szövetkezeti város adataiban, itt még megdöbbentőbb az arányszám. 59 műsorszámból az önte­vékeny színjátszómozgalmat csupán 3 képviselte. S a be­mutatott 3 darab közül egyiket sem játszották úttörők, vagy kifejezetten DISZ-csoport tagjai. Mit mutat ez? A színjátszás, a szavalás, tehát a szóbeli előadóművészet iránt erősen megcsappant az érdeklődés. Hogy miért kö­vetkezett ez be, azt hosszas és mélyreható elemzés után mondhatnánk meg, nemcsak Szolnok megyei, de országos tanulságok alapján. Az idei ifjúsági seregszemle is sürge­tően felveti a műkedvelő színjátszómozgalom ügye vizs­gálatának elodázhatatlanságát. A­z eddigiekből természetesen vajmi nehéz volna pél­dául a megye színjátszómozgalmának műsorpolitiká­jára nézve bárminemű következtetést is levonni. De ha végignézzük a megye 7 járása és 7 városa közül eddig rendelkezésünkre álló 4 járás és 3 város összesített ada­tait, megállapíthatjuk, hogy a 7 bemutatón összesen 34 színjátszócsoport lépett fel, s ez a 34 csoport 36 darab­részletet, egyfelvonásost, jelenetet mutatott be. Nem lesz felesleges felsorolni, melyeket: Barna Tibor: „A békekö­vet” (bemutatta 2 csoport is), Baróti Géza: „Mindenkinek két keze van”, Barta Lajos: „Tavaszi mámor”, Bródy Sándor: „A tanítónő”, Bárány Tamás: „Mihályka”, Cse­hov: „Háztűznéző”, Csehov—Földes: „Kutyák”, Csiky Gergely: „Nagymama”, Fazekas—Móricz: ,,Ludas Matyi”, Juhász Géza: „Égigérő fa”, Kabajev: „Gombaüdülő", Kiss Károly: „Ki mint vet, úgy arat’, Kuti Mihály: „Ki­térőben”, Lányi Andor: „A 11-es őrház”, Melis Jánosné: „A VII. osztály”, Móricz Zsigmond: „Égi madár”, Molnár Ferenc: ,,A Pál utcai fiúk”, Nagy Endre: „A miniszter­­elnöki’, Pécci: „Három kívánság”, Szabó Pál: „Darázs­fészek”, Szigligeti Ede: „A cigány”, a „Dad­irtó művek”, „Kővirág”, továbbá 8 csoport 8 jelenete, melyeknek sem szerzőjét, sem címét nem ismerjük. Szeretném megemlíteni a szavalók műsorválasztásáról, hogy a 61 vers közül Petőfi szellemét idézte 25 költe­mény, ebből 18-at úttörő gyerekek adtak elő. József At­­tila-verset 6 esetben hallottak a bemutató nézői, hármat úttörő előadásában. Meglepő, hogy a 61 vers közül mind­össze egy Ady-verset találhattunk a műsorban. Sajnála­tos a ma élő fiatal költők verseinek aránya az elhangzott versekben. Ugyanígy keveselhető a szovjet, népi demok­ratikus és egyéb haladó költők szerepeltetése is. Ez a sok-sok szám és cím nem rideg statisztikai adat kívánt lenni. Inkább azzal a célzattal tárjuk a nyilvános­ság elé, hogy gondolkozásra késztessenek, gondolatokat ébresszenek és ezáltal talán máris segítsenek valamicskét abban, hogy az elkövetkező seregszemlék jobban, színvo­nalasabban sikerüljenek. Cziráky Júlia

Next