Népművelés, 1982 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
jön... A zenet az általános műveltségben kellő helyére állítani — íme a magyar pedagógia legközelebbi, legsürgetőbb és legfontosabb feladata. E nélkül nem beszélhetünk komolyan népművelésről és a kultúrának a néphez juttatásáról. " A tapasztalatok szerint az iskolánkban végzettek új környezetükben is (egyetem, főiskola, munkahely) keresik a zenével való kapcsolatot, és zenei műveltségük kisugárzik környezetük kulturális életébe. Bekapcsolódnak például a kórusokba, zenekarokba, sőt ilyeneket alakítanak és irányítanak is. A falvakban népdalköröket szerveznek, segítik a néptánccsoportokat. Az iskola hatása azon is lemérhető, hogy a jelenlegi tanulók szülei közül igen sok a mi növendékünk volt. A város közművelődésébe is bekapcsolódik iskolánk. A kulturális események elképzelhetetlenek kórusaink, szólistáink, tanáraink közreműködése nélkül, s nem egy a városban élő képzőművész, előadóművész, keramikus is intézetünkben nevelkedett. Végzős hallgatóinktól éveken át úgy búcsúzott az iskola igazgatónője, ahogy az első nyolcadikosoktól Kodály tanár úr. ..Amint a villamosvezeték szertefut az országban, mind több és több faluban kigyújtva a fényt, úgy lesztek ti is kulturális életünk hálózatánakvezetékein. Amerre kerültök az életben, magatokkal viszitek a zenei műveltséget, az értékes zene szeretetét, s munkahelyeteken, környezetetekben kigyúl a fény, a zenei műveltség fénye. Világosságot árasztva szebbé teszitek majd magatok és mások életét." adics Tamásné A dunapataji iskola énekkara Énekóra (1964) (Jánosi Ferenc felv.) Zenepedagógusokkal Az iskola citerósai (Mergl György felvételei)