Népművelés, 1966 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
ban. A választás mozgatórugói között meglelhető az évszázados „papírszemlélet”, ahogyan Picker Ignác Kossuth-díjas munkás mondotta, vagy a régi, rossz értelemben vett társadalmi emelkedés igénye, amiről Simon István Kossuth-díjas költő beszélt. De Simon István arról is szólt, hogy a pályaválasztási gondokról széleskörű vitát kellene indítani, mert ez egyre égetőbb társadalmi kérdéssé válik. (Hogy mennyire fontos, azt jól illusztrálja Veres József munkaügyi miniszter hozzászólása: a szakmunkástanuló-iskolákban az idén ősszel négyezer hely maradt üresen!) Ilyen vitát elindítani, szervezni és a pályaválasztásnál helyes irányban befolyásolni a szülőket, a népművelők egyik fontos feladata is. A művelődési házak, otthonok és klubok programjában tekintélyes helyet foglalhatna el a különféle foglalkozások, szakmák és hivatások ismertetése, népszerűsítése, annak a helyes szemléletnek kialakítása, hogy a társadalom anyagi javait és értékeit a termelőmunka és nem az „íróasztal" állítja elő.an sok olyan nevelési terület is, amelyen a népművelők az eddiginél is eredményesebben működhetnének együtt az iskolával. Közülük kettőről esett a legtöbb szó. A hazafias nevelés, amely a mi korunkban új, megváltozott tartalmat kap, s melynek, mint Cseterki Lajos mondotta, a múlt harcainak tisztelete mellett egyre inkább a jelen megbecsülése felé kell fordulnia, természetesen az iskolában kezdődik el. De a diákot nemcsak a pedagógus befolyásolja, hanem az élet, és nem utolsósorban a szülői ház is. A népművelés programjában még nagyobb súllyal kellene szerepelnie a hazaszeretetre való nevelésnek, a mai harcok és eredmények népszerűsítésének, hogy jobban érezzék át a szülők, mit ad a jelen és a jövő gyermekeik számára. Szorosan összefügg ezzel az a követelmény, amelyet Cseterki Lajos így összegezett: a társadalom reális szemléletére nevelm. Manapság sokat utaznak az emberek, sok mindent helyesen látnak meg a kapitalista országokban, és okosan értékelik a Nyugattal összehasonlítva a magunk eredményeit. De ugyanakkor számos ember a kinttöltött rövid idő és a turisták jellegzetes stílusa, a rohanás miatt nem veszi észre az összefüggéseket, és nem tekint a felszín mögé. A népművelés munkásai a nagyobb ismeretanyag birtokában, jobban, színesebben, meggyőzőbben fedhetik fel ezeket az összefüggéseket és ellentmondásokat. Munkájuk nemcsak a szülőkre, hanem közvetve vagy közvetlenül a gyermekeikre is kisugározhat. És ugyanígy, az átgondolt, tervszerű népművelő program behatóan foglalkozhat azzal is: milyen harcot folytat a mi társadalmunkban is a régi és az új, a múlt és a jelen, hogyan akadályozza a sok-sok régi előítélet, belénk rögződött szokás és babona a szocialista építés kibontakozását. Csupán néhány gondolatot említettünk az Országgyűlés legutóbbi üléséről szólva a pedagógusokkal és a közművelődéssel kapcsolatban. Bizonyos, hogy a háromnapos parlamenti ülés, az ott kibontakozott hasznos vita nyomában tovább folyik a pedagógusok, szüleik, oktatási szakemberek között az eszmecsere az iskolai munka megjavításáról, s ezzel karöltve a népművelés feladatairól is. A Parlament ehhez nagyszerű indítást, megszámlálhatatlanul sok hasznos ötletet adott. A Parlament ülését követően megszületett az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a középfokú oktatási intézményeikről, szabatosan elhelyezve a gimnáziumot és a szakközépiskolát egész iskolarendszerünkben. Ez a rendelet és végrehajtási utasítása ugyancsak kihat a felnőttoktatásira, ezen túlmenően az egész népművelésre is, mert világosabb távlatétt még konkrétabb feladatokat ad minden pedagógusnak, a népművelés valamennyi munkásénak. Gábor István (Székely László felvételeit