Népművelés, 1972 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
víz évforduló és a közművelődés A közelmúlt nagy évfordulói sok alkalmat teremtettek arra, hogy megtanuljuk kiaknázni a bennük rejlő nevelési lehetőségeket. Hisz a közművelődés számára az ünnep pedagógiai alkalom is. Elmondhatjuk, hogy ünnepeink már teljesebbek, tartalmasabbak a korábbiaknál, hogy már nemcsak a nemzet, a nép is ünnepel. Lehet-e még újat hozni, másképp csinálni a jól sikerült évfordulós események után? — ezekről a kérdésekről beszélgettünk Borbély Tiborral, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjével. — Először helyesbítek, ugyanis most a Pest megyei emlékbizottság titkára vagyok — és ez korántsem formai kérdés. Az évforduló megünneplése, az események szervezése nem egy hivatal ügye, hanem a megye egész társadalmáé. Ezt jelzi az is, hogy a megyei emlékbizottságot a Hazafias Népfront hozta létre. A teljes társadalmasítás a jelszavunk, mi csak segíteni szeretnénk a megye lakosságának, hogy méltón és tartalmasan ünnepelje meg a nagy költő születésének 150. évfordulóját. Az ünnep tartalma — társadalmi, erkölcsi igazsága, embernemesítő példája, lelkesítő, magatartásformáló ereje — akkor válik élménnyé az emberekben, akkor épül be a személyiségbe, vagyis akkor lesz nevelő hatása, ha a meglevő ismeretekre, élményekre alapozunk, ha a meglevő képet próbáljuk kiteljesíteni, gazdagítani. Az évfordulós események fő témája tehát Petőfi és Pest megye kapcsolata lesz. A helyi élményekből, hagyományokból akarunk kiindulni, s hiszem, hogy a Petőfi-fáktól, Petőfi járta utaktól, csárdáktól el lehet jutni a hazafiság, nemzetköziség, forradalmiság eszméjéhez és a nagy életmű esztétikai, gondolati befogadásához. Nem tervezünk semmi újdonságot, de szeretnénk megteremteni az igazi ünneplés feltételeit. A korábbi ünnepségeknél az együttműködés hiánya vagy a rossz koordináció okozta talán a legtöbb problémát. Hogyan akarják elkerülni a párhuzamosságokat, keresztbe szervezéseket stb.? — Csak egyetlen terv készült. Nem a sok tervet raktuk össze eggyé, hanem ebbe dolgozik be mindenki — tanácsok, tömegszervezetek, intézmények stb. Itt csupán a központi feladatokat határoztuk meg, a helyi rendezvényeket csak javaslatokkal és kiadványokkal kívánjuk „irányítani”. — Milyen kiadványokat terveznek? — Már megjelent a módszertani füzetek sorozatban Mezősi Károly könyve „Petőfi és Pest megye” címmel. Nemrég elhunyt Petőfi-kutatónk kérdésfelelet formájában dolgozta fel a témát — községről községre haladva. Szinte közvetlenül felhasználható ez a könyvecske az egyébként is tervezett ifjúsági klubvetélkedőkön. Ezenkívül készülnek még módszertani kiadványok, irodalmi, zenei műsorfüzetek a tanácsadó gondozásában. — Milyen tervek vannak még? — A Goldmann György Filmstúdió két kisfilmet készít. Az egyik bemutatja a Pest megyében levő Petőfi-emlékhelyeket, a másik megörökíti az emlékünnepségek megyei eseményeit. Mindkettőt vetítik majd filmszínházainkban. Később az első az ismeretterjesztő filmtárba kerül, a második az archívumba. Az aszódi emlékbizottságnak azt javasoltuk, próbáljanak létrehozni a könyvtárban egy Petőfi-gyűjteményt, amely tartalmazná a költő műveit és a róluk szóló irodalmat. Persze ez hosszú és folyamatos munkát igényel, de talán jól leszűkített gyűjtőkörrel, körültekintő szerzeményezéssel és a nagy könyvtárak segítségével sikerül eredményt elérni. A megyei könyvtárnak javasoltuk, hogy állítson össze központi műsort, és művészek közreműködésével mutassa be a megye könyvtáraiban, művelődési házaiban. A műkedvelők is készülnek. Most küldtük szét a „Szóljatok, szép szavak Petőfi Sándorról!” pályázathoz kapcsolódva Pest megye versenyfelhívását. Több országos és megyei szavalóversenyt rendezünk — valamennyit az évforduló jegyében. A színjátszórendezők és kórusvezetők nyári tanfolyamán ugyancsak foglalkoznak az évfordulós műsorok kérdéseivel. A karvezetők meg is tanulnak néhány az évfordulóra alkalmas művet. A színjátszó-rendezők az évközi stúdiumokon vitattak meg Petőfi-műsorötleteket. A múzeumok igazgatósága gondoskodik az emlékhelyek kiállításairól, a levéltár pedig Petőfi-dokumentumokból állít össze vándorkiállítást. Felkértük a megyei hírlapot, hogy cikksorozatban mutassa be Petőfi-emlékhelyeinket, és javasoltuk, hirdessen az évfordulóhoz kapcsolódó rejtvény pályázatot a Mezősi-kiadvány felhasználásával. A TIT előadások szervezésével készül az évfordulóra, amely — mint talán az eddigiekből is kiderült — nemcsak egyes eseményekhez kapcsolódik, hanem 1972 szeptemberétől 1973 júniusáig áthatja egész tevékenységünket. Milyenfajta előadások várhatók? — Amint az elején megfogalmaztam, „alulról” szeretnénk felépíteni ezt az ünnepet. Nyilvánvaló tehát, hogy az előadások többsége a helyi Petőfiemlékekből fog kiindulni, Petőfi és a megye kapcsolatát állítva a középpontba. Hangsúlyozom, hogy csak a kiindulás helyi. Hiba lenne ugyanis, ha a lokális értékű apró mozaikok általánosításával akarnánk megalkotni a magunk — szükségképpen torz és hiányos — Petőfi-képét. Kiindulásnak azonban jó ez a módszer, talán jobb is, mint valami akadémikus, irodalomtörténeti megközelítés. Remélem, az emlékhelyeket bemutató filmünk időben elkészül, és jól segíti az ismeretterjesztő előadókat. Hosszan beszélgettünk még Borbély Tiborral, aki sok érdekes és tartalmasnak ígérkező esemény tervét sorolta fel, de ezeket már ne idézzük. A rendezvénycímek önmagukban nem értékelhetők, és nagyjából mindenütt hasonló keretben ünnepelnek. Az izgatott inkább: milyen központi irányítás kell ahhoz, hogy az ünnep valódi és hasznos legyen. A Pest megyeiek mélyreható és lényeglátó koncepciója jó eredményt ígér. Látszik, hogy nem formákban gondolkodnak — „legyen műsor, szavalóverseny, szoboravatás stb.” —, hanem azt kutatják, hogyan lehet az emberekben élő Petőfi-képet kitágítani, az életműhöz kapcsolódó eszmevilágot tudatosítani, s a benne levő üzeneteket mai életünkbe — gondolkodásunkba, tetteinkbe — olvasztani. Hisz Petőfi nemcsak klasszikus, hanem szellemi életünk ma is ható, eleven része. (szálé)