Népművelés, 1978 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

előtérbe helyezve a nagyobb szakképzettség és a hosszabb szol­gálati idő fokozott elismerését. A szabályozás során törekedni kellett a pótlékrendszer megszüntetésére, illetőleg korlátozására. A bértételek alsó határait olyan mértékben lehetett emelni, hogy­­ a bérpolitikai intézkedések hatását is figyelembe véve — azok 1979. március 31-ig az évenkénti bérfejlesztés jelentősebb igénybevétele nélkül elérhetők legyenek. A korábbiakhoz képest jelentős változás, hogy az új kulcsszá­mokat az egységes népgazdasági beszámolási rendszer részeként alakítottuk ki; a műszaki, gazdasági, adminisztratív ügyintézők, az ügyviteli és a fizikai dolgozók bértételeit pedig más ágazatok­kal azonos rendszerben és mértékben határoztuk meg. A jogszabályok és a végrehajtási irányelvek kialakítása során az érdekelt minisztériumok, országos hatáskörű szervek és a SZOT, valamint az ágazati szakszervezeti szervek részéről mesz­­szemenő együttműködési készséget tapasztaltunk, nagyfokú tá­mogatást kaptunk, s így a jogszabályok és az irányelvek az előírt határidőre megjelenhettek. A XIL végrehajtás teljes körű adatfelmérés és feldolgozás alap­ján történt. Ennek eredményeként világosodtak meg a tényleges kereseti arányok, és ennek alapján lehetett olyan alternatív szá­mítást végezni, amely lehetővé tette a bérpolitikai elvek érvénye­sítését. Körültekintést igényelt a nagyszámú intézmény egységes ágazati hovatartozásának tisztázása, továbbá az, hogy számos eddig nyilván nem tartott intézmény jelentett be bérigényt, míg a közművelődési intézmények egy része az elmúlt években akkor kedvezőbbnek mutatkozó bérrendszerre tért át. Utólag figye­lembe vették a Honvédelmi Minisztérium keretében működő közművelődési intézmények polgári dolgozóinak bérrendezési igényeit is. A bérrendezésre biztosított összeg szétosztása (a szervezeti és területi bontás) bérarányosan történt, egységesen 19 százalé­kos kulccsal. A differenciálás ennek alapján a felügyeleti szervek feladata volt, s nagyfokú rugalmasságot kívánt. A lebonyolítás időszakára kismértékű tartalékot képeztünk, amelyet a jogos igények kielégítésére használtunk fel. Az irányító szervek (SZOT, országos főhatóságok, tanácsok) nagy erőfeszítést tettek, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt elvégezzék a besorolást, és megállapítsák az új béreket. A dolgozók és az illetményszámfejtő­ helyek az átsorolási értesí­tést és a besorolási jegyzőkönyveket idejében, szeptember 3-ig megkapták, és az októberi bérfizetési napon a dolgozók már új személyi alapbérüket vehették fel. A közművelődési bérrendezés több mint 20000 főállású, rész­foglalkozású és mellékfoglalkozású dolgozót érintett, a bérren­dezésnél figyelembe vett átszámított létszám pedig 17 000 fő volt. Az átlagos béremelés mértéke az alapbér 19 százaléka. A kötelezően előírt béremelés a jóváhagyott keret 54 százalékát vette igénybe, differenciálásra 46 százalék jutott. A keret 19,9 százalékát központi intézmények, 54,8 százalékát a tanácsok, 13,2 százalékát a SZOT intézményei használták fel, 12,1 százalé­kot pedig az egyéb intézmények. Az irányító szervek a nekik jutott összegekkel egyetértettek, utólagos — felmérési hiányosságból eredő — kiigazításra csak elvétve került sor. A bérrendezés az intézmények és a dolgozók körében általános megelégedést keltett, a közvéleményben jó politikai visszhangja volt. A tanácsok, az országos hatáskörű szervek vezetői elismerően nyilatkoztak az előkészítésről és a lebonyolításról. Különösen pozitívan értékelték, hogy idejében megkapták a rendelkezéseket, irányelveket, kereteket, nyomtat­ványokat. Ez nagymértékben elősegítette, hogy minden rendben lezajlott. A bérrendezési munka segítésére két országos tájékoztatót szerveztünk: egyet a Pénzügyminisztériummal, egyet az Oktatási Minisztériummal közösen, amelyen részt vettek a funkcionális főhatóságok és az ágazati szakszervezetek képviselői is. A bér­rendezésről a közvéleményt a sajtóban és a rádió segítségével is tájékoztattuk. A központi és tanácsi felügyeleti intézményekben ellenőriztük a bérrendezés végrehajtását. Felkerestük több tanács művelő­désügyi osztályát és jelentős intézményeket annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk a jogszabály egységes értelmezéséhez, a körültekintő és gyors végrehajtáshoz. Telex- és telefonszolgála­tot tartottunk fenn, s ez bevált. A bérrendezés mértékére vonatkozó lényegesebb reklamáció nem érkezett. Figyelemre méltó tapasztalat, hogy több területen, elsősorban a levéltárakban és a könyvtárakban az alacsonyabb képesítéssel, de hosszabb gyakorlati idővel rendelkező dolgozók elégedetlenek voltak besorolásukkal, nem az összeggel, hanem a kulcsszámmal. Ezeket a reklamációkat azonban nem tudjuk elfogadni, hiszen éppen az a cél, hogy megfelelő elismerést kap­jon a szakképzettség s ennek függvényében a szolgálati idő, kellő megkülönböztetést tegyünk a képzettségi szint és a gyakor­lat között, elismerve mindkettőnek a jelentőségét. A „státus” ügyében tett észrevételek — ellentmondásosan ugyan, de — törekvéseink helyességét és időszerűségét igazolják. A teljesség­hez az is hozzátartozik, hogy az egész népgazdaságban most bevezetett bérutasítások is az említett differenciálási elvet köve­tik.­­­­­­örlesztettük tehát adósságaink egy részét a közművelődés dolgozóival szemben. A bérrendezés elemzése még nem fejező­dött be, hatását csak hosszabb távon tudjuk lemérni­ a munká­ban. Ezzel az intézkedéssel nincs befejezve a közművelődési dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása. Eredményeire építve láthatunk hozzá a képzési feltételek javításához, az intéz­ményi munka korszerűsítéséhez, s mindahhoz, amit a közműve­lődés fejlesztése érdekében a társadalmi szükséglet és a törvény előír. "

Next