Népművelés, 1978 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám
46 ZENEI Új Bartók-lemez Allegro barbaro (1911) Három rondó népi dallamokkal (1916, 1927), Három magyar népdal (1914— 1917), Suite Op. 14 (1916), Szonáta (1926), Román népi táncok (1915), Régi táncdalok (Tizenöt magyar parasztdal 7—15) (1914—17) Előadja Kocsis Zoltán Hungaroton, SLPX 1206H Az avatatlan lemezvásárló talán fényűzésnek tartja, hogy a Bartók-összkiadás francia nagydíjat nyert vállalkozása után a Hungaroton megjelenteti Bartók zongoraműveinek reprezentatív válogatását. A Kocsis Zoltán előadásában most hallható darabok valóban nem is olyan régen jelentek meg — más-más összeállításban — Gabos Gábor, Tusa Erzsébet, illetve Ránki Dezső lemezén. Kocsis tolmácsolása mégis nyeresége a magyar hanglemez kiadásnak. A felvételt 1975-ben Tokióban készítette a Nippon Columbia cég, s feltehetően az együttműködés lehetősége csábította közreadásra a Hungarotont. A hallgató mégis úgy véli, hogy nincs szükség külső indítékra: Kocsis Bartók-játéka olyan elementáris, olyan lényegretörő, ritmikája, agogikája, zenélésének lélegzetvétele olyan tévedhetetlen szellemű, hogy még Ránki egyéni ízeket hordozó remek Allegro barbaro-, Op. 14-es Suite-, és Román népi táncok tolmácsolása után is érdemes újra megjelentetni a műveket. A választék pedig kedvez a hanglemezgyűjtőknek; az összehasonlítás lehetősége idehaza is: külföldön is gyarapítja előadóművészetünk hírnevét. Kocsis Zoltán válogatása ésszerű: nyilvánvalóan arra törekedett, hogy felvonultassa a bartóki zongora-oeuvre valamennyi jellegzetes darabját, és szemléltesse a stiláris változásokat. Előadása éppen e tekintetben mintaszerű: nem merevedik bele egyetlen sémába, nem egyféleképpen értelmezi, hanem a kompozíciós elvek változásának megfelelően friss szellemmel tükrözi Bartók zenéjét. Parlandorubato játéka, ruganyos ritmikája egyszerre kelti a tévedhetetlen hitelesség és a minden beidegzettségtől mentes szabadság illúzióját. Nagyon igaza van a tasak szövegét — a megszokott ismertetőktől üdítő különbséggel — író Wilheim Andrásnál?: „A mai Bartók-tolmácsolónak... meg kell kísérelnie kihámozni azt az alig megragadható arányítás-rendszert, amelynek megnyilvánulási módja Bartók játékában a hihetetlenül finom, népzenén iskolázott-csiszolódonagogika volt. Ha ezeket a kottaírásban kifejezhetetlen árnyalatokat sikerül egységes rendszerként átmentenie, az előadó Bartók egész életművének interpretálásához megtalálta a kulcsot." S mert Kocsisnak sikerült teljesítenie e feltételt, a Nippon Columbia és a Hungaroton együttműködéséért csak hálás lehet a lemez vásárlója. S végre az előadóművész képe tölti be a borító első oldalát — ez egyértelműen sugallja, hogy a lemez az ő játéka kedvéért készült. Az viszont érthetetlen, hogy miért csak három (igaz, a legjelentősebb három) mű szerepel a címoldalon a lemezen hallható hétből. Ez a kiemelés nem jó szószólója a műsornak. Kodály Zoltán összes zongoramvei Kilenc zongoradarab, Op. 3., Hét zongoradarab, Op. 11., Meditáció Debussy egy motívuma fölött, Valsette, Marosszéki táncok, Gyermektáncok, 24 kis kánon a fekete billentyűkön Előadja Zempléni Kornél Hungaroton, SLPX 11913—14 Kodály műveinek lassan teljessé gyarapodó felvételét örvendetesen teljesíti ki a Zempléni Kornél tolmácsolásában hallható zongoradarabok gyűjteménye. Örömünk kétszeres, egységes előadói felfogásban, egybegyűjtve kísérhetjük nyomon Kodály zongoramuzsikájának megnyilvánulásait, másfelől mű és előadó igen szerencsés találkozásának lehetünk tanúi. Zempléni zongorajátéka sajátos módon a szemünk előtt érlelődött, csiszolódott — valójában újjászületett —, miközben muzsikus-társadalmunk és közönségünk nagy része, szinte elfeledkezett róla, és jóformán csak a feltörő fiatal tehetségek kibontakozását figyelte. Zempléni „állóképessége”, mondhatni, megfiatalodása bámulatos: most, ötvenes éveinek derekán teljes vértezetben, az önálló egyéniség határozottságával, éretten és bölcs leszűrődöttséggel lép elő. (Művészi egyéniségének ezt a szerencsés alakulását a hangversenyteremben is megfigyelhettük — kár, hogy oly ritkán lép a dobogóra. Vagy talán ez is a játékából hallható önmérséklet és higgadtság jele?) Kodály Zoltán zongoradarabjainak stiláris jegyeit, a Debussy-impulzust, a népzene különböző típusú és értelmű feldolgozásait, a pedagógiai ihletésű, mintegy negyven esztendő termését reprezentáló darabokat rugalmasan, érzékenyen, olykor könnyed iróniával tolmácsolja a két lemezen. Feuer Mária «W NKtfO PIANO MUSK’TzY \\ \ \ T \7 ( (»11‘ktkIVL/I i \I j i KORNÉL ZEMPLÉNI