Népművelés, 1957 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1957-09-01 / 1. szám
2 SZABÓ PÁL Bevezetni a magyar népet a szocialista műveltségbe, ezt azzal kell kezdeni, hogy végre tisztázzuk: a műveltségnek miféle állapotában él most ez a nép; vagyis némi fontoskodással szólva: a tudományos népismeret alapjára kell helyezni a népművelést. Csak a néprajztudomány segítségével deríthető fel, hogy mi az a sok forrásból fakadó és mégis nemzeti sajátosságú műveltséghagyomány, amelyre alapozva bizton felépíthető az új szocialista kultúra épülete. Ez lenne hát — a népismereti és népműveléstudományi kutatás segítése — a lap egyik feladata. Küzdjön a Népművelés a műveltségnyújtás olyan formáinak kialakításáért, amelyek a szerzett ismereteknek tekintélyt és kézzelfogható hasznosságot biztosítanak. A népfőiskolát végzett fiatalember például részesüljön a társadalom nagyobb megbecsülésében, ha bebizonyosodott róla, hogy a népfőiskolán társadalomformáló tettekre vált alkalmassá. Legyen a lap az igényesség propagandistája. Indítson harcot a kulturális életben oly veszedelmesen eluralkodó „amerikanizmus" ellen, mert ez az amerikanizmus — a halál. Azt sem szabad még egyszer megengedni, hogy a szovjet kultúrát harmadrendű regények és filmek „reprezentálják”, adjunk Gorkijt és Solohovot a magyar olvasók kezébe! Az igényességhez tartozik, hogy ne bűvöljenek el bennünket többé a számok. Ne nyugodjunk bele például abba, amit az építők Rózsa Ferenc Művelődési Otthonának irodalmi körében tapasztaltam: ebben a tekintélyes létszámú „írói” körben egyetlen valóságos építőmunkás sem található! Végül: legszebb hivatását akkor teljesíti a Népművelés, ha a magyar tanítók és tanárok ezreit ébreszti rá népművelői hivatására, s egyben segíti is őket a munkálkodásukhoz szükséges feltételek megteremtődésében. Mert higgyük el: ők a magyar nép művelődésének igazi letéteményesei. QODA QABOR A „Népművelés” feladata, hogy ne csupán hivatalos kiadvány, hanem olvasmányos lap is legyen, amely kulturális forradalmunk minden eseményét (jelentősebb tömegkulturális megmozdulások, színházi és zenei bemutatók, filmek, fontosabb kiadványok, kiállítások stb.) számon tartja. A lapnak, véleményem szerint, ezenfelül tájékoztatást kell adnia kulturális életünkről szervezeti tekintetben is. Arra gondolok itt, hogy az utóbbi időben számos új kulturális szerv, intézmény alakult, mint például a művészeti tanácsok, Nemzeti Galéria stb., — helyes lenne, ha ezeknek feladatait, működését, eredményeit is ismertetné a „Népművelés”. A lap ne elégedjék meg azonban az események és eredmények számbavételével, a tájékoztatással, hanem értékelje is azokat és segítse továbbfejlődésüket. A lap legyen tervező, programot adó fórum. A „Népművelés” a közönség és a kultúra munkásainak bevonásával legyen az új lehetőségek és kívánalmak szószólója. MIT VÁRUNK A LAPTÓL !S KRIZSÁN SÁNDOR a Szakszervezetek Egressy Gábor Művészeti Klubjának igazgatója őszinte és tárgyilagos véleményt adjon a kulturális munkáról. Ne azt nézze, hogy állami, szakszervezeti vagy más tömegszervezeti ügyről van szó: bárhol is talál hibát, mindenütt egyforma mértékkel mérjen. Ne elvont tanulmányokat hozzon, hanem a népművelés aktíváinak gyakorlati tapasztalatait közölje, s ennek érdekében szervezzen levelező tagságot. Hagyjon helyt a népművelés új eredményeinek és az érdekes módszerbelikísérleteknek. Az elvi problémáknál világosan foglaljon állást, vagy vita kezdeményezésével mozgósítson azok közös megoldására. Teremtsen hidat a hazai és külföldi művészeti csoportok között, szólaltassák meg azokat a művészeinket, tudósainkat, akiknek valóban szívügyük a népművelés. Szerezzen becsületet a népművelési munkának, hogy végre ne az egyik legutolsó ügyosztálya legyen irányító szerveinknek, hogy ne azt tegyék ilyen funkcióba, aki másra nem alkalmas. ASCHER OSZKÁR az Állami Faluszínház igazgatója — Nagyon örülök, hogy újból megindul a „Népművelés”; azt várom tőle, hogy felveszi majd a harcot az ismét felburjánzó színházi vadhajtások ellen. Vidéken gyakran működési engedéllyel nem rendelkező „színészek” brigádokba verődve selejtes, alacsony színvonalú műsoraikkal veszélyeztetik a Faluszínház igényes, műveltséget terjesztő előadásainak látogatottságát. Az utóbbi időben elszomorító tapasztalatokat szereztünk. A vidéki közönség sok helyütt tüntető érdeklődéssel fogadja a tartalmatlan, kizárólag könnyű szórakozást nyújtó tarka műsorokat és valósággal elkerüli a komolyabb kultúrát jelentő, nevelő hatású előadásokat. Remélem, hogy a „Népművelés” ez utóbbiakat fogja népszerűsíteni. Felelősségteljes, nehéz munka vár a lapra: megszerettetni az igazi kultúrát. VASS IMRE a Kohászati Szakszervezet kulturális osztályának vezetője. Szerte az országban a népművelők hatalmas tábora választ vár megoldatlan kérdéseire; keresik a helyes utat, hogy minél színvonalasabb kulturális munkát végezhessenek. Honnan kaphatnak segítséget? Természetesen elsősorban az irányító szervektől és a sajtótól. Az utóbbitól azonban hiába vártak segítséget az ellenforradalmi események óta. Egyszerűen nem volt sajtója az öntevékeny kulturális területnek. Úgy gondolom, hogy e terület dolgozói most kivétel nélkül örömmel üdvözlik a „Népművelés” újbóli megjelenését. A szerkesztőség azonban ügyeljen arra, hogy a folyóirat valóban azokkal a problémákkal foglalkozzék, amelyen jelenleg még tisztázatlanok, megoldásra várnak mind elvi, mind gyakorlati téren. Az elkövetkezendő időben sokat kellene foglalkoznia a folyóiratnak az ismeretterjesztéssel, a dolgozók világnézeti nevelésének kérdéseivel, a könyvtárak problémáival. Ezeken a területeken tapasztalható a legtöbb eszmei zavar és lemaradás. Sokat várunk a „Népművelés" újbóli megjelenésétől s reméljük, ismét segítője, harcos társa lesz a közművelődésnek.