Népművelés, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-08-01 / 8. szám
BUDAPESTEN Az utóbbi évben számos nagysikerű vidéki dalostalálkozó bizonyította az énekkari mozgalom örvendetes fellendülését, most végre Budapesten is összejöttek az ország legjobb kórusai, hogy számot adjanak tudásukról, felkészültségükről. Az ünnepség megrendezését a MÁVAG Acélhang Férfikara vállalta. Ez a kitűnő kórus az idén ünnepli fennállásának 85. évfordulóját, s tavaly a pécsi férfikari dalosversenyen elnyerte a Bartók Béla serleget. Itt kapott megbízatást az idei pesti találkozó megszervezésére, amelyet a Népművelési Intézet segítségével mintaszerűen végzett el Öröm volt látni a rendet és fegyelmet, a rendezvények lebonyolításának pontosságát — úgy látszik, végre kezdünk megtanulni szervezni. Az országos találkozó a Köztársaság téren kezdődött, ahol a részvevők előbb megkoszorúzták a budapesti pártház védőinek emléktábláját, majd az Erkel Színházban gyűltek össze. Itt Sörös Nándornak, a MÁVAG Acélhang Kórusa elnökének megnyitó szavai után Borka Attila, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet, majd a budapesti egyesített énekkar három művet adott elő. Szabó Ferenc: A munkásoké a jövő c. tömegdalát Vásárhelyi Zoltán vezényelte, míg a „Munkásjeligét” (az egykori Munkás Dalosszövetség jelmondatát) Nagy Sándor, Kodály „Jeligéjét” pedig Bárdos Lajos. Már ez a szép és felemelő megnyitó megteremtette a dalostalálkozó hangulatát — a színpadon ez alkalommal az elnökség ült, élén Kodály Zoltánnal, az egyesített kórus az Erkel Színház nézőterén foglalt helyet, jelezve, hogy nem passzív közönség gyűlt itt egybe, hanem szinte kivétel nélkül dalosok, a magyar kórusművészet aktív, áldozatkész hívei és munkásai. Ezután a MÁVAG Acélhang Férfikara és a Munkásőrség központi férfikara adott hangversenyt — Kalmár Márton, illetve Révész László vezényletével. Két kitűnő, összeforrott, férfiasan zengő együttes. Ismét megszólalt Kodály „Felszállott a páva” című műve. Liszt „Munka himnusza”; megszólalt a Vörös Csepel és az Ej ahnyem. A bemutató így azt is bizonyította, hogy a magyar énekkari mozgalom őrzi a munkásdalosok hagyományait. (Csak az zavart, hogy a kíséretet ellátó MÁV Szimfonikus Zenekar bizonytalan volt, nyilván nem biztosított elég közös próbát, s ez nem egyszer veszélyeztette a szépen dolgozó kórusok sikerét.) Az ünnepségek másnap délelőtt három helyen folytatódtak: a Ganz Vagon- és Gépgyár, a Május 1. Ruhagyár és a Vasas Szakszervezet székházának termében. 34 kórus lépett itt fel, s nincs egy énekkar sem, amelyik ne érdemelné meg a megemlékezést. Milyen szépen, kulturáltan énekelt például a Diósgyőri Vasgyár, vagy a Budafoki Zománcedénygyár énekkara, milyen erőteljesen zengett az újjászületett Budapesti Általános Munkásdalegylet Férfikara, milyen jól szóltak a tömegdalok a Vándor-kórus előadásában, milyen sikerrel oldotta meg a Szolnoki Népi Együttes vegyeskara a „Mátrai képek” előadását, milyen színvonalasan képviselte a parasztkórusokat a hajdúszovátai Kodály Zoltán Vegyeskar. Csak párat említettünk, példa és nem rangsorolásképpen. Az egész találkozó kiegyenlített, jó színvonala bizonyítja, hogy a magyar énekkari mozgalom ma már nemcsak tömegeiben, de színvonalában is számottevő. Hibákat persze lehet találni. Igaz, hogy még mindig kevés a fiatal az énekkarokban, s talán a jó vegyeskarok száma is kisebb a kelleténél. A műsorok öszszeállításában is találhatunk hiányokat (kevés a mai magyar szerző a Bartók és Kodály utáni nemzedékből). Mindezt nem árt tudnunk, el is kell gondolkoznunk rajta, az összkép azonban ezzel együtt is kedvező marad. Az énekkarok bemutatóját a legkiválóbb szakemberekből összeállított zsűri hallgatta végig — nem azért, hogy helyezéseket állapítson meg és díjakat oszszon ki, hanem, hogy a kórusok vezetőinek tanácsot, segítséget adjon. Most is bebizonyosodott, hogy ez a helyes módszer: nyoma sem volt féltékenységnek, vagy rosszul értelmezett vetélkedésnek, a karnagyok örömmel fogadták a segítséget, a kórustagok pedig a legjobb közönségnek bizonyultak, lelkesen tapsolták végig egymás műsorát. A megbeszélés eredményeit Fasang Árpád, a Művelődésügyi Minisztérium zenei osztályának vezetője foglalta össze, ő is azt mondotta, mi is azt éreztük legfőbb tanulságnak, hogy a magyar énekkari mozgalom jó úton jár. Vitányi Iván a iTLAVAn Acemaog ferucar A megnyitó ünnepség elnöksége. Középen Kodály Zoltán Énekel az egyesített kórus az Erkel Színház vízsiterén