Népművelés, 1982 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1982-11-01 / 11. szám

jön... A zenet az általános műveltségben kellő helyére állítani — íme a magyar pe­­­dagógia legközelebbi, legsürgetőbb és leg­fontosabb feladata. E nélkül nem beszélhe­tünk komolyan népművelésről és a kultú­rának a néphez juttatásáról. " A tapasztalatok szerint az iskolánkban végzettek új környezetükben is (egyetem, főiskola, munkahely) keresik a zenével való kapcsolatot, és zenei műveltségük kisugárzik környezetük kulturális életé­be. Bekapcsolódnak például a kórusok­ba, zenekarokba, sőt ilyeneket alakíta­nak és irányítanak is. A falvakban nép­dalköröket szerveznek, segítik a nép­tánccsoportokat. Az iskola hatása azon is lemérhető, hogy a jelenlegi tanulók szülei közül igen sok a mi növendékünk volt. A város közművelődésébe is bekapcso­lódik iskolánk. A kulturális események elképzelhetetlenek kórusaink, szólistá­ink, tanáraink közreműködése nélkül, s nem egy a városban élő képzőművész, előadóművész, keramikus is intézetünk­ben nevelkedett. Végzős hallgatóinktól éveken át úgy búcsúzott az­ iskola igazgatónője, ahogy az első nyolcadikosoktól Kodály tanár úr. ..Amint a villamosvezeték szertefut az országban, mind több és több faluban ki­gyújtva a fényt, úgy lesztek ti is kulturális életünk hálózatának­­vezetékein. Amerre kerültök az életben, magatokkal viszitek a zenei műveltséget, az értékes zene szerete­­tét, s munkahelyeteken, környezetetekben kigyúl a fény, a zenei műveltség fénye. Vi­lágosságot árasztva szebbé teszitek majd magatok és mások életét."­ ­­adics Tam­ásné A dunapataji iskola énekkara Énekóra (1964) (Jánosi Ferenc felv.) Zenepedagógusokkal Az iskola citerósai (Mergl György felvételei)

Next